Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-26 / 175. szám
4 népújság I960, július 36., kedd Gyorshír f a Mezőhegyes! Állami Gazdaságból És mégis „mozog" a föld KONDOROSON — Hallotta a kondoros! esetet? —'kérdezték tőlem Szarvason. — Mi történt? — Azt beszélik, hogy két négyzetkilométernyi területen hatvannyolc centimétert emelkedett a föld és emiatt kiköltöztetik az embereket. — Nahát! — álmélkodtam az eseten és gyorsan elmentem a „megemelkedett” Kondorosra. — Mennyit emelkedtek az utóbbi órákban? — szólítottam meg községbelit, aki az utcasarkon állt és egy adag fagylaltot nyalogatott nagy nyugalommal. — Tudja, ez úgy volt — hajol közelebb az illető bizalmasan — előbb nem vettünk észre semmit. — És később? — türelmetlenkedtem szavába vágva. — Később sem vettünk észre semmit, de már figyeltük a földet, mert gyanús lett, hogy nem mozdul. Olyan volt az egész, mintha nem történt volna semmi. Ez aztán végképpen felzaklatta az idegeinket. Tudja, reftd- kívül nyugtalanító volt, hogy amint figyeltük, nem észlelünk az égvilágon semmit, pedig már akkor mindenei tudta, hogy emelkedett a föld. — Szörnyű — fehéredtem el, és hogy lehűtsem izgalmamat, én is vettem másfél forintért puncsot, aztán tovább faggattam az emberemet: — Ki vette észre először? — Borbíró néni. Ű vette észre. Szaladt is mindjárt lélekszakadva a tsz-elnökhöz, hogy költöztessék máshová, mert a Dísz-út táján a tanyájuk környékén fel- emelkedett a föld. — Rengést éreztek? — Egy szemet sem. Viszont Borbíró néni hívő asszony és mindjárt gyanút fogott, amikor eszébe ötlött,,.hogy ő..sem érzett |* semmit és a föld mégis felemelkedett. — Meghökkentő! — néztem ijedten az emberemre és váratlanul lenyeltem az egész fagylaltadagom. Tetszett neki a kényszerű mutatványom, mert elnevette magát. — Ml is megijedtünk — folytatta — bár előbb nem hittünk az egészből egy szót sem, de aztán, hogy senki sem tudott semmiről, már majdnem elhittük. — Talán csak nem tévedett a Borbíró néni? — kérdeztem savanyú ábrázattal. — Óh, dehogy. Még a Földtani Intézethez is eljutott a hír. Már érdeklődtek, hogy kijöjjenek-e megnézni? — Kijöttek? — Nem. — Miért? — Na, hallja! A Földtani Intézetnek mi köze van ehhez. Egy traktoros összeszántást csinált, mire a közepén magas barázda- kucka keletkezett. Az egész úgy néz ki, mintha körülötte lesúly- lyedt volna a föld, illetve mintha ott megemelkedett volna, vagy mi a fene, már én is belezavarodok. Egyszóval önnek mar annyit tudnia kellene, hogy az ilyen ritka jelenségekkel közvetlenül az agronómia foglalkozik és nem a Földtani Intézet. — Igaza van — sütöttem le a szemem. — Csodálom magát — nézett rajtam végig és elköszönt. Még elmenőben hallottam, hogy bosz- szankodva megjegyezte: Micsoda hiszékeny emberek vannak! így tudtam meg, hogy Kondoroson nem emelkedett a föld, de traktorral megmozgatták. Szántottak egy rémhírnek való buckát. Botla Zoltán Megyénk legnagyobb állami gazdaságában, Mezőhegyesen, ha az idő engedi, a hét végére a csép- lés is befejezést nyer. A mezőhegyes! földeken ebben az évben csak kombájnok arattak-csépel- tek. Harminchárom kombájnból tizenegy osztott aratást végzett. Jól szerepeltek a szovjet kombájnok. Csaknem kétszer annyit vágtak és csépeltek el, mint a magyar kombájnok. A kobájnosok versenyében az elmúlt héten az első három Sipos István, Sie József és Bátori István (szovjet kombájnt vezettek). A magyar kombájnok vezetői közül Gurzó JáMunkás- és parasztasszonyok által készített kézimunkákból kiállítást rendeztek Békéscsabán az Űttörőházban. A télen készült sok kézimunka között horgolásokat, vert csipkéket, népi hímzéseket, szőtteseket és leszámolható mintával készült díszpámákat lehetett látni. A kiállítás iránt oly nagy volt az érdeklődés, hogy annak nyitvatartási idejét meghosz- szabbították. Füzesgyarmati bír (Tudósítónktól.) A füzesgyarmati községi tanács végrehajtó bizottsága július 20-án a cipész ktsz munkáját értékelte. Megállapította, hogy a ktsz jól látja el feladatát, s az idei első félévben a termelékenység meghaladta az elmúlt félévit. A szövetkezet tagjai az első félévben 4000 pár csizmát, ezer pár férficipőt készítették, ezenkívül a szolgáltatásnak Is eleget tettek. A szövetkezetiek nagy gondot fordítanak a szakmunkás-utánpótlásra is. Az idén öt ipari tanuló szerezte meg a szakmunkás-bizonyítványt és most ismét hét tanulót szerződtettek. nos, Zomborácz János és Boros Péter a legjobbak. A gazdaság ebben az évben csaknem 20 ezer forintot oszt ki a legjobb vezetők és segédvezetők között. Jól fizet a gabona a hatalmas táblákban. A 618 holdas ősziárpa- \ táblán átlagban 21 mázsa 85 kiló ' termett holdanként. A búza is el- < éri a 16—17 mázsás átlagot. Vég- J leges eredményt csak az aratás • befejezése után tudnak kimutatni.» Jól fizettek a szovjet búzafajták., Két fajtával kísérleteztek 5 holdas ’ táblákon, s mind a két fajtából az > egy holdra jutó átlag meghaladta \ a 23 mázsát. * — Rudi, hozd csak ide c a franciakulcsot meg a kalapácsot. A fekete képű, vékonydongájű inas fürgén ugrott fel a székről, ahol szeget válogatott. — Tessék Jóska bácsi. Az öreg mester kérges tenyerével megsímogatta a fiú maszatos arcát. — Jól van Rudi, ügyesen mozogsz. Te vagy az az árva fiú? — Én. De így jobb, apám meg anyám mindig ittak, s amikor hazajöttek részegen, megvertek. Sokszor elküldték, hogy szerezzek valami ennivalót. Amikor hazamentem, s nem vittem semmit, kizavartak az utcára. így szoktam rá a lopásra és ez lett a bűnöm. A fiú szeméből kövér könnycseppek gördültek ki. A mester elgondolkozva fújta a füstöt. A nyitott ajtón besurranó szél belekavart a lobogó tűzbe, amit Rudi a sírás közben is táplált a fúj- tatóval. — Tudja Jóska bácsi, az a baj, hogy cigány vagyok. Akár hova megyek, mindenütt úgy néznek rám, mint a leprásra, pedig mostanában nem lopok, s becsületesen élek. Nemrég a mentőautó egy 13 éves gyereket vitt be a kórházba alkoholmérgezéssel. A hír magában véve megdöbbentő és elgondolkoztató. 13 éves alkoholistáról eddig még nemigen hallottunk. Mint kiderült, nem is a gyerek volt a hibás, hanem édesapja, aki a gyereket rummal és pálinkával itatta meg. Az orvosok teljes erőfeszítésére volt szükség, hogy a gyereket megmentsék, mielőtt a halál elragadta volna. Mikor az édesapának szóltak, hogy ne itassa a gyereket, durván leintette a figyelmeztetőket: „Ne törődjenek mivelünk, ez a mi dolgunk!” Valóban ne törődjünk vele? Nem hiszem, hogy valaki is úgy válaszolna erre: csináljon mindenki azt, amit akar. Itt elsősorban nem a szülőről van szó, hanem erről a 13 éves gyerekről, s azokról a gyerekekről, akiket édesapjuk és édesanyjuk számtalan esetben egy-egy félpohár borral, vagy ami még ennél is rosszabb, egy stampedli pálinkával vagy rummal kínál- gat. Sokszor láttam már magam is, hogy az italboltban vagy a kocsmában egy-egy gyűszűnyi alkoholt itatnak a gyerekkel, a málna helyett. — Hány éves vagy te, fiam? — Tizenhét. — Ne félj semmit. Olyan kovácsot nevelek belőled, hogy mindenki megcsodálja a munkádat. A gyermek szemében örömtűz lobbant. — Bár csak már az lennék. — Eléred, de ehhez az kell, hogy becsületes légy. Tanuld meg, hogy nincs szebb a munkásbecs