Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-15 / 140. szám

1960. június IS., szerda NÉPÚJ SÄG 3 Menet közben a munkavédelemről HAJ» HA MEGÉRTIK... Ezekben a napokban megyéink valamennyi állami gazdaságában és gépállomásán javában folynak a nyári mezőgazdasági munkák gépszemléi. A szemlebizottságok­ba az SZMT egy-egy munkatársát is bevonták, akik főként a mun­kavédelem előkészületeit vizsgál­ják. Ebből az alkalomból kerestük fel Prókai Ferenc elvtánsat, az SZMT munkavédelmi csoport ve­zetőjét s kértük, tapasiztalatairól szóljon néhány szót. — Eddig kilenc gépállomásán és négy—öt állami gazdaságban feje­ződtek be a szemlék — mondotta elöljáróban. — Ezek általában jó eredménnyel jártak. A gépállo­mások közül igen jó munkavédel­mi felkészültségben találtuk a battonyai, a békéscsabai és a nagyszénásit. Kevésbé elfogadható felkészülést mutatott a szarvasi és a dévaványai gépállomás. Ér­dekes, a nagyszénásiak a tavalyi szemlén igen gyengén szerepeltek, most pedig igen jói. Gondolom — az ő nevükben —, a látottak alap­ján bátran mondhatom: megértet­ték, hogy a dolgozó emberre hod- nap, és a nyári munkák befejezé­se után is szükség van. — Állami gazdasagaink­ban IS HASONLÓAN GONDOS­KODTAK A NYÁRI MUNKÁK SORÁN A DOLGOZÓ EMBER VÉDÉSÉRŐL? — Általánosságban még nem tudunk megfelelő képet alkotni, mivel a gépszemlék ezekben a gazdaságokban június 6-án kez­dődtek. A részeredményekről ítél­ve a Szöllősi Állami Gazdaság igen jól felkészült a balesetelhá- rításokra. Megjegyzem, tavaly Szöllőssel egy sor vitánk volt. Saj­nos, a tövis-kési és a szarvasi gaz­daságokban még csak vitatkozni sem tudtunk, mert ezeken a he­lyeken semmi néven nevezendő tő. Aztán a másik oldalra néz. A két lány messzi egymástól, még mindig virágért hajladozik. Az egyik egész az Apáca szikla szélé­nél van, most felegyenesedik. Nagy csokor margarétát ölel ma­gához, s messzi néz. A szél egy kicsit szembe kapja, s megbillenti a nyári ruhát, majd szorosan rá­tapasztja, így olyan, mintha a sziklából nőtt volna ki, mint egy abból faragott csodálatos szobor. A fiú nézi. — Varázslat ez? — Majdnem négy éve ülnek egy iro­dában és ilyennek sose látta még. — Vagy csak a messzeség? Nem. Tényleg szép. — Haját is meglib- benti a szél. — Nem félsz, hogy kővé válsz, Marika? — A lány visszapillant, s csak nevet, messzihangzóan, jó­kedvűen, bizsergetően. A fiú le­ugrik a falról, s szaladni kezd. Néhány ugrás csak, s már a lány mellett van. Megáll, nézi. Az szembefordul vele, mintha védené magát, oly magasra emelte a margarétot. Szemében sejtelmes mosoly bujkál. — Le ne lökj! — A fiú kicsit megzavarodott. Nem tudta hirte­len, hogy miért szaladt ide, mit is mondjon. Olyasmi bujkál benne, hogy — gyere innen, ez egy elát­kozott hely. De ilyet mondani? ... Kicsit szárnyaszegetten állt, tán el is pirult. A lány arcán a mo­soly még jobban kivirágzott, szin­te eggyé olvadt a magarétokkal. — Adj egy szálat. — És ha nem adok — incselke­dett a lány. — Elveszem az egészet. '— Nem mered. — Nem-e? Vigyázz — s már ug­rott is. A lány hirtelen futni kez­munkavédelmi intézkedéssel nem találkoztunk. — A MULASZTÁSOK fele­lősét MEGKERESIK? — Igen, mert mégsem lehet, hogy egyes állami gazdasági ve­zetők egyszerűen figyelmen kívül hagyják a dolgozó ember egész­ségének védelmét. — CSÖKKENNEK-E AZ ÜZE­MI BALESETEK? — Ez egyedi dolog. Az a meglá­tásunk, hogy a balesetek száma a tavalyihoz képest bizony nőtt. A Kondorosa Gépállomásán tavaly például a vizsgált időszaknak megfelelően nem volt baleset kö­vetkeztében egyetlen kiesés sem. Az idén viszont már 123 munka­nap kiesést találtunk. A Gyulai Gépállomáson is hasonló a hely­zet. Máshol, mint a Békéscsabai Gépállomáson is azt tapasztaltuk, hogy a balesetek megelőzésére igen nagy gondot fordítanak. Szükséges is, mert ezen a téren még igen sok a pótolni való. — MIKORRA FEJEZŐDNEK BE A NYÁRI SZEMLÉK? — Június 20—21-re a megye egész területén véget érnek a szemlék. így az aratás és csóplés elkezdéséig még jut néhány nap a munkavédelmi berendezések tökéletesítésére. A hiányosságok megszüntetését valamennyi üzem­től számon kérjük — fejezte be válaszát Prókai elvtárs. Az egészségügyi szervek a felszabadulás óta tervszerűen tórekednek a pusztító népbeteg­ségek megfékezésére, a heveny fertőző megbetegedések számá­nak csökkentésére. A küzde­lem nem volt hiábavaló — er­ről tanúskodik a Központi Sta­dett. Nagy ívben kikerüli a fiút, s szalad lefelé a Tarna-völgyébe. A fiú utána, mint a farkas, akit megvadított egy őzgida. A távol­ság egyre fogy. A lány már érzi, hogy nem bírja soká. De lefelé megállni nem lehet. Picit oldalt tart hát, hirtelen megáll. Sanyi nem számít rá, elnyargal mellet­te, amikor visszafordul, zihálva, kipirultan, de nevetve ott látja a lányt margarétokkal a kezében. Arcán ugyanaz a sejtelmes mo­soly. — Jól megkergettél. — Ha elfutottál. — Adj egy szálat! — És ha nem? — Elveszem az egészet. — Nem hiszem — kacagott a lány. — Nem? — Nem — és egy egész csokor­ra valót nyújt. — Na, látod — mondja a fiú, és nem a csokrot fogja meg, ha­nem a lány kezét. Annak szemé­ben a pajkos mosoly csodálkozó- vá lesz. De nem szól, még akkor sem, amikor a fiú a margarétok fölött, mint egy tavaszi fuvallat, olyan finoman, csókkal köszöni meg a virágot. Aztán mind a ket­ten szemlesütve, pironkodva áll­nak. Csönd lopakodik közéjük az enyhe szélben, csak a margaréták bólogatják nagy, fehér szélű, sár­ga kalapjukat. Távolról megszó­lal a busz kürtje. Mindketten fel­kapják fejüket. A fiú a lány te­kintetét keresi. Négy éve járnak egymás mellett, s most mintha a tekintetük azt mondaná, lám, e- gyütt kellett volna járni. S elindulnak eevütt a busz felé. H. Szabó József Hajnal fél három. Pusztai Sándor kicsit félrehúzza a füg­gönyt, s az oldalsó ablakon kinéz. Alig plrkad még, kicsit borús, fel­hős az idő. Talán ma kapunk egy kis esőt — gondolja. Tegnap is volt, de annál egy jó harmat is többet ér. Napos, hosszantartó esőre most nem volna szükség, mert még ott a sok kapálatlam ku­korica, a cirokból is van még jó darab. Pár órás azonban jó volna, hiszen kell a krumplira meg a kalászosra. Lassan, szinte lábujj­hegyen, siet a konyháiba. Még a vekkert is a hóna alá kapja, hogy ne csörögjön, nehogy felébressze a gyerekeket. Milyen mélyen al­szanak. A legkisebbek, a kis ik­rek majd kicsattannak, olyan pá­rosat aludtak. A többieket is megnézd, szinte mosolyognak ál­mukban. Az egyik kislány feléb­red. Csendben vizet kér. Álmosan dörzsölgeti a szemét. — Apu, az este már megint ké­sőn jöttél haza. Anyu azt íjiond- ta, hogy veszel tornacipőt a vizs­gára. — Veszek, veszek, csak aludjál. — Már megint ilyen korén mész? Sohasem vagy itthon ve­lünk. — Na, estére a korábbá vonattal jövök és beszélgetünk. Végignézi mind a nyolcat, s egyiket megsímogatja, másikat betakarja. A 15 éves Sándor fiá­nál egy pillantásra megáll. — Fel­keltsem, vagy hagyjam még egy órát pihenni? Na, aludjon még tisztikai Hivatal legutóbb köz­zétett jelentése a fertőző meg­betegedések számáról, az eltű­nőben levő népbetegségekről. Például 1938-ban még több mint hatezren kapták meg a hastífuszt az országban, húsz év­vel