Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-03 / 156. szám
1960. július 3., vasárnap N ÉPÚJ SAG 3 Új országos csúcseredmény Június 29-én reggel 6 órától 30-án 6 óráig 312 méterről 110.1 méter mélységig hatolt a túró a pusztaíöldvári 34-es olajtúrásnál. A kitűnő teljesítmény Széli József tőtúrómester brigádjának jó munkáját dicséri, amely a 24 óra alatt végzett 789 méterrel új országos csúcseredmény ért el. Ezzel a brigád 30 méterrel túlszárnyalta a még 1952-ben, a bázakerettyei fúrásoknál — hasonló szinten — elért 769 méteres rekordot. A munkát Jenei Zsigmond, az Alföldi Kő- Olajfúrási Üzem orosházi kirendeltségének mérnöke irányította. 500 katasztrális holdon halastavat létesítenek Gyomán A gyomai Viharsarok Halászati Termelőszövetkezet 500 hold olyan területet kapott, amelyen 1965. év végéig halastavakat kell létesítenie. Ezenkívül 240 katasztrális hold szántóföldet is kapott, ahol takarmányt termelnek a jelenlegi halastavakba kihelyezett ponty-ivadékok részére. Az • 500 holdat fokozatosan építik ki halastavaknak. Minden egyes halastó 100 hold területen lesz. Ezeken pedig váltógazdaságot biztosítanak úgy, hogy 2—3 évi használat után egy 100 holdas halastavat lecsapolnak, és annak fenekén haltakarmányt termelnek. Főleg öntözéses kukoricát és árpát vetnek itt. A kiürített halastavak minden külön trágyázás nélkül holdanként 50 mázsa kukoricatermést biztosítanak. Az új halastavakon évente 8—10 ezer darab kacsát is szeretnének felnevelni. A Viharsarok Halászati Szövetkezet meglévő értékesítőhelyei mellett ősszel Szolnokon is nyit egy árusító-helyet. —e —ö A két orosházi téglagyárba is bevezetik a földgázt A Battonyai Téglagyárban már jó néhány hete földgázzal égetik a téglát, az Állati Fehérje Takarmányokat Előállító Vállalat telepén pedig a kazánt fűtik a helyi energiával. A tapasztalatok mindkét üzemben kedvezőek. A Békés megyei Téglagyári Egyesülés küldöttsége a napokban látogatott el a Battonyai Téglagyárba, ahol a gázfűtésre * átalakított kemencét, valamint az égetést tanulmányozták. A közeljövőben ugyanis a két orosházi gyárba is bevezetik a földgázt, s ezekben az üzemekben is ezzel, égetik majd a téglát. Egy- egy kemence átalakítása az előzetes számítások szerint 300—320 ezer forintba kerül. Előreláthatólag a negyedik negyedévben már mindkét gyárban áttérhettek a szénfűtésről a gáz hasznosítására. Épül a megye ötödik kostelepe Az egyre növekvő juh-állomány szakszerű tenyésztése most ■már a szarvasi és az orosházi járásban is parancsolóan előírja a korszerű tenyésztési eljárások bevezetését, a meglévő állomány minőségi színvonalának növelését. Ezt figyelembe véve hozta meg döntését a csabacsüdi legeltetési bizottság egy 200-as telep építésére. A hodály falait vályogtéglákból rakják. A vályogot a helyszínen készítik, amelyből eddig 12 ezret szárítottak ki. Az építkezés házi kivitelezésben készül, körülbelül 30—35 ezer forint költséggel. L&abaesudi oromok Krasznai Józsefnek, a csabacsüdi községi tanács mezőgazdasági felügyelőjének arcán a bosszúság árnyéka suhant át, amikor becsukta határidő-naplóját. — Nincs elég kötözőzsinege a tsz-nek az aratáshoz — fordult felém magyarázva gondjainak okát és felállt az íróasztal mellől, hogy egy kevésbé mozgalmas „zugot” keressünk a beszélgetéshez. Amíg a szomszédos irodába értünk, elmondotta, jó két hete, hogy megrendelték a tsz-ek a zsinórt. összesen három és fél mázsa kellene belőle, három