Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-29 / 152. szám

4 népújság; I960, június 29., szerda EGY ÉV... „A jövő társadalom eszméjét nem képzelhetjük el az ifjú nem zedék oktatásának és termelő munkájának összekapcsolása nélkül; sem az oktatást és mű­velődést termelőmunka nélkül, sem a termelőmunkát párhuza­mos oktatás és művelődés nél­kül nem tudnánk arra a fokra emelni, amelyet a technika mai színvonala, a tudományos isme­retek állapota megkövetel” — tanította Lenin. S ez a tanítás talán soha nem volt ilyen idősze­rű, mint éppen napjainkban. Egy évvel ezelőtt, amikor még csak szó volt arról, hogy a békéscsa­bai gimnáziumban is, de a megye más középiskolájában is bevezetik az 5+1-es oktatást, a szülők közül többen arra gondoltak, hogy talán kár is volt gyermeküket gimná­ziumba járatni. Nem volt teljes az öröm a pedagógusok között sem. És ma is vannak szülök, pe­dagógusok, akik csak szemlélői ennek az oktatási formának. Nem vagyunk „félkész4* értelmiségiek Egy év telt el, s nem árt néhány gondolatot felvetni az egy év ta­pasztalatáról. A békéscsabai gim­náziumban egy évvel ezelőtt meg­indult 5+1-es osztályban a ta­nulók öt napot töltenek az iskolá­ban, egy napot az üzemben. Az üzemben négy órán keresztül dol­goznak, két órán keresztül pedig elméleti oktatást kapnak. A nyári szünetben 2—1 hetet dolgoznak. A cél az, hogy négy év eltelte után esetleg azonnal az érettségi bizo­nyítvány mellé megkapják a szak­munkás bizonyítványt is. Termé­szetes, hogy a szakmunkás bizo­nyítvány mellé teljes értékű érett­ségi bizonyítványt kapnak, amely- lyel akár egyetemen, főiskolákon folytathatják tanulmányaikat. Ez­zel az oktatási formával a gimná­ziumi oktatás régi, nagy hiányos­ságát tüntetik el, hiszen ezelőtt szinte teljesen értelmi nevelés volt. Ebből következett aztán az is, hogy a gimnázium elvégzése után a tanulók csak .értelmiség pályán akartaik elhelyezkedni. Minden érettségizett diák azt hit­te, hogy az érettségi bizonyítvány mellé megkapja az íróasztalt, és becsapottnak érezte magát akkor, ha mérnök, orvos vagy akár hi­vatalnok sem lehetett. Most az 5+1 oktatással elérjük, hogy a tanuló közvetlenül megismerkedik az üzemmel, megszereti a fizikai munkát, és a középiskola elvégzé. se után kenyérkereső képesítéssel a kezében nem lesz „félkész” értelmiségi, aki nem találja majd helyét a társadalomban. Nem el­hanyagolandó az sem, hogy a ta­nulók így az üzemben közvetlen kapcsolatba kerülnek a munkás- osztállyal s ennek jó hatása kü­lönösen világnézetük alakulásánál jelentős. Az 5 -J- 1-es bevált A gimnáziumban két osztály in­dult az elmúlt évben: egy ipari és egy mezőgazdasági. A 41-es Autóközlekedési Vállalat 8 ta­nulót, a Kötöttárugyár 9-et, a tég­lagyár 3-at, a MEGYEVILL 5-öt, a Forgácsoló Szerszámgyár 6-ot, a Kisker, és Élelmiszerkereskedel­mi Vállalat 10-et, a békéscsabai Kossuth Termelőszövetkezet pe­dig egy teljes osztályt foglalkozta­tott. A fenti üzemekkel, illetve a tsz-szel szerződést kötotjt a gimná­zium. Ebben a szerződésben rög­zítették, hogy mit vállal az üzem és mit ad az iskola. A tanulók az üzemben eltöltött idejükért és munkájukért díjazást nem kap­nak, csak a nyári gyakorlat ide­jén 350—600 Ft-ot. Az üzemek a szerződésben vállalták, hogy biz­tosítják a megfelelő munkahelyet és az elméleti órák megtartását. Itt kell megemlíteni azt, hogy az üzemek a tanulók érdekében áldo­zatkészségükről tettek tanúságot azzal, hogy a többlet elméleti órák díját ők maguk vállalták. Most az éwégi osztálykonferencia után megállapíthatjuk, hogy az 5+1-es iskola bevált. Különösen jó ered­ménynek könyvelhetjük el azt, hogy az üzemek meg vannak