Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-29 / 152. szám
2 NÉP ÚJSÄG I960, június 29., szeri» Hruscsov üzenete a leszerelés kérdéséről Macmillan-hez, De Gaulle-hoz és Eisenhower-hez Moszkva (TASZSZ) Hruscsov, a Szovjet Minisztertanács elnöke június 27-én üzenetet intézett Macmillan angol miniszterelnökhöz. Üzenetében kifejezi komoly nyugtalanságát a tízhatalmi leszerelési bizottságban előállott helyzet miatt. Hruscsov rámutat, hogy a nyugati hatalmak, amelyeknek kormányai nemrég az ENSZ közgyűlésén még megszavazták az általános és teljes leszerelésre vonatkozó határozati javaslatot, a tízhatalmi bizottságban lényegében véve kitérnek mindennemű határozott leszerelési javaslat megtárgyalása elől. A tízhatalmi bizottságban eddig lefolyt tárgyalások azt mutatják — mondja az üzenet —, hogy a nyugati kormányok nyilván nem óhajtják az olyan szörnyű tömegpusztító fegyver eltiltását és megsemmisítését, mint az atom- és hidrogén- fegyver. Nem óhajtják a fegyveres erők megszüntetését és a hagyományos fegyverzet megsemmisítését sem. Hruscsov megállapítja, hogy a nyugati hatalmak képviselői a fenti kérdésekben előterjesztett javaslatokat valamilyen ürüggyel rendszeresen elutasítják és meddő vitát folytatnak. — A konkrét leszerelési intézkedések megvitatása helyett — írja Hruscsov — a nyugati képviselők a katonai készülődéseket és a külföldi területeken lévő támaszpontok hálózatát igyekeznek igazolni. Mint a szovjet kormányfő megállapítja, a nyugati hatalmak álláspontja miatt a tízhatalmi leszerelési bizottság munkája zsákutcába jutott, meddő szófecsérléssé vált, a bizottság pedig minden egyéb, csak nem az a szerv, amely elősegíti a leszerelést. Hruscsov üzenetében hangsúlyozza, hogy a toüzelmiúlt eseményei komoly kételyeket támasztanak az angol kormány leszerelési szándékait illetően. A szovjet kormányfő üzenetében rámutat, az a közelmény, hogy Watkinson angol hadügyminiszter nemrég az Egyesült Államokban megbeszélést folytatott új típusú támadó rakéta- fegyverek Angliának történő szállításáról, továbbá az a hír, hogy atomfegyvereket szállító angol és amerikai bombázógépek egésznapos repülési ügyeletét tervezik — egyáltalán nem javítja a helyzetet a leszerelés kérdésében folytatott tárgyalásokon. Szeretnénk remélni — írja Hruscsov —, hogy az angol képviselő álláspontja a tizes bizottságban nem jelenti a végső szót Nagy- Britannia részéről. Szeretnénk hinni, hogy az angol kormány, amely több alkalommal hangsúlyozta a leszerelés fontosságát és sürgősségét, komolyan megvizsgálja a bizottságban kialakult helyzetet. Hruscsov bejelenti, hogy a szovjet kormány, miután megvizsgálta a leszerelési bizottságban kialakult helyzetet, arra a következtetésre jutott, hogy a nyugati hatalmak a genfi képviselők álláspontja alapján ítélve — nem akarnak komolyan tárgyalni a leszerelésről. A nyugati hatalmak — állapítja meg az üzenet — csupán a tárgyalások látszatát igyekeznek kelteni és ily módon meg karják téveszteni a népeket, amelyek őszintén törekszenek a leszerelés problémájának rendezésére. A szovjet kormányfő hangoztatja, a Szovjetunió kormánya arra az elhatározásra jutott, hog> meg kell szakítani a tízes bizottság eredménytelen vitájában való részvételét. A szovjet kormány a leszerelés kérdését és az ENS^-közgyúlés 1959. november 20-i határozatának megvalósításával összefüggésben kialakult helyzetei az ENSZ-közgyűlés soron következő ülésszaka elé terjeszti. Ügy tűnik — állapítja meg Hruscsov —, a jövőben kérdésessé válik a bizottság összetétele is. A De Gaulle-hoz intézett levél a következőket tartalmazza; Franciaországnak a leszerelés kérdésében elfoglalt álláspontjával kapcsolatban. Hruscsov kijelenti, hogy nem érti De Gaulle június 11-én kelt válaszát a szovjet kormánynak arra a javaslatára, amelyet június 2-án küldött meg a francia köztársasági elnöknek az általános és teljes leszerelési szerződés alapvető rendelkezéseiről. A szovjet kormányfő megjegyzi, hogy a szovjet kormány programja számolt a francia köztársasági elnöknek azzal a gondolatával, hogy a nukleáris fegyverek továbbítására alkalmas eszközök megsemmisítésével és katonai támaszpontok megszüntetésével kellene kezdeni a leszerelést. Ezzel szemben — állapítja meg Hruscsov — De Gaulle június 11-i levele egyáltalán nem tesz említést a nukleáris fegyverek továbbítására alkalmas eszközök megsemmisítéséről és a katonai támaszpontok megszüntetéséről, hanem a súlypontot a szállítóeszközök és a támaszpontok „ellenőrzésére” helyezi. „Nem szükséges kifejteni — állapítja meg a szovjet kormányfő —, hogy a leszerelési kérdésekről folytatott beszélgetéseink szellemétől való eltérés csak arra vezethet, hogy a megegyezés felé már-már megnyílt út bezárul. Ezt bizonyítja a francia képviselőnek a tízhatalmi leszerelési bizottságban elfoglalt álláspontja is.” Arra a következtetésre kényszerülünk — hangsúlyozta Hruscsov —, hogy a francia fél engedett nyugati partnereinek és feladta álláspontját. Hruscsov megállapítja, hogy a tízes bizottságban a francia képviselő tulajdonképpen egy követ fúj azokkal, akik zsákutcába juttatták a bizottság munkáját Hruscsov megállapítja, hogy a tizhatalmi leszerelési bizottságban Franciaország, Anglia, az E- gyesült Államok, Olaszország és Kanada nevében előterjesztett tervezet ellenőrzési terv leszerelés nélkül, vagyis a törvényesített katonai kémkedés terve, a- mely csak azoknak kedvez, akik agressziós terveket szőnek. — Szeretnők hinni — mondja az üzenet —, hogy a francia képviselőnek a tízes bizottságban elfoglalt jelenlegi álláspontja nem Franciaország utolsó szava. Szeretnők remélni, hogy a francia kormány teljes komolysággal megvizsgálja a tizhatalmi leszerelési bizottságban kialakult helyzetet. » A szovjet kormányfő Dwight Eisenhowenhez küldött üzenetében rámutatva megállapítja: A Szovjetunió kormánya arra a következetésre jutott, hogy meg kell szakítania a tízes leszerelési bizottságban való részvételét. Hruscsov üzenetében rámutat, a szovjet kormány úgy döntött, hogy a leszerelés kérdését, valamint az ENSZ-közgyűlés e kérdéssel foglalkozó határozatának teljesítését az ENSZ-közgyűlés soron következő ülésszaka elé terjeszti megvitatás céljából. Ügy tűnik — álla pítja meg az üzenet —, emelett kérdésessé válik a bizottság összetétele is. Hruscsov elemzi a leszerelési tízes bizottságban kialakult helyzetet és megállapítja, hogy a nyugati hatalmak küldöttségei és mindenekelőtt az amerikai küldöttség olyan álláspontra helyezkedett, amely bármit elősegíthet, de a leszerelés kérdését semmi esetre sem. A nyugati küldöttségek semmit nem tesznek annak érdekében, hogy elősegítsék a leszerelésről szóló egyezmény mielőbbi megkötését. „Szemmel láthatólag azt tűzték ki célul, hogy megakadályozzák az ilyen irányú megegyezést.” Hruscsov emlékeztet rá, hogy a Szovjetunió konkrét, részletesen kidolgozott, nemzetközileg hatékonyan ellenőrzött leszerelési terveket terjesztett a bizottság elé, majd hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió kifejezte: kész megvizsgálni a bizottság más résztvevőinek bármiféle konstruktív