szövetkezetnek. Már több helyen érdeklődtek, de nem sikerült szerezni. Lehet, hogy Budapestre kell érte menni... Madzag-ügy — Ez bizony bosszúság — jegyeztem meg, és miután azt is megtudtam, hogy a termelőszövetkezetekben és a gépállomáson egyébként jól felkészültek az aratásra, arra gondoltam, hogy úgy járnak ezzel a madzag-üggyel, mint az egyszeri gépész, aki egy nélkülözhetetlen aprócska csavar híján nem tudta mozgásba hozni a masináját. így van ez, amikor nagy ügyek sikere sokszor egészen kis, jelentéktelennek látszó dolgokon múlik. Talán a földművesszövetkezet beszerzési csoportja tesz valamit ebben az „apró” ügyben, mert a szavahihető tsz-gazdák szerint a szálankénti behordás nem gazdaságos. Azt állítják, hogy amikor a kévekötő aratógépet feltalálták, akkor feltalálták hozzá az automatikus kötözőt is azzal a madzaggal ... A keserves madzag-ügyet pillanatnyilag befejeztük azzal, hogy majd ki-ki a maga módján pendíti tovább, míg oda nem tekere- redik a csabacsüdi kövér kévék derekára. A beszélgetés másra terelődött. Krasznai elvtárs. a Dolgozók Tsz-ről beszélt. Mint mondotta, nemrégen a gazdák arra kérték, menjen közéjük és segítsen a pártmunkában. Engedett a kérésnek, mire megválasztották párttitkárnak. — Belépett a termelőszövetkezetbe is? — kérdeztem. — Nem, mert már a Béke Tsz- hez tartozom — hangzott a válasza. — A Dolgozók Tsz-ben hogyan gazdálkodnak? Megtudtam, hogy három éve a- lakultak, tizenhárom családdal és ma már több mint százan szövetkeznek benne. A község termelő- szövetkezetei között a legjobb eredményeket érik el. Amikor nemrég a szövetkezésről volt szó, sokszor lehetett hallani, hogy: „A Dolgozók-hoz akarok belépni”. Fiatal a tsz, s már a múlt évben több mint 36 forintot osztottak egy munkaegységre — A legnagyobb ereje ennek a termelőszövetkezetnek a jó gazdaságpolitikai vezetés és a tagság összetartása, a közös munkához való jó viszonyuk — határozta meg kérdésemre Krasznai elvtárs. a tsz sikereinek titkát. — Zsindely András elvtárs éppen ellentéte termetének, amilyen kicsi ember, olyan nagyszerűek a gondolatai — jellemezte a tsz elnökét Krasznai elvtárs. Furcsa helyzet — A tények azt mutatják, jó erőben van ez a termelőszövetkezet. Hogyan lehet mégis, hogy nem került ki a pártalapszerveze- tükből egy titkár? Nem valami egészséges megoldás, hogy Krasznai elvtárs nem tagja ugyan a Dolgozók Termelőszövetkezetnek, de ott párttitkár — fordítottam a szót e fonák helyzetre. — Ez tényleg furcsa egy helyzet — hagyta helyben a gondolatomat, és mindjárt el is mondotta, hogy ez csak addig lesz így, amíg megerősítik a fiatal pártalapszer- vezet vezetőségét. A határban A határban Krasznai elvtárs megmutatta a szépen díszlő termést, megtudtam tőle, melyik terület milyen művelést kapott. A dohány olyan szép, hogy talán a megyében nincs több ilyen, de a többi terményeikkel is dicsekedhetnek. Aratnak, tarlót Az esős időjárás gyakran tétlenségre kárhoztatja a gépállomások aratógépjeit, pedig most már teljes erővel arathatnának, mert megérett szinte mindegyik gabonatábla, a megye déli részein is. A megyei északi részében lévő gépállomások jóval korábban kezdhették meg az aratást és ez meg is látszik a teljesítményen. A Dévaványai Gépállomás eddig 1100, a füzesgyarmati pedig eddig ezer holdon fejezte be az aratást. Az Orosházi Gépállomás 900, a medgyesegyházi pedig 600 holdat aratott le eddig. Aratnak a Battonyai Gépállomás gépei is, s az aratás