Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-25 / 149. szám

4 népűjsä a I960, június 25., szombat Fogjunk kezet testvér!...! /huxi jfijQAjkeiwnk Az új típusú ember formálói ALIG PIRKADT keleten az ég alja, amikor Mező- kovácsházán az Új Alkotmány Termelőszövetkezet központja elé begördült a „Különjárat” jelzésű, pótkocsis autóbusz. A szövetkezet 85 élenjáró dolgozója szinte pil­lanatok alatt kényelembe helyezte magát a bőrülésen s nagy öröm­mel indultak Budapestre, a pat­ronáló Gránit Csiszolókorong, és Kőedénygyárba. — Jó kis meglepetés lesz — gon­dolkodott félhangosan Báli István, a tsz közkedvelt elnöke —, hogy egy órával hamarabb érkezünk, mint írtam. Jó volt az is, hogy nem értesítettem őket napokkal ezelőtt, mint ahogyan annak ide­jén kérték. Hogyisne, hogy sokat fáradjanak a fogadtatás megszer­vezésével. Jobb, ha nyugodtan dolgoznak. AZ ÖREG PORTAS örömmel és meglepetéssel nyitott kaput. Azonnal telefonált az igaz­gatónak, aki tárt karokkal, öröm­től ragyogó arccal szaladt feléjük: — Csakhogy ezt is megértük. Szeretettel köszöntőm Önöket ná­lunk. Érezzék magukat nagyon jól körünkben. Úgy gondoltam, hogy húszas csoportokra osztjuk a szö­vetkezetieket, hogy alaposabban szétnézhessenek minden üzem- résziben. De mondják már, otthon mi újság? Mikor aratnak, mennyi termés várható? Az elnök rövid tájékoztatója után elindultak az üzembe. Cso­dálattal és meglepődve nézeget­ték az ismeretlen munkafolyama­tokat. Őszinte örömmel hallgatták a szakemberek beszámolóit, mely szerint naponta 25 ezer olcsó grá­nittányért gyártanak, sok szép, ízléses étkészletet, teás,. feketeká­vés készletet, tálakat, tálcákat és egyebet szállítanak a nyugati ál­lamokba. A kőedény-részlegben — ahol tikkasztó a meleg — egyik for­mázó háta mögött hosszan álldo­gált egy középidős, fehéringes pa­rasztbácsi. Némán figyelte a mun­kás minden mozdulatát, időközön­ként meg-megcsóválta a fejét s hirtelen megszólalt: — Fogjunk kezet testvér! Ke- zetráztak. Én azelőtt soha nem jártam üzemben. Mindig az volt az érzésem, hogy könnyű nektek: a ti búzátokat nem veri el a jég, ledolgozzátok azt a 8 órát és men­tek szórakozni. Most látom, hogy a 8 óra alatt milyen nagy kitar­tásra van szükség. Ha belegondo­lok, hogy télen-nyáron, hidegben és forró melegben egyaránt nap mint nap le kell dolgozni a 8 órát, úgy érzem, kétszeresen megérdem- litek a fizetést és azt, hogy mi, parasztok, termeljünk sok húst. zsírt, kényért a ti számotokra is. ÜZEMLÁTOGA TAS után fürdőbe menték a vendégek s amikor frissen, üdén visszajöt­tek az öltözőből, terített asztalhoz tessékelték őket. A mezőkovács­háziak nem győzték dicsérni az íz­letes és bőséges ebédet. Erre aztán igazán nem számoltak. Odahaza tarisznyát pakoltak valamennyi­üknek, sült csirkét, kolbászt, son­kát, finom süteményt hoztak ma­gukkal, hisz Pesten nem aratnak, nem hizlalnak. Délután városnézésre indultak a viharsarki parasztok. Az üzem vezetői vállalták az idegenvezető szerepet s a Lánchídról, a parla­mentről, a várról, a Vajdahunyad- váráról, a Szépművészeti Múze- ''inról és a város más nevezetes­ségéről részletesen tájékoztatták az alföldi embereket. A Városli­getbe érve, egyesek a Vidámpark­ban, másók pedig az Állatkertien találtaik kellemes szórakozást. Este filmet vetítettek a