Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-21 / 171. szám
2 KÉPÚJSÁG I960- július 21-, csütörtök Békéscsaba története a Körös-kultúra idejétől a felszabadulásig — Új könyv jelent meg Békéscsabáról — |K|o végre! Ezzel a felkiáltással vettem kézbe a napokban ■ megjelent ízléses kivitelű, bőrkötéses könyvet, ami Békés csaba történetét ismerteti meg az olvasóval a Körös-kultúra idejétől a felszabadulásig. Rég vártunk már erre a kiadásra. Az első elismerés a világhírű Kner nyomda dolgozóinak szól, akik ismét remekeltek a tőlük megszokott igényes, gondos munkájukkal. nem maradhatunk adósok az elismeréssel a szerzőnek, dr Tibori Jánosnak sem, aki számos forrásmunka felhasználásával és a viharsarki földmunkás-mozgalom ma is élő tagjainak megszólaltatásával a valóság megismertetésére törekedett. Különösen a történelemkedvelőknek ad sok érdekességet ez a könyv. Megismerhetjük belőle, hogyan települlek le a Körösök vidékének őslakói a honfoglalás előtt, mi volt a fő foglalkozásuk, hogyan öltözködtek, étkeztek? Megtudjuk azt is, hogy a honfoglalás idején az Ond törzs nemzetségei foglalták el a Körös-közt és ezzel kezdődött meg a vidék magyarosítása. ^Részletesen ismerteti a szerző az évszázados elnyomatásban 9 m sínylődő magyar és szlovák nemzetiségű szegénység életét, nyomorát. Történelmi dokumentumokkal igazolja azt is, hogy a nagy múltú város ipari munkásai, kubikosai, cselédei, magyarok és szlovákok vállvetve harcoltak a jobb, emberibb életkörülmények kialakításáért. Részleteket közöl az Achim L. András vezette mozgalomról, a Népegylet, a Parasztpárt, a Békéscsabai Munkás Otthon, a Munkás Dalkör, az ifjúmunkás-mozgalom tevékenységéről. Kedves része a könyvnek a Munkácsy Mihály inaséveiről szóló ismertetés, melyben a világhírű festő Csabán töltött gyermekéveit, sok-sok szenvedését és szárnypróbálgatásait ecseteli. IWBagy érdeklődéssel olvassuk azt is, hogyan történt Békéscsa- 9 ba felszabadítása 1944 őszén, hogyan indult meg az élet a szabad városban. A könyv nagy érdeme, hogy fényképekkel illusztrált élmény- beszámolókat közöl a munkásmozgalmi veteránoktól. Megszólal a többek közölt a Blahut házaspár, Vizsnyiczai János, Mitykó Mihály, Paróczai János — aki a direktórium elnöke volt a Tanács- köztársaság idején —, Pepó András, aki Leninnel együtt dolgozott Moszkvában a kommunista szombatokon, Such János egykori vöröskatona és még több öreg harcos. J\jánlatos, hogy főleg az ifjúság forgassa sokat ezt az értékes J * könyvet, amiből megismerheti: hogyan nyomorogtak szülei, nagyszülei annak idején és mennyi áldozatot, meghurcoltatást, ütleget és egyéb kínzást vállaltak azért, hogy szebb életet teremthessenek a ma élő embereknek. ART RÓZA Átadta megbízólevelét s Magyar Népköztársrság új moszkvai nagykövete Szovjet jegyzék Washingtonhoz és Bonnhoz Moszkva (TASZSZ) Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter kedden fogadta Freersí, az Egyesült Államok, valamint Knockót, a Német Szövetségi Köztársaság moszkvai ügyvivőjét és átnyújtotta nekik a szovjet kormány jegyzékét. Az Egyesült Államok kormányához intézett jegyzékében a szovjet kormány rámutat, hogy Strauss nyugatnémet hadügyminiszter amerikai látogatása, valamint Brucker amerikai hadseregügyi miniszter nyugat-németországi látogatása és a nyugatnémet hadsereg Polaris rakétákkal tervezett felfegyverzése gondosan megfontolt és összehangolt cselekmények láncolata. E cselekmények célja, hogy előkészítsék az aggódó világközvéleményt Nyu-1 gat-Németország nyílt nukleáris és rakétafelfegyverzésére. Az Egyesült Államok azért nem volt hajlandó beleegyezni hathatós leszerelési intézkedésekbe, mert