elgondolását. A nyugati hatalmak azonban olyan tervvel álltak elő, amely „a törvényesített katonai kémkedés” terve. „Ez az ellenőrzés terve leszerelés nélkül — jelenti ki Hruscsov —, amelyet az Egyesült Államokban egyesek szívesen használnának fel kiegészítésként a más országok légiterébe kémkedés céljából való behatolások gyakorlatához. Ahhoz a gyakorlathoz, amelyet az amerikai kormány nemrég úgy hirdetett meg, mint az Egyesült Államok politikájának szerves részét”. Az Egyesült Államok és a többi nyugati hatalom küldöttségeinek a tízes bizottságban elfoglalt álláspontja világosan mutatja — mondja az üzenet —, hogy az Egyesült Államok a csúcs- értekezleten sem szándékozott elfoglalni olyan álláspontot, amelynek segítségével ki lehetett volna vinni a leszerelés kérdését, a nyugati hatalmak, elsősorban az Egyesüli Államok bűne miatt keletkezett zsákutcából. Hruscsov rámutat arra, hogy a nyugati hatalmak álláspontja következtében a bizottság munkája zsákutcába jutott, meddő szócsép- léssé vált, a bizottság pedig minden egyéb, csak nem az a szerv, amely elősegíti a leszerelés ügyét. Eisenhower „megmagyarázta“ távol-keleti körútját Az elnök rádió- és televíziós beszéde Hírügynökségi jelentések szerint Eisenhower elnök hétfőn este rádió- és televíziós beszédében számolt be legutóbbi távol-keleti útjáról. Félórás beszédében sajátságos „érveléssel” igyekezett hallgatóságát távol-keleti útjának „sikeréről” meggyőzni. Többek • között elmondotta, hogy a Fülöp-szige- teken, Tajvanon, Okinavában és Dél-Koreában tett látogatása „megszilárdította” az Egyesült Államok kapcsolatait ezekkel az országokkal. Azt állította továbbá, hogy az említett országok lakossága a látogatás alkalmából „újból tanúbizonyságát adta az amerikai néphez fűződő hagyományos, meleg barátságának”. Eisenhower a japán—amerikai katonai szerződés törvénytelenül kierőszakolt ratifikálásáról azt állította, hogy ez „jelentős győzelem a nemzetközi kommunizmus felett” és azt a meglepő kijelentést tette, hogy a japán nép „nagy többsége szeretettel készült fogadására, s csupán egy kisebbség akadályozta meg a látogatást”. Az Egyesült Államok elnöke kommunistaellenes kirohanásokkal próbálta indokolni az amerikai kormánynak a szocialista országok ellen folytatott hidegháborús politikáját és a’ katonai erő fokozásának szükségességéről beszélt. Bejelentette, hogy elnöksége hátralevő ideje alatt nem tervez újabb külföldi utazást, hozzáfűzte azonban, hogy mégis bármely pillanatban kész külföldre utazni, ha ezt valamilyen előre nem látott fejlemény szükségessé tenné”. Homályos formában érintette az elnök a csúcsértekezletek kérdését is és úgy igyekezett feltüntetni, mintha híve lenne a legfelsőbb szintű „nem-hivatalos” találkozóknak. Ugyanakkor sietve leszögezte, hogy véleménye szerint „az ilyen találkozók nem tekinthetők nemzetközi megállapodások részletes kidolgozása hatékony mechanizmusának”. Szólt végül Eisenhower a genfi leszerelési értekezlet munkájának felfüggesztéséről és „sajnálkozással” emlékezett meg Hruscsov szovjet miniszterelnök erről szóló üzenetéről. (MTI) Megindult a hajsza a japán tüntetők ellen II tüntetések folytatódnak —Halogató taktika az új minjszterelnök kijelölése körül Tokióból érkezett jelentések szerint a japán rendőrség kedden megkezdte a tüntetések részvevőinek összefogdosását „letartóztatá- si parancsra”. Mint ismeretes, a tüntetések közben letartóztatottak száma — a rendőrég bevallása szerint — több mint másfélezer. A rendőrségi hajsza ellenére folytatódik a japán ifjúság tiltakozó