Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-12 / 138. szám
NÉPÚJSÁG As őszinteség erejével lyi egírjuk-e vagy sem? Ezek a kérdések ismétlődtek az e- gyik üzemi lap szerkesztő bizottságának ülésén, amikor a lap következő számának témáit beszélték meg. S amikor egy-egy „ké- I nyes” kérdéshez értek, tanácsta- ! lanul néztek egymásra. A hallgatásból, a tekintetek villogásából pedig ezt olvashatta az ember: ezt mégsem, mert valaki megsértődik érte. A kényelmetlen légkört végül is a bizottság egyik tagja bontotta meg — mondván: Mi jogon tüntessük mi fel a sötétet rózsaszínben? írunk a szépről, a jóról, a nagyszerű tettekről és azok megvalósítóiról, de vannak az életnek itt-ott még árnyoldalai, amelyekre nem árt fényt deríteni. A szavak nyomán egyre jobban megcsillantak a tekinte- ! tek, bátrabb lett a pártvezetőséget i képviselő műszerész is, jobban j megoldódott a technikus nyelve, s az élet napos oldalát példázó témák mellett olyanok is „terítékAz új élet kohójában Május etoő napjaiban lóvéd érkezett szerkesztőség linkbe a Körösi Állami Gazdaságból. írója Gyöngyösi Károly, a gazdaság 6-os majorjának dolgozója, aiki arról számol be: hogyan élnek a szeghalmi új magyarok a Körösi Állami Gazdaságban. Érdemes e levélbe beleolvasni, s néhány sort idézni: „A nap még a horizont mögött van, de a brigád már jókedvvel vonul ki szállásáról. Ásó, kapa van a vállukon. Vízgátat építenek. Márciusban kezdték meg a vízgátak építését, s már a befejezéshez közelednek. Eleinte kicsit gyakorlatlanok voltak, de jól belejöttek. Munkájukkal Mikó Ferenc telepvezető is megelégedett.” Néhány sorral lejjeb ezt olvashatjuk a levélből: *A fizetéssel is meg vannak elégedve. Naponta átlag hetven—nyolcvan forintot keresnek. Most is hatszáz forintot kaptak előlegben.’? És íme, a levél befejező soraiból: hA szeghalmi cigányok szállásán minden este iskolai oktatás van az írni, olvasni nem tudóknak. A gazdaság vezetői megbecsülik a szeghalmi újmagyarokat. S a megbecsülésből következik, hogy a szeghalmi cigányok becsületes tagjai akarnak lenni a társadalomnak...^ A so-rok elolvasása után kíváncsiak voltunk: vajon kok tanítják az írni- olvasani nem -tudókat. Meg aztán szeÄ Elismerik ^ munkájukat A Körösi Állami Gazdaság eredetileg tainácsházának épített irodájában a főkönyvelőtől, Szabó Ferenc elvtárstól érdeklődünk a gazdaságban dolgozó cigányokról, s ő válaszol: — Tiszakerecsenyről, Nyírlugasról és Szeghalomról vannak nálunk cigányok. A tiszakerecse- nyiek és a nyíri ugariak tavaly voltak nálunk először, rizst aratni. Jól dolgoztak, s most ismét visszavágóiak hozzánk. Amikor tavaly őszön elmentek tőlünk, csupán az volt a kérésük, hogy ebben az évben már a tavaszi munkákban is részt vehessenek. Teljesítettük kérésüket — március első hetétől itt dolgoznak, akárcsak a szeghalmiak. — Milyen munkát adtak nekik, Szabó elvtárs? — Kezdetben a rizstelepen ku- bikmunkával bíztuk meg őket, majd kapálással. A gyomai Győzelem Termelőszövetkezet vezetősége kérésére egy csapatot át is adtunk segítségül kukoricát kapálni... — Meg voltak elégedve munkájukkal a szövetkezetiek? — Biztosan meg, mert néhány nap múlva ismét jött a Győzelem agronómusa, hogy egy-két napra elhívnák még őket segíteni. A szeghalmi cigányok egy része meszeléssel, az ebédlő festésével foglalkozik. Hadd jegyezzek itt meg valamit. A szeghalmi cigányok egy kicsit büszkék. Többre tartják magukat a tiszakerecsenyieknél, meg a nyirlugasiaknál... Igaz, legtöbbjük ügyes és szorgalmas is... _ Könyv ™ és csempekályha — Gyöngyösi Károly leveléből (ő maga is cigány, sajnos, nem tamélyesen is akartunk a levél írójával, a szeghalmi cigányokkal s a gazdaság vezetőivel találkozni, lálfcoztunk vele), arról is tudomást szereztünk, hogy Szabó elv- társók segítenek anyagi és más természetű gondjaikon...-— Igen. Amikor az említett három helyről gazdaságunkba érkeztek, nem volt pénzük, s arra kértek bennünket, segítsünk rajtuk. Segítettünk is. Másfél hónapig hiteleztük részükre az étkezést. Legtöbbjük azóta már nemcsak megelőzte magát pénz dolgában, hanem szép ruhákat is vásároltak. Az egyik fiatal cigány házaspárral nemrég Gyomán találkoztam. Megállítottak és örömmel újságolták, hogy szép új holmikat vásároltak. Még egy kicsit beszélgettünk Szabó elvtáresal, majd invitált bennünket: menjünk ki a gazdaságba és nézzük meg a szállásukat. Mindenütt tisztaságot, rendet találtunk. Majd betértünk az ebédlőbe, ahol Lévai Sándor hétgyermekes szeghalmi cigánnyal és három cigánylánnyal találkoztunk. Festették az ablakrámákat. Lévai Sándor olyan ember, aki a munkába is becsülettel helytáll, de a beszélgetésben sem marad alul. Ö, amint mondta, 1700—1900 forintot minden hónapban megkeres, sőt ennél még jóval többet is. Igaz, hogy ő, s a vele dolgozó (levélíró) Gyöngyösi Károly és még néhányan nemcsak nézegetik a munkát. Ehhez a keresethez jln még hozzá a néhány száz forint cs^ádi pótlék. Lévai Sándorral könnyen megtaláltuk a beszélgetés fonalát. Hogy milyen cigány ő? — A lányommal dolgozom a gazdaságban, aki kitűnő eredményed végezte a nyolc osztályt. Most technikumiban szeretne továbbtanulni... — Hogyan élnek? — kérdeztük. — Nem panaszkodhatok. Van rendes, padlásra; házam, rádióm, a lányom most vásárolt 99 forint áru szépirodalmi könyvet... Nemrég vettünk ágyakat, tükröt és 1400 forintos cserépkályhát... így él a Lévai család. S a szeghalmi cigányok között nem Lévai Sándor az egyedüli, aki igy gyarapítja otthonát, és úgy, hogy még könyvre is jut. De amilyen szűkösen beszólt magáról és családjáról, annál többet társairól és arról a sokat mondó kezdeményezésről, amit az írástudatlanok oktatásáról elmondott. _ A „pedagógusok“ ™ s a „nebulók“ — Március harmadik hete óta Gyöngyösi Károly, én meg a lányom esténként két óra hosszáig tanítjuk írni, olvasni azokat, akik eddig még a nevüket sem tudták leírni — mondja Lévai. A gazdaság vezetőségétől kaptunk füzeteket, ceruzákat, fekete táblát. Fa- ludi Géza, a Szeghalmi Községi Tanács v. b. titkára segített, hogy az egyik iskolából kapjunk térképet is..; Amikor a gazdaság étkezdéjében beszélgettünk, örömmel újságolta, hogy tanítványaik már nemcsak a nevüket tudják leírni, hanem más szavakat is . Jó volt ezeket hallani. Mert ki merné azt állítani, hogy nem nagy dolog, amit ők hárman csinálnak társaikért, a közösségért, amikor tudásúkhoz mérten segítik előbbre társaikat, hogy tudatukban is megváltozzanak valamennyien. Érdemes és kell is segíteni ezt a hasznos kezdeményezést. « Teljesíthető ™ kérések — Nagyobb lámpa kellene, hogy jobban lássanak írni