Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-03 / 130. szám

T9(Mt. június 3., (félitek

NÉPÚJSÁG

3

Két hónap alatt megkétszereződött a ‘ anyakocaóliománya

A megye új és területileg megnövekedett termelőszövetkezeteiben nagy gondot fordítanak a közös állatállomány szaporítására. A legutóbbi két hónap alatt (iCOÖ-ról 13 500-ra gyarapodott a közös anyakocaállomány, év végére pedig legalább 17 ezret mondhatnak magukénak. Említésre méltó, hogy a magyarbánhegyesi Hunyadi, a gyulai Zöld Mező, az Aranykalász és még számos új termelő- szövetkezet 50—60 anyakocával rendelkezik.

Hasonló gondot fordítanak a szarvasmarhaáilomány fejlesztésére is. Elhatározták a termelőszövetkezetek, hogy a háztájiból minden szaporulatot felvásárolnak s mivel a szövetkezeti

gazdák jól tejelő teheneket gondoznak odahaza, továbbte- nyésztésre hasznosítják az utódokat. Eddig több száz borjú felvásárlására szerződtek, csupán a békéscsabai Május 1 Tsz- nek 31 borjút ajánlottak megvételre a tagok. Ügy döntöttek a Körös-vidéki termelőszövetkezetek, hogy minden tisző adjon legalább egy borjút, s a szakemberek azután döntik el, hogy érdemes-e továbbtenyész- tésre, ha nem, akkor meghizlalják. Gondoskodnak arról is, hogy a szokásoktól eltérően, ne

Megtérülne a jobb gondoskodás

Huszonhét lakásépítkezés — így nevezik népszerűén Orosházán az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat egyik munkahelyét. A járási tanács szomszédságában már tető alatt áll az új lakótömb, amelyben 27 csalód kap majd rövidesen otthont. Az állványokon munkások hajlonganak, pucolják az épületet, bent pedig festenek, mázolnak.

Minden magyarázat nélkül i6 látni, hogy megvan itt az igye5—6 éves korában selejtezzék kezet. Ennek pedig az a vállalás ki a jól tejelő teheneket, hanem legalább 10 éves koráig neveljen borjakat és termeljen minél több tejet.

az egyik mozgatója, amit az itt dolgozó munkások a határidő lerövidítésére tettek. Az eredeti határidő augusztus 31-e volt. Ezt

Jó az élet — az ÚJ ÉLET-ben

Ha a biharugrai

ember a szomszéd községbe, Körösnagyharsány- ba megy és az ismerőse megkérdi: hová szomszéd? — akkor azt mondja: Káposztásra öcsém.

Hogy honnan kapta ezt a nevet Nagyharsány, azt könnyű megállapítani. Messze környéken nem termelnek annyi káposztát, mint ebben a kis községben. A homokos talajt, a Sebes Körös langyos vizét nagyon szereti a káposztaféle. Dúsan is fizet. Olyan nagyra megnő némelyik, mint egy piaci kosár.

Jó másfél—két évvel ezelőtt, mikor a község lakóinak többsége még nem a közös nagy családban élt, minden házban szerették a káposzfeapalánta nevelését. Az utóbbi évben, mióta a Kossuth és az Üj Élet Tsz műveli a községet körülvevő szántónak szinte minden holdját, a káposzta termelési hagyomány ugyanúgy megmaradt. A Kossuth, az idősebb testvér már maga neveli a palántát is, de az ősszel kezdő Üj Élet Tsz még nem rendezkedett úgy be, hogy a melegágyakat el tudta volna önállóan készíteni és a káposztamagot is be tudta volna szerezni. Az idei káposztapalántákat a tsz-gazdák még a saját házuk táján nevelték és adták el a tsz- nek. 46-am vállalták, hogy felnevelik a több mint 300 ezer palántát, amely a 22 hold földbe kell. Voltak olyanok, akik 10—12 ezret vállaltak, de voltak olyanok is, akik 30 ezret neveltek fel.

amikor ott jártunk,

A napokban.

éppen palántagyűjtő „nagyüzem volt. Nem túlzás a „nagyüzem” szó, mert nem akarok nagyot mondani, de voltunk vagy 10 helyen, mire az elnököt, Szilágyi Gézát megtaláltuk, aki éppen a palántázókat szedte ősszé.

— Ilyen sürgős ez a káposztaültetés, Szilágyi elvtárs, hogy még autóval sem lehet utolérni?

— Sürgős, mert ugyancsak megnyúltak. Tegnap is és ma is ezt csináltuk. Szeretném már a földben látni mind.

Az Űj Élet tagjai többségükben volt jómódú középparasztok. Régi káposzta- és uborkatermesztők. Az elnök is közülük való. Magas, piros arcú ember. Megtörli homlokát. Egy pár percre leül a hosz- szű pad szélére. Jóformán hozzá sem kezdtünk a beszélgetéshez, máris udvariasan bocsánatot kér és elrohan, mire utána nézünk, már a dűlőúton tapossa a pedált. Az irodában négyen maradtunk. A párttitkár, a könyvelő és még két tsz-gazda.

talán

Ilyen elnök

nincs

_________________több a megyében. Ennek szíve-lelke a tsz. Éj- jele-nappala, hétköznapja és ünnepnapja is itt van a tsz-ben —

g

élenként megkérdezzük tőle, a- mikor négy órakor már az istállóban találjuk: mikor keltél fel Géza? Egyszerűen azt szokta mondani, amikor virradt. Mifelénk pedig már három órakor megvirrad. Viccesen még azt is hozzáteszi, hogy a mi elnökünk ebbe kopaszodott bele.

— Tudják, hogy mit tett ez az ember a tsz-ért? — fűzi tovább a szót Vígh elvtárs. Az ősszel, a- mikar meg kellett volna kezdeni a közös munkát, a vetést, mindenki a sajátjával volt elfoglalva, meg, valljuk be őszintén, többen, akik ráértek volna, azok sem törték magukat. Én akkor másik tsz-ben dolgoztam, de láttam erőfeszítéseiket. Szinte öten, hatan vetették el a 420 hold búzát és a 210 hold őszi árpát. Szilágyi Géza, a 62 éves Oláh Mihály, aki most mezőgazdászunk, és két-három párttag: Máté Kálmán meg K. Nyíri Imre. Tisztelettel és megbecsüléssel gondolunk rájuk. Nem volt azoknak sem éjjelük sem nappaluk, vasárnapról nem is beszélve. Már vagy két hete vetettek, amikor egyszer este, hazafelé menet azt mondta Szilágyi Géza idős Oláh Mihálynak: Maga holnap otthon marad Mihály bátyám, hiszen alig áll a lábán.

~ I én holnap ott- Jól van Géaa/ h0n maradok,

de holnapután pedig te maradsz otthon.

— Rendben van, így lesz.

De másnap reggel is és harmadnap is kint volt mind a kettő. Míg a vetés be nem fejeződött, minden este megállapodtak abban, hogy ki marad otthon — de egyik sem tartotta be.

A két tapasztalt gazdának sokait köszönhet a fiatal termelő- szövetkezet. Azt lehet mondani, hogy pár hónap alatt megerősödött, meggazdagodott Még egy óra sem telt el, amikor az elnök visszatért. Szinte egy szuszra sorolja, hogy a homokkitermelő brigádot előkészítette, mert holnap szállítás lesz. A „diák-brigáddal” pedig megbeszélte a széna- kazalozást.

— Itt még homokkitermeléssel is foglalkoznak?

— Eddig ebből volt a legnagyobb jövedelmünk. Nem volt itt homokkitermelés azelőtt sohasem — adja a felvilágosítást a könyvelő. Az ősszel a vasút mellett ráakadtunk egy darab földre, a- hol több méter vastagságú homokot találtunk. Kezdtük termelni, azután piacot kerestünk neki, s ma már nem győzzük a „rendelést.” Több mint 80 ezer forintot árultunk homokból. Sőt július utóján, augusztus elején még jóminőségű sódert is bányászunk a Sebes Körös medréből. Két kilométer hosszan szeli át a Körös a földünket. Ezt kibéreltük, s a viz

a kitermelést. Számításunk szerint félmillió forint bevételünk lesz a homokból és a sóderből. Az eddigi kiadásunkat szinte fedezte a homokért kapott pénz. Mindent megragadunk, ahol pénzt látunk.

As emberek

megszerették-e

__ a közöst? —

k

issé megpihent

érdeklődünk a elnöktől.

— Soha rosszabb ne legyen — mondja. Az előbb voltam az e- gyik munkacsapatnál, igaz, hogy ők „diák-birgádnak” vallják magukat. Van hét agglegényünk, már kitöltötték a katonaidejüket, de mint családtagok dolgoznak. Nagyon vígkedélyű társaság. Olyan hatalmas cukorrépa-táblát vállaltak, hogy én magam is arra gondoltam, hogy legalább két hét kell, míg kiegyelik. Pár nap alatt olyan szépen bekapálták, hogy ö- röm volt nézni. A terület fel van osztva, de ők közösen dolgoznak. Soha ilyen vígan, ilyen könnyen nem dolgoztak, még akkor sem, amikor az apjuknak segítettek. Velük van a Kaneeellár is, rendes nevén Budai Viktornak hívják, de hogy mit össze viccelnek egész nap!

— S ezen olyan jót nevetett, hogy egészen belepirosodott az arca. — Mondom az előbb is nekik, hogy gyerekek, reggel gyűjteni kell a szénát. Azt mondják, merről kezdjük? — Mondom, hogy amerről akarjátok, csak rendesen megcsináljátok. Tudom, hogy nem lesz hiba benne.

Alig

2—3 hónapja dolgoznak együtt, jól megértik egymást. De így vannak a többiek is. Kicsit nehezen kezdtünk az ősszel, de azóta nagyon-nagyon összeszoktunk.

Csepkó Eta

azonban törölték, és új dátumot jegyeztek be, amely szerint június végére teljesen kész lesz a 27 lakásos tömb. Ennek pedig eleget akarnak tenni.

Farkas Elemér a háromtagú ócsbrigád tagja. Olyan ember, aki

nem hímez, nem hámoz,

ami a szívén, az a száján. A jót is megmondja, a rosszat is. Tőle hallottuk, hogy az ácsok nagyjából már befejezték munkájukat ennél a tömbnél. Persze akad azért még mit csinálni. Ha kell, akkor még a pihenőjükből is szakítanak egy kicsit, hogy szavuknak eleget tegyenek.

— A múlt héten szabad szombatunk volt. Azért mégis bejöttünk dolgozni, mert elvállaltuk, hogy egy aknakutat másfél méterre lesüllyesztünk. Megcsináltuk. Nem várunk érte köszönetét. Pedig elég nehéz volt, víziben dolgoztunk, néha még a csizma&zárat is ellepte.

A három ács: Antali Gábor brigádvezető, Farkas Elemér és Lo- bocsónyi György ezt jó szívvel tették. Szeretik szakmájukat, s ha szükség van rájuk, akikor „ráhúz- nak”i

És ilyen áldozatkész munkást nem is egyet találni a mintegy 140 közül, mert körülbelül ennyien dolgoznak az orosházi főépítésvezetőségnél. A régi, hírneves

viharsarki építőmunkások

hagyományainak őrzői ők. Elődeiket a múltban nehéz sorsuk tanította meg az összefogásra, egymás megbecsülésére, ök is megbecsülik egymást, segítik egymás munkáját. S hogy az utódok több gondoskodást, megbecsülést várnak a mostani vezetőktől, az is természetes. Ma már nem tőkésekkel, pallérokkal állnak szemben, hanem sokszor olyan munkásokkal, akikkel valaha együtt dolgoztak.

— Miért kell mindenkinek tudni — kesergett Farkas Elemér —, hogy én ács vagyok, a másik kőműves. Nem azért mondom, mert szégyellném szakmánkat. Csak arról van szó, hogy rendes utcai ruhában nem jöhetünk el a munkahelyre és innen haza. Miért? Mert nincs zuhanyozónk, ahol munka után megtisztálkodhatnánk, hogy utána rendes ruhát vegyünk fel. Pedig, amint hallottam, ezen a munkahelyen több esztendeig is dolgozunk, mert folytatjuk a lakásépítkezést. Ha kapnánk anyagot, mi munkaidő után is felépítenénk magunknak egy kis zuhanyozót.

Az emfberről való mind jobb gondoskodás is megkövetelné,

Élen járnak az időszerű tavaszi munkákban az új tsz-ek

Bsnandja a párttitkár. Sokszor reg- apadása után már meg is kezdjük

Az aranyaiért), kiadós májusi esők után meleg, napfényes időjárással köszöntött be a június. A termelőszövetkezetek határában rohamosan fejlődnek a kapások, de hasonlóan kedvez az időjárás a gyomnövényeknek is. A termelőszövetkezetek földjén megye- szerte serény növényápolást látni, örvendetes, hogy az időszerű tavaszi munkákban az új termelő- szövetkezetek példamutatóan járnak élen.