gyárban, s utána ünnepi vacsorát rendeltek a gránitgyáriaik. A galamb-bősz ha­jú, de örökké mosolygó, fiatalos já­rású igazgató — Tóth Imre — még az asztaldíszítésben is segített, csakhogy a veijdégek jól érezzék magukat. Gondoskodott arról, hogy gyáriak és szövetkezetbeliek, nők és férfiak vegyesen üljenek az asztaloknál, hogy jól szórakoz­hassanak. Vacsora után táncraper- dült a vendégsereg. Együtt rop­ták a táncot falusiak és városiak. A nylonblúzos, selyem-ruhás és tű­sarkú cipős lányok közül meg sem lehetett ismerni, hogy melyik a pesti és melyik a kovácsházi. VALAMENNYIEN barátságosan elbeszélgettek. A gyáriak, amikor meglátták, hogy Báli elv-társ, a tsz elnöke nagysze­rűen hegedül, nem győzték di­csérni. Sokat jár az üzembe, se­gítenek neki gépek és alkatrészek beszerzésénél, tehát jól ismerik. — Na-gyszerű ember a maguk elnöke — magyarázta az egyik gyári munkás, aki maga is járt már Mezőkovácsházán. Meghív­tuk a legközelebbi pártnapunkra előadónak, ő tudja legjobban is­mertetni a mezőgazdaság helyze­tét, hisz bennünket is nagyon ér­dekel, mit adnak az országnak a földekről. — Meghiszem azt — veszi át a szót nem kis büszkeséggel a tsz egyik alapító tagja. — Tanácsel­nök volt korábban, a mi kéré­sünkre jött a termelőszövetkezet­be. De maguk sem panaszkodhat­nak az igazgatójukra. Végül megegyeztek abban, hogy a jó vezetéstől sok minden függ, de a munkások szorgalma, fegyel­mezett magatartása nélkül egye­dül a legjobb vezető sem produ­kálhat eredményeket. A kovács­háziak elmondták, hogy mit fejlő­dött a szövetkezetük az utóbbi években. Az üzemiek pedig azt, hogy nemzetközi viszonylatban el­ső helyen áll az üzemük a gránit­gyárak között az első osztályú ter­melésben. Ök rendszerint export­ra szállíthatják az-ösztermés 70— 75 százalékát. Éjjelre szállásról is gondoskod­tak a gyáriak s bár egy-két órát pihentek csak a kovácsháziak (a jó táncmulatságot senki nem akarta otthagyni), hajnali négykor frissen indultak tovább a Bala­tonra. A gyár igazgatója a város széléig kísérte kedves vendégeit, akiktől a kovácsházi viszontlátás reményében búcsúzott. A BALATONNAL újabb meglepetés várta őket. Sió­fokon telepedtek le. Egyesek azon­nal az „Öriáslavor”-ba igyekeztek fürödni, mások az út porát öblí­tették le egy hopár habzó sörrel, a természetkedvelők pedig terep­szemlére indultak a Balaton-par- ton. Sétáltak, napoztak, csónakáz­tak a Balatonon azok a tsz-tagok, akik jó munkájuk elismerése és jutalmaként részt vehettek a ki­ránduláson. Ott volt többek között Nemrég alakult meg Gyulán a Kiskereskedelmi Vállalat József Attila Kisz-szervezete. A meg­alakulás óta a szervezet 26 fiatal­ja aktívan részt vesz a szocialista kereskedelem kialakítsában. Meg­szervezték a fiatalok oktatását, részt vettek az üzletek átalakítá­si munkáiban és egy-egy fiatal ötven-ötven óra társadalmi mun­kát vállalt, amelyet eddig már Faragó Imre dohánykertész és Bajkán György zetoros. Mindket­ten tíz éve szövetkezeti tagok. Ott voltak és védték a közöst az ellen- forradalom idején is, de helytáll­nak ma is, hajnaltól késő estig szí­vesen dolgoznak a közösség és sa­ját maguk érdekében. Ott volt Új Ferenc, aki a tél ele­jén még azt mondta az agitátorok­nak, hogy ő utolsónak lép Ma­gyarországon a szövetkezetbe. De amikor legjobb barátai