Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-29 / 152. szám

>1 V I960, június 29., szerda NÉPŰJSÄG [ Munkás-paraszt találkozó és egészségügy további Tavasszal múlt egy éve annak, hogy a kondorosi Dolgozók Tsz vezetői egy nagyon szép és dicsé­retre méltó versenyt kezdeményez­tek, amely azóta országos moz­galommá fejlődött. Egy évvel ez­előtt adták ki a jelszót; tiszta ter­melőszövetkezetet, egészséges, kul­turált: életkörülményt. Hogy mit eredményezett ez azóta, azt egy mondatban nehéz lenne leírni, de talán idézzük azoknak a munká­soknak a véleményét, akik hétfőn a délelőtti órákban ellátogattak a Dolgozók Tsz-be. „Nem is gondol­tuk volna, hogy a megyében ilyen szép tiszta termelőszövetkezet van, ahol mindenütt rend és tisz­taság uralkodik. Ilyen körülmé­nyek között csak egészséges, vi­dám, kulturált ember dolgozhat.” Nem véletlenül kerültek a Bé­késcsabai Téglagyár munkásai a kondorosi Dolgozók Tsz-be. Jó- néhány hónappal ezelőtt a tégla­gyár egészségügyi szervei az üzemvezetőséggel karöltve egy kedves, meghívó levelet küldtek a tsz vezetőjének, amelyben kérték őket, látogassanak el hozzájuk és nézzék meg a téglagyári munká­sok élet- és szociális körülmé­nyeit. A meghívásnak a tsz veze­tői eleget tettek. Két hónappal ez­előtt teherautóra ültek 30—35-en és körülnéztek a téglagyárban. Sok-sok mindent láttak, gazdag él­ményekkel tértek vissza. A na­pokban pedig viszont-látogatásra hívták meg a termelőszövetkezeti gazdák a téglagyári munkásokat. Hétfőn reggel be is köszöntöttek mintegy negyvenen. Ügy fogad­ták a munkásokat a tsz-gazdák, mint a régen látott kedves test­vér egymást. Minden jóval, ked­vességgel ellátták őket. Ladnyik 'elvtárs, a tsz elnöke röviden is­mertette azokat a változásokat, fejlődéseket, amelyeket 10 év alatt elért a szövetkezet. Bizony elcsodálkoztak a munkások azon, hogy a 13 alapító tag, akik szinte csak saját kétkezi munkájukat hozták a közösbe és ennyi idő alatt több milliós, több száz csa­ládból és több ezer hold földből álló közös gazdaságot tudta'k ki- » alakítani. „Ma már erősek va­gyunk, biztosan állunk a lábun­kon. Minden igyekezetünk azért van, hogy szebbé, otthonossá te­gyük környezetünket. Azt szeret­nénk, hogy valamennyi munka­körben egészséges, vidám ember dolgozzon. Ezért napról napra sokat teszünk.” A kedves fogadtatás után el­indult az eggyé forrott kis cso­port a tsz-porták megtekintésére. Az első út a baromfitelepre veze­tett, ahol az idén már közel 11 ezer baromfit neveltek fel. Itt is rend és tisztaság uralkodik. Út­közben megnézték a gyönyörű négyzetesen vetett kukoricát, a sárgára érett árpa- és búzatáblát. Ellátogatott a kis csoport az egyik brigádszállásra, ahol feltűntek a szép tisztántartott épületek. Az egyik épületen kis vöröskeresztes zászló. Mindenki tudta, hogy az egészségügyi állomásra ért. A köz­ponti tanya is szembetűnt a ven­dégeknek, Az istállók, magtárak előtt virágoskertek, gyönyörű nyíló rózsákkal. Sehol egy gaz, egy szalmaszál. A sertésólak is olyanok voltak, hogy ott bizony még legyet is alig lehetett találni. Szinte naponta fertőtlenítik. A •tejüzem, tejház minden higiéniá­nak megfelel. Jó déliig tartott a látogatás. Még mielőtt a finom borsólevest, mely­be jó pár csirke is belefőtt, és a jó illatú birkaprököltet nem tálal­ták a kultúrteremben, megindult a beszélgetés, a „kiértékelés”. A munkások már menet közben is elmondták véleményüket, amely jóformán csak elismerésből és di­cséretből állt — s a közös beszél­getésen is csak azt tudták ismé­telni. Dr. Tóth Mihály, a tégla-, gyár üzemi orvosa csak elismeré­sét fejezte ki azért a rendért, tisztaságért, amit ott látott. „Na­gyon tetszett nekem — mondotta —i, amit még egyetlen termelő­szövetkezetben sem láttam, hogy az egyik istállóra ki volt írva, hogy gümőkór-mentes istálló. Nagy-nagy eredmény ez. Azt is megtudtam, hogy ezeknek a tehe­neknek a tejét külön kezelik, ez szép, csak azt nem értem meg, hogy a központi gyűjtőben, a tej- csarnokban ezt miért keverik ösz- sze. Oda kell hatni, hogy ezt kü­lön adják ki óvodáknak, napkö­ziknek.” Dr. Krajcsovics Pál járási tisz­ti főorvos is elismerését nyilvání­totta. A téglagyár vezetői, párt­ós szakszervezet részéről Vasas elvtársnő mdndott köszönetét a fogadtatásért és mindazokért a kedvességekért, amelyben részesí­tették a tsz-gazdák a téglagyári a szociális javításáért munkásokat. Felajánlotta a mun­kások segítségét az aratás és beta- akrítási időre. Cserei Pálmé elv­társnő, a megyei vöröskereszt tit­kára röviden értékelte a munkás­paraszt találkozót, amely az egész­ségügy és szociális életkörülmé­nyek további javítását eredmé­nyezte. A délutáni órákban a munkások a Szarvasi Állami Gazdaságban tettek viszontlátogatást. A gazda­ság dolgozói szintén néhány hó­nappal ezelőtt jártak a téglagyár­ban, ahol az egészségügy és szo­ciális körülményeket nézték meg, s természetes, az egész üzem me­netét. A munkások a látottakkal itt is nagyon meg voltak eléged­ve. Különösen tetszett az orvosi rendelő és több ágyból álló iérfi- és női betegszobák, amely egy kisebb kórháznak is beillene. Ci­nege Gábor elvtáns. a gazdaság igazgatója rövid köszöntőjében el­mondotta, hogy az emberek. a munkások tették azzá ezt a gaz­daságot, amilyennek most látják. Tíz évvel ezelőtt kietlen, kopár, szikes talaj volt Szarvasnak ez a része, amelyet Kákái néven hív­nak. Télen megközelíthetetlen mo­csár, nyáron pedig akkora repedé­sek, hogy az ember lába majd be­letört. Semmi nem termett. Erre még a szöcske is é'henpusztult, most pedig nagy jelentőségű gaz­dasággá vált, amelytől sokat vár az államunk. Az elért eredmé­nyeket az emberek alkották. S ezeket az embereket meg kell be­csülni. Mindent elkövetünk, hogy egészséges, életvidám emberek dolgozzanak, éljenek itt. Minden lehtőséget kihasználunk, hogy szo­ciális, egészségügyi helyeztüket javítsuk, minden fillért felhaszná­lunk, amelyet erre ütemeztünk be. Késő este ért véget a munkás- paraszt találkozó. Csepkó Eta új életet kezd, s vállalja az apja haragját is, ha úgy hozza a sors. Vacsora után, most korábban megették, mint máskor, kiment apja után az istállóba. Vacsora közben azon töprengett, hogy még ott, étkezésnél meg kellene mondani, hogy mit akar, de nem szerette volna a vitát anyja előtt, s így úgy döntött, hogy majd az istállóba kimegy apja után, s ott jelenti be szándékát. így is lett. Közösen megitatták a jószágot. Letette a vödröt az ajtó mellé. — Apám. — Na — mordult egyet öreg Bokor Mihály, a villával éppen az aljat simogatta el. — Igaz, hogy járt Itt Bacsó Im­re bátyám, és hívta a csoportba! — Igaz. Bár ne úgy lenne — Mit akar? — Hogyhogy mit? — kapta fel idegesen a fejét öreg Bokor Mi­hály. — Belép vagy nem? ­— Nem! — jó erősen beleszúrt a szalmába. — Csak azért, mert én elme­gyek innen... a Kossuthba.-— Hová? — álmélkodott öreg Bokor Mihály. — A szövetkezetbe. Zetorosnak. Már fel is vettek. — Minek? — Zetorosnak. — Én már nem tudok úgy élni apám, mint még be nem vonultam katonának. Nem akarok ezen a nyolc hold földön vergődni. Jobb lenne, ha maga is... — Elég! — ordította el magát öreg Bokor Mihály. — Eredj, a kutya úristenit, de még most, rög­tön! Takarodj, mert szétverem a fejeden ezt a vasvillát! —- s hir­telen a fiára emelte. ki iska odaugrott apja mellé, * * mint ahogy a katonaságnál tanulta a kiképzésen, s kicsavar­ta apja kezéből a villát. Belévágta a lovak faránál lévő dudvacso- móba, s kirohant az istállóból. Csak amikor a dűlőn sietett, még nem is tudta, hová, döbbent rá arra, hogy végleg szakított ezzel a jelenettel apjával. Mindegy. Ennek így kellett lenni. Elindult a szövetkezet irodája felé. (Folytatjuk) 60 centis dohánylevelek, söröskorsó nagyságú cukorrépák a termelőszövetkezetekben A termelőszövetkezetek egyre nagyobb területre kötnek cukorré­pa-, kender- és dohánytermelési szerződést. A szakemberek véle­ménye szerint megyeszerte külö­nösen a régi termelőszövetkezetek törzsterületein — ahol évek óta géppel művelik a nagy táblákat — jó termést ígérnek a gondosan ápolt ipari növények. Egyedül a Sarkad! Cukorgyár­hoz tartozó Békés megyei körzet­ben 16 és fél ezer holdon vetettek cukorrépát. A térden felül érő, dús levelek mindenütt beborítot­ták a földet, s jó termést ígérnek. Kétszer mindenütt megkapálták a cukorrépa-táblákat, számos helyen liáromszor-négyszer gyomtalaní- tottak. Különösen szép a cukorré­pa az eleki Lenin, az újkígyósi Aranykalász, a füzesgyarmati Vö­rös Csillag, .Aranykalász és Győ­zelem Tsz földjén, ahol söröskor­só nagyságú répákat is lehet lát­ni. Kenderből megyeszerte ötezer holdon ugyancsak jó termés vár­ható. Mezőhegyesen például a fi­nomszálú sűrű kenderből már nem iátszik ki a közepes termetű ember s e fontos ipari növény 35— 40 mázsás átlagtermést ígér. Ha­sonló gonddal ápolják a Körös­vidéki termelőszövetkezetek a jól jövedelmező dohányt is. A méh­keréki Nikolaj Balcescu Termelő- szövetkezet határában 60 centis dohánylevelek díszlenek. Hason­lóan szépen fejlett és tíz mázsán felüli átlagtermést ígér a dohány a nagyszénási, újkigyósi és szabad- kígyósi termelőszövetkezetek ha­tárában is. A megyei főagronómus jelenti: Mintegy ezer hold őszi árpa van learatva Megyénk termelőszövetkezetei­ben és egyéni gazdaságaiban szemmel látható az a törekvés, hogy mire zömmel megkezdődik a búza aratása, lehetőleg gyom­mentesek legyenek a kapásnövé­nyek. A kukorica vetésterületen egy százalék híján befejeződött az első kapálás, s a második ka­pálással 58—60 százaléknál tar­tanak. A napraforgót — 15 ezer holdat — már teljes egészében másodszorra is megkapálták a t.sz-ek és az egyéniek. Hasonlóan befejezést nyert a cukorrépa má­sodik kapálása, s a vetésterület 70 százalékát már harmadszorra is megkapálták. A növényápolási munkákkal egy időben jó ütem­ben halad a lucerana második ka­szálása. Kézi és gépi erővel ed­dig 24 ezer holdon fejeződött be a kaszálás. A megye egész területén mind nagyobb ütemben látnak hozzá S0 vagon lucernaszénát ad az új tsz-eknek a füzesgyarmati Vörös Csiiiag Tsz Megyénk termelőszövetkeze­teiben befejezéshez közeledik a pillangós és réti széna második kaszálásának a betakarítása. Ezen a vidéken jó termést adott a szá- lastakarmány, s döntő többségét kiváló minőségben sikerült kaza- lozni. Füzesgyarmaton. Szeghalmon, Körösladányban — a Sárrét javí­tott szikes talaján — gazdag szé­natermést takarítottak be a ter­melőszövetkezetek. A füzesgyar­mati Vörös Csillag Tsz csupán az első kaszálásból 120 vagon lucer­naszénát tárolt, ami elegendő a fejlett állatállományuk téli takar­mányozására. A jó hírű szövetke­zet — amely előszeretettel patro­nálja a környékbeli új szövetke­zeteket — 50 vagon, jó minőségű pillangós szénát ad a kezdő szö­vetkezeteknek, A körösladányi Magyar—Vietnami Barátság Tsz szintén 22 vagon szénát tárolt szükségleten felül, amiből alka­lom adtán kisegíti a rászoruló kol­lektív gazdaságokat. Békés me­gyében egyébként egyedül az első kaszálásból 2300 vagonnyi szénát kazaloztak a termelőszövetkeze­tek. termelőszövetkezeteink és az e- gyénüeg gazaalkodók az őszi árpa aratásanoz, s eddig kézi és gépi erővel mintegy ezer holdat arat­tak le. Több termelőszövetkezet­ben az őszi takarmánykeverék után vetett másodnövény-területet növelik az őszi árpa tarlójába ve­tett növénnyel is. A megye terü­letén eddig 3900 hold a másod­szorra bevetett terület. A megyei növényvédő állomás továbbra is jó ütemben folytatja a különböző kártevők elleni véde­kezést. Többek között húsz per­metezőgépet állítottak rá az út­menti gyümölcs- és egyéb fák permetezésére az amerikai fehér szövőlepke kártevése ellen. A sarkadi, a gyulai és a mezőko­vácsházi járásokban már csaknem befejeződött az útmenti fák per- mezetése, s a gépek zöme a Bé­késcsabán, Békésen átvezető utak mentén levő fákat permetezik. Az amerikai fehér szövőlepke elleni védekezés azonban jóformán csak egyoldalú, vagyis főleg csak a kö- zületek, s a nagyüzemi gazdasá­gok gondoskodnak megfelelően a védekezésről. Bár törvényerejű rendelet írja elő — a magánker­tészetekben, udvarokon levő fák megvédéséről mégsem gondos­kodnak a tulajdonosok. A magán­kertészetek és udvarok többségé­ben nagyon elszaporodott az a- merikai fehér szövőlepke. A köz­sági tanácsok az idén sem szerez­nek megfelelő érvényt a védeke­zést előíró törvényerejű rendelet­nek. Tavaly is mindössze néhány embert vontak felelősségre a vé­dekezés elhanyagolása miatt, de ezeket is nevetségesen kis összeg­re büntették meg. Elítélte a bíróság a gyomai Dózsa Tsz tolvaját Május második hetében hírt adtunk, hogy Filimon Miklós 19 éves fiatalember, a gyomai Dózsa Termelőszövetkezet volt tagja, büntetett előéletű, május elsejére virradó éjjel a szövetkezet irodá­jának íróasztal-fiókjából ellopta a több mint 36 ezer forintot tar­talmazó vaskazettát. A rendőrség háromnapos körözés után elfogta Filimon Miklóst. A nyomozás után nem sokkal később a gyomai járásbíróság előtt felelt tetteiért a termelőszövetkezet tolvaja. A tárgyaláson úgymond szóról- szóra bebizonyosodott Filimon cselekedete. Többek között az Is, hogy a vaskazettában levő több mint 36 ezer forintból ötezer és egynéhány forintot költött el rö­vid három nap alatt. E bűncse­lekmény nyomozása során derült fény az ez év márciusában a gyo­mai Petőfi utca 29 szám alatt la­kó Krutek Józsefné nyitott abla­kán keresztül Filimon által ello­pott 60 forint értékű ruhanemű eltulajdonítására is. ' A gyomai járásbíróság a napok­ban megtartott bírósági tárgya­láson társadalmi tulajdon sérel­mére elkövetett lopás és egyrend- beli 600 forint értéken alul elkö­vetett lopás bűntettében mondta ki bűnösnek Filimon Miklóst és ítélte él két évi börtönre és három évi jogvesztésre. A most 19 éves vádlott — amint már említettük — másodszorra állt bíróság előtt Először az 1958. decemberében szüleitől ellopott 600 forintért, majd ezzel egy időben Budapes­ten egy Kovács Ilona nevű isme­rőstől 400 forint értékben ellopott karóráért és két nyakláncért. E cselekményeiért mint fiatalkorút a budapesti központi kerületi bí­róság 1959. szeptemberében három hónapi felfüggesztett börtönre ítélte. Majd ez év januárjában tagja lett a gyomai Dózsa Terme­lőszövetkezetnek, ahol néhány napot dolgozott csupán. Míg vé­gül is újra a megélhetés „könnyeb­bik”, de eléggé el nem ítélhető formáját választotta: a bűnözést, melyért most már két évi bör­tönre ítélte a gyomai járásbíró­ság. B. L \ *

Next

/
Thumbnails
Contents