befejezése után hozzálátnak a tarlóhántáshoz. Például a dombegyházi Béke- harcos Tsz-ben miután egy ötven holdas ősziárpa-tábláról leházatták a szalmát, egy szervestrágyahántanak a szóró géppel megkezdték az is- tállótrágya-terítést, s ennek nyomában két traktor szántja a tarlót. Hasonló módszerrel halad a tarlóhántás a battonyai Május 1 Tsz-ben is. Az orosházi Űj Élet Termelőszövetkezet területén is nagyobb területen feketéink a friss tarlószántás. A Kétegyházi Gépállomás 15 aratógéppel és 7 kombájnnal arat a körzetébe tartozó termelőszövetkezeteknek, s eddig 500 holdra növekedett a learatott terület. Június 30-án, csütörtökön délelőtt 11 órakor a gépállomás öt kombájnja állt bele az eleki Lenin Tsz egy 90 holdas ősziárpa-táblájába, s délután fél hatra levágták — a termelőszövetkezet vezetőinek és tagjainak legnagyobb megelégedésére. A gépállomás aratógépei zött az újkígyósi Aranykalász, a kétegyházi Búzakalász és a lőkös- házi Május 1 Tsz-ben. A komba,jnosok is, az arató- gépkezelők is vállalták, hogy gépenként 50—60 holddal aratnak többet, mint amennyit a gépállomás vezetősége tervezett. A kombájnokat ebben a körzetben is követik a szalmalehúzók és a kormos traktorok, hogy elvégezzék a tarlóhántást. Elek, Üjkígyós és Lőkösháza határában eddig 170 hold tarlóhántást végeztek a Kétegyházi Gépállomás gépei. Az eleki Lenin Termelőszövetkezetben negyven hold kukoricát vetnek silónak a tagok állatállománya részére. Ezenkívül a közös állat- állománynak is vetnek másodnövényt. Érdemes vetni, hiszen szinte minden nap esik egy-két milliméteres eső. A gépállomás körzetében szépen fejlődik a kukorica. Tizenkét kultiválorral eddig ötezer hold kukoricát kapált meg a gépállomás. Több termelőszövetkezetben, köztük az eleki Lenin, a kétegyházi Kossuth és a lőkösházi Május 1 Tsz háromszor kapáltatta meg a gépállomás gépeivel kereszt- ben-hosszában a négyzetes kukoricát. A gépi kapálásban Ottlakán György vezet a Kétegyházi Gépállomás traktorosai közül 800 hold teljesítménnyel. már búzát is vágnak, többek kö20 millió lórin! felvásárlásra Orosháza és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet felvásárlási cszlege sokoldalú tevékenységet fejt ki. Az egyéni gazdáktól ebben az évben több mint 20 millió forint értékben vásárol baromfit, tollat, bőrt, cukrot, szalonnát, mézet, gyógynövényt és selyemgubót. A felvásárolt áruk legnagyobb részét Budapestre és az ipartelepekre irányítják. A szövetkezetnek nyúl tenyésztési és méhész szakcsoportja is működik 54 taggal. A szövetkezet vezetősége a külterületeken is bevezeti a® új kereskedelmi formákat. Rákóczi telepen, valamint Szentetornyán önkiszolgáló és önkiválasztó bolto kát létesít ez év második felében, »Mennyiben erre a beruházási keretet megkapják. gépállomási gépek — Az elnök naponként kijár a területre. A kezében jegyzetfüzet és számolgat, tervez. Mindig kitalál valamit, amivel még előbbre vihető a gazdaság dolga — jegyezte meg a titkár. Aztán Zsindely Lajosról, az elnök öccséről beszélt, hogy ő is rendes ember, a községben egyike az első tsz- gazdáknak. Harminckét éves. Motorszerelő. Most a kovácsműhely vezetője, ebből a szakmából most készül vizsgára. A kovácsműhely — Ez a kovácsműhely — mutatott Krasznai elvtárs az útszéli tanyaépületre. Akárcsak egy orvosi rendelőbe léptem volna, olyan tisztaság és rend fogadott. A legkisebb csavarkulcstól a legnagyobbig, a tű- zifogóktól kezdve a kalapácsokig minden