Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-15 / 140. szám

2 !LÉ_PMiL£A£. I960, június 15., szerda A nép bizalmából A tőke vérszopó kizsigerelése alól felszabadult proletariátus a több éves pártharc után, 1950. jú­nius 15-én kezdte lerakni alapjait a néphatalom új formájának: a tanácsrendszernek. Ma tíz eszten­deje annak, hogy megalakult a mi megyénkben is a megyei ta­nács, később a járási tanácsok, melyek októberig, a választás napjáig mint kinevezett állam- hatalmi szervek dolgoztak és ké­szítették elő az 1950 októberében megtartott tanácsválasztást, s véglegesen leraktuk az új állam- hatalmi szerv működésének szi­lárd alapjait. Ezen a napon az ország egykori proletárjai közül ezrek és tízez­rek léptek kopottas ruhájukban, kevés tudásukkal, de őszinte pro­letárbecsülettel az Íróasztalok mellé, hogy a megye, az ország irányítását végérvényesen kezük­be vegyék. Jól emlékeznek még sokan rá, hogy különösen az első két-három év milyen nehéz volt. De a tőke elnyomoritó igája alatt másfél évtizeddel ezelőtt még sínylődő proletárok elsajátították a megye, az ország vezetését. S az annak idején késő éjszakákba nyúló napi munka mellett hozzá­láttak új államhatalmi szervünk új vezetői a tanuláshoz, amit az urak elzártak valamennyiünk elől. S a magunk mögött hagyott tíz esztendő után ezen a napon nyu­godtan elmondhatjuk: bár nem volt könnyű, de olyan államhatal­mi szervet hoztunk létre, mely sziklaszilárd, s benne a nép hű fiai tevékenykednek mind több sikerrel az egész nép boldogulá­sáért. És akik tíz esztendővel ez­előtt a nép bizalmából vezetőkké lettek, közülük ma is sokan be­csülettel helytállnak. Diplomás ember lett az egykori órabéres munkás Ma már „dr”-ral írja nevét a másfél évtizeddel ezelőtti távirda munkás, aki órabérbe állítgatta az oszlopokat a földbe. Diplomás em­ber lett a 15 évvel ezelőtt még alkalmi munkából élő dr. Kertész Márton. ő a tőle megszokott nyugodtságá­val idézi a kezdeti éveket, a meg­annyi nehéz napokat. De annál többet beszél az utóbbi három és fél év nagyszerű eredményeiről. Arról a tömegkapcsolatról, amely- lyel jelenleg rendelkezik a mező­kovácsházi járási tanács is. Per­sze ma is van bőven mit tenni Kertész elvtársnak, akárcsak a több száz meg ezer tanácstagnak, vezetőnek. S arról beszél, hogy a párt helyes politikája nyomán ez év tavaszán megváltozott a járás mezőgazdaságának az arculata. Szövetkezeti járás lett, mely igaz új gondokat hozott magával. Ezek a gondok azonban megoldhatók, mert az emberek is akarják. Mielőtt jó munkát, erőt, egész­séget kívánva búcsúztunk Kertész elvtárstól, azt is megtudtuk, hogy a járásban jól halad a községfej­lesztés, a nagyüzemi gazdaságok megszilárdítása. S ez Kertész elv­társnak minden másnál nagyobb örömet jelent. Tíz éve tanácselnök Miről is beszélne egy községi ta­nácselnök, mint arról, ami a köz­ségben történt vagy történik, s az emberektől, akik ott vannak a ve­zetők mögött, ha tenni kell. B. Tóth Pál, a lőkösházi tanács v. b.- elnöke is községéről beszél, ami­kor leültünk vele beszélgetni. Tíz éve, hogy B. Tóth elvtárs, az egy­kori agrárproletár rendezgeti a község dolgait. A felszabadulás után új földhözjuttatott, majd ter­melőszövetkezeti gazda, később a földművesszövetkezet ügyvezető elnöke, 1950-ben pedig tanácséi nők lett. A hosszú évek munkájáról, gondjairól beszélgettünk vele. S „Szív kell ehhez a munkához” — mondta. S ebben benne van min­den. Benne van a községfejlesz­tésért, az emberekért való tenni- akarás. Ismeri az embereket, s ő mindig ott van, ha segíteni kell. Ott van a termelőszövetkezetek megszilárdításánál, a községfej- leszités irányításánál. Évek óta tel­Endrőtti Cipész Kisipari Termelőszövetkezet a lakosság szolgálatában Nyári cipőit készíttesse Endrődön és Gyomán méretes részle­geinknél. Választékos bőranyag és figyelmes kiszolgálás! Mindennemű javítási munkákat javító részlegeink gyorsan és pontosan végeznek. jesíti a község lakossága az adó­fizetést, s ebben is