Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-25 / 149. szám

1960. június 25., szombat PÉP ÚJ SÄ G 3 Ha még több segítséget kap, rövid idő alatt a legjobb gazdaságok közé fejlődik a Yizesfási Állami Gazdaság PÉLDÍT MUTATNAK a dénesmajori kisxesek Az elmúlt években a gyula- vári-dénesmajori KlSZ-szerve- zetben a fiatalok csak igen rit­kán nettek részt valamilyen meg­mozdulásban. Ez év áprilisa óta azonban komoly fordulat állt be a szervezet életében. A fiatalok első nagyobb megmozdulásukat egy társas vacsora megrendezé­sével kezdték, amely igen jól sike­rült. Ettől kezdve mind több al­kalommal jöttek össze, és meg­beszélték a közös feladatokat is. Közösen építettek egy röplabda­pályát, ma már csaknem minden este van valamilyen foglalkozás a kiszesek részére. Igen jól műkö­dik a tavasszal megszervezett fo- toszakkör is. A KlSZ-fiatalok részt vesznek a kukoricater­mesztési mozgalomban, és a ter­melőszövetkezetben négy hold kukorica művelését vállalták, amelyen a növém/yápolási mun­kát mindig időben végezték el. A közös munkán kívül a szórako­zásra is jut bőven idő. Most ter­vezik, hogy július 2-án kétnapos kirándulásra mennek Zebegény- be. A KISZ-szervezetben történt változás nagyrészit a jó irányítás, a vezetőség jó munkájának ered­ményei márnya sokat fejlődött három év alatt. Pataki András elnök tájé­koztatása szerint a bárom család­ból álló saját nevelésű tehénállo­mányban 13,5 liter a fejési átlag; 4—5 évvel ezelőtt 1,5 liter volt. Értik a dolgukat az állattenyész­tők és szorgalmasak Tóth Ferenc csapatvezetővel az élen megfelelő fehérje—keményítő arányban ké­szítik a takarmányt, és szakérte­lemmel végzik a gondozást. Más­fél hónapja mesterségesen nevelik a borjúkat — így 160—170 kilós súlyban választják el azokat, és jelentős a tejmegtakarítás is. Az üszőket továbbtenyésztik« kezéből, amikor azt hallotta, hogy a bakháti parasztok is ráléptek a szövetkezés útjára. Csupa ismerős nevek. Farkas János, Arató Béla, Nagy Márton, Iványi Sándor .. Meglepetése akkor érte el a tető­pontját, amikor a következő sza­vak nyilallottak a fülébe: — A szövetkezés útját válasz­totta Pintér Gábor, tizenkét hol­das középparaszt is. lőször azt hitte, nem jól hal­lotta. De ott körülötte is ácsorogtak, s azok is meglepetés­sel beszélték maguk között. — Az úristenit, hát ezt is levet­ték a lábáról! — s elindult. Arra gondolt, amit az este Bacsónak ígért. Ah, nem tiszta dolog ez. Bizonyosan megfenyegették, ö ugyan alá nem írja. Azért estére most már átmegy Pintérhez, hogy mondjon el neki mindent őszin­tén. — Ha pedig mégis belépett, ak­kor egészen bizonyosan megbo­londult. Megbolondították — szi­szegte' a foga közt, ezzel megsu­hintotta az ustörát, s a kocsi ro­bogott az állomás felé. A kijáratnál megállt. Lelépett a kocsiról, a lovakra ráteritette a rosszabbik pokrócot, aztán ott ácsorgóit. Már nem sok idő múl­va jönni kell a vonatnak. Negyed tizenegy után van az érkezése. Sohasem tartozott a nagy hírű gazdaságok közé a Vizesfási Álla­mi Gazdaság. Mivel a rizstermelő gazdaságok közé volt sorolva, több mint 8 éven át Szolnok megyéhez tartozott. Találóbban azt lehetne mondani, hogy a rizstermelő gaz­daság központjának mostohagyer­meke volt. A Szolnok megyeiek azon az alapon, hogy nem a me­gye területén van, csak igazgató- ságilag tartozik hozzájuk, keve­sebbet törődtek vele. Tudták jól, hogy egyszer úgy is visszacsatol­ják a megyéhez, ezért aztán min­denképpen háttérbe szorult. A Bé­kés—Csongrád megyei állami gaz­daságok központja pedig azért nem törődött vele, mivel nem hoz­zájuk tartozott. Ez év januárjá­ban azonban megoldódott ez a probléma Édes szülőkre tót. A Békés— Csongrád megyei állami gazdasá­gok