mozgalma. A japán ifjúság hatalmas taglétszámú szervezete, a Zengakuren szövetség tagjai elhatározták, hogy kedden két csoportban tartanak tüntető felvonulást a parlament, a liberális-demokrata párt központja és a külügyminisztérium, illetőleg Kisi hivatalos lakhelye, a külügyminisztérium és a rendőrség központja előtt. A menetben részt vevő mintegy harmincezer diák tiltakozik az ellen, hogy Kisi mindenféle fogásokkal késlelteti bejelenteni lemondásának valóra váltását és mindenáron olyan liberális-demokrataTOTH LAJOS: Vajúdó világ (8.) ^jiska nem szólt semmit. Az apja az ösztökével lepiszkálgatta az ekevasról a földet, aztán felegyenesedett, s nézte a friss szántást. Miska is ezt tette. A két ember mennyire mást gondolt. A fiú a rengeteg erőpazarlást érezte. Mennyit kell gyalogolnia a parasztnak, még akkor is, ha csak pár hold szántaniva- lója van. Nem sokkal könnyebb volna azt traktorral végezni? Szinte kiábrándultán nézte. Az apa pedig a megtett munka jóleső érzésével figyelte a szépen egymásra simuló barázdákat. Ez igen. Szép munka. Ehhez érteni kell. Miután kigyönyörködte magát, befelé indult a lovakkal. Miska nem indult utána. Állt, mintha várt volna valakire. Nyugtalankodott. Érezte a családi vihar szelét a szívében, noha a határban még szellő sem mozgr lódott. Lesz, ami lesz. ö utána megy az apjának és megmondja szándékát. Meg is indult, de valaki hátulról rászólt. — Te vagy az, Miska? — Bacsó Imre közeledett. — Tán már meg se ismer. Imre bátyám? — Bizony alig. Kezet fogtak. — Apádnak segítettél? — Csak a legvéginél. — Nem mondta apád, hogy .beszéltem vele? — Nem. — Már mindenki belépett, csak még Ő makacskódik. Neked mi a szándékod? — Kitanultam a motorokkal való bánást a katonaságnál szeretném felhasználni valahol a képzettségemet. — Hm. A Zetorral tudnál bot dogulni? párti kormányt igyekszik kierőszakolni, amelyet továbbra is irányíthatna a háttérből, A liberális-demokrata párt halogató taktikázásáról tanúskodik a párt szóvivőjének nyilatkozata az új miniszterelnök kijelölésére ösz- szehívott hétfői értekezletről. A szóvivő szerint Kisi pártjának vezetősége még nem tudott dönteni az új miniszterelnök személye felől, mert csak arról folyt a vita, „tárgyalások alapján vagy szavazással” történjék-e a kijelölés. Az Akahata, a Japán Kommunista Párt lapja kedden figyelmezteti a japánokat: „Bár Kisi bejelentette lemondási szándékát, még mindig gyakorolja a hatalmat, tevőlegesen részt vesz az új kormány megalakításában és irányítja a fokozódó mértékű megtorlást a japán néppel szemben”. A lap felhívja a figyelmet, Kisi ragaszkodása a hatalomhoz a nép akaratával szemben azt jelenti, hogy végre akarja hajtani az amerikai imperialisták és a japán monopolisták terveit. (MTI) *— Értek én ahhoz is. — Volna kedved eljönni hozzánk. ide a Kossuthba? Most vettünk egyet. Vezető kéne. — Komolyan gondolja? — Nincs nekem most viccelni való kedvem, öcsém. Persze, hogy komolyan. Aztán, ha te hajlam dóságot mutatnál, hát elsősorba r téged alkalmaznánk, ámbár aka- jelentkező. Hirtelen kettőt is meg nevezhetnék. — Rendben van. Kezet rá, lm re bátyám. — Holnap délelőtt várié*1' Majd ott elintézzük a belépéf formaságokat. — Amit megmondtam, az negmondtam. — Apáddal is beszélhetné' hogy ne okoskodjon. — Én csak magammal vágyó1 szabad, Imre bátyám. — Estére elmegyek hozzáto1 Belépési nyilatkozatot is viszek. — Nehéz lesz. — Megpróbáljuk Nehezebb em berek is beléptek már. Ezzel el is váltak Miska pe- *” dig befelé indult és _gondo- lataiba merült újra. Mindegy. <5