Gyula termelőszövetkezeti városban például asz Aranykalász, a Zöld Mező és a József Attila új

tsz földjén másodszor, néhol harmadszor kapálják a cukorrépát, kazlakba raktak sok szénát és kapálják a kukoricát. A nagyobb táblákon kultivátoroznak, a kis- parcellákon pedig lófogattal gyomtalanítanak. A gyomai Győzelem új tsz határában 900 holdon vetettek négyzetes, fészkes mód-1 szerrel kukoricát. A pontos mun- j ka után hossz-kereszt irányban kapálhatnak a gépek. A magyarbánhegyesi aprómagtermelő Hunyadi Tsz határában naponta 180 —200 növányápoló irtja a gyomot. 16 holdon ültettek virágpalántát magtermelés céljából, 150 holdon már beborította a földet a maghozó répa, a gyommentes cukorrépa és kukoricaföld dicséri az újdonsült szövetkezeti tagok munkáját.

hogy a munkások igényét, méghozzá jogos igényét, teljesítsék. És nem egyedülálló ez a panasz. A vállalat lapja, a Viharsarki Építőmunkás idei, május 24-i számának egyik cikkében, a „Látogatás a 3-as számú főépítésvezetőség munkahelyein” című írásban többek között a következőket olvashatjuk:

„A mezögyáni építkezésen a szállás az, amiről a legtöbbet lehetne írni. Az elhelyezés az ideiglenes barakban túlzsúfolt.

sem öltözőszekrény, sem újság,

sem rádió, de még csak megfelelő tisztálkodási lehetőség sem áll rendelkezésre. Ennyire nem szabad a felvonulási költségekkel takarékoskodni. Bizony jogos volt az ott dolgozó Horváth-brigád elkeseredése. A főépítésvezető szakíárs ebben a kérdésben is azonnal intézkedett ee, tudomásom szerint azóta már rádió es újság áll a dolgozók rendelkezésére és a szállás is megoldódik a végleges épületben történő elhelyezéssel. Persze ez hamarabb as megtörténhetett volna, hiszen a munkahelyi vezetők — megfelelő öntevékenységgel — ugyanúgy megoldhatták volna a szóbaniorgo kérdéseket, mint a főépítésvezeto, akinek emellett még jó néhány munkahely gondja is a vállán van.”

S bizony, itt, az orosházi 27 lakás építkezésénél is vannak még egyéb sérelmek. Sokan panaszolták, hogy nem kapnak rádiót, pedig reggel munkakezdés előtt, délben ők is szívesen hallgatnák a legfrissebb belföldi és külföldi híreket. Es még egy „fájdalmukról” szóltak. Az epítőmunkások Táncsics utcai klubhelyiségébe szeretnék, ha televíziót kapnának. Amint mondták, lenne nézője a műsoroknak, s Így a klubélet is fellendülne. A fejiőaessel is lépést akarnak tartani. Ezért szeretnék, ha minél több új 6zakkönyvet kapna könyvtáruk. Tudják, hogy a második ötéves tervben az építőiparra is nagy feladatok várnak. Ok pedig szeretnének felkészülni erre,

Az orosházi építőmunkások valahogy úgy érzik, hogy

egy kicsit mostohán kezelik okét,

nem kapják meg azt a gondoskodást, ami megilletné őket. A városi pártbizottságnál is hasonló véleményt hallottunk. Az MSZMP Központi Bizottságának a munkásosztály helyzetével kapcsolatos egyes feladatokról szóló határozatéban pedig elég jelentős helyet kapott a munkások életkörülményeinek, szociális és kulturális ellátottságának javítása. Égy kis több megértésesl, támogatassad és helyi kezdeményezéssel az orosházi epítőmunkások helyzete is sokat javulhatna. S ez bőségesen vissza térülne.

P. P.

Csökkent az egyes imiioit kar- es zsebűrák ira

A gazdasági bizottság határozata alapján a Belkereskedelmi Minisztérium elrendelte egyes importból származó kar- és zsebórák fogyasztói árának mintegy 25—30 százalékos mérséklését. Az intézkedések következtében csökken az ára például a „Pobeda”, „Star” és más óráknak. A leszállított árak «so. június x-én léptek életbe. (MTI)

0217010102022301