központja a nagy család közé fogadta, öt-hat hónap alatt azon­ban nem lehet minden problémát megoldani. Elsősorban azt a nagy káder-vándorlást kellett megaka­dályozni, ami ott volt éveken át. Nehéz volna hirtelen összeszámol­ni, hogy hány és hány igazgató Ez év végére 110 új anyakocát állítanak be, amellyel a jövő évi hizlaláshoz biztosítják a süldőál­lományt. Az idea húsmenmyiség jó részét baromfiból állítják elő. Több mint ezer pecsenyekacsát, libát, mint­egy 6 és fél ezer csirkét szállítot­tak el a közelmúltban. Az ősz vé­géig összesen 55 ezer baromfit ne­velnek fel. A hét gondozó Lukács Franciska munkacsapatvezetővel az élen, minimálisra csökkentette az elhullást. Például 2 ezer puly­kából egy hét alatt 4 pusztult el csupán« Nem volt beszédes ember, de most nagyon szeretett volna valaki olyannal szólni, akinek hasonló gondjai lehetnek. De nem akadt most az állomáson egyetlen egy szál ilyen ismerős se. Idegennek meg minek öntse ki a lelkét, még félreértenék. így morfondí- rozgatott magában, amikor már itt is volt a vonat. Elég sokan jöttek. Egy autó is most érkezett az állomás elé. Durcás megijedt. Odaugrott, s megfogta a zablát, így észre sem vette, hogy a fia, katonaládával a kezében ott áll mögötte. Amint az autó elkanya­rodott, a lovak is lecsendesedtek. — Jónapot apám! — Isten hozott fiam! — Kezei- fogtak. — Mindig ilyen nyugtalanok’ — Nem, csak az autót nem szokták még meg. Végignézett a fián. — De megemberesedtéi. — Kiszolgált katona vagyoK apám. Őrmester. A leszerelés napján léptettek elő. — Ez igen. Én csak káplársá- gig vittem. De szálljunk fel. Anyád már tü reimet' önül vár bennünket. Különösen téged. If ifelé menet sok ismerőssel ^ találkoztak. Szeretettel üd­vözölték Miskát. Szemrevaló le­gény volt a faluban már azelőtt I váltotta itt egymást. De még ne- j hezebb volna a közép- és alsó ká- I derek névsorát összeállítani. Hogy ez mennyire kihatással volt a ter­melésre, ezt különösebben nem kell hangsúlyozni. Egy-két példát azért bizonyítékul mégis érdemes megemlíteni. 1954-ben 5 262 000 forint veszteséggel zárták az évet. 1956-ban 6 372 000 forinttal. 1957- ben már 8 ezer forint eredmény- javulás mutatkozott. A közel 10 éves gazdaság életében az elmúlt évben értek el 5 057 000 forint eredményjavulást. Ez az ered­mény részben annak tudható be, hogy az elmúlt év áprilisa óta kezdett megszilárdulni a gazdaság vezetése. Ekkor került ide igazga­tónak Antal elvtárs, aki évekig a szarvasi járási pártbizottságon dolgozott, előbb mint munkatárs, később mint a j. b. titkára. Antal elvtárs és a többi kommunista kezdeményezésére kongresszusi munkaverseny alakult ki a gazda­ságban, amely közel 2 millióval növelte az eredményjavulást. A ráfizetéses gazdálkodást csak akkor lehet legjobban megérteni, ha figyelembe vesszük, hogy mennyi költséggel állítottak elő egy mázsa terményt. A főbb nö­vényből: búzából 1954-ben egy hold földön 5,5 mázsát termeltek átlagban. Egy mázsa búza előál­lítási költsége 198 forintba került. 1956-ban 8,5 mázsás átlagtermést éltek el. Egy mázsa búzát 230 fo­rintos költséggel termeltek. 1959- ben már 12,4 mázsa átlagtermést értek el. A betervezett 219 fo­rint előlállítás helyett a kongresz- szusi verseny következtében 177 forintra szorították le. Kukori­cánál még ennél is siralmasabb példákkal találkozunk. Igaz, éve­kig az volt a vélemény, hogy a vizesfási földeken nem lehet ku­koricát termelni. Ezért nem is tartozott a fő-növények közé. 1954-ben átlagbam 2,6 májusi morzsoltnak megfelelő kukoricát takarítottak be egy hold földről. Előállítási költsége mázsánként 881 forintba került. (Nem tévedés és nem is szám­elírás: 881 forint volt egy mázsa kukorica előállitása), 1956-ban