Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-15 / 140. szám

4 NÉP ÚJ SÄ a 1960. június 15., szerda Két nap francia kommunistákkal Vendégeink meglátogatták me­gyénk egyik állami gazdaságát, egyik termelőszövetkezetét, s tá­vozásuk előtt a Szarvasi öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet munkáját tekintették meg. Kovács elvtárs, az intézet igaz­gatója először azt a laboratóriu­mot mutatta meg a francia elvtár­saknak, amelyben kísérleti céllal radioaktív izotópokkal dolgoznak. Egy fiatal kutató magyarázta el, hogy a radioaktív izotópok alkal­mazása agrokémiai és talajtani kí­sérletekben igen megbízható és gyors eredményt hoz. Azt is el­mondta, hogy műtrágyázási kísér­letet végeznek vele. Vizsgálják például azt, hogy milyen hatása van a foszforműtrágyáknak a nö­vény fejlődésére, ezek után pedig meg tudják állapítani, hogy a szi­kes és réti talajon milyen fosz- forműtrágya alkalmazható hasz­nosan. A francia elvtársak figyelmesen hallgatták a tudóst, s láttam az arcukon, mennyire büszkék a szarvasiak kutató munkájára. Vagy még tovább megyek, mert meggyőződésem, hogy a szocialis­ta országra voltak büszkék, ami­kor látták és hallották, hogy az állam milyen okosan fejleszti szo­cialista mezőgazdaságát. Mert hi­szen erről van szó! Kovács elvtárs minden kísérleti munkáról elmon­dotta, hogy ez is, az is azért tör­ténik, hogy a termelőszövetkeze­tekben hasznosítsák az eredmé­nyeket a tsz-parasztok. Vendége­ink tetszésére elmondotta azt is, hogy eddig hány termelőszövetke­zetben vagy állami gazdaságban vezették be az intézet kutatási eredményeit. Az egyik francia elv­társ ezt mondotta erre: — Bár mi nem vagyunk tudo­mányos emberek, és így sok min­dent szakmailag nem értünk. Azt azonban, ami nekünk a legfonto­sabb, azt jól értjük: abban az or­szágban, ahol nem önző és egyéni célokért történik a kutató munka, ott az eredmények a nép gazdag­ságát szolgálják... Ezután gyakorlatban nézték meg az elvtársak a kutatómunka eredményeit. Mind a rizstáblák, mind a lucernatáblák meg az e- gyéb növények nagyon tetszettek a vendégeknek. Nagyon kellemesen érezték ma­gukat Clavaud elvtársék a Szarvasi Arborétumban is. Minta­szerű magyarázatot kaptak a kü­lönleges növények származásáról, érdekességéről. Egyik bokros nö­vényről elmondotta Kovács elv­társ, hogy milyen anekdotát be­szélnek róla az emberek. A nö­vény érintése — azt mondják — igen veszélyes. Ugyanis, ha nyílt sebhez, horzsoláshoz ér, ott a testrészen hólyagos kiütések ke­letkeznek. Az anekdota pedig az, hogy a háború alatt a feleségek megszárították és porrá törték e növény leveleit, és elküldték fér­jeiknek a frontra, akik a horzsolt Szarvason testrészt beszórták vele. A kiüté­sek eredetét a katonaorvosok nem tudták megállapítani, s így hátra- küldték a katonákat kezelésre. No lám, ezek az asszonyok! Késő délután búcsúztak az elv­társak Szarvasról, s egyben me­gyénkből. Amíg azonban tartott az uzsonna, megkértem Fernand Clavaud elvtársat egy nyilatko­állapíthatjuk, hogy a francia pa­rasztság fele jóval alacsonyabb szinten áll, mint az önök paraszt­sága. Ehhez tudni kell azt is, hogy önök honnan indultak és hol állt már akkor Franciaország. Amit mi láttunk önöknél, el fogjuk mondani a Jrancia parasz­toknak, azért, hogy tudják meg az igazságot a szocialista orszá­Kovács János elvtárs a rizstermesztésröl beszél a vendégeknek. zatra. Az alábbiakat mondta el többek között. — Kellemes és mély benyomást hagyott bennünk mindkét mező- gazdasági üzem, amelyét az önök megyéjében meglátogattunk, s u- gyancsak jó érzés tudni és látni azt a kutatómunkát, amely itt, eb­ben az intézetben folyik. Az a vé­leményem, hogy önöknek igen jó termőföldjük van, de azt is tu­dom, hogy mezőgazdasági sikereik nemcsak ezen múlnak. Néztük és figyeltük, hogy önöknél milyen jó, emberséges és becsületes a ve­zetés és gondos a munkaszervezés. Magas képzettségű szakembereik vannak. Ezért