benne van B. Tóth elvtárs és a többi tanácstag munkája. Már 54 éves B. Tóth Pál, haja is őszbeborult, de mozgékonysága rá­cáfol az ősz hajra, az 54 évre. Sokáig beszélgettünk vele, de ar­ról, hogy nehéz ez a munka, egy szót sem hallottunk tőle. Pedig nem könnyű egy község ügyes­bajos dolgait irányítani tíz éven át. Annál többet beszélt a község jövőjéről, a község ötéves tervé­ről, a törpevizmű építéséről, a jár- dásításról, a villanyhálózat bőví­téséről, a most épülő művelődési házról, az új mozi, az új iskola építéséről, s az emberekről, akik az adó és a községfejlesztés forint­jain kívül szívesen segítenek, hogy községük ma szebb legyen, mint tegnap, holnap pedig szebb, mint ma. Két tanácstagról, tanácselnökről szóltunk itt, pedig valamennyien megérdemelték volna, hogy szól­junk róluk, ha csak egyetlen sort is. Mert sokat tettek és tesznek ők a községek, a járások lakos­ságáért, az emberek átformálásá­ért — valamennyien a nép bizal­mából. Terjed az amerikai repülőgép­éé rakétagyártó üzemek dolgozóinak sztrájkja Washington (MTI) Mint ismeretes, egy hete tart a floridai kísérleti terepen a Con- vair repülőgép- és rakétagyártó konszern műszerészeinek sztrájk­ja. A' sztrájk késlelteti az Egye­sült Államok egyetlen interkonti­nentális rakétájának, az Atlas ra­kétának kísérleteit, mivel a raké­tát a Convair cég gyártja és a műszerészek látják el a szolgála­tot minden egyes rakétakilövés előtt. Ugyanakkor — mint az AP je­lentette —, újabb sztrájkmozga­lom kezdődött az amerikai repü­lőgép- és rakétagyártó iparban. A mérnök- és technikus szak- szervezet felszólította a Convair cégnél dolgozó hatezer tagját, hogy minden hétfőn szüntesse be a munkát mindaddig, amíg a szerződéssel kapcsolatos követe­léseiknek eleget nem tettek. Érdé kés újdonsága a sztrájknak, hogy a szakszervezet elhatározta: re­pülőgép sztrájkőrséget szervez, mert olyan hírek terjedtek el. hogy sztrájktörők helikopteren szándékoznak bejutni az üzempk területére. Folytatódnak a tüntetések Dél-Koreákan Szöül (MTI) Dél-Korea népe továbbra is tüntet a megbukott Li Szín Man- klikk népellenes politikáját foly­tató reakciós elemek túlkapásai ellen. A teugi rádió jelentése szerint I a textilgyári munkások szakszer­vezetük korrupt vezetőinek eltá­Jelentős összegeket fordítanak közalkalmazottak munkakörülményeinek javítására volítását követelték. Szöulban háromszáz asszony vasárnap fel­vonulással tiltakozott a rendőrsé gi önkény ellen, több mint két­száz főiskolai tanár és diák pedig ülősztrájkkal követelte a fasiszta pedagógusok menesztését. Szöulban az amerikai csapatok­nál alkalmazott dél-koreai gépko­csivezetők is bérsztrájkba léptek, s ezzel megbénították a katonai szállító járműszolgálatot. A Közalkalmazottak Szakszer­vezetének szociális bizottsága ösz- szegezte, milyen mértékű támoga­tást nyújtottak a közhivatali dol­gozók munkakörülményeinek ja­vításáig az utóbbi éveikben. A kormány az állami intézmények, közhivatalok fejlesztésére — el­sősorban tanácsházak építésére és a meglévők felújítására — az el­múlt néhány évben 66 millió fo­rintot, az idén pedig 39 millió fo­rintot irányzott elő. A bíróságok helyiségeinek felújítására, új épü­letek emelésére az idén 20 millió forint áll rendelkezésre. A kutató- intézetekben a hároméves terv időszakában több mint három­milliót fordítottak munkásvédelmi és egészségügyi beruházásokra. (MTI) A „tengeri ördög“ bumerángja... Valletta (MTI) „Sikeres5* torpedókilövő gyakorlatot hajtott végre az angol haditengerészet „tengeri ördög” nevű tengeralattjárója: a Málta körüli vizeken kilőtt egy gya­korló torpedólöveget, amely a kisza­bott negyeven csomós sebességgel ha- hadt... De kör alakú pályán és végül eltalálta magát a tengeralattjárót. Az angol haditengerészet máltai pa­rancsnokságának jelentése szerint a „tengeri ördög” kisebb felületi sérülé­seket szenvedett. Két szomszédos szikla Gyöngyösig az IBUSZ-autó ál­mosan döcögött. Talán azért, mert az utasok voltak álmosak. Kován