Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-23 / 173. szám
>960. július 23., szombat NÉPÚJSÁG 3 VASOXTOK Csengetnek* Kezdődik a csapolás. Félmeztelenre vetkőzött öntők és segédmunkások gyülekeznek. Körülállják az olvasztó- kemence előtti nagy tégelyt, öltözékük — majdnem mindegyiküké 1— rövid nadrág, bakancs, felette lábszárvédő, homlokukra védő- szemüveg tapad. Verítékcseppek gyöngyöznek arcukon, barnára sitit hátukon. Kint kánikula van, idebent szaharai hőség. Az 1300 Celsius fokos folyékony vas pokoli meleget áraszt, miközben megindul a nyíláson, és röppenve hüll alá a csapolótégelybe. Lenyűgöző a látvány. Még azoknak is, akik naponta tanúi ezeknek az ünnepélyes perceknek. A szemek szakértőén kémlelik a vaszuhatagot, A jó öntő már a színéről ítél, hogy megfelelő-e az öntéshez. Véget ér a pillanat ixirázsa, megerednek a mozdulatlanságba meredt nyelvek. A munkások tréfálnak, egymást ugratják, amíg várják, hogy színültig teljen a nagy tégely. A folyékony vas pedig szikrázva jut, rohan, szelíden engedelmeskedik a nagyobb hatalomnak, az Ember akaratának. Végre teli a nagy tégely. Vége a rövidke pihenőnek, az emberek munkára készülődnek. A nagy tégely mellé állítják a kisebb öntőtégelyeket. Ezekbe öntik át a vasat. Amikor egy-egy megtelik, megfeszülnek az ernyedt izmok. Ketten viszik a kis edényeket, amelyek súlya a 80 kilogrammot is megközelíti. Elöl a segédmunkás, hátul az öntő fogja a vaskart. Gyors léptekkel indulnak az öntéshez előkészített gépekhez, amelyeken a formák sorakoznak. Megemelik a terhet. A kis tégelyből vékony sugárban ömlik a vas a formába. Csillagok röpködnek szerteszét. Egy pillanatig élnek, akár a tiszavirág, aztán a semmibe tűnnek Egymás után telnek meg folyékony vassal a formák. Lángnyelvek csapnak ki, utána füst kígyózik. Amikor egy- egy sorral készen vannak, kevés port hintenek rájuk. Néhány perc múlva már csak a formák felületén izzik a vas. Ekkor megfordítják a gépet s egy jókora kalapáccsal rávernek a formát tartó vasszegekre. Kárytvárként omlanak össze a formák és belőlük a földre hullanak a kész öntvények. Nem tanácsos hozzájuk nyúlni. Már nem folynak szét, formába dermedtek. Az emberi kéz adta alakot: a szénőrlő malomnál hasznait verőkalapács, vagy éppen fogaskerék formáját öltötték fel. Befejeződött a csapolás és az öntés. Nehéz nap volt. Holnap folytatódik. A munkások a fürdőbe sietnék. A tus alatt prüszkölve élvezik a friss vizet, amelynek cseppjei játékosan végiggördülnek testükön. Fürdés utóm. kicsit megpihennek, majd felöltöznek. Néhány perc múlva elbúcsúznak egymástól a csabai vasöntöde kapujában. Hazafelé vadulnak p. P Újra felépítik Valdiviát A földrengéstől és árzívtöl sújtott chilei VLaddvia városát lakód újból fel akarják építeni. A százezer főnyi város lakói közül ma csupán 40 000 él a sokat szenvedett Valdivia falai között. A má- jusvégd földrengések elpusztították a házak 80 százalékát és a lakosság jelentős külső segítségre számít az újjáépítéshez. Az építkezéssel addig várnak, amíg a Calle folyó nem tér visz- sza normális medrébe. Valószínűleg a város mélyebben fekvő vidékei így végleg víz alatt maradnak. eleje óta havonta 15 forintot osztanak munkaegységenként előleg címén. Van olyan gazda, aki rendszeresen havonta 700—800 forintot tesz zsebre. Aratáskor minden learatott Ihold után 15 kilogramm takarmánygabonát adtak prémiumként. A cséplésről is így gondolkodtak. Minden gépnek megvan a napi normája és a norma teljesítése után 15 kilogramm takarmánygabonát