később, 1958-ban mindösz- sze 608 megbetegedést jelentet­tek be. Eltűnőben van az egyik leg­veszélyesebb fertőző betegség, a járványos gyermekbénulás is. A magyar kormány az ellenfor­radalom utáni nehéz gazdasági helyzet ellenére is jelentős ösz- szeget fordított arra, hogy az Egyesült Államokból megfelelő mennyiségű Salk-oltóanyagot szerezhessünk be és megvaló­síthassuk a tömeges védőoltást. A hatás 1958-ban már megmu­tatkozott: az egész országban egy év alatt csupán 165 megbe­tegedés fordult elő, kevesebb, mint az elmúlt két évtizedben bármikor. A Salk oltóanyag ha­tása azonban nem hosszabb egy évnél; s 1959-ben ismét emelke­dett a gyermekbénulásos meg­betegedések száma. Szükségessé vált újabb tömeges védőoltás alkalmazása, s erre a múlt év végén, illetve ez év elején ke­rült sor a Szovjetuniótól ka­pott Sabin-oltóanyaggal. A sta­tisztikai kimutatások híven tük­rözik az oltás eredményét: Bu­dapesten ez év februárjában és márciusában már egyetlen gyer- megbénulásos eset sem fordult elő, s februárban az ország 19 megyéje közül 13-ban, március­ban 15-ben jelentették az egész­ségügyi szervek, hogy senki sem betegedett meg. A gyermekbetegségek közül a kanyaró és a vörheny változat­lanul gyakori, az ezeknél jóval veszélyesebb diftéria azonban ma már lényegesen kevesebb aggodalmat okoz a szülőknek, mint akár egy évtizeddel ez­előtt. 1958, 1959 és 1960 eddigi statisztikájából már eltűnt a ki­ütéses tífusz is. (MTI) egy órát, csak felébredjenek ide­jében, hogy el ne késsen. Igaz, nem messze van a Dózsa, de hát a süldők korán éhesek. Gyorsan felöltözik, kenyeret, szalonnát tesz a táskába. Messzi­ről vanatfüttyöt hoz a hajnali szél. Jegyet nem kell váltani, mert azt havonként egyszer szok­ta. A kocsik csaknem üresek. Ke­vesen. utaznak a korai vonattal. Egy saxokülést választ magának. Kissé beteg kezével végigsímítja szürkévé vált, hullámos, dús ha­ját. Behunyja a szemét, mintha aludna. Percek alatt évtizedek fut­nak át agyán. Szinte látja magát a mezőhegyesi béresgyerekek kö­zött, ahogyan szaladgálnak a me­leg porban, amely úgy süti a tal­pukat, mint a forró ólom. Látja a fát most is, amelyről egyszer os- tomyelet akart vágni. A többi gyerekek már mind a hegyében voltak, amikor ő is próbálkozott. Hiába nyújtotta a üfezét, a jobb karja nem bírta a test súlyát, az első ágről lepottyant. A pajkos gyerekek meg egyre kiabálták: mi az kacska, nem tudsz felmász­ni!? Ekkor érezte először, hogy a betegség egy életre szóló nyomot hagyott rajta. Pusztaiék népes családja 1941- ben Telpisz Alajos uraság ma- gyarbánhegyesi birtokán telepe­dett le. Sándor önálló lett, meg­nősült. Itt érte a felszabadulás is. A fiatal házas ember három hold földet kapott az uraság birtokából. Milyen nagy öröm is volt az, ami­kor gazdának vallotta magát. Fia­talon, 23—24 éves korában, a fel- szabadulás első napjától kezdve ott volt a bánhegyesi kommunis­tákkal együtt és szervezték a pár­tot. Éjjelét-nappalát ennek áldoz­ta. 1947-ben kéthetes pártiskolára küldték Elekre. Két hétre elegen­dő élelemmel, takaróval köszön­tött be az iskolába. 