keltek. Még akkor is koránnak mondható a négy óra, ha a nap megelőzi az embert. A nap Gyön­gyösön már úgy ragyogott, mint aki rég elfelejtette, hogy reggel is volt valaha. Csak a munkába sie­tő emberek, s a most nyitogató boltok jelezték a nyolc órát. Az utasok egy kis kószálás után újra elfoglalták helyeiket, és megindul­tak a Mátra felé. A harmadik ablak mellett Kecs­kés Sanyi ült. Nézte az utat. Kö­dös képek éltek benne a Mátráról. Egyszer járt erre. Este volt. Eger­ből indultak és a Mátrán át későn értek Gyöngyösre. Csak érezte in­kább, mint látta a szerpentineket. fiatal tüdők s lábak nem veszik észre a meredek emelkedőt. Egy­re sebesebben igyekeznek a hegy­tető felé. Már néhányan elérték az alsó falromokat. Aztán tovább-tovább. Régi lakótorony, vagy mi lehetett az, ami a legmagasabban kiemel­kedik. Azon egy ablaknyílás, amely lentről az óriás szemének látszott. Fent meglassultak a lép­teik. Kecskés szinte már andalog. Egyedül maradt, mert széjjel­rebbentek. Csak oldalt lát két lányt együtt, a vállalattól. Az e- gyik virágért hajol, a másik hát- rasímítja haját és az enyhe szél­ben nagy mozdulattal integet. De ő nem törődik velük. Tán kicsit a .... „ ... . . ^ várkapitánynak érzi magát, úgy Az itt-ott tatongo szakadékokat szemléli az erődöt. A történelmet egy pillanatra világította meg a busz fénykévéje. A májusi nap idéző kövek az ember képzeleté­ben furcsa képeket lopnak. — A már szinte sziporkázott, s mint törökök támadásra készülnek egy nagy varázsló, oly fónyruhába öltözteti a tájat, amelynél szebbet nem is álmodhat az ember. Mát- rafüred, eddig egy apró fenyves, s egy kis meredek tarkította csaik az utat. De Füred és Mátraháza kö­zött itt-ott már szakadék is tá­tong, s amikor elhagyják Mátra­házát, messziről a galyiatetői nagy­szálló integet. Lassan, festői képek váltakozása után, kitárul a látó­határ. Döccen a busz. és megáll. Szemben a siroki vár. Mint régi vár alatt. Az ozmán tábor tarka képe talán ott a legsűrűbb, ahol a busz áll. Ahonnan ők jöttek, arról közelíthette meg legjobban a török a várat. Itt húzódhatott meg a külső védelmi sánc. Kicsit megrugdossa az omlatag falrészt. Lepattan egy kis kövecske, s gu­rulni kezd a Tarna-völgy felé. Utánanéz. — Vajon melyik végvá­ri vitéz állhatott itt? — Járt itt Balassi? — Mert a nevek közül csak ő jut eszébe, hisz olyan sze­ídok óriása, fél szemmel úgy te- gényes az, amit mi tudunk erről kint a rom az útra. Egy pár percig a korról. Néhány ostromhoz, né- I innen szemlélik. Majd néhányan hány névhez tapad és tán tucat- álindulnak fölfelé Különösen a nyi regényhez. Biztos megvan e várnak is a regénye, ha nem is ír­ták meg. — Ezzel a gondolattal indul tovább. Egy öreg ember jön vele szembe. Lassan, komótosan lépked, mintha tudná, hogy meg­szólítják. Kecskés nem várat ma­gára. — Falubeli a bácsi? — Amióta élek. — Nem furcsa ilyen helyen lak­ni? Látni ezt a romot? — Megszoktuk mi azt már, ké­rem. Naponta megjárom én az Apáca meg a Szerzetes sziklát. Kecskés meglepődik. Furcsa sziklanevek. Az öreg hunyorg arcát nézi. Az meg, mint egy jo idegenvezető, már mondja is. — Az egyiken monostor állt, a másikon tán zárda — mert a pa pok mindig tudták, hogy nő nél­kül nem élet az élet. — Meging hunyorít. — Mesélik, hogy biz’ a- zok összejártak. Aztán egyszer kőbe fagyott két ilyen „szent” ember, mert hogy rajtakapta őket az öreg fentlakó. — Én eddig csak Lót feleségé­ről hallottam ilyet. Hát már ezel is? De óriásnak is nagy óriás par meg apáca lehetett, hogy ilyer nagy sziklákká lettek bátya. — Az öreg nevet. — Az a’ persze, csak beszéd, ki tudja azt már. — És tovább lép. A fiú egy kicsit kíséri tekintettel azután elindul a többiek után a belső várba. Fölkapaszkodik az egyik romfal tetejére. Körbe pil­lant, tán pont éppen úgy, mint néhány évszázaddal ezelőtt egy végvári vitéz. De az az ozmánt várta, ő csak az új falut látja. Mert új ez a falu, legalábbis in­nen fentiül, hisz’ annyi su áj te-

Next

/
Thumbnails
Contents