osztanak. — Ezek igazán okos. és eredményes intézkedések — állapítottuk meg elismerően és arról kezdtünk érdeklődni, hogy vajon a pártszervezetnek milyen szerepe van a gazdaság fejlesztésében. Mondjuk, hogyan valósítják meg a forradalmi éberséget? — Az osztályellenség innen már régen „elpucolt” — nézett rám a titkár, hogy vajon miféle más éberség lehet az, ami még most is feladat — Arra gondolunk, hogy az emberek jelzéseit, hangulatait és ' a munkát elősegítő javaslataikat, gyorsan figyelembe veszik-e, hogy a gazdaságban rejlő tartalékokat hamar feltárják. — Én még alig néhány hónapja vagyok párttitkár, nehezen tudnék ilyen eseteket elmondani, pedig biztosan voltak. N e gondoljon nagy dolgokra Cséfán elvtárs, éppen az előbb mondott el egy jelzést — emlékeztettük. Arról beszélt, hogy több családtag, akik Budapesten dolgoznak, hazajön, hogy segítsen az aratásban. Kértek egy hónap fizetet- len szabadságot és derekasan dolgoztak. Mint említette, közülük az egyik munkás, Orosz László egyik alkalommal megszólította, hogy no, titkár elvtárs, nincs neked faliújságod? Nem látod, ki, hogy dolgozik? Szóval ilyesmire is gondolok. Arra, hogy vajon lesz-e faliújság? Meg lesz-e ezzel bízva valamelyik párttag, hogy a faliújságon vagy a hangoshíradóban hírül adják, kik és miben értek el kiváló eredményeket? — Hát bizony erre nem gondoltunk — vallotta be a titkár és egyetértett azzal, hogy vannak alkalmas elvtársak, akiket ezzel meg lehetne bízni, mert az emberek igénylik a munkadícsőséget. Cséfán elvtárs mi újság van? —• hangzott a kérdés, de már akkor nem a tsz-irodában voltunk, hanem távol a községtől, a mezőn. Ebédidőben érkeztünk. A hagy- masziedők az útmenti gyepen, a fák árnyékában pihentek. Miközben egyik csoportjukkal beszélgettünk, ott hangzott el az előbbi kérdés. Szűcs Sándor növénytermesztő érdeklődött valami újság felől a titkárnál. A párttitkár elvtárs válaszként arról beszélt, hogyan haladnak a munkák. Érdeklődve hallgatták. — íme, ez is egy jelzés — gondoltuk magukban. Az embereket érdekli, mi újság van. Könnyen lehetne úgy is válaszolni, hogy abban benne legyenek a kül- és belpolitika legfrissebb eseményei. — Ha a pártiskoléról hazajövök, ez is menni fog — jegyezte meg bizakodó mosollyal a titkár elvtárs, amikor később erről beszélgettünk. „Hogyan értünk el 16 mázsás átlag búzatermést66 Orosházán, a történelmi eseményként emlegetett híres aratósztrájk helyén az elmúlt évben IS mázsás átlag búzatermést értek el a termelőszövetkezetek. Leggyengébb eredménye az Üj Élet Tsz-nek volt: holdanként 10,5 mázsa. Ezért különösen meglepő most, hogy 16 mázsás átlag búzatermést takarítanak be. Felkerestük Héja Jánost, a szövetkezet főmezőgazdászát, aki az alábbiakban arról számol be, hogyan érték el a jó eredményeket. — Több éves gyakorlati tapasztalatom alapján úgy vélem, hogy a kalászosokból csak akkor tudunk magas termésátlagot elérni, ha gondoskodunk az elővetemény idejében való letakarítá- sáról, jó talajmunkáról, táperő-utánpótlásról, korai vetésről és a tavaszi ápolásról. — Mi az elmúlt ősszel mindent korán betakarítottunk. A búzaföldön — ahol korábban kukorica volt — összeszecskáztuk helyszínen a szárat, holdanként 200 kiló műtrágyát szórtunk rája és jó mélyen alászántottuk. A búzavetést október közepére befejeztük, mégpedig nem akárhogy. Szovjet mintájú tárcsás vetőgéppel 5—6 centi mélyen tettük földbe a magot, így a száraz ősz ellenére elég nedvességet talált a földben a búzaszem. — Tavasszal még olvadás előtt újabb 100 kiló