kitűnő a gazdasá­gok állatállománya és növényter­mesztése, s természetesen ami a leglényegesebb, jó jövedelmük van a dolgozóknak. Nálunk kapitalista mezőgazda- sági vállalatok vannak, természe­tesen nagy tőkés haszonnal. A dolgozók sajnos bérmunkások. Ök nem részesednek a haszonból, akármilyen jó termés van is. A munkatempó viszont igen magas, mert hajtják az embereket. Kö­rülbelül 20 ezer kapitalista gazda­ság van Franciaországban és ezek a nemzeti jövedelem nagy részét is elteszik, a kisparaszt viszont nehéz körülmények között él, szá­mukra az élet mindig nehezebb. Most készül egy törvény Francia- országban, amely korlátozza a kisparasztoknak a bankhitel igénybevételét, viszont még ha- gyobb lehetőségeket biztosít a tőkés gazdaságoknak. Ez, tudjuk előre, a kisparasztság teljes nyo- morbadöntését hozza. összehasonlíthatjuk a francia és a magyar parasztság életszín­vonalát és akkor nyugodtan meg­Dél-magyarországi Vegyianyagnagykereskedelmi Vállalat 2. számú telepén, Békéscsabán, 1960. július 4-től 7-ig mely idő alatt az áru és göngyöleg kiadás és átvétel .ünetel. Dél-magyarországi Vegyianyagnagykereskedelmi Vállalat Békéscsaba 340 gokról. Mi mint pártmunkások nagyon nagy segítséget kaptunk önöktől a harchoz, ahhoz, hogy bebizonyítsuk a szocialista társa­dalom fölényét a kapitalista tár­sadalommal szemben. Végül azt üzenjük Békés megye parasztságának, hogy érjenek el még nagyobb sikereket a szocia­lista mezőgazdaság építésében. Mi biztosítjuk őket támogatásunkról és testvéri szeretetünkről. Varga Tibor /fKai wqteiwnk Hogyan jut több? A megye termelőszövetkeze­teinek többségében az a kelle­mes benyomása támad az em­bernek, hogy a dolgozó parasz­tok megtalálták helyüket a kö­zös munkában. — Nálunk versenyszerűen megy a munka. Minden tag at­tól fél, hogy a másik többet dol­gozik, mint ő — dicsekedett Nagy József, a kötegyáni Vörös Csillag Tsz brigádvezetője. — A mi szövetkezetünkben kapva kapnak a tagok a mun­kán — mondta Kiss Károly, a zsadányi Szabadság Tsz köny­velője. Hosszasan sorolhatnám még a hasonló példákat, amelyek a termelőszövetkezetek többségé­ben kialakult egészséges munka­morált bizonyítják. A sok között azonban akadnak olyan szövet­kezetek is, mint a csorvási Ady, ahol kevés a munkaerő, mert jó néhányan felé se néznek a közösnek a belépési nyilatkozat kitöltése óta. Nem újság az ilyesmi a termelőszövetkezeti mozgalom történetében. Leg­alább tízesével sorolhatnánk az olyan emberek nevét, akik a kö­zös munkát otthagyva, elmentek az egyénieknek napszámba ka­pálni vagy aratni, avagy elmen­tek segédmunkásnak valamelyik iparágba. Nem csodálkoznak ezen azok, akik ismerik a ter­melőszövetkezetek kezdeti évei­nek hősi korszakát, azt az időt, amikor a nagyüzemi gazdálko­dás tanulásának drága tandíját aszály is és kedvezőtlen gazda­ságpolitika is tetézte, s akik tud­ják, hogy a tsz-be lépett dolgozó parasztoknak idő kell, amíg megértik, megszeretik a közös gazdálkodást, amíg eljutnak ad­dig a felismerésig, hogy minél nagyobb a közös vagyon, annál biztosabb a tagok egyéni jöve­delme. Nem értik ezt még meg a kevermesi Vörös Csillag Tsz egyes tagjai sem, akik arról pa­naszkodtak, hogy kevés munka­egységet imák nekik jóvá a ku­korica kapálásáért — miért nem intézkednek odafenn, hogy leg­alább a gazos kukorica kapálá­sáért kapjunk több munkaegysé­get. Tegyük fel, hogy a keVermesi Vörös Csillag Tsz vezetősége a munkaegység-hígítás elkerülése végett, vagy más okokból nem tesz különbséget a kevésbé és a nagyon gazos kukorica kapálása között. Arra, hogy különbséget tegyen, s egyikért kevesebb, a másikért több munkaegységet írjon jóvá, nem kötelezetheti senki sem „odafentről”. Ez e- gyedül a tsz tagságán, a közgyű­lésen múlik. Megszavazhatnak akár öt munkaegységet is egy hold kukorica kapálásáért. De mit érnek vele? A munkaegysé­gekre jutó jövedelem akkor is annyi lesz év végén, ha tagon­ként 300, s akkor is, ha tagon­ként