Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-02 / 129. szám

1960. június 2., csütörtök NÉPÚJ SÄ Hiánycikkek, de miért? A kukorica, cukorrépa, napra­forgó, burgonya jó terméshoza­ma a kapában van, vagyis attól függ, hány kapálást kapnak a növények. Csakhogy a kapa hi­ánycikké lépett elő, most a ka­pálás dandárjában. Csicsely Pál­tól, a Békéscsabai Földműves­szövetkezet ügyvezetőjétől szinte köszönés helyett kérdezték, mi­kor meglátták a Petőfi Tsz tag­jai: miért nincs kapa? Kapát akart venni hétfőn a Békéscsa­bai Földművesszövetkezet Szent István téri vas- és műszaki bolt­jában Kvasz Mihály, a telekge- rendási Vörös Hajnal Tsz tagja is. Cservenák Mátyás boltvezető — mint annyi másnak — 4 kü­lönböző nagyságú kapát muta­tott: egy óriási és egy kicsi he­gyes alakút, s két félkör alakút. Egy kivételével mindegyik kerek köpölyű volt. Kvasz Mihály — mint már sokan mások — azt mondta neki: 70 dekás, hegyes alakú és szögletes köpölyű kapa kellene, mert azt szokta meg — és mások is ezen a környéken —, mert azzal lehet kukoricát is, répát is kapálni, burgonyát is töltögetni. Azaz lehetne, ha vol­na. Vagy az ipar, vagy a nagy­kereskedelem feledekezett meg a kapálási idényről. Az őszi idénycikknek számító lapátból bezzeg rengeteg van. De hiába keresnek termelőszö­vetkezeti gazdák a Szent István téri vas- és műszaki boltban kö­télárut is: kötőféket, marhakö­telet, istrángot — az sincs. Nincs kötéláru a megye vasboltjaiban, Békés megyében, ahol ezer hol­das területeken termelik a ken­dert. Kissé érdekes, hogy a me­gye iparának irányítói a létesí­tett különböző feldolgozó üze­mek mellett még nem szervez­tek néhány kötélverő üzemet, vagy részleget, s a tsz-eknek úgy kell szaladgálniuk városról-vá- rosra, hogy a növekvő állatállo­mánynak szükséges kötőféket, kötelet megvásárolják. Szeren- szére, ha drágán is, a kisiparo­soktól lehet kötélárut kapni. Ka­pát egyelőre nem készítenek a kisiparosok. Ezért sürgősen in­tézkedni kell, hogy gyártson és szállítson a nagyipar, a nagyke­reskedelem minden vidékre a hagyományoknak megfelelőt és megszokottat. Közben nem árt gondoskodni arról sem, hogy ta­nácsi, vagy szövetkezeti kötél­verő üzemek létesüljenek, s ne kelljen más megyékből szállítani kötélárut a sok kendert termő megyénkbe. ■ készül 30 tsz-elnök A Földművelésügyi Minisztéri­um évről évre megszervezi Zsámfoékon a tsz-elnökképző isko­lában a szövetkezeti elnökök egy éves oktatását. Tavaly 17 Békés megyei tsz-elnök jelentkezett ta­nulásra, akik közül csupán beteg­ség folytán esett ki egy-két elv­társ. Az idén az intézetben to­vább növelték a tanulólétszámot, mégpedig a tavalyi 250-ről 300­ra. A résztvevők közül körülbelül 30—35-en Békés megyéből kerül­nek ki. Elnökképző iskolára utazik szeptemberben többek között Gyo­méról a Győzelem Tsz-ből Putino- kd József, Tarhosról B. Kovács Gábor. A gádorosi Dózsa Tsz-ből az elnök és még két tsz-tag. Bé­késszentandrás termelőszövetke zeteiből — az Üj Élet, a Zall Máté, a Rákóczi és a November Tsz-ből — az elnökök szinti résztvesznek az oktatásban, mezőkovácsházi járás közös ga daságadból öttel többen jelentke tek tanulásra, mint amennyi f< rőhelyet kaptak. A megyei taná< mezőgazdasági osztálya 1 .c ,-óss- fordult az elnökképzö. intézevb.e: tegyék lehetővé, hogy még öt je­lentkezőt Békés megyéből oda. el- küldhessenek. Sajnos, Orosháza városból és a gyulai járásból egyetlen tsz-elnök sem megy isko­lára, pedig ezeken a helyeken a termelőszövetkezeti mozgalom az utóbbi időben igen lényegeset fej­lődött. az asszonyára. Különösen, ha va­lami baj volt, a’ pedig mindég volt. Éjszakákon át nézegette a csillagokat és gondolatban az asz- szonnyal beszélgetett. Most is mondja halkan magában. — No Juli, menek és is nemso­kára. Odaátul. A feje lehamyatlik, mintha alud­na. M agyon hűvös még az áprilisi ■■ reggel. Erősen megborzong. Egész teste reszket. Messziről ro­zoga szekeret húz egy rossz, so­vány gebe. Az unokája hajtja. Megáll a gunyhó előtt. Leszáll. Bemegy a házba, rakodni kezd a kocsira. Sovány, kicsi, rosszul táp­lált emberke. Az egész gyerek két nagy, szomorú szem. Gyorsan vé­gez. Alig van valami. Egy láda, egy asztal, egy rossz szók, pár lim-lom. Földobja a kocsira, ki­hozza a tarka ágyneműt, odarak­ja a holmik tetejére. Jó helyet csinál az öreg apjának belőle. Odamegy az öreghez iás szólongat- ja: — Apó! Nagyapó! Gyerünk! Az öreg mintha se hallana, se látna. Nem szól, nem felel. Oda se néz. A kisfiú odamegy, fel­emeli az öreget. A he na alá nyúl és nagyon nehezen, sokáig kínlód­va, feltolja a szekérre. Az öreg, amint felér, összecsuklik, ráha- nyatlik a tarka ágyneműre. Ka­lapja egészen az orráig letolódik. A hideg pipa kiesik a szájából és úgy fekszik ott, mintha már halott lenne. A gyerek megfogja a ló gyeplő­jét, a kis ostort, nem ül fel a bakra, hanem a kocsi mellett lé­pésben biztatja az öreg gebét az Indulásra. Az nagynehezen, de végre mégis megindul. Az öreg csősz tehetetlenül fek­szik a kocsin. Nagyon hörög. Sze­mei megüvegesednek. Álla leesik. Arca halálsápadt. ...A kisfiú ijedten, sírva nézi a lassan haladó kocsin a halott nagyapját. Megy, megy a kocsi mellett. Biztatja a lovat és köz­ben könnyei potyognak, végiggör­dülnek a sovány, koravén, árva kisgyerek arcon. Az eső mind erő­sebben esik, mintha ez a kis Ti­szaháti világ búcsúztatná, sirat­ná az elmenő fiát, az öreg csőszt. Lassan fordulóhoz érnek, a ko­csi egy kis dombra kapaszkodik fel. A gyerek megáll, a könnyei potyognak. Visszafordul. Búcsú­zik a tekintete Bánom pusztától. A tehetetlen düh és keserűség szo­rítja a kis szivét. A kisgyerek ke­ze ökölbe szorul, fenyegetőzve, át- kozódva fordul az elhagyott pusz­ta felé. | assan eláll az eső. A nap át­■* tor a szürke felhőkön. S napfény csillog a vizes füvön és pocsolyákban. Fecskék keringe­nek, széles, nagy ívekben egész közel a kocsi körül. A nap rásüt, megaranyozza a rozoga szekeret, a halott öreget, a vén sovány ge­bét és a rongyos kisfiút, meg­nyújtva hosszú árnyékukat a sá­ros, nedves földön. Inczédi Ákos Kielégítő a szerződéskötés libára, kacsára és pulykára A csibenevelési sxerxődések kötésé még mindig lassan halad Megyénk baromfitenyésztése különösen az utóbbi években egy­re számottevőbbé vált. A városok és községek lakói közül egyre többen nevelnek csibét, részben saját szükségletre, részben pedig eladásra. Több községben, miu­tán a parasztság termelőszövet­kezetekben egyesült, a múlt évek­hez képest némileg csökkent a baromfitenyésztési kedv. Egyes helyeken a községek és a tsz-ek vezetői a többi állat rovására megfeledkeznek a baromfite­nyésztésről, sőt olyan intézkedé­seket hoznak, amelyekkel eleve megszabják az egyes udvarok ba­romfi létszámát A korláto­zások miatt a termelőszövetkezeti gazdák kevesebb csibét, kacsát, libát, pulykát tartanak, amelyből egyenesen az