elé­gedve tanulóikkal. A veszély az, hogy sok tanuló már a szakmun­kás bizonyítvány megszerzését tartja elsőrendűen fontosnak s igy a tanulás a gimnáziumban háttérbe szarul. Ez különösen ta­nulmányi eredményeken látszik meg. Az üzemekben eltöltött idő nem volt haszontalan tanulóink számára. Sok tanuló a munkaidőn túl is bejárt az üzembe és dolgo­zott. Közelebb kerültünk az élethez Közelebb az élethez, mondtuk egy évvel ezelőtt. Ma már el­mondhatjuk és az egy év tapasz­talata a bizonyíték, hogy ez tel­jesült. Ma még mindig problémát jelent azonban, hogy a folyama­tosság az általános iskolából a gimnáziumba nincs biztosítva. Ma még nem tudni, hogy az új iskola­reform milyen módosulásokat hoz, vagy jelent, de szinte biztosra ve­hető, hogy segít ezen. Általános iskoláinkban ma még a politech­nikai képzésnek csak az elején já­runk. A különböző szakkörök azonban már előfutárai annak, hogy a szakkörben részt vett ta­nulók 5+1-es osztályba kerülve már bizonyos előképzettséggel rendelkeznek. Az 5+1-es oktatás eredményei különösen akkor lesz­nek jelentősek, ha egyetemeinkre való felvételnél majd bevezetésre kerül a két éves megelőző gya- J korlati munka. A középiskolából \ kikerülő érettségiző diák nem áll« majd csodálkozva egy-egy üzem 3 bejárata előtt, hanem magabizto- J san lépi át annak kapuját és kéz-/ dettől fogva hasznos tagja lesz az i üzemi kollektívának, ezen túl pe- J dig a társadalomnak. Még J pedagógusainkra vár, hogy kutas- * Játéktűz — jelzőtűz Néhány nappal ezelőtt meg­döbbentő eseménysorozatról hal­lottam: tavaly 90, az idén pedig januártól május végéig 60-ra nö­vekedett a gyermekek által gyújtott „játéktüzek” száma. Sajnos, az esetek jó része gyer- mekhalállal járt... Micsoda tra­gédiák! Képzeletemben látom azokat az édesanyákat, akik szénné égett gyermekeik tetemei fölött önkívületben zokognak. Látom a könnyes szemű, szívében mély gyásszal feleségét vigasztaló fér­jeket, akik próbálják feledtetni a történteket, behegeszteni a feltépett anyai szívet... Hallom az együttérzők véleményét, az okok kereséséről: miért követke­zett be ez vagy amaz a tűzeset? Nemtörődömség adta az alapot az egészhez, vagy egy egészen másik ok? Ki tudja a 60 esetet néhány sorban elbírálni? — Sen­ki. Az eddigi tűzesetekről könyvet lehetne irni.JEbbén egymás mel­lé lehetné~ rakosgatni mind a 60-at úgy, ahogyan a kőműves rakja a falat, hogy---tCészvJjön tejből levonjuk-e társadalmi szinten is a tanulságokat, vagy pedig nem. Emberekről van szó, mégpedig olyanokról, akiknek most nyílik az értelme, akik a tüzet jó ol­daláról, a tűzhelyből, a dwru- zsolva melegítő kályhából, vagy éppen a disznóvágás emlékeiből ismerték meg. Hol van az a gye­rek, aki lemond a felnőttek tűz­gyújtásának utánzásáról, melyik pöttömke embernek nem nyílik tágra a szeme, mosolygósra aj­ka, amikor egy suhintás révén a vékonyka gyufaszál „élővé” vá­lik. A józanul gondolkodó szülő gyermeke előtt nem „játszik” gyufával. Nem játszik, mert gya­nakodva gondol arra, ha elmegy otthonról, a járni is alig tucló kimászik ketrecéből, s játék után. kutatva, keresi a tűz cső- dáját, s ha megleli, mit sem sejtve, magára gyújtja a szobát. )» / Ha a tűzesetek megelőzéséről, t tt / ja tűzkárokat jellemző komoly-j f /> sággal valaha is beszéltünk, ak-UjJá“ kor az idén a megelőzés a ko-l / rábbi évekhez képest még nair j végre el - egy—olyan, érteime^ö -Jivob nyomaté ket kell szótár ís^ amely a gyermekjá téktüzek' keletkezéséről, a ká­rokról összképet ad az édes­anyáknak, édesapáknak, és tár­sadalmi szerveink vezetőinek, akiken igenis múlik, hogy az év második — szárazabb felében az első félévben Éppen ezert fokozottabban igyeLm-- hogy.. legyén elege és bölcsődei idény-férő- •g akkor is, hé ezek nem a mífiős&gi követel­ményt, amelyet q rendeletek ál- lítanak fél, hogy a Jálőák, várm*" ~a» tapasztalható fsök szorgos népe a sorra kerülő sák és keressék azokat a lehetősé- , geket, amivel közelebb lehet hozni az iskolai oktatást az üzemi mun­kához, mert ezzel elérjük, hogy a szocialista társadalomnak sokol­dalúan képzett, művelt embere­ket adnak. S ezért érdemes dol­gozni. (d. i.) ütemben tovább növekszik-e ez munkákba magabiztosabban, a szám, vagy pedig átmegy csők- még eredényesebben kapcsolód■ kenésbe.\lgen sok függ atíStr—-I hasson be. hogy a tegnap és a ma tüzese- ______ rhipsi Károly * » / ■ 0 kereskedelem jel felkészül! a befűzésre > Beköszöntött a befőzések időszaika. A Belkereskedelmi Minisztériumban . elmondották, hogy körülbelül 7—7,5 millió különféle üveg közt válogathat­nak a háziasszonyok. 0,3 literestől 5 literesig mindenféle formájút vásárol­hatnak. Vidéken fe feltöltették cukorral az üzletek raktárait; zavar nem lesz, van elegendő celofánpapír, pergament, gumigyűrű is. j: , O ^ -o -O o O -o- -O O O O O O O O O O O O O O O O- O O- -O O- O -O -O -O -O O- O O -O O -O O- O- O O 0-0- -o- O -ö- -O- -ö- -O O- -O O- O *0 -O -O 0 4 Ne kezdd újra, Mákosi! li/fikor annak idején a Légköb- mérő Üzem bérelszámoló­jába kerültem és bemutattak közvetlen íróasztal-szomszédom­nak, Mákosinak, nyomban meg­állapítottam, hogy nagyon rokon­szenves egyéniség. Képzeljenek el egy lebilincselően kedves fiatal­embert, aki az első kézszorítás után kérés nélkül kihegyezi friss kollégájának az új ceruzáját. Hát nem bűbájos?! Mikor a mosdó­ban már vagy félórája súroltam a kezem, hogy megszabadítsam at­tól az átkozott tintától, még min­dig hangosan áradoztam: — Érdemes élni, mert Mákosi is van a világon! Mellettem éppen az a tenyérbe­mászó képű Tökgyalusi, a harma­dik íróasztal-szomszédom, miköz­ben száját öblítve kiköpte a vi­zet, csendben megjegyezte: — A mákos csupán kalácsban jó. Csak a mákosbeigli hű barát. — Idióta — válaszoltam ma­gamban, mert tudtam, hogy Má- kosira, arra a makulátlanra céloz, aki hajlandó volt önzetlenül be- grafitozni miattam, egy mondhat­ni ismeretlen miatt a kezét. Ö! Bárcsak ilyen lenne az emberiség, mint az én Mákosim! Hogy mi­ért lett tintás a kezem? Semmisé­gért. Éppen frissen kapott tinta­tartómat töltöttem, mikor Mákosi kért, hogy ha már egyszer a ke­zemben van az a mocskos üveg, töltsem meg az övét is, mert mi­nek tintázzuk össze magunkat ketten is. Hát nem okos? ö az­után mindig, de mindig ilyen böl­csen megérezte, hogy mikor csi­nálnánk valamit ketten feleslege­sen, ha egy is elvégezheti. Íme néhány zseniális ésszerűsítése: — Csomagold be nekem is, hiszen szépen csomagolsz. Ha szükséged van a késedre, csak szólj nekem. Nálam van, mert nem akarlak örö­kösen zaklatni a kölcsönkérésé­vel. Ha már a mosdóba mész, töltsd meg az én vizeskancsómat is, egyre megy. Látom éppen ke­zedben a hallgató, hívd fel a Zab- szemhegyezö Műveket. Ne ijedj meg, ha foglaltat jelez, egyszer csak be kell jönnie. Adj kölcsön egy húszast, tiszta takarékperse­lyed vagyok. Aztán ne szégyelj zaklatni érte elsején. Egy alkalommal szinte restell- kedve fordult hozzám, s arra kért, hogy legyek helyette a bérkifizető ügyeletes. — Tudod, hogy szombat és a hét végét senki sem áldozza fel szívesen, de duplán helyettesinek, meglásd! — kiáltotta és átölelt. ~XToha kérése első pillanatra kissé szíven ütött, mivel mint nutria-tenyésztőnek és táv­horgásznak a szombat a minde­nem és már ragyogó színekben festettem magam elé a pihenést, azonban nyomban el is szégyell­tem magam. Ez a nagyszerű Má­kosi mély baráti hittel bízik ben­nem, s én latolgatok? Igaz, hogy ez már a második szombat, amit elragad tőlem, de biztosan visz- szaadja. Vártam is türelemmel a következő hétig, hónapig, fél esztendeig, s akkor leküzdve szé­gyenérzetem megkértem szépen, hogy hát az a két szombati nap ugyebár. — Rudikám, te kételkedni mersz bennem, Mákosiban, a ba­rátodban? Szerettem volna elsüllyedni a szégyentől, amiért így megbán­tottam. Újabb fél esztendő múl­va azonban ismét csak bátorságot merítettem. Éppen elmélyülten tett-vett, csomagolt. — Tudod pajtikám, a szombat­jaidért jöttem. Dehát a sors. Az osztályvezető helyettesének ne­veztek ki, beláthatod, hogy ezek után helyettesítésről szombaton­ként szó se... — Gratulálok Mákosim! — El­kaptam és megszorítottam a ke­zét. — Lásd, hogy kivel van dol­god — mosolygott rám kedvesen —, ma megcsinálod a kis mun­kádat, elintézed a restanciámat és már mehetsz is haza. Ha valaki megállítana, hogy hová olyan ko­rán, küld csak hozzám az illetőt. Ja, még annyit, hogy hazafelé beugranái a Nemzeti Bankba is, onnan meg a most alakult Lég­gömb Zsugorító gyárba. Előadást tartanál a bérelszái.iplás elméle­téről és gyakorlatáról. Szép fel­adat, mi? Aztán már otthon is vagy. Nézd, int a főnök, hogy menjek a szobájába. Légy oly ara­nyos és hozd be utánam a cuc- com. Ezt mondva megölelt és el­sietett ez a nagyszerű, aranyszí­vű Mákosi. Nyomban munkához láttam. Egyszer csak valaki a fü­lembe sziszegte: — Gerinctelen. Ki lehetett más, csakis Tökgya­lusi. Ette szegényt a sárga irigy­ség, gondolom. Ismét elmúlt néhány hónap, s ránkragyogott a nyár eleje, a nyí­ló strandok, de főként a különfé­le vizsgák ideje. Ég veled nutria- tenyésztés és távhorgászás! Mun­ka után belevetettem magam a tanulásba, de főként a jegyzete­lésbe. Kétszáz kérdés kidolgozá­sa nem gyerekjáték ám! Haza sem mentem, hanem gépeltem,, gépeltem és gépeltem, míg csak a megerőltetéstől szemembe nem szúrt a fájdalom. Egyik ilyen al­kalomkor valaki szelíden vállam- ra tette a kezét. Jólesett szinte. Mákosi volt. Azzal az igaz baráti mosollyal mosolygott rám, mint mikor először bemutatkoztunk. Minek kerteljek, vállaltam az 6 kétszáz kérdésének a kidolgozá­sát is. Ki ne vállalta volna, mi­kor szegény ördögnek a nagyma­mája a végóráit élte, s utolsó kí­vánsága az volt, hogy minden ál­dott délután ott üljön az ágya mellett és olvasson neki ez a de­rék unoka. IbT ár a 150. kérdés kidolgozásá­nál tartottam, mikor Tök­gyalusi bezörgetett az ablakon. Éppen a moziba tartott a felesé­gével. Csak annyit kiáltott be ke­délyesen, hogy: — hülye, s azzal továbbment. Másnap munka után belémkarolt, s elérzékenyült han­gon arra kért, hogy bocsássák meg neki, s menjünk el megvi­gasztalni a szegény Mákosit, aki ebben a kánikulai forróságban ott a nagyanyja betegágyánál szen­ved. Mákosit természetesen nem a nagyanyjának a halálos ágyánál találtuk, mert a nagymama a leg­jobb egészségnek örvendett, ha­nem a strandon, ahol vidáman kergetőztek és remek fejeseket ugrottak az osztályvezető gépíró­nőjével. Kétszer is megtöröltem vérbeborult szemem, hogy elhigy- gyem a látványt. Mikor másnap berontva Máko- sihoz fejéhez vágtam a jegyze­teket és úgy képen csaptam, hogy a fal adta neki a másikat, tudtam, hogy kirúgnak az állásomból. Rosszul tudtam, mert Tökgyalusi mellém állt és az egyeztető bizott­ság is megvédett. Mindössze az történt, hogy engem másik osz­tályra helyeztek, Mákosit pedig vissza az íróasztalához, mivel egyéb jószívűségek is terhelték a lelkiismeretét. Mikor a cuccomért mentem, ép­ven az utódomnak a ceruzáját he­gyezte. Űj Rezső

Next

/
Thumbnails
Contents