valamennyi cselekedetével homlokegyenest ellenkező célt követett: minden eszközzel növelte az Egyesült Államok és szövetségeseinek fegyverzetét — hangoztatja a jegyzék. Az Egyesült Államok kormánya ezekkel a cselekményeivel nemcsak a hitleri Németország legyőzése után vállalt ünnepélyes kötelezettséget szegi meg — amely szerint a szövetségesek biztosítják, hogy Németország soha többé ne fenyegethesse szomszédait vagy a világbékét —, hanem új agresszió kirobbantására alkalmas pusztító fegyvert is ad a nyugatnémet hadsereg élén álló volt hitleri tábornokok kezébe. A szovjet jegyzék ezután rámutat: „Az Egyesült Államok kormányának nem szabadna megfeledkeznie arról, hogy a rakétafegyverrel ellátott nyugatnémet re- vansisták egy napon az Egyesüli Államok beleegyezése nélkül is háború kirobbantására használhatják fel ezt a fegyvert. Az Egyesült Államok így olyan katonai konfliktusba keveredhet, amelynek során az amerikai nép kénytelen lenne fiai vérével fizetni kormánya felelőtlen politikájáért. A szovjet kormány a legkomolyabban figyelmezteti az Egyesült Államok kormányát, hogy az az út, amelyre lép, veszélyes következményekkel fenyegeti az európai népek békéjét és biztonságát, s a következményekért minden felelősség az Egyesült Államok kormányára hárul. A szovjet kormány arra kényszerül, hogy olyan szükséges elA Szakszervezetek Megyei Tanácsa tegnap, szerdán délelőtt akti va-ülést tartott Békéscsabán. Szilágyi Ferenc, a SZOT Nemzetközi Osztályának vezetője a Távol-Keleten járt szakszervezeti küldöttség tagja a Szakszervezeti Világszövetség pekingi üléséről tartott csaknem kétórás előadást. Elmondotta, hogy a szakszervezetek világszervezete küzd a békés egymás mellett élés előmozdításáért, valamint a szerlenintézkedéseket foganatosítson, amellyel szavatolja a Szovjetunió és szövetségesei biztonságát, Európa és a világ békéjét — fejeződik be az Egyesült Államok kormányához intézett jegyzék. A bonni kormányhoz intézett szovjet jegyzék figyelmezteti a Német Szövetségi Köztársaság kormányát, hogy minden felelősséget viselnie kell mai cselekedeteiért, valamint az ezekre válaszul foganatosítandó akcióknak valameny- nyi következményéért. vezett dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításáért. „A békeharc fő célja jelenleg — mondotta — likvidálni az emberiség életéből a háborút”. Az előadás után Szilágyi elvtárs több kérdésre válaszolt, majd Észak-Afrikában tett útjának néhány élményét ismertette. Az aktiva-ülés megyénk 60 ezer szervezett dolgozójának nevében a következő táviratot küldte a ku- bi néphez: Moszkva (MTI) Révész Géza, a Magyar Népköz- társaság újonnan kinevezett rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Szovjetunióban szerdán, a moszkvai Kreml Katalin-termében átnyújtotta megbízólevelét L. I. Brezsnyevnek, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének. A megbízólevél átadásakor Révész Géza és L. I. Brezs- nyev beszédet mondott. TÁVIRAT A Kubai Dolgozók Forradalmi Szakszervezeti Szövetségének Havanna, Kuba Békés megye 60 ezer szervezett dolgozója nevében tiltakozunk az ellen, hogy az Amerikai Egyesült Államok imperialista körei a népek szuverenitását semmibe vév e, állandóan provokálják a hős kubai népet, s ezzel veszélyeztetik a kubai forradalom vívmányai.. Meg vagyunk győződve arrót, hogy a kubai nép hős fia, Fiedel Castro helyes úton vezeti népét. Ezért tiltakozunk minden olyan beavatkozás ellen, amely a szabadság útján haladó kubai népet újra rabszolgasorsba akarja viszataszi tani. Mi tudjuk, hogy Kuba dolgozóit ugyanazon erők zavarják a békés építőmunkában, mint amelyek 1956-ban népünket is félre akarták