ületnél. Beszélgetésüket az üzem igazgatójának érkezése zavarta meg. — No, hogy viselkedik a fiú, Jóska bácsi? A mester ránézett Rudira, majd hamiskásan elmosolyodott. — Kijövünk egymással. Az igazgató odalépett a fiúhoz, s beletúrt kócos hajába. — Ha valamire szükséged lesz, csak szólj. Mi megadunk mindent, amit tudunk. De ha még egyszer rajtakapnak, hogy lopsz, repülsz az üzemből, értetted? Rudi kicsit sértődötten húzta fel szemöldökét. — Nem csinálok én többet olyat, igazgató elvtárs. — No jó, majd meglátjuk. Közben felberregett az ebédet jelző csengő. Az üzem munkásai letették a szerszámokat. A közrek nem egy gyűszűnyitöl kapta a mérgezést, s azt is tudom, hogy a szülők többsége egy kortynál többet nem is igen ad gyermekének, de higgyék el, a legkisebb mennyiség is veszélyes lehet. Öt éves vagy tíz éves korban megszokni az alkoholt, még gyűszűnyi mennyiségben is, nem jó dolog, és káros, nemcsak a gyermeknek, hanem a társadalomnak is. Sokan csodálkoznak, hogy fiatalok részegesked- nek, és soknak egyetlen szórakozása csak a kocsma. S láttam idős szülőt, aki siratta gyermekét, csak épp arról feledkezett el, hogy ö is felelős azért, amiért gyermeke idáig jutott. Néhány évvel ezelőtt történt egyik községünkben, hogy egy hét éves kisgyerek megtalálta a három deci rumot a szekrényben, s azt ízlelgetve megitta, s az alkoholmérgezés — mivel nem találták meg időben — végzett vele. Ezt a 13 éves gyereket most orvosi beavatkozással megmentették. De hogy ne kelljen minden esetben orvosi beavatkozással segíteni, jó lenne, ha a szülők gyermeküknek egy-egy cent pálinka helyett, vagy deci bor helyett inkább egy szelet tortával vagy egy pohár üdítő itallal kedveskednének. Dóczi Imre ponti ebédlő megtelt emberekkel. A kovácsműhelyben az öreg mester letette szutykos kötőjét, majd Rudihoz fordult: — No, gyere te kovács, együnk valamit. — En nem megyek. — Miért? — Nem hoztam semmit. — Ejnye, ejnye, no sebaj. Úgyis hoztam eleget, jut neked is. Ebéd után a fiú elmerengve nézett ki az ablakon. Azon gondolkozott, hogyan tudná megnézni a legújabb filmet. Benyúlt a zsebébe, amelyben összesen egy 20 filléres szomorkodott magában. — Kölcsön hiába kérek, úgysem adnak — gondolta. — Talán Jóska bácsitól kérjek. Nem. Inkább hazamegyek a munkásszállásra és lefekszem. Este a többi fiatal szépen felöltözve, ki ide, ki oda ment szórakozni. Rudi szomorúan húzta magára a takarót. S mikor a többiek hazajöttek, s mesélték egymásnak, ki hol volt, ő szomorúan fordult a fal felé. Már egy hónapja dolgozott az üzemben. A szakma különböző fogásait hamarosan elsajátította. A mester elégedetten figyelte szorgalmát. — Úgy látszik, megjavult a fiú, jó útra tért. Az egyik reggel Rudit hívatták az irodába. — Biztosan megdicsérnek — Tudom, hogy ez a T3 éves gyeNaponfa ezer vagon gabona kerül zsákokba Békés megyében befejeződött a kenyérgabona aratása és teljes létszámmal munkába álltak a cséplőgépek. Ebben a fontos munkában sokat segítenek a kombájnok is: a termelőszövetkezetek portáin 100 kombájn csépel keresztekből. így Békés megyében naponta 1000 vagon gabonát eresztenek zsákokba. Legjobb eredményeket a füzesgyarmati és dévaványai termelőszövetkezet cséplőcsapatai érnek el: 180—200 mázsa búzát csépelnek egy-egy nap. A cséplés teljes beindulásával egy időben telnek az állami rak* tárak is. A termelőszövetkezetek a cséplőgéptől egyenesen szállítják a búzát az átvevő-telepekre; a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz eddig 50 vagon gabonát adott az államnak, az újkígyósi Aranykalász pedig 40-et. 'MurJuís MUed