már 6,2 mázsa májusi morzsolt­is, mielőtt bevonult volna Mi ta­gadás, büszke volt a fiára. Senki se cipelte cyan könnyedén a zsá­kokat a malomba, mint az ő fia. De a legjobban azt szerette ben­ne, hogy nem ivott. Kerülte a kocsmát. A földművesszövetkezet italboltja előtt azonban öreg Bo­kor Mihály megállította a foga­tot. — Na, nézzünk be! Miska kicsit meglepődött. Ez volt az első alkalom, hogy az apja a kocsmába hívta. Bent sok cim­borával akadtak össze mindkét részről. Valamennyi inni akart az újonnan hazajött egészségére. Miska azonban két deci bornál nem ivott többet. Mikor nagy nehezen megszabadultak a hec- celőktől, mert aztán akadtak olya­nok is bőven, elindultak. Ahogy elhagyták a falut, Miska váratla­nul megkérdezte: — Hogyan áll erre a tagosítás, apám? — Bár állna! De az a baj, hogy nem áll. Belehajtják a gyenge gerincűeket ezek. Könnyű a má­sét elvenni — robbant ki egy- szuszra öreg Bokor Mihály. Miska felelni akart, de aztán meggondolta. — Már engem is megkörnyé­keztek. (Folytatjuk) nak megfelelő kukoricát termel­tek, mázsánként 701 forintos költ­séggel, 1959-ben már teljesen be­bizonyosodott, hogy lehet és érdemes is kukoricát termelni a vizesfási földeken. Tavaly nagy területen termeltek kukoricát és nagyos is szép eredményt értek el. Átlagban holdanként 23 mázsa májusi morzsoltnak meg­felelő kukoricát gyűjtöttek be. A betervezett 230 forint előállítási költséget a kongresszusi verseny eredményeként 151 forintra csök­kentették le. Ebben az évben még tovább kí­vánják csökkenteni a főbb termé­nyek előállítási költségét. Igaz, hogy a terv szerint 1960-ban egy mázsa búza előálítási költségét 204 forint 65 füléiben tervezték be, egy mázsa májusi morzsolt ku­korica előállítását pedig 189 fo­rint 69 fillérbe. Ez a gazdaság terve. De a dolgozók most is bele­szóltak. . A kommunisták kezdeményezé­sére egy éves felszabadulási mun. kaversenyt indítottak be. A dol­gozók részéről történt vállalás 2 millió 113 ezer forint. Ha a válla­lásukat teljesítik — márpedig ezt teljesítik, erre biztosíték az el­múlt évi kongresszusi verseny si­kere is —, akkor a tervezettnél jó­val kevesebbe kerül mind a bú­za, kukorica, mind a rizs és a többi növényféleség előállítási költsége. Búzás Imre kommunista, II. szá­mú brigád vezetője hívta verseny­re a többi brigádot, amelyek csat­lakoztak hozzájuk. Búzásék bri­gádja vállalta, hogy holdanként búzából a betervezett 11,5 mázsa helyett 14 mázsát termelnek, rizs­ből a 13 mázsa helyett 18 mázsát. Rostlenből 21 mázsa helyett 30 mázsát termelnek. A többi nö­vényféleségnél is felül terveztek. Ez az egy brigád több mint fél­millió forint értékű áruval termel többet. Csonka János brigádja 284 ezer forinttal, Gábor Gergely bri­gádja 831 ezer forint értékű áru­val ad többet. A Gábor-brigádnak van a legtöbb kukoricája és még­is a 15 mázsa májusi morzsolt ku­korica helyett 21 mázsát vállaltak s így csak a kukorica többletbevé­telük meghaladja a 378 ezer forintot (Itt meg kell jegyezni azt, hogy a tavalyi 23 mázsa májusi morzsolt helyett a gazdaság csak 15 mázsát tervezett be, mivel az ősszel a leg. jobb területüket leadták és jóval gyengébb földterületet kaptak.) Ezenkívül nagyon sok egyéni vál­lalás is történt, amely 10—15 ezer forintot jelent a gazdaságnak. Ná- nási Imre tehenész vállalta, hogy tehenenként a beterezett 3150 li­ter tej helyett 3400 liter tejet fej. Az egyéni felajánlás itt is 7—8 ezer forintot jelent. Sokat, na­gyon sokat lehetne még sorolni, aki munkaterületén erejéhez ké­pest 10—15 ezer forinttal járul hozzá a több mint kétmilliós fel­ajánláshoz. Az elért eredmények szépek. Ez abból is adódik, hogy a gaz­daság vezetősége, a párt-, a szak- szervezet, az