Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-29 / 178. szám
1960. Július 20., péntek NÉPÚJSÁG Butoralapanyag-gyárto új iparág alakult Az utóbbi bárom éviben a len- feenderipairban valósággal új iparág bontakozott ki, amely a korábbam értékiteleminek vélt kemder- pozdorját hasznosítja. A rostfel- dolgozásnál keletkező pozdorjábód műgyantás ragasztóanyag hozzáadásával a fával egyórtékű bútorlapokat préselnek. Újszegeden, Vajhától, Nagylakon működik már pozdorjalemezgyár, s Duna- földváron, ahol az első kísérleti üzem létesült, a jövő hónapban kezdi meg munkáját az évente egyelőre négyezer köbméter bútorlapot gyártó korszerű üzem. Még ebben az éviben befejeződik a komódi rosti eldolgozó-telepen a pozdorjalapgyár építése. Pozdorjalemez-üzemeink 1957- ben 130 köbméter, tavaly kilencezer köbméter anyagot gyártottak, az idén pedig már 11 500 köbmétert adtnak a bútorgyártáshoz. 1958-ban az összes felhasznált bútorlapok csupán 8,5 százaléka volt poadorjalemez, idén pedig ez az arány 64,1 százalékra emelkedik. Az ötéves terv végére 38 000 köbméter pozdorjalemez gyártását tervezik, és olyan háromrétegű, úgynevezett tripo-lapot is szándékoznak gyártani, amelyet nem kell furnírral borítani. Ebből az anyagból festett konyhabútorokat készítenek majd. (MTI) Művelődési otthonaink klubjai Az idén 74 000 tonna szenet takarítottak meg a MÁV mozdonyvezetői és fűtői A MÁV statisztikát készített a széntakarékossági mozgalom eddigi eredményeiről. Eszerint ’az ország körülbelül 11 000 mozdonyvezetője és fűtője eddig 74 000 tonna szenet takarított meg. A széntakarékossági mozgalomban a szombathelyi és a szegedi MÁV- igazgatóság jár az élen. A mozdony- vezetők és fűtők körében újabb felajánlások születtek a vasutasnap tiszteletére, további szénmegtakarítás eléréséért. (MTI) Komplex silózó-brigádok az Orosházi Gépállomáson A SÜÓ2JÓ- 1 kombájn álL Ezek már útra- készek. Ha jói látom a színükről, kettő belőlük magyaE, a többi pedig ízovjet gyártmányú. J - — Több kombájn nincs? — fordulok Stuk Ferenchez, az igazgatóhoz.. — De három még van. Ezeket a hangárszíniben szerelőik, javítják. Az idén összesen nyolc járvasitozó gépünk dolgozik. A kombájnokra pi93antok. A barnára festett gepek közül négy egészen új színű. — Ezeket most kaptuk. Több n»nt 1300 hold silókukoricát keH betakarítanunk. Ezt a hatalmas mennyiséget kézzel egyik tsz sem győzné. Keltenek a gépeik. A hangé nszínberi kisebb ártatekítóso- kat csnnalinak a kőművesek. Az oszlopok közé falat húznak. — Itt rendezzük be a csépiogépjaví- tó-műhetyt. az anyagraktárt, s itt kap helyet az asztalosmüiheRy is. Kinőttük a nagy saeireilőesarnakoi; Á ssamq másik részében ott töfeálr juk a sMozókombé-jnokat. Szerelőt azonban nem hekink kórülöt- tütki — Biztosan valami sürgősebb rrawrt- kára kaptak megbízatást. NyíÖk a szeasetócsamok ajtaja. Két olajoskatoátó ember jön felénk. Elöl Oskó Gyula scaeredő, a gépállomás egyik legjobb dolgozója, ö seaerkesz- tette meg a járvatsaecskázó gépek dob- késköszörüjét, amellyel a zúzókéseket leszerelés néHcéfl élezhetik. — Hol van a koszorú? — toérdeaem az Igazgatót. — A Békéscsabai Gépállomásra vitték. Ok is akarnak egyet csinálná. Szívesen adtuk oda, máért ne köny- nyíteünk rajtuk? Közben Prisatasvok Andrással, a fő- mezőgaadásszial taláűkozunk, aki a szitáló eső eíőa JtedéS^ aM marótól. Rögvest szóba kerül a soron következő nagy muntoac a sdióteukorica betakarítása. Egy füzetet vesz elő, amelyben a tsz- ek munkjadgény^ és szerződései vannak lejegyezve. — összesen 1390 hsoid si^ökukoráoa betatearításáBa kötöttek a tsz-ek eddig szerződést, de