1949-ben szer­vezték a termelőszövetkezetet. Az elsők között lépett be a három hold földjével. Később községi párttitkár lett. Felelevenedik égy öthónapos budapesti pártiskola, a szarvasi járási pártbizottság, ahol dolgozott, a hároméves agráraika- démia, ahol agronómusi képzett­séget szerzett. A szeghalmi tanács, az ellenforradalom, s újra a fa­luja, Bánhegyes, ahol a tsz-ben agronómuskodott, a gépállomás brigádvezetőség és most a mező­kovácsházi Rákóczi Tsz, ahol je­lenleg dolgozik. Az ébren álmodo­zásból a kalauz harsány hangja verte fel. Még csak négy óra. Hova, mer­re? Talán a tegnapi munkát kel­lene ellenőrizni. Maholnap már egy hónapja, hogy itt van és alig van eredmény, vagy csak nem ve­szi észre. Többet várt volna, de hiába, nem egyformák az embe­rek. Elindult a dűlőúton a cirok­tábla felé. Gyönyörködött a szé­pen fejlődő növényben. Az egyik darab földnél megállt. Nézte, néz­te s hirtelen elmosolyodott. Igen, azon a területen történt. Hogy Is volt? Vagy 8—10-en kapálgattak a ci­a sietséget. A sorok köze tiszta, olyan, mint a többi, de a növé­nyek tövén dús a gaz. Pusztai Sándor szeme nem bírja a fele­más munkát. Mindjárt meg is szólította: — Szaktárs, a töveknél ottma­radt a gaz, azt kinek hagyja? — Magának, különben is mi kö­ze hozzá. Ki hívta magát ide? Ne­kem így is jó és kész. Minek haj- csározik itt. Tudunk mi gazdál­kodni maga nélkül is — fújta a megszólított egyszuszra. — Nem önként jelentkeztem a Rákócziba. Mások kértek, hogy jöjjek, segítsek a gazdálkodásban. És ameddig itt leszek, nem enge­dem meg, hogy valaki is ilyen munkát végezzen. A maga terü­letén csak gaz terem és nem ci­rok. Ez pedig nemcsak a maga kára lesz, hanem a közösségé is. — Felforgatott mindent, amióta itt van. Ha már közösködünk, ak­kor miért osztották fel a területet? És miért volt az baj, hogy a ház­tájin dolgoztunk először? Ha azt mondják, hogy az is a miénk, meg ez is? Másfél óra is eltelt, amíg vitatkoztak. S akikor jöt rá, hogy igaz az, hogy még nincs minden elintézve azzal, hogy va­laki beLépett a tsz-be. Sodorta az ár a többivel. Nevelni, tanítani kell az embereket. Valódi közös­séget kell kialakítani. Jól feljött már a nap, amikor visszafelé indult. Nyolc óra lehe­tett, ahogyan az irodába ért. Az emberek többsége ekkor kezdett munkát. Megbeszélte még a bri­gádvezetőkkel a tennivalókat és kiment a piactérre, ahol hízómar­hát vásárolt az állatforgalmi a tsz- nék. Dél felé volt már az idő, ami­kor a tanácsházán az elnöki szo­bában megpihent. — Lefogytál egy kicsit, Pusztai elvtárs — fogadta az elnök. — Meleg van, hallod, és az tik­kasztja az embert. — Na meg azok a 10—15 kilo­méteres körséták, amit naponta megcsinálsz, mi? — Hát elkelendő volna egy ke­rékpár. — Nézd, van a tanácsnak egy, azt odaadjuk. Hogy haladtok a munkával? — A közgyűlés óta, mintha megváltozott volna az élet a Rá­kócziba, jobb a hangulat. Azt hi­szem, a tavaszi munkákkal időben rendben leszünk. A jószágállo- mány is meglesz. Holnap me­gyünk a kaszaperi Lenin Tsz-be az 50 koca-süldőért. A munkaegy­ség jóváírásával van még egy kis probléma. Még most sincs beírva a fejtrágyázás, a kendervetés és a szénavágás. így előleget is csak akkor tudunk osztani, amikor ezt tisztázzuk. Pedig nagyon szeret­nénk. — Na és elfelejtetted már azt, hogy megbántottak a cirokföldön? — Még aznap. Tudod, úgy vagyok, hogy engem nem le­het megbántani. Most még van ilyen az emberek kisebbik részé­nél, de pár hónap múlva, amikor már látják, hogy valamennyiük érdekében fárad, éjszakázik az ember, akkor maid másképp be­roktáblán, ki-ki a maga terüle­tén. Az egyik tsz-gazda jó előre szélnek. De addig még sokat kell haladt a munkában. Ahogyan kö- tennünk nekünk is. zeledett hozzá, kicsit furcsállotta Csepkó Eta V-ítazt Sfváurf, ha a Bizományi Áruházban vásárol használt és új, leértékelt cikkeket, Készpénzért is vásárolunk férfiruházati cikkeket, bútort, szőnyeget, porcelánt stb. Bizományi Áruház Békéscsaba, Sztálin u. 6. 8154 Eltűnőben vannak a legveszélyesebb népbetegségek

Next

/
Thumbnails
Contents