üzemi bizottság együtt tervez a dolgozókkal, ki­kérik véleményüket, bíznak ben« nük. S ez a kölcsönös bizalom érezteti hatását. A gazdaságban történő legkisebb problémától a legnagyobbik a dolgozók tudnak és mindenütt ott vannak, ahol segíteni kell. Ebben elöljárnak a párttagok és követik őket a töb­biek. Kölcsönös a bizalom, a segí­tés a gazdaságvezetés és a párt- szervezet között. Az igazgató be­számol a munkájáról a pártveze­tőségnek, és segítségüket kéri a nagy munkákhoz. így történt ez a napokban is, amikor az aratási felkészülésről, a betakarításról tárgyalt a pártvezetőség. A vizesfási gazdaságban ma már bátran el lehet mondani, hogy ott megszilárdult a vezetés, jó a kollektív szellem, erősödik, fejlődik a gazdaság. Az ottani ve­zetők még nincsenek ezzel meg­elégedve, még többet akarnának. A lehetőség meg is van, csak egy kis segítség hiányzik. Arról van szó, hogy ma már kinő a gazda­ság a specializálásából. Nem csu- pár rizstermelő gazdaság, ennél többre is képes Bebizonyították már az elmúlt évben is, és most is erről tesznek tanúságot a gazdaság dolgozói, vezetői. Nem lehet teljes értékű gazdálkodásnak nevezni azt, ahol csak növénytermesztéssel foglal­koznak és állattenyésztéssel nem. Ha a gazdaság jövedelmezőségét vizsgáljuk, bizony siralmas ké­pet mutat az, hogy az állatte­nyésztés jövedelme az összjöve­delemnek alig haladja meg a 10 százalékát. Vajon hogyan tudnak itt eleget tenni annak a párt- és kormányhatározatnak, amely ki­mondja, hogy az állami gazdasá­goknak és a termelőszövetkeze­teknek 1965-ig a jövedelem több­ségét állattenyésztésből kell ösz- szehozni? Vajon milyen gazdál­kodás az, ahol a megtermelt ta­karmányt vagonokba rakják és elszállítják az ország más terüle­tére? Sokkal hasznosabb lenne és jóval nagyobb jövedelemre tettek volna szert tavaly is, ha a több mint 100 vagon szemes takar­mányt maguk használják fel. Rengeteg még most is a tavalyi szemestakarmány, nem is beszél­ve a szénáról, amely kazlakban áll. Az öreg rizsföldeken sok-sok mázsa jó minőségű lucernát gyűj­töttek be az idén is. Most is azon gondolkodnak, hogy hova, merre szállítják az árpát, zabot, amely­nek az aratását a napokban kez­dik meg Nem á mostani gazda­ságvezetőség hibája ez, hogy így van. Szeretnének és tudnának is állattenyésztéssel foglalkozni. Bi­zonyítja ezt az is, hogy hózóser­tésüket és hízómarhákat külföldre (exportra) szállítják. Kapitalista országok kereskedői járnak ná­luk és szinte minden darab hf- zómarhájukat azok viszik el. Nincs itt probléma, bár többet vihetnének. A nehézség ott van, hogy nincs helyiségük, ahol álla­tot tarthatnának. Pedig nagyon- nagyon kifizető volna és nagyon is értenek hozzá, különösen a marha- és sertéshizlaláshoz. És ez mind egy pár istállón és hizlal­dán múlik. Annyira zsúfolt az a pár helyiség is, ami van, hogy ott szinte képtelenség az állattenyész­tés. A mesterséges borjúnevelő ólakban, amely 40 darab részére készült, kénytelenek 70—75-öt is bezsúfolni. Ezen kellene még se­gíteni a gazdaságnak. Ha ez meg­lesz, akkor az évekkel ezelőtt még névtelen kis gazdaság rövid idő alatt a legjobbak közé fejlő­dik. Csepkó Eta Megjelent az angol—magyar nagyszótár Az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent az angol—ma­gyar nagyszótár, amely lényegese n bővebb, mint bármelyik eddigi angol nyelvű szótárunk. A mű 2 333 oldalon 110 000 angol címszót, 150 000 szókapcsolatot, szólást és példamondatot továbbá rövidíté­seket, igeragozási táblázatokat és mértékegység jegyzéket is tártál, »az. ÜOVÁSZ SÁNDOR 55 ezer baromfit nevel a gádorosi Petőfi Termelőszövetkezet f A gádorosi Petőfi Tsz állatáHo-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents