Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-26 / 175. szám
196«. július 26., k«M hépüjsAg 3 ELLENŐRZŐ KŐRÚTON az állami gazdaságok üzemi konyhám Csütörtökön a kora reggeOi órásában indultunk: el a megye különböző állami gazdaságaiba, hogy ott az üzemi konyháik működését, a dolgozók ellátását megnézzük. A kis brigádban képviseltette magát a megyei tanács, a szakszervezetek központja és a MÉSZÖV. Az első utunk A FELSÖNY OMÁSI Állami gazdaság kereki üzemegységébe vezettett. Aiig múlt el hét óra. A vezető szakácsnő és két kisegítő szakácsnő már az ebédet készítette. Hatalmas lábasban forrásba kezdett a frissen összevágott marhahús. Pálinkás Margit főszakácsnő az ebéd többi tartozékait készítette elő. Ott volt már kimérve a burgonya, uborka, só, paprika. — Mit ebédéinek ma az aratók? — érdeklődtünk a főszakácsnőtől. — Ma töklievest, marhapörköltet burgonyával és uborkasalátát. — Mennyiséggel, minőséggel meg vannak-e elégedve a munkások? — Eddig még semmi panasz nem volt. Most az aratás ideje alatt 20 deka húst, hat deci levest és 30 deka köretet adunk. Ez elegendő. Úgy főzünk, ahogyan odahaza szoktunk, csak nagyobb mennyiségben. Több mint száz személy ebédel most nálunk. Az ebédlő, a konyha és az előkészítő helyiségek tiszták, rendesek. Az élelmiszerraktárnál sincs kifogásolni való, csupán a zöldségrafctárnál van egy kis rendetlenség. A napi elszámolás is rendben van. Helytelen viszont, hogy az ebédlőben kevés a pohár. Alig 3—4 félliteres vizespohár van egy hosszú kecskelábú asztalon. Ez kevés. Az üzemegység vezetője, Várga elvtárs ígéretet tett, hogy több poharat vásárolnak' a konyhának; A földmüvesszövetkezet vegyesé ru- üzleténék vezetője kifogásolta, hogy kevés a sör és a hűsítő ital. Varga elvtárs a tanács részéről és Szitás elvtárs, a MÉSZÖV osztályvezetője feljegyezte a kérést és ígéretet tett, hogy pár napon belül több hűsítő italt kap a kis bolti A banküt-rözsamajom Állami gazdaságban már több a kifogásolni vaáó. Jelenleg 350 személyre főznek, és az engedélyezett létszám csupán 160. Szűk, egészségtelen a konyha, az étetek többségét az udvaron nagy üstökben főzik. Az előkészüaeti munka is az udvaron történik esőben, sárban. Kétszáz ebédet a földekre és a cséplőgépekhez szállítanak. A raktárak zsúfoltak. 36 kiló őrölt paprika szavatossága már az elmúlt év augusztusában lejárt és még mindig azt használják. Az adminisztrációval is baj van, pedig itt külön konyhafönök is van. A menü jó, a csütörtöki ebéd csontteves, tökfőzelék, fasírozott. A leves kifogástalan, a fasírozott kicsit fűszerezetten, a tökfőzelék vízízű. Ezen a napon sem tej, sem tejfel nem jutott bele. He volt is, nagyon kevés. Öltöző, mosakodó, fürdő nincs a szakácsoknak. A DÉL-ALFÖLDI MEZŐGAZDASÁGI KÍSÉRLETI INTÉZET bánkúti gazdaságában már jobb körülmények között főznek. A konyha és az ebédlő itt is szűk. Az ebéd minősége, mennyisége kielégítő. Változatos a menü. A nyersanyagot a gazdaság termeli meg, s így olcsón, jól főznek. Hetenként ötször van hús. A dolgozok nagyon elégedettek vele. Reggeli, vacsora nincs, de állandóan lehet vásárolni friss tepertőt, ab ált szalonnát, disznósajtot, bácskait és egyéb töltelékféléket jóval alacsonyabb áron, mint az üzletekben. Hűsítő italok, málna, szóda állandóan kapható, A MEZÖHEGYESI Állami gazdaság bélsokamrási üzemegységében 130— 130 személyre főznek. A konyha tisztasága kielégítő. A konyha, ebédlő, raktárhelyiségek nagyok, még több személyre is kényelmesen tudnának főzni. Itt azonban már a dolgozók a minőséget és a mennyiséget is kifogásolják. A központilag előirt 12 deka hús csontos, nyers állapotban kevés. Főve alig több 5—6 dekánál. Ez bizony a nehéz testi munkát végző embernek nagyon kevés. Hetenként csak négyszer van hús. Kétszer van sült és főtt tészta. Ez nem