ezek az írás- tudatlan cigányok — mondta Lévai Sándor. — Kértünk egy rádiót is, de azt mondták, nincs. Szerepelni szeretnénk, de nincs színdarabunk. Igaz, hogy a szereplők közül — de az összes itt dolgozó szeghalmi cigány közül — alig tudunk néhányan olvasni, de megtanítanánk velünk, mert szívós emberek ezek a mieink..; Olyan kérések ezek, amelyeket lehet teljesíteni. S ha ezeket az embereket tovább segíti a gazdaság vezetősége, feltétlenül jó ügyet szolgálnak. Ezt láttuk, ezt tudtuk meg Gyöngyösi Károly levele nyomán a Körösi Állami Gazdaságban dolgozó cigányokról. S ez nem kevesebb, mint új emberré formálódás a nagy kohóban. amelyben az emberek, ha nem is máról holnapra, de tetteikben és gondolkodásukban egyaránt megváltoznak. B alkus Imre I re” kerültek, melyek elhallgatása helytelen lenne. Elgondolkoztató eset ez. Sok mindent mutat a mi megváltozott életünkből, és tanulni is lehet belőle. A tőkés rendben nevelt generáció szinte az anyanyelvvel e- gyütt tanulta meg, hogy nagyon sokszor nem az a fontos, hogy ki mit mond, hanem inkább az, hogy milyen kimondatlan gondolatok, érdekek rejtőznek a szavak mögött. De a felszabadulás óta olyan társadalmat építünk, amely nem fél az igazságtól, amelynek érdekei megkövetelik az igazság kutatását és kimondását. Nekünk nem esik nehezünkre megmondani, hol szorít a cipő. Nem titkoljuk, hogy itt vagy ott még akadozik a munka, hogy azért kevés a borjúhús a hentesüzletekben, mert születő új mezőgazdaságunk most van formálódóban, s a termelés ezen a területe* még elmarad a szükséglet mögött. Nem esik nehezünkre, mert |zzll magunkat vizsgáljuk felül, s lent a> magunk jól felfogott érdekében, a társadalom érdekében tesszük. És tehetjük, mert nálunk nem sérti a hatalom birtokosainak — a társadalom többségének — érdekeit a hasznos újítások megvalósításáért folyó küzdelem, az üzemi demokrácia terebélye- sítése, a munkások és a nép minden rétegének hasznos megnyilatkozásai, a társadalmi élet valóságos hibáinak feltárása és kimondása sem. z igazság, a helyes és jó szándékkal elmondott bírálat azonban nem sima úton, hanem bonyolult, szövevényes emberi érdeken és felfogáson keresztül tör utat, s ez egyben magában rejti hosszabb-rövidebb ideig a megvalósulás akadályait is. Nem ritka még az olyan eset, amikor a segítő szándéktól vezérelt, emberségtől áthatott bírálat után a rosszindulat szikrája lobban egy-egy emberben, s mindez azért, mert szembe kell nézni az igazsággal, s úgy fogja fel a dolgot, mint akit megzavarnak nyugalmában. Persze, aki így él és gondolkodik, azt szereti, ha csendesen, „békésen” folydogál az é- let körülötte és sértésnek veszi, rendbontónak kiáltja ki, ha valaki ilyen vagy olyan formában kijelenti, hogy egyáltalán nem mennek olyan jól a dolgok, mint azt a körülötte kialakult langy- meleg hangulat mutatja. És ilyenkor bizony még itt-ott előlopakodik a kérdés: Mi ez? Mit akar ez az ember? Rontja a „kollektív” hangulatot? S micsoda érzéketlenség egy ilyen békés hangulatú üzemet megbolygatni? Pedig, aki így fogja fel a segítő szándékú és jól megalapozott észrevételeket, az egyhamar nem fog elérni olyan sikereket, amelyeket valóban ünnepelni kell. Lehet s biztos, hogy az idők múlásával egyre jobban a társadalmi együttélés lomtárába kerül a bosszúállás, az