műtrágyát szórtunk ki holdanként és megfoga- soltuk a bokrosodó növényt. így sikerült egyikmásik nagyobb táblán 18, sőt 19 mázsás búzatermést is elérni, ami a kedvezőtlen időjárás miatt bennünket is meglepett. — Ezenkívül saját tapasztalatunkból látjuk, hogy mennyire fontos a talaj táperő-utánpótlása. Ezért mi ebben az évben pl. 1000 holdon műtrágyával kevert fekáltrágyát szántunk alá, mivel istállótrágyából még nem bírunk elegendő meny- nyiséget biztosítani. Ary Róza Szabadkígyósi határjárás A kombájnszérűn két cséplőgép áll egymás mellett. A cséplők faránál egy traktor pöfög. Egyiket közvetlen hajtja, a másik pedig a cséplőgép dobtengelyétől, gardá- nos erőátvitel útján kerül mozgásba. Éppen az imént állt be a Zetor. búzával csordultig megrakott pótkocsival. — Zsák nélkül aratnak? — mutatok a pótkocsira, ahol a telt szemeken aranysárga színűre bomlik a napfény. — Igen. A pótkocsiról szívóberendezés továbbítja a búzát az elosztóhoz, amely a két cséplőgép fölé van építve, s innen kerül az élet a forgó dobokba, a szoltérba, a zsákokba, a vagonba és a Békéscsabai István Malomba. A cséplőgép körül két-három felnőtt ember és ugyanennyi diák szorgoskodik. A diákok nyári gyakorlaton vannak Gépkocsiba ülünk. A déli verőfényben alig moccanak a fák levelei. A szérűskertben egy MIA- mitor zakatol, a kazalozó elevátort hajtja. A kazalon emberek rakosgatják a kombájnszalmát. Arrébb egy csapat leány széles — Mit ebédeltek? — kérdeztük Szűcs elvtárstól. — Szalonnát, kolbászt, kávét; ki, mit hozott — válaszolta és hozzáfűzte: a szalonna már nem csúszik. Jobb lenne, ha már bent főzhetnénk a közös konyhán főtt étéit. A többiek szaporán helyeseltek. Egyikük megjegyezte, hogy ha minden jól megy, aikkor jövőre már lesz üzemi konyha is. A nagy munkák idejére megszervezik. Emelkednek az igények—szólalt "■ meg a brigádvezető. A kapitalista rendszerben jó lett volna, ha szalonna kerül ebédre. Aztán emlékét folytatva arról beszélt: nyomorúságos, szegény volt a gyermekkora. Öt osztályt járt, de egyből sem tudott levizsgázni, mert az éhség a kulákokhoz hajtotta kiscselédnek. Még csillagos volt az ég, már talpon volt és késő estig dolgozott sovány kenyéren... ahogy így folyt a szó, néhány fiatalabb gyerek is mellénk húzódott és érdeklődve hallgatták az emlékezést. Majd a gépek kerültek szóba, hogy a lennyűvő kitűnően dolgozik. Az új kombájnokkal is meg vannak elégedve. Aztán vége lett a pihenőnek. Indultak valamennyien. A fiatal lányok, asszonyok néhány perc múlva már ott hajlongtak a hagymaföld felett. Beszélgettek, viccelődtek, ahogyan az már Ilyenkor szokás. Üde nevetés hallatszott innen, is onnan Is. Ebben a tsz-ben egymásra találtak a méhkeréki emberek. így együtt a munka neheze is könnyebbnek tűnik. Boda Zoltán karimájú szalmakalapban hajlong az uborkatáblán. Tovább megyünk. Az út bal oldalán egy 19 holdas gyakorló tábla terül el. Rajta keresztekben áll a gabona. — Diákok aratták — mondja az igazgató —, különben nem szívesen adtam kiskaszá- ra ezt a táblát, de a tancélnak eleget kell tegyek, hogy a kombájn- aratás mellett a kézi aratást is tanulják meg a gyerekek. A távolban feltűnik egy kombájn. „Öles léptekkel” halad a megszőkült gabonában. Süli András kombáj nevezető úgy ül a nyeregben, mintha odanőtt volna a gépóriáshoz. Szereti az SZK—3-as kombájnt, mert igen jól lehet vele dolgozni. Naponta 250 mázsa gabonát csépel, de vannak olyan napok is, amikor 340 mázsa körül teljesít. — Az idén kaptuk ezt a gépet. Nagyszerűen dolgozik — magyarázza Timkó elvtárs, s odébb mutat 2—300 méterrel, ahol ez a csodálatos szerkezet a dűlt és kuszáit gabonát valósággal leborotválta. — Sok ilyen kombájnra lenne a magyar mezőgazdaságnak szüksége! Alig beszélgetünk néhány percig, mire ismét kigördül a Zetor. Üres pótkocsit hozott. Már ürítik is a kombájn tartályát. — Holdanként 16 mázsa termést takarítunk be — válaszolta kérdésemre az igazgató, majd tovább indulunk. A kombájntól mindössze néhány száz méterre Juhász Gyula lánctalpas traktorral szánt. — Itt őszi kalászos volt, s jövőre cukorrépa lesz. A traktor irányába gyalogosan áthaladunk a nagy szárazságban is nedvesen csillogó földön. A tarlómaradványok műtrágyaszemcséket rejtenek, ezek tetején pedig barnára érett istállófrágya-foszlá- nyok mutogatják magukat. A műtrágyát is, meg az istállótrágyát is gép szórta. Jól látszik ez a tökéletes adagoláson. Az igazgató felé fordulok. Belemarkolok a friss szántásba, ösz- szenyomom a földet, összeáll. — Hogyan lehet ez, ilyen nagy kánikulában? — Itt már tíz éve nagyüzemi módon gazdálkodunk. A talaj szerkezetét sikerült szakszerű kezeléssel, istálló- és műtrágyázással annyira feljavítani, hogy a legnagyobb melegben sem szárad ki. Van a talajban elegendő szerves anyag, így a víz tud mihez kötődni — magyarázza. Közben arra gondolok, hogy néhány éven belül termelőszövetkezeteinkben is idáig jutnak. Akkor pedig az aszályt örökre sikerül száműzni az országból és nem 10—12 mázsa búzát csépelnek majd holdanként, hanem ennél sokkal többet. Alig érkezem mindezt átgondolni, máris egy hatalmas kukorica- táblában lépkedünk. A 2,2—2,3 méter magas, karvastagságú szárakon két csőkezdemény, smaragd színben pompázik e fontos takarmánynövény, a hetek óta tartó szárazságnak nyoma sem látszik rajta. Később diákokkal taláko- zunk, akik a kukoricaföldet kapálással „öntözik“ A régi szólás-mondás szerint a nyári kapálás egy-egy esővel ér fel. A talaj itt is porhanyós, szinte szivacsszerű. Ennek ellenére egy eső itt is jót tenne, bebiztosítaná a 45 mázsás holdankénti termést. — Még a silókukoricát nézzük meg — javasolja Timkó elvtárs. A kocsi máris egy másik dűlőn fut. Utánunk magasba tornyosul a temérdek por. Amikor megpillantottam a silókukoricát, nem tudtam megszólalni a látvány lebilincselő hatásától. — WIR 25, szovjet kukoricafajta — szólal meg az igazgató. Egy-egy száron két-három szépen fejlett cső. A gépműhelyben máris élezik a járvasilózó késeit, mert bizony ebben a kukoricában csak igen jól kijavított gépekkel lehet eredményesen dolgozni. Folytatjuk utunkat. A hétholdas paprikatáblán az öntözővíz kövér sugara cseppekké szakadozva omlik alá. Egy-egy holdban 32 ezer paprikapalántát raktak, s a beál- lottság igen kiváló. Jól dolgoznak a kertészeti brigád tagjai. Itt van a paprikatábla mellett 15 hold paradicsom és 8 hold uborkás is. A termést mind egy szálig a gazdaság konzervgyárában dolgozzák fel- Dupsi Károly Megnyílt a kiscsomag-forgalom a Bolgár Népköztársasággal A posta egyik érdekes szolgáltatása, az úgynevezett kiscsomag- tőrgalom, amely azt jelenti, hogy legfeljebb egy kiló súlyú, levélméretű csomagolt levélpostai díjszabással továbbítanak. A legolcsóbb csomagforgalmat körülbelül 25 országgal — köztük Albániával, Ausztráliával, Argentínával, Csehszlovákiával, Dániával, az Egyesült Államokkal, Franciaországgal — stb. tartja fenn a posta. A kiscsomag-forgalomba most a Bolgár Népköztársaság is bekapcsolódott. Ilyen csomagokban ajándékok vagy emléktárgyak száz léva értékhatárig vámmentesek. (MTI)
