Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-15 / 140. szám
1960. június IS., szerda NÉPÚJ SÄG 3 Menet közben a munkavédelemről HAJ» HA MEGÉRTIK... Ezekben a napokban megyéink valamennyi állami gazdaságában és gépállomásán javában folynak a nyári mezőgazdasági munkák gépszemléi. A szemlebizottságokba az SZMT egy-egy munkatársát is bevonták, akik főként a munkavédelem előkészületeit vizsgálják. Ebből az alkalomból kerestük fel Prókai Ferenc elvtánsat, az SZMT munkavédelmi csoport vezetőjét s kértük, tapasiztalatairól szóljon néhány szót. — Eddig kilenc gépállomásán és négy—öt állami gazdaságban fejeződtek be a szemlék — mondotta elöljáróban. — Ezek általában jó eredménnyel jártak. A gépállomások közül igen jó munkavédelmi felkészültségben találtuk a battonyai, a békéscsabai és a nagyszénásit. Kevésbé elfogadható felkészülést mutatott a szarvasi és a dévaványai gépállomás. Érdekes, a nagyszénásiak a tavalyi szemlén igen gyengén szerepeltek, most pedig igen jói. Gondolom — az ő nevükben —, a látottak alapján bátran mondhatom: megértették, hogy a dolgozó emberre hod- nap, és a nyári munkák befejezése után is szükség van. — Állami gazdasagainkban IS HASONLÓAN GONDOSKODTAK A NYÁRI MUNKÁK SORÁN A DOLGOZÓ EMBER VÉDÉSÉRŐL? — Általánosságban még nem tudunk megfelelő képet alkotni, mivel a gépszemlék ezekben a gazdaságokban június 6-án kezdődtek. A részeredményekről ítélve a Szöllősi Állami Gazdaság igen jól felkészült a balesetelhá- rításokra. Megjegyzem, tavaly Szöllőssel egy sor vitánk volt. Sajnos, a tövis-kési és a szarvasi gazdaságokban még csak vitatkozni sem tudtunk, mert ezeken a helyeken semmi néven nevezendő tő. Aztán a másik oldalra néz. A két lány messzi egymástól, még mindig virágért hajladozik. Az egyik egész az Apáca szikla szélénél van, most felegyenesedik. Nagy csokor margarétát ölel magához, s messzi néz. A szél egy kicsit szembe kapja, s megbillenti a nyári ruhát, majd szorosan rátapasztja, így olyan, mintha a sziklából nőtt volna ki, mint egy abból faragott csodálatos szobor. A fiú nézi. — Varázslat ez? — Majdnem négy éve ülnek egy irodában és ilyennek sose látta még. — Vagy csak a messzeség? Nem. Tényleg szép. — Haját is meglib- benti a szél. — Nem félsz, hogy kővé válsz, Marika? — A lány visszapillant, s csak nevet, messzihangzóan, jókedvűen, bizsergetően. A fiú leugrik a falról, s szaladni kezd. Néhány ugrás csak, s már a lány mellett van. Megáll, nézi. Az szembefordul vele, mintha védené magát, oly magasra emelte a margarétot. Szemében sejtelmes mosoly bujkál. — Le ne lökj! — A fiú kicsit megzavarodott. Nem tudta hirtelen, hogy miért szaladt ide, mit is mondjon. Olyasmi bujkál benne, hogy — gyere innen, ez egy elátkozott hely. De ilyet mondani? ... Kicsit szárnyaszegetten állt, tán el is pirult. A lány arcán a mosoly még jobban kivirágzott, szinte eggyé olvadt a magarétokkal. — Adj egy szálat. — És ha nem adok — incselkedett a lány. — Elveszem az egészet. '— Nem mered. — Nem-e? Vigyázz — s már ugrott is. A lány hirtelen futni kezmunkavédelmi intézkedéssel nem találkoztunk. — A MULASZTÁSOK felelősét MEGKERESIK? — Igen, mert mégsem lehet, hogy egyes állami gazdasági vezetők egyszerűen figyelmen kívül hagyják a dolgozó ember egészségének védelmét. — CSÖKKENNEK-E AZ ÜZEMI BALESETEK? — Ez egyedi dolog. Az a meglátásunk, hogy a balesetek száma a tavalyihoz képest bizony nőtt. A Kondorosa Gépállomásán tavaly például a vizsgált időszaknak megfelelően nem volt baleset következtében egyetlen kiesés sem. Az idén viszont már 123 munkanap kiesést találtunk. A Gyulai Gépállomáson is hasonló a helyzet. Máshol, mint a Békéscsabai Gépállomáson is azt tapasztaltuk, hogy a balesetek megelőzésére igen nagy gondot fordítanak. Szükséges is, mert ezen a téren még igen sok a pótolni való. — MIKORRA FEJEZŐDNEK BE A NYÁRI SZEMLÉK? — Június 20—21-re a megye egész területén véget érnek a szemlék. így az aratás és csóplés elkezdéséig még jut néhány nap a munkavédelmi berendezések tökéletesítésére. A hiányosságok megszüntetését valamennyi üzemtől számon kérjük — fejezte be válaszát Prókai elvtárs. Az egészségügyi szervek a felszabadulás óta tervszerűen tórekednek a pusztító népbetegségek megfékezésére, a heveny fertőző megbetegedések számának csökkentésére. A küzdelem nem volt hiábavaló — erről tanúskodik a Központi Stadett. Nagy ívben kikerüli a fiút, s szalad lefelé a Tarna-völgyébe. A fiú utána, mint a farkas, akit megvadított egy őzgida. A távolság egyre fogy. A lány már érzi, hogy nem bírja soká. De lefelé megállni nem lehet. Picit oldalt tart hát, hirtelen megáll. Sanyi nem számít rá, elnyargal mellette, amikor visszafordul, zihálva, kipirultan, de nevetve ott látja a lányt margarétokkal a kezében. Arcán ugyanaz a sejtelmes mosoly. — Jól megkergettél. — Ha elfutottál. — Adj egy szálat! — És ha nem? — Elveszem az egészet. — Nem hiszem — kacagott a lány. — Nem? — Nem — és egy egész csokorra valót nyújt. — Na, látod — mondja a fiú, és nem a csokrot fogja meg, hanem a lány kezét. Annak szemében a pajkos mosoly csodálkozó- vá lesz. De nem szól, még akkor sem, amikor a fiú a margarétok fölött, mint egy tavaszi fuvallat, olyan finoman, csókkal köszöni meg a virágot. Aztán mind a ketten szemlesütve, pironkodva állnak. Csönd lopakodik közéjük az enyhe szélben, csak a margaréták bólogatják nagy, fehér szélű, sárga kalapjukat. Távolról megszólal a busz kürtje. Mindketten felkapják fejüket. A fiú a lány tekintetét keresi. Négy éve járnak egymás mellett, s most mintha a tekintetük azt mondaná, lám, e- gyütt kellett volna járni. S elindulnak eevütt a busz felé. H. Szabó József Hajnal fél három. Pusztai Sándor kicsit félrehúzza a függönyt, s az oldalsó ablakon kinéz. Alig plrkad még, kicsit borús, felhős az idő. Talán ma kapunk egy kis esőt — gondolja. Tegnap is volt, de annál egy jó harmat is többet ér. Napos, hosszantartó esőre most nem volna szükség, mert még ott a sok kapálatlam kukorica, a cirokból is van még jó darab. Pár órás azonban jó volna, hiszen kell a krumplira meg a kalászosra. Lassan, szinte lábujjhegyen, siet a konyháiba. Még a vekkert is a hóna alá kapja, hogy ne csörögjön, nehogy felébressze a gyerekeket. Milyen mélyen alszanak. A legkisebbek, a kis ikrek majd kicsattannak, olyan párosat aludtak. A többieket is megnézd, szinte mosolyognak álmukban. Az egyik kislány felébred. Csendben vizet kér. Álmosan dörzsölgeti a szemét. — Apu, az este már megint későn jöttél haza. Anyu azt íjiond- ta, hogy veszel tornacipőt a vizsgára. — Veszek, veszek, csak aludjál. — Már megint ilyen korén mész? Sohasem vagy itthon velünk. — Na, estére a korábbá vonattal jövök és beszélgetünk. Végignézi mind a nyolcat, s egyiket megsímogatja, másikat betakarja. A 15 éves Sándor fiánál egy pillantásra megáll. — Felkeltsem, vagy hagyjam még egy órát pihenni? Na, aludjon még tisztikai Hivatal legutóbb közzétett jelentése a fertőző megbetegedések számáról, az eltűnőben levő népbetegségekről. Például 1938-ban még több mint hatezren kapták meg a hastífuszt az országban, húsz évvel később, 1958-ban mindösz- sze 608 megbetegedést jelentettek be. Eltűnőben van az egyik legveszélyesebb fertőző betegség, a járványos gyermekbénulás is. A magyar kormány az ellenforradalom utáni nehéz gazdasági helyzet ellenére is jelentős ösz- szeget fordított arra, hogy az Egyesült Államokból megfelelő mennyiségű Salk-oltóanyagot szerezhessünk be és megvalósíthassuk a tömeges védőoltást. A hatás 1958-ban már megmutatkozott: az egész országban egy év alatt csupán 165 megbetegedés fordult elő, kevesebb, mint az elmúlt két évtizedben bármikor. A Salk oltóanyag hatása azonban nem hosszabb egy évnél; s 1959-ben ismét emelkedett a gyermekbénulásos megbetegedések száma. Szükségessé vált újabb tömeges védőoltás alkalmazása, s erre a múlt év végén, illetve ez év elején került sor a Szovjetuniótól kapott Sabin-oltóanyaggal. A statisztikai kimutatások híven tükrözik az oltás eredményét: Budapesten ez év februárjában és márciusában már egyetlen gyer- megbénulásos eset sem fordult elő, s februárban az ország 19 megyéje közül 13-ban, márciusban 15-ben jelentették az egészségügyi szervek, hogy senki sem betegedett meg. A gyermekbetegségek közül a kanyaró és a vörheny változatlanul gyakori, az ezeknél jóval veszélyesebb diftéria azonban ma már lényegesen kevesebb aggodalmat okoz a szülőknek, mint akár egy évtizeddel ezelőtt. 1958, 1959 és 1960 eddigi statisztikájából már eltűnt a kiütéses tífusz is. (MTI) egy órát, csak felébredjenek idejében, hogy el ne késsen. Igaz, nem messze van a Dózsa, de hát a süldők korán éhesek. Gyorsan felöltözik, kenyeret, szalonnát tesz a táskába. Messziről vanatfüttyöt hoz a hajnali szél. Jegyet nem kell váltani, mert azt havonként egyszer szokta. A kocsik csaknem üresek. Kevesen. utaznak a korai vonattal. Egy saxokülést választ magának. Kissé beteg kezével végigsímítja szürkévé vált, hullámos, dús haját. Behunyja a szemét, mintha aludna. Percek alatt évtizedek futnak át agyán. Szinte látja magát a mezőhegyesi béresgyerekek között, ahogyan szaladgálnak a meleg porban, amely úgy süti a talpukat, mint a forró ólom. Látja a fát most is, amelyről egyszer os- tomyelet akart vágni. A többi gyerekek már mind a hegyében voltak, amikor ő is próbálkozott. Hiába nyújtotta a üfezét, a jobb karja nem bírta a test súlyát, az első ágről lepottyant. A pajkos gyerekek meg egyre kiabálták: mi az kacska, nem tudsz felmászni!? Ekkor érezte először, hogy a betegség egy életre szóló nyomot hagyott rajta. Pusztaiék népes családja 1941- ben Telpisz Alajos uraság ma- gyarbánhegyesi birtokán telepedett le. Sándor önálló lett, megnősült. Itt érte a felszabadulás is. A fiatal házas ember három hold földet kapott az uraság birtokából. Milyen nagy öröm is volt az, amikor gazdának vallotta magát. Fiatalon, 23—24 éves korában, a fel- szabadulás első napjától kezdve ott volt a bánhegyesi kommunistákkal együtt és szervezték a pártot. Éjjelét-nappalát ennek áldozta. 1947-ben kéthetes pártiskolára küldték Elekre. Két hétre elegendő élelemmel, takaróval köszöntött be az iskolába. 1949-ben szervezték a termelőszövetkezetet. Az elsők között lépett be a három hold földjével. Később községi párttitkár lett. Felelevenedik égy öthónapos budapesti pártiskola, a szarvasi járási pártbizottság, ahol dolgozott, a hároméves agráraika- démia, ahol agronómusi képzettséget szerzett. A szeghalmi tanács, az ellenforradalom, s újra a faluja, Bánhegyes, ahol a tsz-ben agronómuskodott, a gépállomás brigádvezetőség és most a mezőkovácsházi Rákóczi Tsz, ahol jelenleg dolgozik. Az ébren álmodozásból a kalauz harsány hangja verte fel. Még csak négy óra. Hova, merre? Talán a tegnapi munkát kellene ellenőrizni. Maholnap már egy hónapja, hogy itt van és alig van eredmény, vagy csak nem veszi észre. Többet várt volna, de hiába, nem egyformák az emberek. Elindult a dűlőúton a ciroktábla felé. Gyönyörködött a szépen fejlődő növényben. Az egyik darab földnél megállt. Nézte, nézte s hirtelen elmosolyodott. Igen, azon a területen történt. Hogy Is volt? Vagy 8—10-en kapálgattak a cia sietséget. A sorok köze tiszta, olyan, mint a többi, de a növények tövén dús a gaz. Pusztai Sándor szeme nem bírja a felemás munkát. Mindjárt meg is szólította: — Szaktárs, a töveknél ottmaradt a gaz, azt kinek hagyja? — Magának, különben is mi köze hozzá. Ki hívta magát ide? Nekem így is jó és kész. Minek haj- csározik itt. Tudunk mi gazdálkodni maga nélkül is — fújta a megszólított egyszuszra. — Nem önként jelentkeztem a Rákócziba. Mások kértek, hogy jöjjek, segítsek a gazdálkodásban. És ameddig itt leszek, nem engedem meg, hogy valaki is ilyen munkát végezzen. A maga területén csak gaz terem és nem cirok. Ez pedig nemcsak a maga kára lesz, hanem a közösségé is. — Felforgatott mindent, amióta itt van. Ha már közösködünk, akkor miért osztották fel a területet? És miért volt az baj, hogy a háztájin dolgoztunk először? Ha azt mondják, hogy az is a miénk, meg ez is? Másfél óra is eltelt, amíg vitatkoztak. S akikor jöt rá, hogy igaz az, hogy még nincs minden elintézve azzal, hogy valaki beLépett a tsz-be. Sodorta az ár a többivel. Nevelni, tanítani kell az embereket. Valódi közösséget kell kialakítani. Jól feljött már a nap, amikor visszafelé indult. Nyolc óra lehetett, ahogyan az irodába ért. Az emberek többsége ekkor kezdett munkát. Megbeszélte még a brigádvezetőkkel a tennivalókat és kiment a piactérre, ahol hízómarhát vásárolt az állatforgalmi a tsz- nék. Dél felé volt már az idő, amikor a tanácsházán az elnöki szobában megpihent. — Lefogytál egy kicsit, Pusztai elvtárs — fogadta az elnök. — Meleg van, hallod, és az tikkasztja az embert. — Na meg azok a 10—15 kilométeres körséták, amit naponta megcsinálsz, mi? — Hát elkelendő volna egy kerékpár. — Nézd, van a tanácsnak egy, azt odaadjuk. Hogy haladtok a munkával? — A közgyűlés óta, mintha megváltozott volna az élet a Rákócziba, jobb a hangulat. Azt hiszem, a tavaszi munkákkal időben rendben leszünk. A jószágállo- mány is meglesz. Holnap megyünk a kaszaperi Lenin Tsz-be az 50 koca-süldőért. A munkaegység jóváírásával van még egy kis probléma. Még most sincs beírva a fejtrágyázás, a kendervetés és a szénavágás. így előleget is csak akkor tudunk osztani, amikor ezt tisztázzuk. Pedig nagyon szeretnénk. — Na és elfelejtetted már azt, hogy megbántottak a cirokföldön? — Még aznap. Tudod, úgy vagyok, hogy engem nem lehet megbántani. Most még van ilyen az emberek kisebbik részénél, de pár hónap múlva, amikor már látják, hogy valamennyiük érdekében fárad, éjszakázik az ember, akkor maid másképp beroktáblán, ki-ki a maga területén. Az egyik tsz-gazda jó előre szélnek. De addig még sokat kell haladt a munkában. Ahogyan kö- tennünk nekünk is. zeledett hozzá, kicsit furcsállotta Csepkó Eta V-ítazt Sfváurf, ha a Bizományi Áruházban vásárol használt és új, leértékelt cikkeket, Készpénzért is vásárolunk férfiruházati cikkeket, bútort, szőnyeget, porcelánt stb. Bizományi Áruház Békéscsaba, Sztálin u. 6. 8154 Eltűnőben vannak a legveszélyesebb népbetegségek
