Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-29 / 152. szám
4 népújság; I960, június 29., szerda EGY ÉV... „A jövő társadalom eszméjét nem képzelhetjük el az ifjú nem zedék oktatásának és termelő munkájának összekapcsolása nélkül; sem az oktatást és művelődést termelőmunka nélkül, sem a termelőmunkát párhuzamos oktatás és művelődés nélkül nem tudnánk arra a fokra emelni, amelyet a technika mai színvonala, a tudományos ismeretek állapota megkövetel” — tanította Lenin. S ez a tanítás talán soha nem volt ilyen időszerű, mint éppen napjainkban. Egy évvel ezelőtt, amikor még csak szó volt arról, hogy a békéscsabai gimnáziumban is, de a megye más középiskolájában is bevezetik az 5+1-es oktatást, a szülők közül többen arra gondoltak, hogy talán kár is volt gyermeküket gimnáziumba járatni. Nem volt teljes az öröm a pedagógusok között sem. És ma is vannak szülök, pedagógusok, akik csak szemlélői ennek az oktatási formának. Nem vagyunk „félkész4* értelmiségiek Egy év telt el, s nem árt néhány gondolatot felvetni az egy év tapasztalatáról. A békéscsabai gimnáziumban egy évvel ezelőtt megindult 5+1-es osztályban a tanulók öt napot töltenek az iskolában, egy napot az üzemben. Az üzemben négy órán keresztül dolgoznak, két órán keresztül pedig elméleti oktatást kapnak. A nyári szünetben 2—1 hetet dolgoznak. A cél az, hogy négy év eltelte után esetleg azonnal az érettségi bizonyítvány mellé megkapják a szakmunkás bizonyítványt is. Természetes, hogy a szakmunkás bizonyítvány mellé teljes értékű érettségi bizonyítványt kapnak, amely- lyel akár egyetemen, főiskolákon folytathatják tanulmányaikat. Ezzel az oktatási formával a gimnáziumi oktatás régi, nagy hiányosságát tüntetik el, hiszen ezelőtt szinte teljesen értelmi nevelés volt. Ebből következett aztán az is, hogy a gimnázium elvégzése után a tanulók csak .értelmiség pályán akartaik elhelyezkedni. Minden érettségizett diák azt hitte, hogy az érettségi bizonyítvány mellé megkapja az íróasztalt, és becsapottnak érezte magát akkor, ha mérnök, orvos vagy akár hivatalnok sem lehetett. Most az 5+1 oktatással elérjük, hogy a tanuló közvetlenül megismerkedik az üzemmel, megszereti a fizikai munkát, és a középiskola elvégzé. se után kenyérkereső képesítéssel a kezében nem lesz „félkész” értelmiségi, aki nem találja majd helyét a társadalomban. Nem elhanyagolandó az sem, hogy a tanulók így az üzemben közvetlen kapcsolatba kerülnek a munkás- osztállyal s ennek jó hatása különösen világnézetük alakulásánál jelentős. Az 5 -J- 1-es bevált A gimnáziumban két osztály indult az elmúlt évben: egy ipari és egy mezőgazdasági. A 41-es Autóközlekedési Vállalat 8 tanulót, a Kötöttárugyár 9-et, a téglagyár 3-at, a MEGYEVILL 5-öt, a Forgácsoló Szerszámgyár 6-ot, a Kisker, és Élelmiszerkereskedelmi Vállalat 10-et, a békéscsabai Kossuth Termelőszövetkezet pedig egy teljes osztályt foglalkoztatott. A fenti üzemekkel, illetve a tsz-szel szerződést kötotjt a gimnázium. Ebben a szerződésben rögzítették, hogy mit vállal az üzem és mit ad az iskola. A tanulók az üzemben eltöltött idejükért és munkájukért díjazást nem kapnak, csak a nyári gyakorlat idején 350—600 Ft-ot. Az üzemek a szerződésben vállalták, hogy biztosítják a megfelelő munkahelyet és az elméleti órák megtartását. Itt kell megemlíteni azt, hogy az üzemek a tanulók érdekében áldozatkészségükről tettek tanúságot azzal, hogy a többlet elméleti órák díját ők maguk vállalták. Most az éwégi osztálykonferencia után megállapíthatjuk, hogy az 5+1-es iskola bevált. Különösen jó eredménynek könyvelhetjük el azt, hogy az üzemek meg