céltudatosan meghatározott helyén. Csak egy menetvágó volt elöl, melyet idős Juhász József nyugdíjas kovácsmester forgatott a satuba szorított gömbvas nyakán. Akár vissza is fordulhattam volna azzal a véleménnyel, hogy Zsindely Lajost, a csabacsüdi Dolgozók Tsz kovácsműhelyének vezetőjét megismertem. A műhelye elárulta, hogy kulturált ember és szereti a mesterségét. Mindenesetre érdeklődtem, merre jár éppen a mester. — A csatornánál szerelik az öntözőberendezést, ott találkozhatés gondok nak vele — adta a felvilágosítást Juhász bácsi, és arról beszéli, hogy ő már nyugdíjas, nem dolgozik itt állandóan. Juhász bácsi cseresznyéje Mór indultunk, amikor Juhász bácsi utánunk jött és egy papírzacskóban cseresznyét nyújt,ott át: — Én termeltem. Ilyet még nem ettek — mondta büszkén. A cseresznyeszemek vetekedtek a kisebb dió-nagysággal, s kívánatosán düllesztették magukat. Az ízüket talán csak a mézhez tudom legjobban hasonlítani, mert ilyen jó cseresznyét — túlzás nélkül mondom — tényleg nem ettem. — Az öreg nagyon szereti a fákat — szólt Krasznai elvtárs útközben. — Ért is hozzájuk — jegyeztem meg, és beleharaptam a finom cseresznyébe. A tsz-elnök öccse A földeken átfutó öntözöcsator- na mellett találkoztam Zsindely Lajos elvtárssal. Éppen megfeszített izmokkal tartottak egy hatalmas csövet, amig negyedik társuk belehelyezte azokat a csavarokat, amelyekkel a szivattyúgép testéhez szorítják az említett alkatrészt. Amint végeztek, kezet- logtunk. Itt ismerkedtünk meg az elnökkel is. — A bátyám — mutatta be Zsindely Lajos a tsz elnökét, Zsindely Andrást, aki mielőtt nyújtotta a kezét, önkéntelenül a tenyerébe nézett, mely ugyancsak olajos volt. Zsindely Lajos ezután a munkájáról beszélt. Egy mondata nagyon megragadott. — A szövetkezet a mindenem — mondotta mély meggyőződéssel. A szakmaja mellett gépész-szakembereket nevel és egy-egy munkaszünetben oda-odaadja az újságot is a kezükbe. — Olsvasd el, ismerkedj a világ dolgaival is — mondja, ilyenkor. Egyszóval nem elégszik meg egyoldalú neveléssel, véleménye szerint az olyan ember, aki tudja, mi értelme van a munkájának, mindig lelkiismeretesebben dolgozik, mint aki csak a pénzt nézi, nem érti, hogy egyéni munkája egyben a társadalom munkájának a része is. Jól gondolkozik Zsindely Lajos elvtárs — gondoltam magamban, majd párttagságáról érdeklődtem. — Az e havi taggyűlésünkön vesszük fel tagjelöltnek — világosított fel Krasznai elvtárs. — S mi lesz vajon az első párt- megbizatás? — kíváncsiskodtam. A válasz késlekedéséből arra következtettem, hogy erre még nem nagyon gondoltak a pártszervezetben. — Amellett, hogy a gépészkáderek nevelésével foglalkozik, úgy gondoljuk, Zsindely elvtárs tud az ősszel segíteni a pártoktatás munkájában is, ha elvállaja: — szólalt meg Krasznai elvtárs. — Örömmel vállalom, már a katonaságnál is volt ilyen megbízatásom — így Zsindely elvtárs. — Elég hosszú lesz ez a cső? — kérdezte közben a szivattyúval foglalatoskodó elnök a mestert. Zsindely Lajos ránézett a kövér csőre és a szemén látszott, hogy a kis beszélgetésből máris visszazökkent, mégpedig nyakig a munkájába, melyet annyira szeret. Bűn volna most már a szóbeszéddel hátráltatni — gondoltam. Sok sikert kívánva búcsúztunk a kis kollektívától. — Van ebben a gazdaságban nem is egy kiváló képességű ember — folytatta Krasznai elvtárs, miközben a gépkocsi a gazdag aratást ígérő földek között robogott a község felé. Boda Zoltán
