Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-21 / 171. szám
tMO. jtiftae 21., esn törtök NÉPÚJSÁG VUymc&cäc Ucú<itinuU&04* lŐC4ttóÖ&d£úl(r Még egyet szippant a rövid cigarettából és aztán elnyomja. E rövid pillanatot használom ki, hogy gyorsan „lefényképezzem” a kis irodát s az embert. Egyszerű kis iroda. Megszokott kép. Asztalok, székek. De valami mégis mássá teszi a többitől: a rajzok. Az egyik sarokban tábla, rajta ki- feszített papír, melyen mértani pontosságú ábrákat, rajzokat látok. Aztán a szem újra az emberen pihen meg. Kezében még ott az előbbi mozdulat, ahogy a cigarettavéget eloltotta. A lebegő füst azonban már nem takarja arcát. A szemekben nyugalom, higgadtság, az arcvonások között várako zás. Az ablakon beszűrődő fény különlegessé teszi tekintetét. Valahol már láttam ehhez hasonló arcot Igen, egy képzőművészeti kiállításon a tanuló munkást ábrázok) szoborból áradó okosság, nyugalom, tudás tette a hasonlatosságot A* egykori kifutógyerek Tudás, műveltség, amelyből ki tudja, mennyi jutott másfél évtized alatt a munkásoknak és közöttük a Békéscsabai Ruhagyár TMK vezetőjének: Novák Lászlónak Is. — Életem, munkám? — szól halkan, s a kérdésre kérdéssel felei. Az előbbi tekintet nem csalt: nyugodt Hosszan gondolkodik, mint aki előbb elszámol tízig, aztán ad választ. Beszéde halk, szavai, válaszai rövidek. Sok-sok ilyen rövid válaszból alakult ki a valódi kép, mint égy nagy ház, amelyet apró, téglák alkotnak. Hat elemi után keriyérkeféső lett. Á tizetkéttagú család egy kenyeret egy evésre elfogyasztott. Az idős Novák bácsi az ácsmesterséggel nehezen kereste meg a rávalót. A fia pedig ma ..., de hiszen tudják. Nem, nem mindig volt TMK-ve- zető. A hat elemi után kifutó, majd inas volt Krajcsovics és fia magáncégnél. Amikor felszabadult, kevéske szakmai tudással a tarsolyában, elindult szerencsét próbálni. — A Gamma-müvekben dolgoztam mint esztergályos. Ekkor tanultam meg a szakmát, mert inas koromban nem sikerült — mondja. Aztán jött a háború, fogság, majd újra itthon, s aztán a Békés, csabai Ruhagyár műszerésze lett. — Sokszor visszagondolok az elmúlt 17—20 évre — mondja lassan, szinte rágva a szavakat. — Rossz korszakra jutott fiatalságunk. Tanulási lehetőség? — kérdezi szinte önmagától, s tekintetében észrevehető, hogy gondolatban valahol messze jár. — Nem emlékszem, hogy a Gammában lett volna könyvtár, de ha volt is, mi nem tudtunk róla. Egyetlen egyszer voltam színházban a fel- szabadulás előtt, s a szórakozásom a munka volt Ennyit mondott. Ennyi az egész, amit magával hozott a felszabadulás előtti időből... Egyre többet tudni Amikor a gyár TMK vezetője lett elvégezte a tanfolyamot Egy évig tartott. Amikor megkérdeztem, hogy mibe került, csodálkozva nézett rám, de aztán mint aki megértette, miért e kérdés, válaszolt: — Ingyen. Semmibe. Még én kaptam pénzt. Aztán az általános iskoláit folytatta. Majd a gépipari technikumba is beiratkozott. — És_az mennyibe került? — Akaratba és időbe. — Mennyi a havi fizetése? — Kétezer forinton felül. Vásárol könyveket, moziba, színházba jár. Igaz, ha teheti, otthon marad a családdal. Tervei? Tanulni akar. Egyre többet tudni. — Szeretném, ha gyermekeim már részesülnének abban, amitől engem megfosztottak. Nagyon szeretem a könyveket... és a zenét talán a legjobban. A felszabadulás után a zeneiskolába is jártam, megtanultam hegedülni. No, persze nem úgy... nem vagyok művész — s közben olyan