Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-29 / 178. szám
4 NÉPÚJSÁg 1960. július 29., péntek Önkéntes véradók tanácselnök felesége. Férjével együtt jelentkezett. — Neked kell példát mutatni a faluban — biztatta őt aZ asszony, amikor a véradásáról beszélgettek. És a férj, a tanácselnök példát mutatott. S hogy a jó példa ragadós, bizonyítja, hogy a tanács dolgozói közül hárman adtak vért. Mindhárman életükben először. Példamutatóak akadtak másutt is. Marócsik Pál, a Béke Termelő- szövetkezet elnöke is az elsők között jelentkezett. — Tizennyolc éves koromban adtam először vért — mondotta. Ez azonban szomorú emlék. Huszonhatéves súlyos beteg bátyját az ő vére sem tudta megmenteni. — A háborúban, a fronton román bajtársaimnak adtam vért. Őket megmentettem, de egyiket sem ismertem. Amikor a gyűlésen szó volt, hogy jelentkezzünk, én is bediktáltam a nevem. őt követték még kilencen a Békéből. Megérkezett a brigád Magyarbánhegyesre. üvegek csengése, izgatott, gyors beszélgetés hangzott, utasítások röppentek már reggel hat órakor a Békés HászK) régebben tartott már tájékoztató előadást a véradásról — nem ismerték, mivel jár az, fájdalmas-e vagy sem. Az izgalmat fokozta az is, hogy' amikor az előíigymashoz ütödö megyei Vérkonzerváló Állomáson. Szokatlan volt ez a zaj az egyébként máskor csendes épületben. Az udvaron kékesszürke törpebusz állt, s fehérköpenyes emberek üvegekkel telt ládákat, a vérvételhez szükséges műszereket és egyéb felszerelést tüntettek el benne. Óvatosan raktak minden darabot, nehogy baja essék a hosszú úton. adás után híre ment a faluban, hogy sokan jelentkeztek öntkéntes véradónak, megindult az ellenpropaganda is. — Ne menjenek el, utána megbánják, mert mindig kell menni, nem lehet abbahagyni — mondották a jelentkezőknek egyesek. A HUNYADI TSZ-BÖL | Barta Gizella jelentkezett. Több házaspár is volt. Ozsvár József a feleségével jött el, Argyelán And- rásné pedig a férjét „agitálta” meg. — Én tudom, mit jelent vért kapni. Súlyos műtéten estem át, s Szokatlan volt e készülődés, de ugyanilyen volt az út is, nem csoda tehát az izgalom, amely úrrá lett az állomás dolgozóin. Először indultak helyszíni vérvételre, s a legapróbb dolgokra is a legnagyobb körültekintéssel kellett ügyelniük. Elég lett volna csak egyet ottfelejteni a felszerelések közül ahhoz, hogy hiába tegyék meg az utat Magyarbánhegyesig, ahol 35—10 ember jelentkezett önkéntes véradásra. Dr. Rucz László, az állomás vezető orvosa éppen ezért személyesen irányította és ellenőrizte a készülődést. Aztán elindult a fehérköpenyes brigád. A faluban már várták őket. Amikor megérkeztek, az úttörőház percek alatt megváltozott. Jó példát mutatnak a vérkonzerváló állomás a..«* is. Képünkön Pusztai Sándorné asszisztenstől próbavért vesz Hankó Ilona labo— Eljövök legközelebb is. Jó szívvel adtam, pedig nagyon féltem — mondotta csendesen. Ketten az önkéntes véradók közül. Argyelán András és felesége, Volt, akit meghatott az az érzés, hogy az ő 2,5—3 deci vére majd valahol életet ment. Többen kérték, közöljék velük, ki kapta meg, hol nyújtott segítséget az életet mentő vér. Az önkéntes véradók nem pénzért, önzetlenül, ingyen adták vérüket és megfogadták, hogy barátaik, ismerőseik beszervezésével növelik majd e nemes mozgalom táborát. ráns. — Megritkul a vérük — ijesztgették mások, s a jelentkezők közül többen nem is jöttek el, hallgattak a suttogókra. ha nincsenek áldozatkész emberek, akik vért adnak, akkor az én négy gyermekem ma árva lenne. Hétszer kaptam vért és megmentették az életemet — mondotta Árgyelánné —, akkor határoztam el, hogy ha egészséges leszek, én is adok vért másoknak. — Tessék mondani, mennyi idő múlva jöhetünk? — kérdezte Kal- csó Jánosné, amikor pedig megkérdezték az érdeklődés okát, ezt válaszolta: laboratóriumot rendeztek be, ahol a véradásra je. lentkezőktől próbavért vettek és egyéb vizsgálatot tartottak. A belső szoba átalakult patyolatfehér AZ ELŐSZOBÁBAN négy gyermekes szülők a véradás után az első véradóknak készült emléklapot nézik, melynek most már ők is tulajdonosai. lepedőkkel fcibélelt műtővé. Itt vették a vért. A nagyteremben a jelentkezők várakoztak. Itt volt a legnagyobb izgalom. A harminc- három véradó közül harminc először adott vért. ők izgultak a legjobban, hiszen — habár dr. Rucz Kár volt. — Tudtam, hogy nem fáj, mégis izgultam. Felesleges volt, nem éreztem semmi különöset — jött ki mosolyogva a műtőből Józsa La- josné. A fiatalasszony a községi adtak, ezzel talán kilenc beteget hoznak visz- sza az életbe az őket gyógyító orvosok. Ezzel a tudattal adták vérüket a magyarbánhegyesi új véradók, akik úgy érzik, nincs szebb ennél... Igazuk van. Kasnyik Judit | KILENC LITER VÉRT Miért ázunk? Mindössze egy nap telt el az emlékezetes eset óta. Ha visszagondolok rá, még most is borsódzik a hátam. Azon a reggelen Békéscsabán, a ligeti szabadtéri színpad melletti úton ballagtam. A nyakamat behúzva, hogy óvjam magamat a zuhogó esőtől. A színpad mellett újonnan épített öltöző mellűi jurcsa hangofy ütötték meg fülemet. — Nagyon fázunk. Napok óla. ver az eső bennünket Nine#, aki fedél alá vigyen. Zavartan néztem körűi. Ember, élőlény sehál. De nini! A színpad körül szanaszét összedobálva hevernek a színfalak, Testükön patakokban folyik a víz. — Szegénykék, mióta vagytok itt? — Öh, már régen — zokogták. — Lelketlen emberek iit- hagytak bennünket. — Talán nincs helyiség, ahol tároljanak benneteket vagy nem volt idejük az elszállításra? De lehet az is, hogy véletlenül hagytak itt benneteket — próbáltam megnyugtatni a díszleteket. Azok tovább vacogtak. S hiába simultak egymáshoz, az eső kíméletlenül verte őket. Szegénykéim! Majd meglátjátok, elvisznek innen benneteket! — Jaj, már nehezen várjuk! Tudja, milyen sokba kerültünk mi? Több ezer forintba. De ha így megy tovább, tönkremegyünk. Nagyon kérjük, tessék szólni az illetékeseknek, törődjenek velünk is egy kicsit. A szereplőknek építettek öltözőt, a színpadot bekerítették. Ránk azonban senki sem gondolt. Itt ázunk, fázunk napok óta. Nem hisszük el, hogy nem tudtak volna elvinni bennünket olyan helyre, ahol nem ver az eső. Tessék nézni, a festék lekopik rólunk, s az a részünk, amelyik a földön van, elrohad. Osztoztam a fájdalmukban, s megígértem nekik, hogy segítek rajtuk, ahogy tőlem telik. Szegény díszletek! Az úton még sokáig hallottam panaszos hangjukat, amint mondogatták, hogy miért áznak napok óta?... S tényleg — miért áznak?! Jantyik Tibor FILMHÍRADÓ MONTPARNASSE 19 — Francia—olasz film — Montparnasse; a francia művészvilág fellegvára: A macskáfcöves «teákon, a színes tetejű, ódon házak között élt és alkotott Amadeo Modigliani festőművész. Az ő romantikus élete, szerelme, küzdelme a megélhetésért elevenedik meg Jacques Booker filmjébeiii a Montparnasse 19”-ben; Modigliani, a történet elején a szép és csábító Beatrice kitartottja. Egy nap elhagyja az asszonyt egy minden eddigit elsöprő új szerelem, Joanne kedvéért. Joanne gazdag szülők gyermeke, de mindent eldob, hogy „Modi” mellett éljen. S a kis család szűkösen, barátok támogatásával tengeti életét. Modigliani festményei eladatlanul hevernek, Párizs előkelői elfordítják fejüket a tehetséges festőtől. A sorozatos kudarc felőrli Modigliani egészségét. Tudja, hogy gyógyíthatatlan beteg, ezért Inni kezd, hogy az alkohol rózsaszínű felhője, ha csak rövid időre is elviselhetővé tegye életét. S egy este, miután a kávéházak teraszán hiába kínálja rajzait, összeesik az utcán és meghal. Bemutatja az orosházi Béke filmszínház.Fígyelem! Figyelem! Kórházak ! Intézmények és Vállalatok! Kimondott száraz, príma minőségű háziszappan eladó kilónként 22 forintért Érdeklődni a Dobozi Földművesszövetkezetnél, telefon: 4. 440
