Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-09 / 135. szám
I960, június 9., csütörtök MÉPÚJSÁG 3 MILLIÓS ÉPÍTKEZÉS — saját erőből Skoda gépkocsi hűsöl az árnyat adó iák alatt, a gádorost Dózsa Tsz udvarán. Bizonyára valaki a járástól vagy a megyétől jött — gondoltuk. Csak amikor közelebb érünk, akkor látjuk a rendszámtáblájáról, hogy ez bizony „maszeké”. Nem is álljuk szó nélkül. A közelben lévő agro- nómustól, Horváth Mihálytól (akit az orosházi Dózsában „Dózsa Miskának” kereszteltek s a becenevét ide, a gádoroei Dózsába is magával hozta) megkérdeztük: Talán az állatorvosé? — Dehogy, az egyik tsz-gazdáé! — Hát annyira jól megy, hogy már autóval járnak kapálni a tsz-gazdák? — Kapálni nem éppen, de gyalulni . igen, mert ez a bognárunk tulajdona. — És másnak is van már itt kocsija? egy átvételi papír miatt bosszankodik. — Hogy lebet az, hogy nekünk még másodosztályú borsónk is van, amikor olyan, hogy majdnem beszól. Sokan nézték meg, mielőtt szedtük, és azt mondták: ilyen szép, telt csövű borsót még az idén nem láttak. És mégis találnak benne másodosztályút?.» Amott többen beszélgetnek. három hét múlva aratunk — mosolyog a növénytermesztési brigádvezető, aki most érkezett a határból. — Szókul már az árpa? — Hát máy nagyon világosodik. Azt hiszem, megkezdhetjük a kaszák kalapálását. — Maholnap már az következik — toldja meg az elnök. — Szép a búza, jobbnak ígérkezik, mint tavaly. Pedig az ősszel nem nagyon reménykedtem benne. Későn is vetettük némelyiket, hiszen Azért az idén 300 hízót kihizlalunk benne, s ez már nagy előny. Megnézem ebéd után a téglaége- tőket is, hogyan haladnak. — Bizony sürgetni kell azt is, mert 2—3 hónap múlva már itt a betakarítás és a góréra is szükségünk van — mondja az agronómus. — Saját erőből égetik a téglát az építkezéshez? — érdeklődünk az elnöktől. — „Spekulálunk”, mint a jó gazda, hogyan jönnénk ki jobban a pénzzel. A tervkészítéskor 500 ezer forintot számoltunk saját e- rőből való építkezésre. Ezt a pénzt úgy forgatjuk, hogy dupla értékben tudjunk belőle építkezni. Ezért magunk verjük, égetjük a téglát. Bontás-anyagból építünk, így azután az idén közel egymillió forint értékű lesz, amit saját erőből építünk, másfélmilliót pedig állami hitelből kapunk. Persze, addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér. A betervezett 36 forint munkaegység-értékből nem engedünk. Az építkezést is a többletbevételből pótoljuk. Minden növényféleség hoz egy kis pluszt, legalábbis így mutatkozik. A borsó vagy 100 ezer forintot. A sörárpánk is szépnek ígérkezik, abból is számítunk pár ezer forintra. A mák már virágzik ... szóval az ipari növények hozzák a pluszt. A beszélgetésből | ^gémünkéért, gondért-bajért nem kell a szomszéd tsz-be menni a gádorost Dózsának sem. De azért elmondhatjuk, hogy nagyon-nagyon sokat fejlődött rövid idő alatt ez a kis tsz. Az eredmények a jó irányításnak, a szakképzett vezetőknek, olyanoknak, mint Horváth Mihály agronómus is köszönhető, akinek már nagy-nagy gyakorlata van, hiszen több mint 10 éve, irányítója, vezetője a termelőszövetkezeti gazdálkodásnak. Meg azoknak a tsz-gazdáknak, akik erőt, időt nem kímélve dolgoznak, hogy rövid idő alatt gazdag szövetkezet váljék a gádorosi Dózsa