mozdulatot tesz, mintha a hegedű most is ott lenne kezében ... — Hogy mi tetszik a zenében? Amiért komponálták, amit kifejez. Minden zeneszámnak története van. Liszt Ferenc rapszódiáit hallva, szinte magam előtt látom a forrongó embereket, más zenétől a nyomorúság képe tárul elém. Felüdülést jelent számomra a zene, s olykor valósággal újabb tettekre ösztönöz. — A mai írókról mit tud? — Nem vagyok elégedett. Olyan sok szép történik ma és oly kevés az a mű, mely megörökíti ezt a harcot, amelyet vívunk. Aztán beszél a színdarabokról, a filmekről, általában a kultúráról, s szinte csodálatos szakszerűséggel bírál, értékel. Nem tudom, hogy mennyire jutott el 1945 előtt az irodalom, a zene, a világ dolgainak értékelésében. Nem is mondja, de azt látom, hogy az egykori kifutógyerek, ma egy gyár TMK vezetője, messze maga mögött hagyta a hetenként 50 fillért kereső inasgyereket a kultúrában, műveltségben Egy a sok köxiii Ezeket a sorokat olvasva szinte látom az olvasó mosolyát, gondolatát: kiválasztott ember. De vajon egyedüli ember-e csupán Novák László, aki annyira jutott, hogy bátran szól a világ problémáiról, és kiváló szakembere a mesterségének? Nem, nem egyedüli s bizonyítsa ezt be maga, Novák László saját szavaival: — Én látom, hogy 15 éve óta milyen sokat változtak a munkások. A tudás olyan váraiba kérnek bebocsátást, melyre valaha még felnézni sem volt szabad. A műveltségben pedig szinte hihetetlen módon léptek előre. Gimnáziumba, technikumba, sőt egyetemre járnak, doktorok, közgazdászok lettek az egykori „tudatlanok”. Akarnak, s ha ezzel a lehetőség is párosul, nagy dolgokra képesek... Igen, igaza van Novák Lászlónak, s ő csak egy azok közül, akik tizenöt év alatt nemcsak hatalmukban izmosodtak, hanem a kultúrában, a műveltségben is messze maguk mögött hagyták fiatalságuk éveinek árnyékát. Majnár József Hamar megtanulnak egyszerre „tíz ujjal zongorázni X Ha valaki Békésszentandrá- son jár és látja a télen alakult Rákóczi Termelőszövetkezetben a sokoldalú munkát, valósággal elcsodálkozik: az újdonsült szövetkezet tagjai hogyan tudták oly nagyszerűen megszervezni a munkát, ami tíz éves szövetkezetnek is dicsőségére válna. Kezdjük mindjárt azzal, hogy bár sok-sok apró parcellán érett kasza alá a búza, az elsők között fejezték be az aratást, teljes lendülettel folyik a hordás, a csép- lés, de ezzel egy időben kapálnak, öntöznek, palántáinak a kertészetben és építi a szerfaistállót a saját építőbrigád. — De amit lehetett, megtettünk a tavasszal. Tessék elképzelni, tavaszi szántásba ültettük a palántákat. Mennyit kellett dolgoznunk, míg kertszerű, r*',.»anyós lett a föld. A Holt-Kotös partján 50 holdon mindjárt öntözéses kertészetre rendezkedtünk be, de foglalkozunk szárazföldi zöldség- termesztéssel is. — Az a jó, hogy fiatal, munkabíró lányokat, asszonyokat szerveztünk kertészeti munkára — veszi át a szót Szító Pál —, akik azelőtt nemigen kertészkedtek, de hamarosan belejöttek a munkába és nem is restellnek dolgozni. Most már az egész tagság látja, hogy érdemes volt kertészetet be- X Határszemlénk alkalmával I rendezni, mert a tervezett 400 először a kertészetet néztük meg. — Sajnos, későn alakultunk és ősszel nem tudtunk előkészületeket tenni — magyarázza szinte mentegetőzve Nagy Imre kertész. Elkészült a gumikerekes fejőgép első sorozata A Mosonmagyaróvári Fémfeldolgozó Vállalat az év elején kezdte meg az újfajta, Beer—Száz-féle gumikerekes fejőgép sorozatgyártását. A 185 gépből álló sorozat elkészült. Az év végéig további kétszáz, jövőre pedig legalább ötszáz fejőgépet gyártanaik. A gép egyszerre két állat fejésére alkalmas, szerkezete minden eddiginél egyszerűbb, vákuum-rendszere pedig úgy szabályozható, hogy még figyelmetlenség esetén sem következhet be az állat egészségére hátrányos túlfejés. Megtizedelt jövedelem Huzavona egy eddiginél eredményesebb baromfi-védőoltás alkalmazása körül Nemrégiben nyugatnémet kereskedők jártak hazánkban. Baromfihús szállítására akartak megállapodást kötni a magyar kereskedelmi szervekkel. A szerződés aláírása előtt ismertették feltételeiket, amelyben első helyen szerepelt a szállítmány baromfipestistől való mentessége. A svájci kereskedők mindössze öt vagon pestis-mentes baromfihús szállítását kérték a magyaroktól. Sorra járták az ország, így a mi megyénk baromfifeldolgozó üzemeit is, s ott kértek véleményt: miért nem tudja a fellendülőben lévő magyar baromfitenyésztés a vészmentes árut biztosítani, vagy olyan jól áll külkereskedelmünk, hogy a svájci vagy a többi nyugat-európai ország valutájára nincs szükségünk? Valójában az a helyzet, hogy a magyar baromfitenyésztés kiélte magát egészségügyi szempontból? Erről szó sincs. A dolog lényege ott van, hogy a még most is forgalomban lévő, pestis elleni védékezőszerünik az úgynevezett H-vírus a jó eredményei mellett megbosszulja magát. Az oltások után az állomány egy része megbénul, a tyúkok tojáshozama visszaesik,- s ennek következtében az egész népgazdaságot óriása károk érik. Van ennél egy sokkal jobb védekezőszerümk. És mi mégis mindig ezzel a H-vírusos módszerrel védekezünk a pestis ellen ! Vajon jól van ez így?! Helyes úton járunk?! Tegyük mérlegre az egész baromfitenyésztést, s döntsünk, mi ér többet: a magyar baromfitenyésztés hírnevének megőrzése, az igényesebb külföldi piacok megtartása, vagy pedig a betegséggel fertőzött állomány és valutáris szempontból a soványabb piacra szorulás? Kétségtelen, hogy nem mindegy. Akkor egyesek miért húzzák, halogatják a modern állattenyésztési eljárások elterjesztését?! Miért halogatják a B-vírussal történő védekezés meghonosítását, ha egyetértenek dr. Debreceni István és dr. Varga József állatorvosak kezdeményezésével ? A B-vírus különösen azért bír óriási jelentőséggel, mert az állatok ivóvízzel veszik magukhoz, oltási reakciót egyáltalán nem vált ki, és sorozatos alkalmazásával a baromfiállomány a pestissel szemben elveszti fogékonyságát- Állami gazdaságainkban, termelőszövet- kezeteinkben — a védekezésre elsősorban itt adottak a feltételek — haladéktalanul meg kellene kezdeni a baromfik B-vírus6al való immunizálását, hogy az őszi felvásárlási idényben ezekről a helyekről kiváló minőségű exportárut kaphasson a kereskedelem. Nem elegendő azonban pusztán arról beszélni, hogy a pestis elleni immunizálás mihamarabb terjedjen el, ha a költségek alakulását figyelmen kívül hagyjuk. A Barattyosi és a Kutasd úti Állami Gazdaságokban lefolytatott kísérletek igazolták a két állatorvos feltevését. Az állomány pestistől mentes lett. A darabonkénti kezelési költség a védőanyag árával együtt mindössze 8 fillér (!), vagyis akkora összeg, amennyit a megyei tanács költségvetésben biztosíthat egy-egy baromfi H-vírussal való oltásához, így tehát még a költségek alakulása sem szabhat gátat a B-vírusos j kezelés nagyüzemi élterjesztésének. Ml legyen a háztáji állomány- nyál? Igen, ez