vezetni. Szolidaritásunkról biztosítjuk a kubai dolgozókat, és kívánunk békés építőmunkájukhoz sok sikert. A Szovjetunió vezetésével győzedelmeskedni fog a szocializmus, s győzni fognak a béke erői! BÉKÉS MEGYE SZERVEZETT DOLGOZÓINAK NEVÉBEN: A SZAKSZERVEZET MEGYEI TANACSANAK AKTÍVA-ÜLÉSE. Megyénk 60 ezer szervezett dolgozója elítéli a Kuba elleni agressziót A „SZAKÁLLAS HADNAGY" SZÖVETKEZETE írta: V Irén a pályaudvar előtti parkban leült a padra. Térdére terítette az újságot, s fellapozta a hirdetések oldalát. Tekintete sóváran kereste az olyan hirdetést, amely ezzel a bűvös szóval kezdődik: „Felveszünk . .” A lebukó nap sugarai bearanyozták a pályaudvar kupoláját. Irén önkény- teíenül is elmosolyodott: _ a felkelő hadsereg egyik katonája ment el mél__ lette, lámgvörös szakállt viselt. Akkortájt, a kubai forradalom győzelmét követő első napokban a városi utcákon felkelőket látni még újdonságszámba ment. A leány nagyot sóhajtott a pádon. Megint csaik üres kézzel kell hazatérnie a faluba. Havannában nincs munka. Talán mégis csak hallgatnia kellene arra a szakállas hadnagyra, aki a szövetkezetbe való belépésre igyekszik rábeszélni őt. . . Vajon nem céltalanul maka csíkod ik az apja? Az új Kuba ekkor nehéz napokat élt. Üres volt a kincstár, amelyet Batista, a megszökött diktátor kirabolt. A munkanélküliek hadserege sok ezer főt számlált. A köztársaság roskadozó vityilókat, éhséget és nyomort kapott örökségül a múlttól. Üdefonso Cuevas, a „Szakállas hadnagy” már akkor hozzálátott a szövetkezetek szervezéséhez a kormány által kisajátított földeken, mielőtt a Földreformintézet megalakult. Ma már mindenki tudja: ez az intézet sajátítja ki a külföldre szökött ellenforradal. Maskin már nagybirtokosok földjét, ez sz intézet nyirbálja meg a nagy latifundiumokat és segít a parasztságnak a mezőgazdasági szövetkezetek alakításában. Igen, most így van. Ám régebben, a forradalmat követő első hóna_ pókban ilyen szervezet nem volt. Cuevas hadnagynak azonban, Fidel Castro többi felkelőihez hasonlóan, már ekkor gazdag tapasztalatai voltak a szövetkezetek alakításában: hiszen a földreformot már jóval Batista szökése előtt megkezdték a Sierra Maestna partizánok áltál megszállt vidéken. S ám, a hadnagy most ott áll a földesúri kastély udvarán, a parasztok között. Az emberek nagy figyelemmel hallgatják. Mintha még a horizontra gyönyörű kék csipkét rajzoló hegyeik is a hadnagy szavait figyelnék! — A föld most már a miénk. De vajon érdemes-e felaprózni kicsi parcellákra? Nem lenne jobb összefogni, közösen dolgozni? Minden olyan egyszerű, minden olyan világos — gondolja a hadnagy. Miféle ellenvetés lehetne itt? S a csendet ismét megtörik a hadnagy szavad: — Ki akar belépni a szövetkezetbe? Emelje fel a kezét. Az emberek egymásra néznek. Szemüket lesütik a hadnagy előtt. S aztán... a tömeg lassan olvadni kezd. — Minek nekünk a szövetkezet — súgja Fernando Fuentes a leányának —, megleszünk nélküle is. Csak földünk legyen... Irén nem válaszol. Megleszünk? Hiszen a ház — teljesen üres. AZ ELSŐ NYOLC CSALÁD. . . Cuevas hadnagy újból és újból kijön a faluba, sorra járja a házakat, összegyűjti a parasztokat, beszél nekik a közös munka előnyeiről. S lám, végre is a meg nem értés vastag falán megjelenik az első repedés: nyolc család hajlandó belépni a szövetkezetbe. Az első nyolc család. Fernando Fuentes pálmalevel ekb ő 1 és nádból összetákolt kunyhójának ajtajában kételkedő szájbiggyesztéssel méri végig az új szövetkezet első tagjait, akik együtt keltek fel a nappal és most a cukornádültetvény felé tartanaik. Sietnek — mondja, gúnyos pillantást vetve a leánya felé. Az ültetvényen