őszinte szókimondás kerékkötője, de mivel még nem létezik, s itt-ott felüti fejét, számolni kell vele. Előfordul még hellyel-közzel, hogy a jószándéktól vezérelt, hibákat feltáró ember hátrányba kerül. S ilyenkor így teszi fel a kérdést: Érdemes-e kimondani gondolataimat? Érde- mes-e kockázatot vállalni az igazságért? A válasz csak egy lehet: igenis érdemes! Ezt vallja egyre több ember, mert bebizonyosodik egyre jobban, hogy a mi társadalmunkban, ha akadályokon, néha buktatókon át is, de győzedelmeskedik az igazság. Hogy nem azonnal és nem minden esetben? Ez igaz. De ki tagadhatná, hogy egyre jobban, egyre gyorsabban, mint jó néhány évvel ezelőtt. S ki vonhatná kétségbe, hogy holnap vagy holnapután még kevesebb akadály tornyosul a segítő szándékú szókimondó emberek útján. És az igazságért nemcsak azért érdemes küzdeni, mert meggyorsítja fejlődésünket és nagyobb eredménnyel kecsegtet, hanem azért is, mert az ember így önmagával elvtársaival, barátjaival nyugodtan szembenézhet. TI e hányszor válik gáttá még a 'úmondatlan gondolatok láthatatlan hínárja barátok, munkatársak és elvtársak között! Pedig a barátságot, az elvtársias, kollegális viszonyt is előbb-utóbb megronthatja a kertelés, az óvatoskodás. Vallják még most is sokan: minek bántsam társamat, inkább tartsunk össze. A szemlélet nem újkeletű. Régről hoztuk magunkkal, s a korábbi évek sem kedveztek ahhoz, hogy száműzzük életünkből, mert a hibák feltárását sokan gorombasággal, fennhéjázó kioktatással, rideg és túlzott felelősségre vonással azonosították. így hát el sem tudták képzelni egyesek, hogy barátjukat, vagy a környezetükben élő egyébként becsületes embert, ha hibát vétett, megbírálják. Pedig az ilyen akkor is rossz gyakorlat volt. Hiszen senkit sem tesz lelkiismeretesebbé, elvhűbbé az, ha a hibákról vésztjósló, fenyegető hangon beszél. De vajon a rossz módszer cáfolja-e azt a helyes elvet, hogy az igazi barátságnak is az őszinteség, a szókimondás az alapja? Jóbarát-e az, aki „kíméletből” elhallgatja barátja gyengéit, nem védi meg a későbbi súlyosabb hibáktól, és azok következményeitől? Vajon miért fordul elő oly sokszor, hogy komoly fe- lelősségrevonás után így hördülnek fel emberek: „Érthetetlen, ha ez így volt hosszú időn át, eddig miért nem figyelmeztettetek?” A válasz rövid: Azért, mert sokan nem így gondolkodnak a baráti, munkatársi viszonyról, hanem megalkudva tűrik a hibát, s közben szemük láttára merül a legjobb barát, elvtárs az élet mocsarába. p ártunk helyes politikája nyomán azonban százezrek, milliók hite erősödik bizalommá, optimista harci kedvvé, s egyre kevesebben vallják a „ne szólj szám, nem fáj fejem” káros és az alkotásra, gondolkodásra termett ember számára megalázó elvet. Jóleső érzés ez, s a bizalmat, a gondolkodó, tettre kész emberek őszinte szókimondását, segítő szándékát becsülnünk és bátorítanunk kell. Deák Gyula Az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat inkurrencia hirdetése Elfekvő készletünkből alábbi anyagokat kínáljuk eladásra: GMC., CMC. Chewrolet, Opel Blitz és egyéb teherautó alkatrészeket és egyéb felszerelési cikkeket, anyagokat, GMC buldog új vezető fülkét, továbbá rúgó acél 110x10 mm-es méretben. Érdeklődni lehet a vállalat központi irodájában, Orosházán. Telefon: 3—87. 307