ezer munkaegység lesz. Nem arra kell tehát törekedni, hogy egy munkafolyamatért minél több munkaegységet írja­nak jóvá, hanem azon, hogy minden munkát idejében végez­zenek el, mert így biztosíthatják azt, hogy mindenből magas ter­méseredményeket érjenek el, s nagy legyen a munkaegységekre elosztható jövedelem. Én már találkoztam olyan tsz- tagokkal, akik az iparból vissza­jöttek, s olyanokkal is, akik ne­vettek azon, hogy korábban nem értették a közös gazdálko­dást és csak panaszkodtak. Kukk Imre MOZAIK ifjúsági találkozóról Falusi fiatalok és a taxi Az autóbusz húsz­percenként indult Gyopárosra Oroshá­záról. A megállónál már korán reggel vagy százan álltak, köztük jó néhány 16- 18 éves fiatalember. Pár lépéssel arrébb, éppen befutott egy taxi. — Gyerünk taxival — szólt egy modern frizurás. A többiek, mint akiknek valami jó mulatság ígérke­zik, felvillanyozva kaptak rajta. — Menjünk, men­jünk — hangzott a helyeslés. Elindultak vagy tizenöten a taxi felé. Elegánsak, jól öltözöttek. Senki sem hinné róluk, hogy nem valamilyen nagyvárosból jöttek, hanem Csorvásról, a közeli faluból. — Gyopárosra — A csatakiáltás szólt magabiztosan a vezetőnek egy sötét­ruhás, és utána öten- hatan is igyekeztek a kocsiba. Akik pedig lemaradtak, az érde­kesnek ígérkező uta­zás várakozásának iz­galmában néztek a tovasuhanó kocsi után. Jött már a busz is, de ők csak vártak. Minek menjenek busszal, ha taxival mehetnek? Tehetik. Úttörők várakoztak az indu­lásra. Övéké volt az elsőbbség a felvonuláson. Talán azért is voltak olyan vidámak. Egyik dal a másikat követte. Daloltak, nótáztak és vidáman lengették a színes léggömböket. Aztán egyszer csak valahonnan a cso­port közepéről vezényszó re­pült. Egy, kettő... há ... rom! Rajta! És száz torokból egyszer­re dörrent a csatakiáltás: Dirr bele, durr bele, rá bele, [bele, bele, Hajrá, hajrá, hajrá Békés me­[gye. Újból és újból végighullámzott a tömegen, a játszi szél felkapta, odacsapta a házak falaihoz, azok meg visszaverték. Hallatára fel­derültek az arcok és csengő kaca­gás követte a harcias biztatást. A nap szenzációja a külföldi vendégek látogatása volt. Ahol meglátták őket a fia­talok, azonnal körül­vették őket. A leg­népszerűbb a kame­runi vendég volt. Da­liás termetével, mo­solygós arcával, no meg bőrének színével Autogram különösen kitűnt. Ahol megjelent, fia­talok serege vette körül. Fogták a kezét, ruháját, kézzel-lábbal magyaráztak. A legügyesebbek azok voltak, akik kis füzeteikkel, levelező­lapokkal vagy csak egyszerű tiszta papír­ral rohamozták meg, kezébe nyomva a ce­ruzát, tollat, írja le a nevét, írjon emlékbe néhány sort. Talán maga sem tudta volna megmon­dani, hányszor irta le a- nevét, hány diák­nak, fiatalnak adott autogramot. Tűzvédelmi bizottságot alakítottak F üzesgyarmaton A községi tanács vezetői, ter­melőszövetkezeti elnökök, a köz­ségi tűzoltóparancsnok, a Haza­fias Népfront elnöke, a gépállo­más igazgatója és egyéb szervek vezetői a napokban megbeszélést tartottak. Az értekezleten a ta­nácselnök ismertette a nyári tűz­védelmi feladatokat. Az értekez­leten a különböző szervekből megalakult a nyári tűzvédelmi bizottság. A bizottsági tagok már­is megkezdték munkájukat. A Győzelem Tsz-ben már megszer­vezték a figyelő-szolgálatot, melynek vezetője egy képzett tűz­oltó lett. BORBfRÓ LAJOS Szarmatakori sírokat tártak fel Kuoágotáo és Meifeyesbodzásoo Homokot bányásztak nemrég Kunágotán, a Petőfi Termelőszö­vetkezet területén és ember: csontvázakat, színes nyakláncokat és bronz ruhacsatokat találtak as ott dolgozó munkások. Ugyancsal emberi csontokat találtak istálló­alapozás közben Medgyesbodzá- son, a Dózsa Termelőszövetkezei tagjai. Mindkét helyről értesítet­ték a békéscsabai múzeum dolgo­zóit, akik megvizsgálták a lelete­ket és megállapították, hog> mindkét helyen szarmatakor sírokat tártak fel. Az értékes anyag a békéscsabai múzeumba került.

Next

/
Thumbnails
Contents