megpezsdült a mun_ ka. Végül aztán elérkezett az a nap, amikor a vörös porrad belepett úton megindultak a terméssel a város felé. Már közeledett karácsony — a forró : trópusi karácsony —, a pihenés és szórakozás ideje azok számára, akiknek pénz csörög a zsebükben. A legtöbb parasztházban azonban szomorúság ütött tanyát. Nem készítettek ünnepi ételt — bárányhúst, főtt rizst, fekete babot és sült banánt, amely gyakran a kenyeret helyettesíti. Csupán a szövetkezeti tagok kunyhóiban sürgölődtek a gazdasszonyok 6 csillogtak a tisztára törölt tányérok. Irén tudta meg először az újságot: — A szövetkezeti tagok 20—20 pesot kaptak az ünnepre. Karácsony után pedig tovább 50 pesot adtak nekik — cipőre meg ruhára. Később, a termés betakarítása után kiadott pénzen a szövetkezeti tagok új, téglafalú, cseréptetos házakat kezdtek építeni. IRÉN IS OTTHON MARADT.. Ez aztán teljes vereséget mért az „új ötlet” ellenségeire. Egy hónap sem telt el, s a falu lakosai mind egy szálig beléptek a szövetkezetbe. Fernando Fuentes, a bizalmatlan öreg paraszt meg a leánya, Irén sem volt kivétel. ...Ezt a történetet Ildefonso Cuevas hadnagy mesélte nekem néhány hónappal a leírt események után. Éppen a cukomádültetvény melletti úton ballagtunk : — De miért darabolják irtássávok- kal parcellákra az ültetvényt? Hogy kényelmesebben lehessen a termést betakarítani? — Oh nem — rázta tagadólag a fejét a hadnagy. — Másról van szó. Hiszen maga is tudja, hogy az új Kuba ellenségei felgyújtják ültetvényeinket. Az irtássávokat elővigyázatosságból létesítettük. Azért van szükségünk rá_ juk, hogy a tűzvész ne csapjon át az egész ültetvényre... Látja ott azt a fegyveres embert?... Femanco Fuentes, akiről az imént beszéltem. Most a parasztrendőrség tagja... Kissé távolabb, ahol az út fordult, a mezőn, amelyet itteni saláta fajtával vetettek be, traktor dolgozott. — A havannai munkások pénzén vettük — mutatott a traktor felé. Ildefonso Cuevas. — A munkások adták össze a pénzt, hogy mezőgazdasági felszerelést vásároljunk a szövetkezetnek. A falú szélén húzódó pálmaligetben földszintes ház fehérlett* Té&eáén zászlót lobogtatott a szel. — Az iskolánk — mondta a hadnagy —, mintha ő maga is a falu lakosa lenne. — Azelőtt nem volt iskola. Az épületet laktanyának használták. Az ajtó mellé egy barna arcú, kissé ferdeszemű leány nagy plakátot erősített a falra. A gyakorlatban kézzel írt egyenetlen betűk ezt hirdették: „Régen nagybirtok volt itt, szenvedés és nyomor uralkodott. Most a forradalom révén a föld a parasztoké.” — Lám, itt van Irén — mondta a hadnagy. — Most már nem akar a fővárosban munkába álni, bár ez egyáltalán nem olyan nehéz, mint régebben volt.- Kissé odébb egy ház mellett haladtunk el, amelynek ablakai és ajtaja be volt szegezve. Az ajtó felett bádog tábla hirdette, hogy üzlet volt itt vala_ ha. Cuevas elmosolyodott: — A szatócs fogta a sátorfáját és kereket oldott. Nem bírta a versenyt a népbolttal. Már régebben is hallottunk ezekről az állami népboltokról, amelyek minden szövetkezetben megtalálhatók. A Földreformintézet olcsó áruival látja el e boltokat. A parasztok most mái szövetet, ruhát, cipőt, játékot, egyszóval mindent vásárolhatnak, ami csak tetszik, mégpedig igen alacsony, csaknem önköltségi áron. S mi folytattuk utunkat az új település épülő házai között. Körülöttünk csend és nyugalom honolt. Csupán a cukomádhajtások susogtak, ha beléjük borzolt a szél. A nap egyre magasabbra kapaszkodott a hőségtől izzó égbolton. A völgyben a reggeli köd utolsó foszlányai is eloszlottak. Az irtás-sávon egy fegyveres ember lépkedett — Fernando Fuentes —. s időnként nyugtalanul kémlelte az eget.