laktatós. Az étel összeállítása ellen is jogos a kifogás. Nem változatos. Zöldbabot még az idén nem főztek ezen a konyhán. Borsót olyat kaptak, amely már nagyon megöregedett, a dolgozók meg sem ették. Karfiolt csak jóformán mutatóba kapnak. Függetlenített konyhavezető van. Az ellenőrzés és a szúrópróba során hiány mutatkozott. Jóllehet minden hónapban tartanak leltárt, mégis cukornál 16 kiló, őrölt paprikánál több mint egy kiló és borsnál is mutatkozott 40 deka hiány a raktárkészlet és a felhasznált anyag között. A megyében legszebb, legtisztább üzemi konyhát A MEZÖHEGYESI CUKORGYÁRBAN találtuk. Most lett átépítve több ezer forint költséggel. Ezen a konyhán minden munkafolyamat villamosítva lesz. Hamarosan bekötik a hatalmas villanyüstöket, sütőt. A dolgozókról is gondoskodnak. Van öltöző, mosdó. A konyhában és az előkészítő konyhában hatalmas ventillátorok tisztítják a levegőt Jó délutánba fordult az idő, amire ezeket a konyháikat meglátogattuk. Az a tapasztalat, hogy mindenütt lehetne még egészségesebb, jobb körülmények között készíteni a dolgozók ebédjét, csak ehhez a vezetők nagyobb segítsége szükséges, Csepkó Eta nagytáblával szemben 9—10 mázsa búzát fizet a behozott parcellájuk. Elégedettek, hogy a tavalyi 12,40 mázsával szemben így is 13 mázsa lesz a búza átlagtermése, s amelett, hogy családtagonként 300 kilogrammot osztunk, s egy keveset tartalékolunk is, és a vetőmagon felül 10 vagonnal él tudunk adni a terményforgalminak. — Ha már itt tartunk, szeretném hallani, mit kap a Szabadság Tsz-től az idén az állatforgalmi? — NEM MARADUNK ADÓSAK annak sem, 700 hízott sertésre kötöttünk szerződést és ezt le is szállítjuk. 150-et ugyan már elszállítottunk, 150 szeptemberben megy, a többi az év vége felé. — Őszintén szólva, nem sok tsz dicsekedhet azzal, hogy már biztosította a tervezett hízottsertésállományát. — Nekünk sikerült! Takarmányunk is van hozzá elég. Még most július vége felé is hét vagon kukoricánk és 40 vagon tavalyi árpánk van. Ennyi sok jó után megkértük Kerekes elvtársat, mutassa meg a tsz határát. De bizony az autót csak egyik-másik dűlő „engedte” magára a vasárnapi nagy eső után. így aztán csak a gyönyörű cukorrépa-táblát, a most már fejlődésnek indult másodvetést, az asztagolást és a cséplést láttuk. — Azok a fogatok, amelykre nincs szükség, a két cséplőgépnél, folyamatosan hordanak asztagba, hogy esetleges esős időben is csépelhessünk — magyarázta Kerekes elvtárs, a 8 asztagra mutatva. Földi József munkacsapat-vezetőtől érdeklődtem, hogyan haladnak. — Mindennap lemegy 160—170 mázsa. Jól is ereszt a gabona, meg aztán csináljuk is reggel 5-től este 7-ig. — Hát a másfk gép? — Igen egyformán dolgozunk. — Nem únják? — Dehogy, inkább vita van, hogy kik jöjjenek három naponként a géphez, mert itt lehet keresni. Egy kicsit hosszú a munkaidő, dehát a kenyérről van szó, s augusztus 10-én hírül akarják adni az országnak, hogy befejezték a cséplést. Addig még van vagy három hét, sokat kell izzadni. De megéri, mert jól fizet a gabona, gyűlik a munkaegység, amelyre egyenként 45 forint van tervezve. K I. A CSÉPLŐGÉPNÉL RAJTUNK NEM MÚLIK Alig egy évvel ezelőtt, egy délutánom olajos kezű munkások törölték meg verejtékes homlokukat a Békéscsabai Vasipari Vállalat udvarán. — Kész az első — mondták és mint a jó mesterek, gyönyörködtek a „BAGI”-ban, ahogy ők a földkotrógépet elnevezték. A prototípus volt ez, mely „pirulás” nélkül állta a szakemberek vizsgáló tekintetét. A próba sikerült. — No, emberek — szólt An- tovszki János, a brigád vezetője —, próbáljuk meg a másikat. Gyorsan híre futott az országban az új gépnek. Rendeléseket rendelések értek. A gép azonban nem adta meg könnyen magát. Minden egyes darabja embert, olyan embert követelt, aki nem fél a munkától és érti is szakmáját. A vasipari