következik, hogy ke­vesebbet is értékesítenek. A te­nyésztés elé emelt akadályok ki­hatnak az ország külkereskedel­mére is. így fennáll annak a ve­szélye, hogy számottevő gép, mű­trágya, szövet és egyéb cikk be­hozatalától esünk el. A baromfitenyésztési szerződés- kötéssel kapcsolatban néhány kérdésre kértünk választ Kovács József elvtárstól, a MÉK osztály­vezetőjétől. — Mennyi baromfira kö­szerződések kötését. Igen sok te­nyésztő akkor érzi magát bizton­ságban, amikor a szerződés a zse­bében van, és tudja, hogy a fel­nevelt baromfiért az átadáskor mennyi pénzt kap. Megyénkben most már jól ha­lad a szerződéskötés. Igaz, a csi­benevelésben a libához, kacsához, pulykához képest le vagyunk ma­radva. Az eddigi eredmény mind­össze 36,7 százalékot mutat a ko­rábban kiadott szerződéses irány­számhoz képest. Ez természete­sen nem azt jelenti, hogy a csibe­nevelési szerződést túlméretez­tük volna. A liba, kacsa és puly­ka szerződéskötésénél kedvezőbb a helyzet. Eddig 171101 libára, 106 696 kacsára és 106 404 pulyká­ra kötöttek felvásárló szerveink értékesítési szerződést. Ezzel a szerződéses irányszámokat már 70—80 százalékra biztosították. — Milyen körülmények ne- 0 hezítik a háztáji gazdasá­gokban a baromfinevelést? Általánosságban azt lehet mon­dani — folytatta Kovács elvtárs —, hogy a baromfinevelést gátló tényezők eddig még nem hatal­masodtak ed. Tudja azt minden tsz-gazda, hogy a baromfifélék tartását a minta-alapszabály kor­látlan mértékben engedélyezi. En­nek ellenére mégis azt kell mon­VirwTvr oií-riTcvc- -­az idén a i. ___ f elvásárlók 580 vagon . átvételét tervezik. Ennek a felté­telei adottak. Talán nincs is már a megyében olyan tsz-gazda, aki ne foglalkozna csibe-, kacsa- vagy pulykaneveléssel. Az emberek azért is kedvelik a baromfiak tar­tását, mert aránylag kevés befek­tetéssel jár és a befektetett ösz- szeg sokszor megkétszerezve té­rül vissza. Több községben, mint például Kardoskúton, Kétsop- ronyban, Eleken, Dobozon, Gádo­roson, Gerendáson megkedvelte a lakosság a baromfiértékesítési Mikor kerülnek forgat ontott a vásáron kiállított üj közszükségleti cikkek Móré András, a könnyűipari kiállítás vezetője elmondotta, hogy csak olyan árukat mutattak be a Budapesti Ipari Vásáron, amelyek sorozatban gyárthatók, s a cipőmodelleknek mintegy 80 százaléka, a készruhák, a szöve­tek túlnyomó többsége még eb­ben az évben az ületekben lesz, kisebb részük máris kapható. A textilújdonságok közül már nagy mennyiségben gyártják a kevéssé gyűrődő perlux, resisita és neva anyagokat, ez utóbbi azonban csak konfekcionálva található meg. Rövidesen megjelenik az üz­letekben a több színű bársony­mintás, nyomott kelme, a téli bál­szezonra pedig az év legszebb ter­mékének minősített kockás jacquard selyemből is csináltat­hatnak maguknak ruhát a nők. A tartós plisszé szoknyákat azonban csak a jövő nyáron hordhatják. —< A legélénkebb érdekőldést a modern vonalú bútorok keltették. örömmel közölhetem — mondotta —, hogy a tíz szobagarntitúrából kilencet megrendelt a belkereske­delem, némelyiknél ugyan kisebb változatásakat kért. A gyártáselő­készítés és az úgynevezett átfutá­si idő együttvéve hat—nyolc hó­napot igényel, s így ezeket a búto­rokat csak a jövő évben árusít­ják. A legnagyobb sikert aratott konyhaberendezés első kétszáz- garnitúrás sorozata azonbcun már­is készül a sátoraljaújhelyi bútor­gyárban. Már az árát is megálla­pították: 