Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-23 / 173. szám
4 N É p új sä er I960, július 23., szombat Egy Cég: ^«“f^embereK ASZTALOSOK KÖZÖTT A megye különböző részében 36 munkájáról ismerik a Békési Építőipari Ktsz-t. A múlt évben csaknem kilencmillió forint termelési értéket ért el a szövetkezet kőműves, ács, festő, üveges, villanyszerelő és bádogos részlege. Ezzel 1959-ben a szövetkezetiek 108,7 százalékra teljesítették tervüket. A termelőszövetkezetekben épített istállók, sertésfiazta- tók, a bútorétékesítő vállalatnak készített 250 szekrény és sok egyéb más meghozta az eredményt A múlt évi munka jutalmául 210 000 forintot osztottak ki nyereségrészesedés címen. I Nagyszabású villamosítás 1 Vésztön Csávás Sándor brigádvezető és Kiss László II. az egyik bolt kiszolgálóasztalának összeállításán dolgozik. Az asztalos-részleg is derekasan megállta helyét a múlt évben. Nagy Zsigmondiéi, a 25 tagú asztalosrészleg vezetőjétől hallottuk, hogy most is sok a munkájuk. Rózsa Tibor gyaluját állítja be, hogy minél előbb hozzáfoghasson a megyei tanács v. b. tervosztálya által megrendelt bútorok készítéséhez. Több földművesszövetkezeti bolt berendezését készítik. A megyei iparcikk kiskereskedelmi vállalattól, a megyéi tanács gyógyszertári központjától, a megyei tanács VB tervosztályától is kaptak bőven megrendelést. Az egyik műhelyben pedig a mezőmegyeri Hunyadi, a kétsopronyi Dózsa és a békéscsabai Előre Termelőszövetkezetnek készítenek ajtókat, ablakokat. Amint az irodában hallottuk, ez az év is jónak ígérkezik a Békési Építőipari Ktsz-ben. £ű>é&>tíh>tt> Színes szovjet film A Sárrét egyik legnagyobb termelőszövetkezeti községe— Vésztő — csaknem 40 kilométer hosszúságú villanyhálózatot kap két év alatt, amit több millió forintos beruházással valósítanak meg. Az elmúlt évben 21 kilométernyi vezeték már elkészült s ez évben befejezik a többi munkálatokat is. Uj évig legalább 1700 termelőszövetkezeti paraszt házában gyullad ki a fény. A villany bevezetését a lakosság több tízezer forint értékű társadalmi munkával segítette. 150 új saját pótkocsi segíti a búza hordást Megyénk termelőszövetkezetei többek között 187 új univerzális gépet vásároltak a tavasz óta és sok pótkocsit igényeltek, aminek jó része a búzahordás idejére megérkezett. Megyeszerte 150 új saját pótkocsi segít a hordásban, ami nemcsak gyorsítja, de lényegesen olcsóbbá is teszi a kenyér- gabona betakarítását. Névadó ünnepség Csarváson Júfhís 17-én rendeztek első ízben névadó ünnepséget Csorvá- son az újszülöttek részére. Hudák István és Csernai Jánosné gyermekeinek a községi tanácsháza anyakönyvi irodáján megható, kedves ünnepség során adták meg nevüket. Az ünnepségen az óvodások, úttörők, KISZ-fiatalok, a tanács, Hazafias Népfront, Vöröskereszt, nőtanács, valamint a szülők vállalatának dolgozói és vezetői ajándékkal és virággal köszöntötték az újszülötteket és szüleiket. Miklya Sándor, tanító Mezőgazdasági oktatófilmek Kínában A sangháji és pekingi tudományos- és oktatófilm stúdiókban az idén a filmek egyharmada a mezőgazdasággal foglalkozik. A filmstúdiók hosszabb időre falura küldték a forgatókönyvírókat, rendezőket és színészeket, hogy közvetlen tapasztalatokból szerezzenek anyagot a készülő filmekhez. A kész filmeket gyakran vetítés előtt bemutatják a parasztoknak és szakvéleményt kérnek tőlük. Kevesebbet a feüegekben A minap egyik köztiszteletnek örvendő vállalatunk igazgatója nem kis dicsekvéssel adta tudtunkra, hogy jól mennek náluk a dolgok, megbonthatatlan a vállalat egészséges légköre, s hovatovább ő lesz az egyedüli szállítója az egész Tiszántúlnak. KeUö ecseteléssel és sokat sej- tetően azt is hozzátette: Kivágó Vállalat lettem! Dicséret és elismerés, hogy ilyen nagyszerű tettekre képes, s ha így haladunk a korral, sokra viheti. Egy termelőszövetkezet elnöke arról beszélt a vidékről érkezett látogatóknak, hogy szapora náluk a munka, boldogulnak, s következésképp megjegyezte: ebben az évben 175 ezer forintot költöttem gépekre. Traktort és miegymást vettem. Ez igen. Gazdag ember. Hogy honnan vett elő ennyi pénzt, azt csak a jó atya tudja. Egy harmadik ember — egy vállalat igazgatója — igy dicsekedett: Százhét százalékra teljesítettem a tervet, és 25 ezer forint jutalmat adtam a munkásaimnak. Nagyszerű ember. Sok kellene az ilyen vezetőkből, akik egymagák is megoldanak mindent — s milyen gazdag is lehetne ez az ország* Tréfának tűnik talán, de nem az. Gyakran hallunk vezető, irányító beosztásban dolgozóktól ilyen, vagy ehhez hasonló hangokat. Ha az ember az első megnyilvánulásként hallja, tálán elmegy a falé mellett, ügyet sem vet rá, legfeljebb megjegyzi: Szóhasználat dolga, rosszul cseng, de majd leszokik róla. De ha jobban elmélyedünk e kije. hentesek vizsgálatában, ha job* ban szemügyre vesszük emberünket, sajnos legtöbbször kiderül, hogy nem szóbotlás, nem felületes megjegyzés, hanem betegséggé vált fennhéjázás a szavak kiváltója. Senki sem követeli, hogy ezek az elvtársak a túlzott szerénység mögé rejtsék valójukat. Senki sem tagadhatja, hogy vezető, irányító munkakörben foglalatoskodó embereinknek nagy szereire van életünk szebbé, jobbá formálásában. Senki nem vitat* hatja azt sem, hogy a vezető rátermettségén, tudásán áll vagy bukik egy vállalat, vagy más termelési szektor gazdálkodása. Azt sem, hogy a nagyobb hatáskör kellett és szükséges, mert enélkül a vezetés szárnya- szegett és nem bontakozhatnak ki teljes értékükben a képességek és tehetségek. De amikor mindezt előrebocsátjuk, egy percig sem feledhetjük, hogy az élet e fontos területén munkálkodó embereknek törekvése nem öncélú módon valósulhat meg. A nagyobb hatáskör többek között nemcsak szabadabb kezet, önállóbb munkát, hanem nagyobb felelősséget is követel. Felelősséget a gazdasági tevékenységért, az előírt tervek teljesítéséért, a termelőszövetkezeti közgyűlések határozatainak végrehajtásáért, felelősség az emberekért, akik aktív résztvevői a tervek, határozatok megvalósításának. Igen, többek között ezt jelenti a vezető tisztséggel járó feladat: együtt az emberekkel, a munkásokkal, a szövetkezeti gazdákkal, az élet kitáruló ígéretének meghódításában. Mily öröm és jó érzés tölti el az embereket, amikor dűlőre jut egy- egy nagy, vagy akár kisebb terv megvalósítása, örül a vezető, a munkás, hogy egy-egy termelést ésszerűsítő javaslat megvalósítása sikerre vezetett, és örül a szövetkezeti gazda, ha jól zárul a gazdasági év, ha növekszik a jövedelem és fáradozásának eredményeként új technikát vet be a jövőért folyó küzdelembe. De annál lehangolóbb, ka a fennhéjázó vezető magának sajátítja ki az eredményeket, ha minden szava csináltam, adtam, tettem, vettem. Lehangoló, s a kijelentések mögött akarva, akaratlan a tömegek aktiv szerepének lebecsülése, az „én” előtérbe helyezése húzódik meg. És végső soron mit is ajánlhatnánk az ilyen embernek: járjanak egy kicsit többet a földön, és kevesebbet a felle- gekben. Deák Gyula Régi-régi időbe vezeti el a nézőt ez az új, színes szovjet fiim, a FATIMA; a grúz filmstúdió produkciója. A múlt században vagyunk, valahol Oszetiában, a gazdag Alimbek kereskedő házában. Itt él a szépséges Fatima, Alimbek fogadott lánya és Dzsam- bulat, a herceg fia. A fiatalok szeretik egymást, de ei kei! szakadniok egymástól, mert az országban háború dúl, s Dzsambulatot, a délceg ifjút eüseó- Utja kötelessége, a haza véáelme. A szerelmesek elbúcsúznak, de Fatima megfogadja, öt évig várná fogja jegyesét. Eltelt az öt hosszú esztendő, de Dzsamulatről semmi hír. Nem lehet tovább várná, reménykedni, Fatinának eleget kell tennie a hegyek ősi törvényeinek. S a lány férjhez megy a falu legszegényebb emberéhez, Ibra- gimhoz, aki mér régóta szerelmes a lányba. S telnek az évek. Fatimának gyermeke születik, s ez az öröm kezdi elhomályosítani Dzsambulat iránti nagy szerelmét. De egy napon vándor érkezik a faluba, akiben senki sem ismeri fel az egykor délceg Dzsambulatot. Megöregedett a hosszú harc és fogság alatt. Csak az tartotta benne a reményt, hogy Fatima vár rá. S milyen borzasztó a csalódás. Fatima nem akarja feláldozni gyermekét és családi boldogságát. Ekkor Dzsambulat párbajra hívja ki Ibragimot, akit halálra sebez vetélytársa gyilkos golyója. A váratlan csapás súlya alatt össze-, roppan Fatima, elméje elborul. A forgatókönyviró és rendező, Szfko Dolidze sok remek filmet készített már a Grúzia Film produkciójában. Most is kitűnik érdekes témaválasztásával. A film nagyon jól megoldott, pergő, ötletes jeáemetsora az izgalmas lovasversny, a néző együtt izgul Fatimával Dzsambulat győzelméért. Hasonló dicséret illeti Margijev operatőrt, aki sokhelyütt egy utirajzfilm érdekességét adja. Galajev és Kereszelidze zeneszerzők korhű zenéjüket ismeretlen sajátos, különös hangszereken tolmácsolják. A Fatnna érdekes, szórakoztató bemutatója lesz a nyári hónapoknak. Kellemes időtöltést nyújt mindazoknak, akik szeretik Kelet különös, de nagyon vonzó világát. Bemutatja a gyulai Petőfi Filmszínház. — Köt pohár málnát kérünk — szólunk a tótkomlósi Komló pincérének, amint elébünk áll. — Sajnos, nincs. Esetleg meggy, vagy narancsszörp között válogathatnak. — A szódavíz jégbehűtött? — kérdezem, de közben látom, hogy a csapos nem a jeges kádból, hanem a ládából szedi ki a szódás üveget és szalagrendszerben készíti az üdítő italt. A pulton már legalább 20 pohárral sorakozik. A jégbehűtött szódavízre választ nem kapunk, csupán a pincér annyit mond: — Azonnal hozom. És mi várunk 10 percet, 20 percet, kétszer is reklamálunk. — Azonnal viszem — kapjuk a megnyugtató választ, közben akik utánunk jönnek, szintén így járnak. — Nem várunk tovább. A vendéggel szemben könyörtelenség az, hogy ilyen nagy melegben fél órát kell várni két málnára. — Ezzel felállunk az asztaltól, s átmegyünk az önkiszolgáló büfébe, a strand épületébe. A pult mögött két fiatal lány mosolygós arccal néz ránk, amint az arcunkon patakokban ömlő izzadtságcseppeket letöröljük. — A ventillátor alá üljenek, itt hamar lehűlnek — tanácsolja egyikük — közben a hűtőszekrényből kivesz egy üveg szódavizet és meggyszörpből üdítő italt csinál. Az üzletbe állandóan jönnek. Ki fagylaltot kér, ki bort kóstol, ki pedig hozzánk hasonlóan meggyszörpöt kér. A két lány lankadatlanul sürög a pult mögött. Egyikük a fürdő terraszára hordja a fagyit és az üdítő italt. Ki tudja, napjában hányszor tor- nászik fel a több mint tíz lépcsőn. Másikuk az üzletben szolgál ki. Egy-egy vendég kiszolgálása között alig van szusszanásnyi idejük. De milyen ügyesen mozognak. Született kiszolgálók. Végre néhány percnyi pihenőjük marad. Palecska Erzsébettől megtudjuk, hogy műszakos társával, Rocskár Annával egy éve dolgoznak ezen a munkahelyen. Mindketten KISZ-tagok. Naponta 35 kiló fagylaltot is kimérnek, s ha sört is kapnak, 5—6 ezer forint forgalmat csinálnak. Ügyességük beszédesen igazolja: már fiatalon is a szakma mestereivé váltak. Belelapozunk a panaszkönyvbe. Meglepődünk, mert itt ez nem panaszokat, hanem a dicséreteket tartalmazza. Tegyük hozzá: jogosan. Mégis van egy dolog, ami nyomja ennek a két lánynak a szivét. Az üzlet havi terve 120 000 forint Ennek teljesítéséhez nem kapják meg a legkeresettebb cikket. így a tervet sem tudják teljesíteni. Ez bántja őket, kiszeseket. —sik.