vállalatnál azonban embereire talált. Ha nem sikerült 8 óra alatt elérni, amit szerettek volna, megtoldottak még kettővel. „Csak nem fog ki rajtunk” — mondották. De kifogott. Néggyel kevesebb készült el év végéig, mint a tervezett. Közbejött a „de“ — Megcsináltuk volna mi — mondja Erős Gyula, s nevét jelképezzen felemeli izmos karját — volt itt erő, „de” ... Milyen sokszor közbejön az a „de”. íme, a földkotrógépnél is. Sok anyag kellett az elkészítéséhez, s azt nem sikerült beszerezni. „No majd az új évben” — vigasztalták magukat, s biztatták őket a vezetők. Akkor még senki sem gondolta, hogy nemcsak pótolják a lemaradást, hanem még a tervet is túlteljesítik. Az új év jól kezdődött. Volt anyag. Dolgozhattak. Egymás után születtek az új gépek. Gyorsabb lett a munka, növekedett a kedv, s mint olajozott gépezet dolgoztak. A lendkereket is megalkották: folytatták a kongresszusi munkaversenyt. Ment minden a maga rendjén. — Azért nem egészen — komt- rázik Antovszki János —, volt zökkenő is. És beszéde nyomán visz- szaperegnek az elmúlt hónapok. A „de” újra megjelent. Volt, amikor egész héten alig-alig jutót, vtak előbbre. De amikor megérkezett az anyag, mint a „sáskahad”, úgy dolgoztak. Valósággal emésztették a vasat. Növelte a munkakedvet az is, hogy elismerő levelek érkeztek a megrendelőktől. Téglagyári munkásak köszönetét vetették papírra, amiért nehéz fizikai munkától szabadították meg őket gépükkel. A számok egyre nőttek: 11, 12, 13.. „ s minden gép 20—25 munkás verejtékét, szorgalmát, munkáját vitte magával. Nem is lett hűtlen alkotóihoz egy sem: beváltak. A 17. földkotrógép pedig a Budapesti Ipari Vásáron hirdette nagyszerű munkájukat. A vásárt látogató hazai és külföldi szakemberek elismerően nyilatkoztak e nagyszerű gépről. Elismerésüket mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Jugoszlávia megrendelte, míg mások az iránt érdeklődtek: mennyit tudnának leszállítani. Előreláthatóan egyelőre csak Jugoszláviával sikerül a szállítási szerződést megkötni a Külkereskedelmi Minisztériumon keresztül, s így jövőre már exportra is készítik a föld- kotró-gépeket. Amit a vezetők elmulasztottak — Rajtunk nem múlik az export — mondják egyszerre hárman is. És a többiek, mintha bizonyítani akarnák társaik magabiztos megnyilatkozását, talán még gyorsabban emelgetik a kalapácsot, fürgébben mozognak. Ahogy elnézem a súrgő-forgó embereket, a szinte szemlátomást növő acélvázakat, igazat kell adnom előbbi mondásuknak: rajtuk nem múlik az export. Biztos megcsinálják, biztos eleget tesznek a követelményeknek. Ezt bizonyítja tovább a számok ábrázolta tény, hogy ebben az évben hat hónap alatt annyit csináltak, mint tavaly egész évben. Újítottak, egyszerűsítettek, úgyhogy a gép nagyszerűbb lett, s szinte hihetetlen módon emelkedett a termelékenység. — De csak egy ideig — szólnak újra közbe. — A kezdeti nehézségeket legyőzve sikerült utolérni magunkat. Amikor már örültünk, hogy megfelelünk a bizalomnak, hogy túlteljesíthetjük a tervet, mint derült égből a villám, úgy csapott közénk a vállalat intézkedése. __ f — Megsokallták a nagyszerű tervszámokat. Sokszor 180 százalékos volt a tervteljesítés. Amikor csodálkozásom látták, többen is bizonyították. Szimite hihetetlen, hogy amikor emberek nehéz verejtékes munka közben teljesítik a 100 százalékot, itt a 200 körül járnak. Egyre jobban kezdtem megérteni azt, amit ezeknek az embereknek a vállalat vezetői elfelejtettek megmondani. „Laza a norma, szorítsuk meg” — jelszóval intézkedtek, de a „népszerűtlen” feladatra, hogy oda álljanak a munkások elé, és megmagyarázzák, miért ez intézkedés, azt már nem tették. Csak hangoztatták, hogy nem lehet az állam pénzét az ablakon kiszórni. Pedig megakadályozhatták volna a bizonytalanságot azzal, ha megmagyarázzák az intézkedés okát. Lett volna mire hivatkozni, s a munkások meg is értették volna, mint ahogy megértették 15 év óta már jó néhányszor egy-egy nehézség jelentkezésekor. És az ér» vek?„. Elsősorban az új daraboló részleg beállítása, gépek alkalmazása, s az is, hogy mesterei lettek a földkotrógép összeállításinak. Egy mestertől pedig többet kíván az ország, mint a tanulóktól, nem igaz? Egy szó mint száz, érv érv után, s a megértés nem maradt volna el. Egyre több anyag kell Persze, van más panasz is: nincsenek tisztában a munkájuk értékével. Ez pedig nagy baj. Hiszen mi sem ösztönöz jobban a munkára, mint annak tudata, hogy azért ennyit és ennyit kapnak. Jó lenne ezt megszüntetni, s nem engedni, hogy a bizalmatlanság légköre tovább terebélyesedjen. Még nem késő, ezt bizonyítja akarásuk és az elmúlt hónapban kissé megakadt munkalendület újraéledése. A többi megoldásra váró feladattal együttesen kellene segíteni azon is, hogy az anyagellátás folyamatos legyen. Nem egészséges. az, hogy az egyik héten aiig valamit, a következőn pedig naponta 10 órát, sőt vasárnap is dolgozzanak. Ez viszont már nem csupán a vállalat vezetőin múlik, Köze s úgy vélem nem kicsi köze van ehhez a megyei tanács ipari osztályának, s ezen túl az illetékes minisztériumnak is. Anyag kell a vállalatnak!! — Nemcsak azért, hogy a munkások dolgozhassanak, akik keresni szeretnének minél többet, hanem azért is, mert az előjelek szerint jövőre exportra is készítik a földkotrógépet, márpedig akkor az anyag valutát jelent. Ezen érdemes lenne gondolkodni, s ha már a vasipari vállalat munkásai így nyilatkoztak, adjuk meg a lehetőséget ahhoz, hogy bebizonyíthassák: rajtuk valóban nem múlik a sok és nehéz fizikai munkát felszabadító, minél több földkotrógép elkészítése. Majnár József 222 ópítőbrigád dolgozik a megye tsz-eiben A megye területileg megnövekedett termelőszövetkezetei nagy gondot fordítanak a közös illatállomány fejlesztésére, ezért nagyarányú építkezéseket látni mindenütt. Állami segítséggel és saját erőből összesen 90 ezer szarvasmarha, sertés, juh és 200 ezer baromfi részére épül öl, istálló, hizlalda és hodály. A modem téglaépületeken kívül — főleg saját erőből — igen sóik olcsó szerfalsiállót. vertfalú épületet húznak tető alá. Csupán saját erőből 35 millió forint értékű új és átalakított épületet — összesen 4«7 szakember és gondozói lakást, górét. magtárt. Irodát, ólat és juh hodátyt — adnalk át őszre rendeltetésének. A Körös-vidéki termelőszövetkezetekben 222 saját épitőbrlgád hallatlan szorgalma. kitartása segíti ezt a fontos munkát. Nagyrészt nekik köszönhető, hogy az év végéig tervezett építkezés több mint 50 százaléka már elkészült. A télen alakult medgyesegyházi Aranykalász Tsz-ben saját építésű ólban szállásolták el a 9« kocasűldőt, hamarosan tető alá kerül a 300 férőhelyes, vertfalú hizlalda is. Új sertéshizlalási akció 1961-re Termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti tagok és egyéni termelők részére! Kamatmentes előleg! Kedvező feltételek. Biztos jövedelem! Nagyobb súlyú sertésekért magasabb ár 110—ISO kg súlyú fehér hússertésért 15,50 Ft/kg 130 kg feletti súlyú fehér hússertésért 16,— Ft/kg 110—140 kg súlyú hús- és húsjeilegít sertésért 11,80 Ft/kg 140 kg feletti súlyú hús- és húsjellegű sertésért 15,30 Ft/kg 130—140 kg súlyú zsír- és zsírjeliegű sertésért 14,50 Ft/kg 140 kg feletti súlyú zsír- és zsírjeliegű sertésért 14,80 Ft/kg 170 kg és ezen felüli súlyú tenyésztésbe fogott koca- vagy kanlott sertésért 14, __ Ft/kg T ermelőszövetkezeteknek és termelőszövetkezeti csoportoknak mennyiségj felár a falkásított, egyöntetű sertésekért 1—2 Ft/kg. Részletes felvilágosítást az Állatforgalmi Vállalat kirendeltségei és felvásárlói adnak. Békés megyei ÁUatforgalmi V. Békéscsaba. Telefon: 10—34. 401