6200 forint a 15 darab­ból — közte 9 kisebb-nagyobb szekrényből — álló berendezés, de a vevők tetszés szerint azt vá­laszthatják majd ki, ami éppen hiányzik konyhájukból. HÁROM MÉTERES MAMMUT- AGYART TALÁLTAK KRASZNOJARSZK MELLETT Krasznojarszk (TASZSZ). Csaknem három méteres mammut-agyart talál­tak Krasznojarszk mellett, a Jenyi- szejen épülő vízierömű földmunkála­tai során. Az építkezésnél már koráb­ban Is több alkalommal bukkanták mammut-maradváuyokra. <mtq rülhető lenne az a korlátozás, a- mely Újkígyóson máris tapasztal­ható. — A községi tanácsok tá- mogatják-e a baromfi­© tenyésztést és a szerződések kötését? Több helyen: Kunágotán, Béké­sen, Csorváson, Dombiratoson, Okányban, Telekgerendáson, Dé- vaványán, Endrődön, de még so­rolhatnám tovább, a községi taná­csok olyan határozatokat hoztak, amely szerint baromfit az utcán tartani tilos! Orosháza városban hasonló rendelettel szabályozták a baromfitartást. Helyesebb len­ne, ha úgy oldanák meg ezt a kérdést, ahogyan Békéscsabán: a városi tanács a forgalmasabb ut­cákon, tereken és a város köz­pontjában megtiltotta ugyan a baromfiak tartását, de a kevésbé forgalmas — füves — utcákon, kellő őrizet mellett szabad ba­romfit tartani. Véleményem sze­rint a községek és városok kevés­bé forgalmasabb útszakaszain to­vábbra is engedélyezni kellene a baromfiak legelészését. Több köz­ségben és városban, így Puszta- földváron., Kardoskúton, Gyulán a tar ácsok igen hathatós segítsé­ge' adnak a földművesszövetke­zeteknek is a baromfitenyésztés­hez. Ennek tudható be, hogy eze- •n a helyeken a toll-értékesltési erződéskötések is igen jól ha­lónak — fejezte be nyilatkoza- it Kovács elvtárs. Rokonlelkek Semmit sem gyűlöl úgy a ren­des ember, mint a kapaszkodást, a más rovására maguknak előnyt szerezni akaró elemeket. Ennek a jellemtelen dolognak sok válfaját és kivitelező típu­sát ismerjük. Van, aki a hivata­lában intrikus módon feketíti be munkatársait, hogy maga jobb­nak, különbnek lássék. Van, aki a százados polgári mentalitás csökevénycként ma is kapzsi, Mekkáig elgyalogolna, ha ott ingyen kapna két fillért, de méginkább saját környezetében, amikor csak alkalom kínálkozik, veti rá magát a „heverő” két fillérre, s hogy mindenki előtt ö kaparintsa meg, képes össze­veszni legjobb barátaival. De van egy köznapibb, tö- megméretübb jelensége is a „ka­paszkodásnak”. Az, amikor fris­sen bejön valaki a boltba, sza­bad utat vág magának a pult előtt várakozó sokaság között és mindenki efőtt — nem számít, hogy előtte remegő térdű néni­ké, viselős asszony, vagy már negyed órája váró gyámoltalan gyerek álldogált, — harsányan túlkiabálva a szerényebbeket, feladja a rendelést. Aztán u- gyanilyen lerohanó tempóval tör magának utat itf pénztárhoz s mindenkit maga alá gyűrve, a fejeken át fizet. \ Ha egyszer-egyszer akad va­laki, bátrabb ember a sokaság között, s megkockáztatja: „Ne tolakodjék kérem, várjoii a so­rára!” — legtöbbször akad, olyan valaki is, aki a törtető mellett tör lándzsát (úgy néz rá, mint félistenre, mert maga is így s.ze- retne tenni, csak gyávább ho •- zá), s biztatóan rápillantva jegyzi meg a bíráló címére ad- resszálva: „Ne törődjön vele, ez egy kötözködő”. Majd maga is, pedig később jött, „példaképe” áriában a pulthoz sodródik. Boldogok az „együgyűek”, mert ők „istenüket” meglátják és övék a mennyek országa... V. D.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents