Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-03 / 156. szám
NÉPÚJSÁG I960, július 8., vasúmat» Szép élet a táhoi*-élet Látogatás a bélmegyeri Kulrch Gyula önkéntes KISZ-építőtáborban Egy utazás vége egy másik kezdete... Bélmegy értől vagy négy kilométerre a kiserdő csücskétől íüstfelhöt kavar a szél. Messziről kezdődő erdőtűznek nézné az ember. Közelebb érve egy kisebb falu bontakozik ki az árnyatadó vastagtürzsü fák alól. A bejárata nái kiírva: „Kttlich Gyula önkéntes KISZ-építőtábor”. A hosszú sátorsorok, szinte utcákat alkotnak. Most csend van. Mindjárt a főbejáratnál dr. Újházi Péter fiatal orvos fogad bennünket, aki a Békéscsabai Gyermekkórházból ment ki. Valami fehér fertőtlenítő szert kavarnak az egyik táborlakóval. — Ott a túlsó szélén kezdjük — adja az utasítást. Rendnek, tisztaságnak kell lenni, ahol ennyien vagyunk. — Sokan vannak a táborban? — Vagy 250-en, ha mindenkit számítunk. — Külön orvosra is szükség van? — Van bizony, hiszen olyan munkát végeznek a fiúk, ami közben gyorsan történhet baleset. Ásóval, lapáttal, csákánnyal bánnak. — Na és történt már valami, ami orvosi beavatkozást kívánt? — Különösebb még nem. Egykét feltörés a tenyéren, lábon, egy kis izomláz meg mindenütt előfordult a 3—4 nap alatt. Most van egy betegünk, de ott is derékrándulás és izomláz van. Nem komoly. De tessék menézni a tábort. Itt a parancsnoki sátor, azon túl a lakosú trak, jobboldalt a konyha, ott lenn az egészségügyi sátor, ott meg a sport- és „'kultúr, centrum”. — Szóval minden itt van? A tábor vezetőségét hol lehet megtalálni? — Jelenleg nincs itthon közülük senki, de azért úgy megy minden, ahogyan elő van írva. — A „munkásokat” hol lehet megtalálni? — Ilyenkor délelőtt dolgoznak. Egy kilométerre innen kezdték a csatornázást. Az ember azt hinné, hogy a 16—17 éves fiúk csak vi- kendszerüen dolgozgatnak. Szinte elcsodálkoztunk, amikor megláttuk a kilométer hosszan kígyózó csatorna oldalában kihányt rengeteg földet. Na de ez csalás, hiszen azt mondták, hogy középiskolás kiszesek építik meg ezt az öt és fél kilométer hosszú belvíz- levezető csatornát és mégis katonák dolgoznak itt. Olyan egyforma katonai csizmában, ruhában vannak, mintha csak egy alakulathoz tartoznának. Itt-ott ugyan volt egy-két civil is. Aggályunkat elmondtuk a vízügyi igazgatóság mérnökének és Cinege István III. éves mérnökhallgatónak, akik a munkák műszaki részét irányítják. Ök bizony csak mosolyogtak ezen a feltevésen. Nem katonák ezek, csak a honvédségtől kaptáik a kiselejtezett ruhákat és abban dolgoznak. Középiskolások ezek valamennyien. Kivéve a brigád- vezetőket, akik tanárok és ott lapátolják a Eöldet a diákokkal és a csatornaőröket, akik szintén a munka irányításában segítenek és a mérnököt, valamint a mérnöjelöltet. Ha az így van, akkor ez valóban férfimunka. Húsz brigád versenyez az egy kilométeres szakaszon. — Mi különösen nagyon örülünk ennek az építőtábornak — mondja a mérnök elvtárs. — Bél- megyer évtizedek óta belvízveszéllyel küzd. A lapos földeken ősszel, tavasszal nagy kárt okozott a belvíz. Átlagban 120—150 forint kárt jelentett évente egy-egy hold földön. S nem 5—600 hold földről van szó, hanem 3600 holdról. Ez évente több sziU26*er forint értékű terménykiesést jelentett. A csatornázással, amely közel öt és fél kilométeres szakaszon épül, nemcsak Bélmegyert, hanem Vésztő egyik részét is belvízmentesítjük. Nagy munka lesz ez. Több mint 21130 köbméter földet kell megmozgatni, s ennek a kiásását vállalták a kiszesek. Kéthetenként váltják egymást a diákok, s mire az új iskolai tanév megkezdődik, a csatornázás is készen lesz. — Mennyi földét tudnak kitermelni a fiúk egy műszak alatt? — Itt nagyon kemény a felső földréteg. Negyven centimétert is csákányozni kell, s csak azután tudnak ásóval és lapáttal dolgozni. Ennek ellenére is hatórás műszak alatt — mert ennyit dolgoznak naponta — 2 és fél köbméter termelnek ki átlagban. Vannak brigádok, mint a 4-es számú brigád, a battonyai gimnazisták, akik még 3 köbméternél is többet kihánynak naponta. Nagy akarással és lendülettel dolgoznak. Versenyben vannak. Három naponként értékelik, eddig még ők az elsők, de közel jár hozzájuk a sarkad í gimnázium egyik brigádja is. — Szóval nem gyerekjáték. De nézzük meg, a csatornaásóknak mi a véleményük. Egy barnára sült szőke fiatalembert kérdezünk meg, hogy mi a véleménye a munkáról, a táborról. — önként vállaltuk és tudjuk, hogy nem üdülni jövünk. Nekem nem nagyon fárasztó, még a tenyeremet sem törte fel. Otthon is sokat segítettem. Korán tavasztól kinn kapáltam a szüleimmel. Nagyon tetszik a tábor. Itt van egy kis romantika is. Az éjjel például olyan eső volt, hogy benyomta a fejünk felett a sátort, beomlott a rengeteg víz. Megcsináltuk, kikötöttük a sátrakat, és aludtunk tovább. A koszt is jp, nagyon ízletes, csak egy kicsit lehetne több is. Na de ezen O- O- O -O- -O -O- O- -O -O O -O- -< is változtatnak már, mert ma uzsonnát is kaptunk. — Én biztosan hízok vagy négy kilót a két hét alatt — szól oda egy kis alacsony göndörhajú fiú. Egyszer csak füttyszó hallatszott, valamennyien egyszerre tették le a szerszámokat. Vége a mai munkának. De amott egy brigád még dolgozik. Hogyhogy, ők nem éhesek? — tették a megjegyzéseket. De különösen a battonyai négyes brigád vezetője, Fórján Sándor kelt ki magából. — így versenyezni nem lehet, hogy mások dolgoznak, amikor nekünk le kell tenni a szerszámot. Ha ezt lehet, akkor bennünket sem ér utol senki, mert ha máskor nem, akkor még éjszaka is dolgozunk. Tessék mindenkinek letenni a lapátot, amikor elérkezett az ebéd ideje. Kicsit még zsörtölődött, azután, amikor megmondták, hogy ők később kezdtek 10 perccel és azt hozzák be, megnyugodott Vidáman dalolva ipar- kodnak a tábor felé a fiúk. Az ebédnél fegyelmezettek. Többen segítenek Hegedűs Istvánnak, a főszakáesnak és a felszolgálóknak, hogy minél gyorsabban és zavar- talanabbul történjen az ebédelés. Jó étvággyal elfogyasztják a cseresznyelevest, a borsostokányt petrezselymes burgonyával, utána a finom rizsfelíújtal. Azt mondják a szakácsok, ez javított bányászkoszt. Minőségileg kifogástalan, de egy kicsit lehetne több — ez a fiúk véleménye is. Naponta 80 deka kenyeret kapnak személyenként. Ebéd után Cs. Tóth Imre tanár táborügyeletes kiosztja a postát. Van nagy öröm, amikor megkapják a mama levelét. Na, persze nemcsak a mamától, várnak... Délután a brigád vezetők kiértékelik a napi munkát, a fiúk pedig pihennek, szórakoznak. Szép élet a tábor-élet. Csepkó Eta A hét világpolitikai egyvelegében egy utazás záróakkordja. s egy másik nyitánya hangzott el. Eisenhower elnök ma egy hete érkezett haza Washingtonba távol-keleti körútjáról, pontosabban — „félskörút- járól”. Hiszen óriási félkörivben kellett elkerülnie igazi úticélját, legfontosabb távol-keleti szövetségesének fővárosát — Tokiót. Amikor Eisenhower hétfőn a televízió képernyőjén beszámolt az amerikai népnek izgalmas fordulatokban bővelkedő útjáról, irigylésre méltó önbizalommal — vagy sajnálni való önáltatá&sal ? — „sikeresnek” mondta távol-keleti küldetését. Mindazonáltal bejelentette, hogy elnökségének hátralévő ideje alatt több utazást már nem tervez... A legtekintélyesebb amerikai napilap, a New York Times szemleírója. James Resten az elnök bizonyítvány- magyalázatának másnapján keserűen panaszolta: „Eisenhower elnök tudomást sem vesz a bírálatokról és azt állítja, hogy győzelmeket aratott. Ezt tette az elnök az U—2 kémrepülések, a párizsi csúcsértekezlet meghiúsulása, legutóbb pedig a japáni események értékelésében. Egyszerűen letagadta az amerikai kormánynak azokat a tévedéseit, melyeket vezető amerikai személyiségek már beismertek. Az elnöknek ez a magatartása zűrzavart okoz a közvéleményben és feldühíti politikai ellenzékét”. Ay_ elnöki tekintély leplének lehuM- tával a király most meztelen, 6 az amerikai szemleiróknak nem tetszik a látvány. De vajon miért csak ©z elnök személyét és a hivatalos amerikai külpolitika többi végrehajtójának személyi gyengéit, alkalmatlanságát boncolgatják? Hiszen csak a vak — vagy aki annak tetteti magát — nem látja, hogy nem egyes elszigetelt tévedésekről, holmi szerencsétlen baklövésekről van szó, hanem a végelgyengülésben szenvedő, hidegháborús „erőpolitika” logikus következményeiről! Félévvel ezelőtt Eisenhower elnök még a Camp David-i nimbusztól övezve utazta körül a világot, s a tapsok ennek a dicsfénynek, a békés együttélés eszméjének szóltak. Ez a magyarázat — mint minden igazság — olyan egyszerű, hogy még Joseph Alsop, a New York Herald Tribune szélsőségesen reakciós szemleírója is megérti. „Az igazság az — vallja be Alsop —t hogy az elnök által meglátogatott or■ -O* *ö O- «0* -<>■ -O -O» ‘ -O- "óó- o < szagok legtöbbjében N. Sz. Hruscsov jóindulatának köszönhette ragyogó fogadtatását.” Nos, a változás nem a tömegek, 6 nem is a szovjet kormány álláspontjában következett be. A csúcsértekezlet hitszegő megtorpedózása volt az, ami megfosztotta Eisenhower elnököt a Camp David-i nimbusztól,, s mindenekelőtt ez az oka annak, hogy az amerikai erőpolitika pőrére vetkeztetett képviselőit ma taps helyett ismét a gyűlölet kiáltásai fogadják. És hogy nem a békés együttélés eszméjében volt a hiba, azt mi sem bizonyítja fényesebben, minthogy.^ Camp David szovjet főszereplőjét, Nyikita Szergejevics Hruscsovot továbbra is meleg szeretettel fogadják a megdáto- giaitott országok népei. Párizs—Bukarest—Becs. A békés együttélés gyakorlatának teljes diadaláért vívott küzdelem e fontos állomásai világosan mutatják a békeharc most kibontakozó új szakaszának fő irányát. Párizsban a szovjet kormány képviselője megfelelő visszautasításban részesítette a hidegháborús bajkeverők provokációit, felejthetetlen leckét adott nekik arról, hogy merre is vannak a Szovjetunió és a szocialista országok határai. Bukarestben Hruscsov nagy meggyőző erővel tett hitet a békés együttélés politikája mellett. Bukarest új bizonyság volt a világ közvélemény színe előtt, hogy a szocialista országok nem taktikának, hanem az emberiség egyedüli járható útjának tekintik a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélését. És immár Becsből érkeznek a hírek a Szovjetunió világjáró béke- nagykövetének ausztriai látogatásáról, a békés együttélés politikájának realitásáról, megáUíthatatlan térhódításáról. Amikor a szovjet, miniszterelnök tegnapelőtt minden rendőrkíséret nélkül a bécsi utca forgatagában szóba elegyedett az egyszerű emberekkel, Hruscsovot a béke embereként üdvözölték. Kiáltó tanulság ez az amerikai vezető körök számára. Kiváltképp azután, hogy Eisenhower elnöknek Tokióba vivő útját még a 7. amerikai flotta és japán valamennyi rendőre ‘sem volt képes biztosítani. Vajon levonja-e újra Washington a párizsi csúeeku- dare tanulságait? Amint a két utazás összevetése is szemléletesen bizonyítja — a népek már levonták a tanulságokat.”- *0 o- «ó* 0 «O- ■ó* *ó- •ó* ♦ JCej'ekejAk Hete, XIY. Furcsa az élet. Bár meggyőződésem, hogy rendbejön a házaspár között minden, mégis egyik napiról a másikra, mint vészes tűz, hirtelen kicsap a meg nem értés lángja. Az emberek meg nagyon érzéke- I nyék a másik ember iránt. Rögtön érzik, észreveszik, ha munkatársuk vagy kollegájuk lelki nyugalma nincs rendben. A termelőszövetkezet irodáján is látják Kati munkatársai, hogy a fiatalasz- szony nem a régi. Viszont azt is tudják, hogy miért van e nagy türelmetlensége. Az öregebbje, mint az elnök is, nem csinál belőle nagy ügyet. Természetesnek tartják a nő idegességét, ha kisbabát vár. — így van ez már, amióta ember az ember — csitítja az elnök azokat, akik Kati idegessége miatt nyugtalankodnak. — Ilyenkor úgy kell bánni az asszonnyal, mint a galambtojáSfd. Különben az isten se boldogul velük. És nem is szólnak Katinak ezért. Megértőek és nem veszik rossz néven Kati türelmetlenségét. Érdekes, az üzemben a munkásokat, Feri szaktársait már jobban érdekli a két fiatal dolga. Ök bizony félszemüket Ferin tartják, s nagyon finoman, de próbálgat- . jak visszaállítani a rendet közöttük. Balogh bácsi szólt most is Ferinek, mint annak idején, amikor I üdvözlő lapot kapott Kati. Megértő, és emberszerető munkás Balogh bácsi. Fáj neki szaktársainak fájdalma.. Nem is nyugszik, amíg így vagy úgy nem tud segíteni. Most az öltözőben vette kérdőre Kerekes Ferit. De nem szigorúan, hanem inkább apáskodva. — Te gyerek — szólította meg, ahogy húzta magara az overált. Együtt voltak délutánosak, együtt mentek be már fél kettőkor a gyárkapun, így aztán együtt is öltöztek. Ezt az időt használta ki az öreg lakatos. — Már megint nincs rend közietek... Feri rántott egyet a vállán, s jókedvet mutatott, bár eszébe sem jutott, hogy tagadjon Balogh bácsi előtt. Sokkal jobb szeme van az öregnek, mintsem be lehetne csapni. — Majd rendbejövünk, Balogh bátyám... — Na-na Ferenc, csak addig se vigyétek túlzásba... Tudod, mit mondok neked? Fogadd meg a tanácsomat. Vidd el az asszonyt üdülőbe. Menjetek el, jót tesz neki, mondom neked. Nem lesz min idegeskednie. Ilyenkor ingerlékeny minden asszony, Meg kell érteni, segíteni kell neki. — Nem megyünk üdülőbe Balogh bátyám. Sző sem lebet róla' Most már csak azért sem. Mindent engedjek meg az aszpnynak, és még én könyörögjek?! — Bolondokat beszélsz, gyerek! Szeretitek egymást, ő is szeret,... — Tudom, de ha itthon nem békéi meg, akkor a Balatonon sem . — Eh — intett elutasítóan az öreg —, majd megcsinálom en, szólok a szakszervezetieknek. — Azt ne tegye, Balogh bácsi! — állította meg Feri szaktársát, aki már felvette táskáját, hogy indul a műhelybe. — No, gyere, menjünk. Vár bennünket a reszeld... Es ahogy az öreg megmondta, meg is tette. Még aznap délután szólt a szakszervezeti bizottság elnökének, hogy két beutalót igényel — a Kerekes házaspár részére. A szakszervezeti bizottság elnöke nem ér-tette, hogy miért éppen az öreg Balogh szólt ezért, de egy kis magyarázattal mindennel tisztába jött. — Ja, hogy így áll a dolog! No, akkor elkergetjük őket... — Csak minél előbb! — sürgette az öreg lakatos. — Menjenek csak, ott majd visszamelegednek. Az ügy elindult. Mi lesz a vége. majd meglátjuk. Csak nehogy Fe. ri megmakacsolja magát. Hiszen itt van a lakásügyük is, amiben nem tud mit csinálni. Az üzem igazgatója szólt már neki, hc©y most már biztos lehet a lakásban, mert úgy tudják, hogy a gyár kap hármat. Egy kétszobásat, és kél egyszobásat. Kati nem szólt, Feri meg nem tudja, hogyan kezdje. Pedig kellene róla már beszélni, hiszen valamelyik nap kezébe nyorpják a lakáskiutalást, s máris lehet költözni. Csütörtökön mégis nekidurélta magát, szólt Katinak. Persze csak úgy félvállról, mintha nem is tartaná jelentősnek: — Ha megkapjuk a lakást, mivel költözünk? — Bar nem ez a legfontosabb, de nem tudta (hassal kezdeni a dolgot. Kati sem maradt el férjétől a közömbösségben: — Mivel költöznénk?! Kocsival, szerzel fuvarost,.. — Igen, persze... — zavarodott meg Feri Kati flegma és túl száraz hangján, s nem tudta ezek után mivel folytatni. Rosszkoi kezdte. így hát, nem haragosan, de abba hagyta a dolgot. Majd, ha kezébe adják a kiutalót, ákkor megbeszéli feleségével az egész helyzetet. Mert van bizony miről gondoskodni, hiszen az új lakás külön háztartást is jelent, Itt most meg van mindenük, edény, bútor, szóval minden, De ha beköl löznek saját lakásukba, akkor sok minden hiányozni fog. Főleg apróságok, amelyek azonban elengedhetetlenek a háztartáshoz. Mindenesetre még nem tudtak h fiatalok egymással beszélni ezekről. Az üdülőt pedig Feri meg sem említi, mert köti magát és nem akar menni sehova. Várjuk meg a jövő hetet, valószínű, töb bet fogunk már tudni mához egy hétre. Varga Tibor