Tsz-ből is. Csepkó Eta Gazdag cukorrépa-termést várunk a megyében Megyénkben összesen 27 ezer holdon díszük a jól jövedelmező cukorrépa. Különösen a termelő- szövetkezetek nagytábláin gyommentesek a répák és a dús levelek teljesen beborították a földet. A szakemberek véleménye szerint legtöbb termelőszövetkezetben olyan szép a répa, amilyenhez hasonló nem volt még a békési földeken. A bő termést ígérő növény főleg az asszonyok szorgalmas munkáját dicséri. A békéscsabai Május 1 Termelőszövetkezetben hét női munkacsapat szorgoskodik a földeken. A négy nemzetiség lakta Eleken naponta 300—320 asszony és leány irtja a gyomot a Lenin Tsz földjén. A gyomai Győzelem, a gyulai Zöld Mező és még számos új termelőszövetkezetben ugyancsak sok asszony tevékenykedik. Sarkadon, Szarvason és más termelőszövetkezeti községekben szintén az asszonyok munkáját is dicsérik a fejlett növények. Egy sötét színű Ha így haladunk. — Ma még csak egy kocsitulajdonosunk van, de lehet, hogy pár hónap múlva már több lesz. Mondták már többen, hogy szeretnének venni. Egyszer aztán majd az ő vágyuk is teljesül. Mindent egyszerre nem lehet. — De kerüljünk beljebb az irodába. — De hiszen ez itt iskola?! — Az is, meg tsz-iroda is. Ez a terem iskola — mutat a bejárattól jobbra lévő ajtóra. — Ez a tsz- iroda, ez pedig tanítói lakás, ott a mellette lévő helyiség pedig szintén a tsz-é. — Szóval minden egy helyen. — Igen, annyira egy helyen, hogy ebben az egy épületben két megye „összpontosul”. Az épület eredetileg Gádoroshoz tartozik, az iskolát pedig Eperjes község tartja fenn, amely Csongrád megyéhez tartozik. A kövesút jobb oldala Gádoros, a bal oldala pedig Eperjes. A tsz-tagok is két falubeliek. Az irodában majdnem minden vezető ott van. Az elnök — idősebb, alacsony ember, — éppen sokan csak november utóján hozták be a vetőmagot, meg aztán a kézi vetés nem nagyüzemi módszer. Remélem nem is lesz többször nálunk olyan vetés, mint ez az őszi volt Kétszázötven hold földön kezdték tavaly tavasszal, most meg csaknem 1800 holdjuk van. De azt mondják, hogy őszre még több lesz. Már eddig is vagy 40 jelentkező van, akik kérték magukat tagnak. De azok csak őszre kezdenek munkát. — Igaz, igaz, hogy őszkor kezdenek munkát, de már most gondolni kell rájuk. Az építkezést is és az állatállományt' is úgy kell fejleszteni, hogy jövőre már ne legyen sok probléma — egészíti ki az agronómus. Erre is gondolnak, de arra is, hogy az idei vállalásukat teljesítsék. — Nem stimmel még minden — mondja az elnök. Az a rögtönzött hizlalda sem lesz jó, amiben most hizlalunk. Az csak arra jó. hogy hőgutát ne kapjanak a hízók, meg ne tudják leszaladgálni azt, amit megesznek. Egy a kitüntetett pedagógusok közül Székely János, a Gyűlni Gyermekvédő Otthon igazgatója is ott volt azok között a pedagógusok között, akik május 4-én kapták meg az „Oktatásügy Kiváló Dolgozója’’ kitüntetést. Munkásságát, amellyel kiérdemelte, hogy a tíz kitüntetett között legyen, jellemezzék feletteseinek szavai: Nagyon higgadt, nyugodt természetű ember, aki apjuk helyett szereti az állami gondozott gyermekeket, gondoskodik tanulásukról, amíg az otthonban vannak, s aztán sem veszi le vigyázó tekintetét róluk, amikor nevelőszülőkhöz, vagy különböző üzembe, tanintézetbe kerülnek, mert azt akarja, hogy valamennyien emberré, a társadalom hasznos tagjaim váljanak. Megyénkben 1250 állami gondozott gyermek mn felügyelete alatt. Mióta az otthon igazgatója, 1954 óta, csak elismeréssel beszélnek róla. De a korábbi nevelő munkájáról is: az 1947—51. évi időszakról, amikor a méhkeréki román gyermekeket tanította anyanyelvükön. Kitüntetést ugyan még nem kapott, de annál többször jutalmat, rendkívüli előléptetést. Kitüntetésnek számítja azt, hogy a Népművelési Minisztérium országos szakfelügyelővé nevezte ki, hogy ez év április 2. és 16. között a Csehszlovákiában járt 67 állami gondozott gyermek és 12 nevelőszülő küldöttségnek ő volt a vezetője. Székely János érdemeiről nem lehet úgy beszélni, hogy ne említsük meg az ugyancsak pedagógus felesége érdemeit is. Úgy dolgoznak és élnek immár 19 éve a hivatásnak választott pályájukon, mint egy azonos erényekkel, me- legszívűséggel, temperamentummal rendelkező ikerpár. Székely Jánosné kétszer részesült az elismerést és magasabb fizetést jelentő rendkívüli előléptetésben, számos alkalommal pénzjutalomban, s most őt is szakfelügyelőnek nevezték ki Gyula város területére. Egymást serkentik egyre jobb munkára, s együtt örülnek a kü- lön-külön kapott megbecsülés és elismerés számos jelének. szárt meg a kabát ujját rövidebb- re vette. Még mindig lehetett látni, hogy nem rám lett szabva, de tiszta és jó volt. Ebben a ruhában mentem az első és utolsó bálba, melyen részt vettem fiatal koromban. Ilyenkor volt, tavaszi hónapban. Valami ifjúsági bált rendeztek a Kororva nagytermében, és arra mentem el én is. Addigra még egy pár cipőre és egy ingre valót is össze tudtam spórolni. így hát elmentem. Julika miatt mentem el, bár ne mentem volna. Julikn.ák. n mi i/itn/i-nlshsvA* 7^ 4 «7» hogy első lettem az osztályban. Még neki is megcsináltam a nehezebb házi feladatokat és nem is egyszer. „Ügy .látszik, nem is felejtette el, hogy milyen tanuló voltam én” — gondoltam, amikor új ruhámban bementem a Koronába. ö már ott volt. Egy kicsit vártam és néztem, ki kivel táncol, kik vannak ott? Arról rögtön meggyőződtem, hogy magamfajta i i sem vettek volna, tovább keringőztek. — Szabad? — mondtam újból olyan hangon, hogy még a fal mellett ülő anyák is mind odafigyeltek: Mi lesz? Mit akarok? Akkor megálltak és rámnéztek. — Mit óhajt? — kérdezte a jegyző fia, aki frakkban volt. — Táncolni! — feleltem én bizonytalanul. Addig mentem szótlanul, amíg kiértem a városból, ott hanyattfeküdtem a fűben és néztem a csillagos égboltot._ Akkor, azon az éjszakán lettem öngyilkos... De nem úgy, ahogy szoktak, nem fizikailag, hanem lelkileg... Akkor tettem fogadalmat magam és a nagy természet előtt, hogy én attól kezdve csak vegetálni fogok. Aszkéta módra fnnr.i, f\ni az emberek között, az örömeit hagyom mások gyelem a sötétkék öltözetű Bandi fiamat, hogyan forgatja a matróz- blúzos Bartos doktor lányát és senki sem kacagja, hogy a munkások gyerekei együtt táncolnak az orvosok, tanárok gyerekeivel, mert egyformák. Nem is lehetne őket megkülönböztetni, sem a szüleiket, melyik, mi? Tlyenekre gondolok, mikor a tanár újból kérdéseivel zavarja meg gondolataimat. — Hát amikor maga volt ifjúember nlcknr noom ín*. «oH*)