vannak elégedve tanulóikkal. A veszély az, hogy sok tanuló már a szakmunkás bizonyítvány megszerzését tartja elsőrendűen fontosnak s igy a tanulás a gimnáziumban háttérbe szarul. Ez különösen tanulmányi eredményeken látszik meg. Az üzemekben eltöltött idő nem volt haszontalan tanulóink számára. Sok tanuló a munkaidőn túl is bejárt az üzembe és dolgozott. Közelebb kerültünk az élethez Közelebb az élethez, mondtuk egy évvel ezelőtt. Ma már elmondhatjuk és az egy év tapasztalata a bizonyíték, hogy ez teljesült. Ma még mindig problémát jelent azonban, hogy a folyamatosság az általános iskolából a gimnáziumba nincs biztosítva. Ma még nem tudni, hogy az új iskolareform milyen módosulásokat hoz, vagy jelent, de szinte biztosra vehető, hogy segít ezen. Általános iskoláinkban ma még a politechnikai képzésnek csak az elején járunk. A különböző szakkörök azonban már előfutárai annak, hogy a szakkörben részt vett tanulók 5+1-es osztályba kerülve már bizonyos előképzettséggel rendelkeznek. Az 5+1-es oktatás eredményei különösen akkor lesznek jelentősek, ha egyetemeinkre való felvételnél majd bevezetésre kerül a két éves megelőző gya- J korlati munka. A középiskolából \ kikerülő érettségiző diák nem áll« majd csodálkozva egy-egy üzem 3 bejárata előtt, hanem magabizto- J san lépi át annak kapuját és kéz-/ dettől fogva hasznos tagja lesz az i üzemi kollektívának, ezen túl pe- J dig a társadalomnak. Még J pedagógusainkra vár, hogy kutas- * Játéktűz — jelzőtűz Néhány nappal ezelőtt megdöbbentő eseménysorozatról hallottam: tavaly 90, az idén pedig januártól május végéig 60-ra növekedett a gyermekek által gyújtott „játéktüzek” száma. Sajnos, az esetek jó része gyer- mekhalállal járt... Micsoda tragédiák! Képzeletemben látom azokat az édesanyákat, akik szénné égett gyermekeik tetemei fölött önkívületben zokognak. Látom a könnyes szemű, szívében mély gyásszal feleségét vigasztaló férjeket, akik próbálják feledtetni a történteket, behegeszteni a feltépett anyai szívet... Hallom az együttérzők véleményét, az okok kereséséről: miért következett be ez vagy amaz a tűzeset? Nemtörődömség adta az alapot az egészhez, vagy egy egészen másik ok? Ki tudja a 60 esetet néhány sorban elbírálni? — Senki. Az eddigi tűzesetekről könyvet lehetne irni.JEbbén egymás mellé lehetné~ rakosgatni mind a 60-at úgy, ahogyan a kőműves rakja a falat, hogy---tCészvJjön tejből levonjuk-e társadalmi szinten is a tanulságokat, vagy pedig nem. Emberekről van szó, mégpedig olyanokról, akiknek most nyílik az értelme, akik a tüzet jó oldaláról, a tűzhelyből, a dwru- zsolva melegítő kályhából, vagy éppen a disznóvágás emlékeiből ismerték meg. Hol van az a gyerek, aki lemond a felnőttek tűzgyújtásának utánzásáról, melyik pöttömke embernek nem nyílik tágra a szeme, mosolygósra ajka, amikor egy suhintás révén a vékonyka gyufaszál „élővé” válik. A józanul gondolkodó szülő gyermeke előtt nem „játszik” gyufával. Nem játszik, mert gyanakodva gondol arra, ha elmegy otthonról, a járni is alig tucló kimászik ketrecéből, s játék után. kutatva, keresi a tűz cső- dáját, s ha megleli, mit sem sejtve, magára gyújtja a szobát. )» / Ha a tűzesetek megelőzéséről, t tt / ja tűzkárokat jellemző komoly-j f /> sággal valaha is beszéltünk, ak-UjJá“ kor az idén a megelőzés a ko-l / rábbi évekhez képest még nair j végre el - egy—olyan, érteime^ö -Jivob nyomaté ket kell szótár ís^ amely a gyermekjá téktüzek' keletkezéséről, a károkról összképet ad az édesanyáknak, édesapáknak, és társadalmi szerveink vezetőinek, akiken igenis múlik, hogy az év második — szárazabb felében az első félévben Éppen ezert fokozottabban igyeLm-- hogy.. legyén elege és bölcsődei idény-férő- •g akkor is, hé ezek nem a mífiős&gi követelményt, amelyet q rendeletek ál- lítanak fél, hogy a Jálőák, várm*" ~a» tapasztalható fsök szorgos népe a sorra kerülő sák és keressék azokat a lehetősé- , geket, amivel közelebb lehet hozni az iskolai oktatást az üzemi munkához, mert ezzel elérjük, hogy a szocialista társadalomnak sokoldalúan képzett, művelt embereket adnak. S ezért érdemes dolgozni. (d. i.) ütemben tovább növekszik-e ez munkákba magabiztosabban, a szám, vagy pedig átmegy csők- még eredényesebben kapcsolód■ kenésbe.\lgen sok függ atíStr—-I hasson be. hogy a tegnap és a ma tüzese- ______ rhipsi Károly * » / ■ 0 kereskedelem jel felkészül! a befűzésre > Beköszöntött a befőzések időszaika. A Belkereskedelmi Minisztériumban . elmondották, hogy körülbelül 7—7,5 millió különféle üveg közt válogathatnak a háziasszonyok. 0,3 literestől 5 literesig mindenféle formájút vásárolhatnak. Vidéken fe feltöltették cukorral az üzletek raktárait; zavar nem lesz, van elegendő celofánpapír, pergament, gumigyűrű is. j: , O ^ -o -O o O -o- -O O O O O O O O O O O O O O O O- O O- -O O- O -O -O -O -O O- O O -O O -O O- O- O O 0-0- -o- O -ö- -O- -ö- -O O- -O O- O *0 -O -O 0 4 Ne kezdd újra, Mákosi! li/fikor annak idején a Légköb- mérő Üzem bérelszámolójába kerültem és bemutattak közvetlen íróasztal-szomszédomnak, Mákosinak, nyomban megállapítottam, hogy nagyon rokonszenves egyéniség. Képzeljenek el egy lebilincselően kedves fiatalembert, aki az első kézszorítás után kérés nélkül kihegyezi friss kollégájának az új ceruzáját. Hát nem bűbájos?! Mikor a mosdóban már vagy félórája súroltam a kezem, hogy megszabadítsam attól az átkozott tintától, még mindig hangosan áradoztam: — Érdemes élni, mert Mákosi is van a világon! Mellettem éppen az a tenyérbemászó képű Tökgyalusi, a harmadik íróasztal-szomszédom, miközben száját öblítve kiköpte a vizet, csendben megjegyezte: — A mákos csupán kalácsban jó. Csak a mákosbeigli hű barát. — Idióta — válaszoltam magamban, mert tudtam, hogy Má- kosira, arra a makulátlanra céloz, aki hajlandó volt önzetlenül be- grafitozni miattam, egy mondhatni ismeretlen miatt a kezét. Ö! Bárcsak ilyen lenne az emberiség, mint az én Mákosim! Hogy miért lett tintás a kezem? Semmiségért. Éppen frissen kapott tintatartómat töltöttem, mikor Mákosi kért, hogy ha már egyszer a kezemben van az a mocskos üveg, töltsem meg az övét is, mert minek tintázzuk össze magunkat ketten is. Hát nem okos? ö azután mindig, de mindig ilyen bölcsen megérezte, hogy mikor csinálnánk valamit ketten feleslegesen, ha egy is elvégezheti. Íme néhány zseniális ésszerűsítése: — Csomagold be nekem is, hiszen szépen csomagolsz. Ha szükséged van a késedre, csak szólj nekem. Nálam van, mert nem akarlak örökösen zaklatni a kölcsönkérésével. Ha már a mosdóba mész, töltsd meg az én vizeskancsómat is, egyre megy. Látom éppen kezedben a hallgató, hívd fel a Zab- szemhegyezö Műveket. Ne ijedj meg, ha foglaltat jelez, egyszer csak be kell jönnie. Adj kölcsön egy húszast, tiszta takarékperselyed vagyok. Aztán ne szégyelj zaklatni érte elsején. Egy alkalommal szinte restell- kedve fordult hozzám, s arra kért, hogy legyek helyette a bérkifizető ügyeletes. — Tudod, hogy szombat és a hét végét senki sem áldozza fel szívesen, de duplán helyettesinek, meglásd! — kiáltotta és átölelt. ~XToha kérése első pillanatra kissé szíven ütött, mivel mint nutria-tenyésztőnek és távhorgásznak a szombat a mindenem és már ragyogó színekben festettem magam elé a pihenést, azonban nyomban el is szégyelltem magam. Ez a nagyszerű Mákosi mély baráti hittel bízik bennem, s én latolgatok? Igaz, hogy ez már a második szombat, amit elragad tőlem, de biztosan visz- szaadja. Vártam is türelemmel a következő hétig, hónapig, fél esztendeig, s akkor leküzdve szégyenérzetem megkértem szépen, hogy hát az a két szombati nap ugyebár. — Rudikám, te kételkedni mersz bennem, Mákosiban, a barátodban? Szerettem volna elsüllyedni a szégyentől, amiért így megbántottam. Újabb fél esztendő múlva azonban ismét csak bátorságot merítettem. Éppen elmélyülten tett-vett, csomagolt. — Tudod pajtikám, a szombatjaidért jöttem. Dehát a sors. Az osztályvezető helyettesének neveztek ki, beláthatod, hogy ezek után helyettesítésről szombatonként szó se... — Gratulálok Mákosim! — Elkaptam és megszorítottam a kezét. — Lásd, hogy kivel van dolgod — mosolygott rám kedvesen —, ma megcsinálod a kis munkádat, elintézed a restanciámat és már mehetsz is haza. Ha valaki megállítana, hogy hová olyan korán, küld csak hozzám az illetőt. Ja, még annyit, hogy hazafelé beugranái a Nemzeti Bankba is, onnan meg a most alakult Léggömb Zsugorító gyárba. Előadást tartanál a bérelszái.iplás elméletéről és gyakorlatáról. Szép feladat, mi? Aztán már otthon is vagy. Nézd, int a főnök, hogy menjek a szobájába. Légy oly aranyos és hozd be utánam a cuc- com. Ezt mondva megölelt és elsietett ez a nagyszerű, aranyszívű Mákosi. Nyomban munkához láttam. Egyszer csak valaki a fülembe sziszegte: — Gerinctelen. Ki lehetett más, csakis Tökgyalusi. Ette szegényt a sárga irigység, gondolom. Ismét elmúlt néhány hónap, s ránkragyogott a nyár eleje, a nyíló strandok, de főként a különféle vizsgák ideje. Ég veled nutria- tenyésztés és távhorgászás! Munka után belevetettem magam a tanulásba, de főként a jegyzetelésbe. Kétszáz kérdés kidolgozása nem gyerekjáték ám! Haza sem mentem, hanem gépeltem,, gépeltem és gépeltem, míg csak a megerőltetéstől szemembe nem szúrt a fájdalom. Egyik ilyen alkalomkor valaki szelíden vállam- ra tette a kezét. Jólesett szinte. Mákosi volt. Azzal az igaz baráti mosollyal mosolygott rám, mint mikor először bemutatkoztunk. Minek kerteljek, vállaltam az 6 kétszáz kérdésének a kidolgozását is. Ki ne vállalta volna, mikor szegény ördögnek a nagymamája a végóráit élte, s utolsó kívánsága az volt, hogy minden áldott délután ott üljön az ágya mellett és olvasson neki ez a derék unoka. IbT ár a 150. kérdés kidolgozásánál tartottam, mikor Tökgyalusi bezörgetett az ablakon. Éppen a moziba tartott a feleségével. Csak annyit kiáltott be kedélyesen, hogy: — hülye, s azzal továbbment. Másnap munka után belémkarolt, s elérzékenyült hangon arra kért, hogy bocsássák meg neki, s menjünk el megvigasztalni a szegény Mákosit, aki ebben a kánikulai forróságban ott a nagyanyja betegágyánál szenved. Mákosit természetesen nem a nagyanyjának a halálos ágyánál találtuk, mert a nagymama a legjobb egészségnek örvendett, hanem a strandon, ahol vidáman kergetőztek és remek fejeseket ugrottak az osztályvezető gépírónőjével. Kétszer is megtöröltem vérbeborult szemem, hogy elhigy- gyem a látványt. Mikor másnap berontva Máko- sihoz fejéhez vágtam a jegyzeteket és úgy képen csaptam, hogy a fal adta neki a másikat, tudtam, hogy kirúgnak az állásomból. Rosszul tudtam, mert Tökgyalusi mellém állt és az egyeztető bizottság is megvédett. Mindössze az történt, hogy engem másik osztályra helyeztek, Mákosit pedig vissza az íróasztalához, mivel egyéb jószívűségek is terhelték a lelkiismeretét. Mikor a cuccomért mentem, épven az utódomnak a ceruzáját hegyezte. Űj Rezső