ennél lényegesen nagyobb területről takarítjuk be a eüó- kokoricat és később a kwkoricaezáBat. — Melyik tsz-ben kedwök legjobban a silókukoricát ? — Néhány év alatt a körzet vate- mennyi tsz-ében megszerették. Kiváló takarmánynak bizonyult. Érteikül szinte elképzelhetetlen az állattenyésztés. Az idén a 23 tsz-böL mindössze öt nem vetett csak, de jövőre már ezekben a tsz-ekbem is MM) hold számra lesz silókukorica; — Az idei vetés betakarítására elegendő lesz a nyolc gép-? — Elég. — Komplex-brigádokat szerveztünk az üres járatok megszüntetésére — szól közbe az igazgató. J oimplex-torigádV. Hát igen. Már eddig jutottunk. Az állami gazdaságok komplex gépi aratása után most a tsz-ek is megismerkedhetnek a K köaefi. jövő gépesített mezőgazdaságával. A komplex-sálózóbrigád ezen a gépállomáson azt jelenti, hogy a nyolc kombájnt kettesével, a hozzá szükséges szállító felszerelésekkel együtt — 3—5 Zetor és pótkocsi — egy nagyobb vagy két-három kisebb tsz- hez osztják be, s itt ez a kis csapat addig dolgozik, amíg a silókukoricát nem takarítják be. Vagyis se a Belorusz traktoron, se a szállító járműveken, se a taposó gépeken — a lánctalpas traktorokon — nem cserélik a vezetőket. így a betakarítás során nem szükséges újabb és újabb embereket betanítani, ami két tsz esetében 5, tizennyolc esetében pedig nem kevesebb, mbit 36 „iskola-munkanapot” jelent. —- A zöidtakarmányt hordó pótkocsik lerakodását is megszervezték? — kérdezem a főagromómustód. — Igen. A pótkocsikat magasított rakodótérrel látjuk ei. Az iderakott takarmányt tavaly villával túrtuk le. Én is viMázrtam, s akkor jöttem rá, milyen nehéz ez a munka. Ott érett meg bennem a*z a gondolat, hogy jövőre ezt másként kellene csinálni. Azóta a pótkocsik leürítését sikeresen megoldottuk; Dicsérendő ez a törekvés, s gondolom a tsz-ek örülnek ennek legjobban, mert brigádonként legalább 4—4 gyalogerőt oszthatnak be máshová. N emrégen láttam azt a filmet, amelyet a szovjet filmoperatőrök vettek fel a szovjet mezőgazdasági szakemberek amerikai látogatása során. Ott a pótkocsikról ledért takarmányt a tipro traktorokra szerelt pla- nérozőval egyengetik el. Ilyen egyengető: konstruált-e már valamelyik lánctalpasra az itteni lelkes újító- gárda? — kérdezem Méhes Bálinttól, a múheíyveaetőtőL. — Ezen még nem gondolkoztunk. Rengeteg más elfoglaltságunk van, de jövőre — kérdezze csak meg akkor, az is meglesz^ Dtipsi Károly Megyénk művelődési otthonaiban egyre sűrűbben hangzik el az a kívánság, hogy a televízió mellett más klubszérű lehetőségeket is biztosítsanak a látogatóknak. A művelődési otthonok munkáját eddig legtöbb esetben az jelentette, hogy megszerveztek egy- egy előadást, egy-egy szakkört működtettek, és hogy a fenntartási költséget is biztosítsák, minél több olcsó rendezvényt tartottak. Klub és a népművelés A megalakuló klubok új hajtást jelentenek művelődési otthonaink életében. A klub a látogatók egyéni vagy társas szórakozását biztosítja, hiszen egy-egy televíziós előadás megtekintése kötetlen szórakozást jelent. A klubok életében elsősorban az jelenti majd a továbbfejlődést, ha a klub látogatói igényeinek megfelelően olyan rendezvényeket iktatnak műsorba, ami már népművelési feladatokat is szolgál. A klubok létrehozásában éppen az a legnagyszerűbb, hogy új lehetőségeket nyit meg a népművelés előtt. A közös hanglemezestek, a közös vitaestek közelebb viszik a klub látogatóit egymáshoz, és ezzel éppen a népművelésnek egy olyan területére hatolnak el, ahová eddig nemigen jutottunk el. A klubok létrejöttét persze sok községben és városban is gátolja az, hogy művelődési otthonaink adottságai ilyen szempontból nem megfelelők. Számtalan nehézséggel kell megküzdeniük, hogy egy- egy klub létre is jöjjön. Még mindig uralkodik egy olyanféle szemlélet, hogy a klubszórakozás az kimondottan értelmiségi, sőt: kispolgári „privilégium”. Szó sincs erről, hisz országos lapjainkat olvasva, egymás után hallunk arról, hogy számtalan városunkban és üzemeinkben megalakultak a munkásk'lubok vagy az újító-klubok. De ha a környező államok, elsősorban a népi demokráciák művelődési otthonaiban fennálló gyakorlatot vizsgáljuk, azt látjuk, hogy Csehszlovákiában, Lengyel- országban és az NDK-ban a kul- túrházakban komoly és tartalmas klubélet folyik. A Szovjetunióban pedig már ott tartanak, hogy a művelődési otthon fogalma párosul egy-egy klub fogalmával. Tehát a gyakorlat éppen azt bizonyítja, hogy a klubok létrehozása nem valami különleges cél érdekében történik, hanem éppen a népművelés egy újabb ágazata. Városi klubjaink Mégis, ha például megvizsgáljuk városainkban a művelődési otthonok helyzetét, azt látjuk, hogy néhány kezdeti lépéstől eltekintve (Orosháza, Gyula), vajmi kevés történik. Sokszor nálunk a klubélet csupán formát jelent, de nem fűződik hozzá semmi tartalom. Mert például a békéscsabai klubok csak nevűkben azok, de tartalmukban és azokban folyó munka majdnem a semmivel egyenlő. A városi művelődési házban a klub megalakulásának még mindig olyan akadálya van, hogy egyszerűen férőhelyhiányra hivatkozva nem hozzák létre. Valóban férőhelyhiányban szenved a Balassi Művelődési Otthon. Azonban hiba az is, hogy a városi művelődést irányító szervek a jelenlegi állapotot egyszerűen csak tudomásul veszik, változtatni azon nem tudni miért, nem változtatnak. A művelődési otthonban működő Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak már megnyílt a klubja, s mégis az történt, hogy a művelődési otthon televíziós készüléke a folyosón van elhelyezve. Nem lehetett volna ezt az MSZBT-klubba tenni? Dehogynem. Csak a túlzott önállóságra való törekvés mindkét szervnél arra vezetett, hogy így kettőjük között éppen a pad alá kerül a látogató, illetve a folyosóra, ha véletlenül a televíziós készülék műsorát akarja megnézni. Hogy ez mennyit használ, most ne is kutassuk, reméljük, mindkét fél talál majd célravezetőbb megoldást. Más intézményeinknél a klubok csak kártyaszobák, ahol sokszor éjfélig tartó kártyacsaták dúlnak, egészen a hazárdirozásig! Igaz, kellemes időtöltés a kártyázás, de a klubszobák rendeltetése azért mégsem csak ez. A TIT-kluto működése jelent némileg felüdülést ebben a sivár helyzetben, amely azonban kicsisége és elszeparáltsága miatt még az értelmiségnek sem lett állandó találkozóhelye. úgy érezzük, a megoldás adva van. A klubok felügyeletét ellátó szerveknek, illetve fenntartó szervnek kellene arra gondolnia, hogy a klubokban tartalmas műsor legyen, biztosítsanak egyéni szórakozási lehetőséget is (kártya, televízió, dominó, sakk, hángle- mez-est stb.), de ne kizárólagosan ezek töltsék ki a nyitástól a záróráig az időt. Milyen jó lenne, ha ezekben a klubokban egy-egy érdekes vita-estet tartanának, a a klublátogatók igényének megfelelően. Biztos, bőven volna látogató, s tartalmasabb is lenne a klub munkája. Falusi klubok A várossal szemben a falusi művelődési otthonainkban a feladat hasonlíthatatlanul egyszerűbb. Azokban a művelődési hasakban vagy otthonokban, amelyek most épülnek, a lehetőség a klub létrehozására adva van. Itt csupán az a feladat, hogy most már kellő tartalommal töltsék meg a klub munkáját. Jó az, ha a művelődési otthonok vezetői klub-bizottságot hoznak létre, amely gondoskodik megfelelő műsorról, megfelelő előadásokról, szórakozási lehetőségekről a látogatók számára. De biztosítja egyúttal a szabad és társas szórakozásokat is. Falvainkban társadalmi üggyé kell tenni, hogy a klubszobák létrejöjjenek. És itt félre kell tenni a társadalmi szervek egymás közötti sovinizmusát is. Ma még július írunk. Tehát az őszi idény és a tél látszólag messze van. Azonban jó lenne, ha már most, kellő időben klubjainkban gondolnának akár a városon, akár falvainkban a művelődést irányító szervek a feladatokra. Néhány esztendő múlva a falun is a látástól vakulásig munka helyett lerövidül a munkaidő, rengeteg szabad idő áll majd a tsz-gazdák rendelkezésére, és bizony a kocsmák helyett sokkal jobb lenne, ha a művelődési otthon klubjai nyújtanának számukra szórakozási és pihenési lehetőséget. Természetesen ugyanez áll a városra is. A feladat nem kicsi, és nem is könnyű. Hogy eredményt érjünk el, ehhez hosszú és szívós munkára van szükség, de megéri. Megéri, azért is, mert a közösségi élet egyik kohója éppen a klub lehet. Dóczi Imre Csorvási pedagógusok a társadalmi munka élvonalában Csorváson a község pedagógusai az elmúlt tanévben még eredményesebb társadalmi munkát végeztek, mint az előzőkben. Szinte kivétel nélkül bekapcsolódtak a kulturális munka irányításába. Miklya Sándor, a művelődési otthon vezetője, Náfrádi Sándor, a községi könyvtár és a színjátszó csoport, Fehér Ida, a tánccsoport vezetője, Gulyás Mihály kórusvezető. A kfo. 80 tagú kórusnak 16 lelkes pedagógus tagja van. A Keli- ger-házaspár kézilabda csapatot sz ervezett. Csóti Erzsébet a báb- szakkört vezeti. Lele Károly munkája nyomán pezseg az úttörőélet Ezeken kívül a nőtanácsban, az önkéntes tűzoltótestületben és a TIT-ben is tevékenykednek pedagógusok. Szécsényi László, az iskola igazgatója és a csorvási pedagógus tantestület kiérdemelte a társadalom megbecsülését és elismerését. (P) Kiadvány készül a békéscsabai Ideiglenes Városvezető Tanács munkájáról Békéscsabát, a viharsarki földmunkás-mozgalom egykori fellegvárát 1944. október hatodikén szabadították fel a szovjet csapatok. A munkásmozgalom sok szenvedést, meghurcoltatást átélt tagjai végre szabadon dolgozhattak: október kilencedikén megalakították hazánk egyetlen ideiglenes városvezető tanácsát, amely 1945. február 17-ig intézte a nagymúltú város ügyes-bajos dolgait. Dr. Tibori János békéscsabai gimnáziumi tanár levéltári adatok és ma is élő tanácstagok elbeszélései alapján a nyári szünetben feldolgozza az ideiglenes városvezető tanács munkáját. Az értékes kiadvány a tanácsok fennállásának 10. éves jubileumára jelenik meg. Új sertéshizlalási akció 1961-re Termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti tagok és egyéni termelők részére! Kamatmentes előleg! Kedvező feltételek! Biztos jövedelem! Nagyobb súlyú sertésekért magasabb ár 119—130 kg súlya fehér hússertésért 15,50 Ft/kg 130 kg feletti súlyú fehér hússertésért 16, __ Ft/kg 1 10—140 kg súlyú hús- és húsjellegit sertésért 14,80 Ft/kg 140 kg feletti súlyú hús. és húsjellegű sertésért 15,30 Ft/kg 126—140 kg súlyú zsír- és zsirjellegű sertésért 14,50 Ft/kg 110 kg feletti súlyú zsir- és zsirjellegű sertésért 14,80 Ft/kg 170 kg és ezen felüli súlyú tenyésztésbe fogott koca- vagy kanlott sertésért 14,__ Ft/kg T ermelőszövetkezeteknek és termelőszövetkezeti csoportoknak mennyiségi felár a falkásított, egyöntetű sertésekért 1—2 Ft/kg. Részletes felvilágosítást az Állatforgalmi Vállalat kirendeltségei és felvásárlói adnak. Békés megyei Áüatforgcilmi V. Békéscsaba. Telefon: 10—34. 401