még nyitott kérdés. Nyilvánvaló, ha a pestist teljesen ki akarjuk irtani — márpedig a B-vírusos kezelésnek ez a végső célja —, akkor a védekezést nem lehet pusztán a nagyüzemekre korlátozni. A háztáji állomány immunizálását az erre a célra betanított szakmunkásokkal (nyugdíjasokkal) átmenetileg aránylag kis költséggel meg tudjuk oldani, s nyilván amikor a tenyésztő látja, hogy az immunizálásnak nincs semmi reakciója, ugyanakkor az állomány pestistől mentes lett, és ezt anyagilag is érzi (mert nem hullik el egy darab sem, de a tojástermelésben sem áll be változás), akkor a jövőben saját érdekében keresi fel a patikát, szerzi be a szükséges védőszert, és a megadott utasítás szerint immunizálja baromfijait. Nincs tehát messze az az idő, amikor a magyar baromfitenyésztés minőségi áruval nagyobb sikert arathat a külföldi piacokon. Ehhez természetesen az kell, hogy késedelem nélkül a legfejlettebb állategészségügyi módszerrel, a lehető legkisebb termelési kieséssel védekezzünk a baromfipestis ellen. Ha így járunk el. akkor a baromfiállomány 10—15 százaléka nem hull el, hanem ennyivel több és lényegesen jobb minőségű árut tudnak a belföldi és a külföldi piacokra szállítani. Dupsi Károly ezer forint évi bevételnek a kétszeresét is elérjük. K A kertészek véleményét Hegedűs János elnök is megerősítette, aki elmondotta többek között, hogy a szentandrási hordalé- kos vályogtalajon termesztett paprika és egyéb zöldség különleges jó zamata miatt mindig keresett áru volt. Ezt az előnyt kihasználják és jövőre még nagyobb területen termelik a jól jövedelmező zöldségfélét. Jövőre egyébként 600 holdon szeretnének öntözni zöldségfélét és takarmányt. — A munkaszervezésben nagy szerepet játszik a kommunisták példamutatása — tájékoztat bennünket kérésünkre az elnök. — ök vállalkoztak először kézi aratásra és ők magyarázták meg a többieknek is, hogy ez évben bizony — főleg a kisparcellákon — sokat kell még segíteni kézzel. Nem is volt hiba! Még azoknak a nődolgozóknak a férjei is eljöttek aratni, akik iparban vagy hivatalban dolgoznak, ők több mint száz holdat vágtak le kézzel, ez pedig igen nagy segítség. D. Kiss Lajosné pedagógus fiát és menyét is segítségül hívta s az ő tanyájuk körül összerakták a kereszteket a gépek után. )£ Beszámolt az elnök arról is, hogy kombájnokhoz, aratógépekhez és kombajnszérűkre egyszerre kellett munkaerőt bztosítani, ami nem volt könnyű feladat. De úgy érzi, hogy az első évben várakozáson felül jól sikerült a kenyérgabona-betakarítás, jól halad a többi időszerű munka is, aminek a tagság együtt veszi hasznát. Ez az előnye annak, hogy viszonylag hamar megtanultak egyszerre tíz ujjal „zongorázni”. Ary Róza A Szovjetunióban az idén hatvanmillió tonna cukorrépára számítanak Pjotr Zabazni}, a szovjet mezőgazdasági minisztérium főag- ronömusa az SzTI tudósítója kijelentette, hogy a szovjet pa- i-asztok az idén legalább 60 millió tonna cukorrépát takarítanak be. Elmondotta, hogy az országban a cukorrépa vetésterülete a múlt évhez képest félmillió hektárral növekedett. Az sem érdektelen, hogy csupán a vetésterületnek ez a növekedése felér az Egyesült Államok összes cukorrépa-ültetvényeivel. Inkurreneia-ajánlat! A Sarkad! Földmüvesszövetkezet eladásra felkínálja 1 darab 22 lóerős, rövidrezárt 220 woltos, újszerű állapotban lévő villanymotorját, érdeklődni lehet a SARKADI FÖLDMÜVESSZÖVETKEZET Irodájában. Sarkad. Telefon: 37. központi 421