beléptek, önként jelentkezett maga is fel­vételre s most egyik legszorgalma­sabb tag. Elvitték kirándulni a kertészetben családtagként dol­gozó Kostyálik Erzsébet fiatal lányt több társával, mert a lányok nagyon sokat segítenek a jól jöve­delmező zöldségtermesztésben. A hosszú úton, hazafelé nagyon sokat daloltak. Egyre arról ábrán­doztak, hogy milyen nagy szere­tettel, barátsággal fogadták őket az üzemben. Ilyen nagyszerű talál­kozásra és vendéglátásra nem szá­mítottak. El is határozták, hogy meghívják az üzemeiket aratóbál­ra s már azt tárgyalták, hol ren­dezzék a héthatárrá szóló ünnep­séget, mit főzzenek, hogy a pes­tiek is jól érezzék magukat Ko­vácsházán. A. R. A felsőfokú égyetemi, levelező, és esti oktatás egyes kérdéseinek rendezéséről tájékoztatták a Mű­velődésügyi Minisztériumiban az MTI munkatársát. Levelező tagozaton folytathat­ják tanulmányaikat azok, akik az egyetem vagy főiskola székhelyé­től távol laknak, vagy lakóhelyü­kön nincs esti tagozat, vagy akik megfelelő indokok alapján erre külön engedélyt kaptak az egye­tem, iskola vezetőjétől, továbbá a mérnök-közgazdász és a kiegészí­tő tanárszakos hallgatók. Gimnáziumunk Idsztetói még erz őszön vállaltóik:, hogy leteszik az iíjú- kommunista próbát. Mindenki nagy lelkesedéssel fagott az anyag elsajá­tításához. Ekkor szervezetünkben még csak 63 tag volt, de a Kifli án-próbák befejeztével a taglétszám kétszeresre emelkedett. Májusra mind elméleti, mind pedig gyakorlati téren befejező­dött a felkészülés. A 20 munkaórát a község építésére fordítottuk. Mint szo­cialista segítő brigád dolgoztunk; A tagság 30—40 százalékkal teljesítette túl ezt a követelményt, A próbákhoz a vezetőség már két héttel előbb kijelölte a terepet, feltér­képezte és felállította az akadáyokat és az állomásokat. Az iskolából indul­tunk és 12 kilométernyi út megtétele után oda is tértünk vissza. A csopor­tok 15 percenként indultak. tJtközben 10 állomást kellett megkeresni. Min­denütt egy-egy betűt kaptak, s ebből a következő jelmondatot állították össze: MIK I DRUZSBA!, azaz BÉKE ÉS BARÁTSÁG! Az állomások megkeresésén kívül még 12 feladatot kellett megoldani. A feladatokat tanárok; munkásőrök és 160 százalékra teljesítettek. A társadalmi munkában különösen kitűnt Szécsi Klára, Búj Sándor és Papp István, akik a saját mun­katerületükön kívül más boltok­ban is segítettek. A KlSZ-fiata- loknak a munkája is lehetővé tet­te, hogy Gyulán egyre több kor­szerű, új üzletet adnak át a for­galomnak. . Piikó József Igen, e szép hivatás betöltését tűzték maguk elé azok a kollek­tívák, amelyek már megszerez­ték, vagy még a megtisztelő szo­cialista munkabrigád cím elnye­résért versenyeznek. Nagy mun­kát, nehéz feladatot vállaltak magukra ezek a közösségek: az új típusú, öntudatos emberek formálását. Az emberek gondolkodásának helyes irányba terelését, a szo­cialista öntudat fejlesztését nem lehet fél év alatt, de még egy év alatt sem megoldani. Állandó, szívós türelmet igényel ez a munka, amit mindennap újra és újra kell kezdeni. Dőreség lenne azt állítani akármelyik brigád­ról is, hogy tagjai azzal, hogy el­nyerték a szocialista címet, már teljesen szocialista gondolkodá­sú, új típusú emberekké váltak. Hogy ez mennyire így van, azt mi sem bizonyítja jobban a Szakszervezetek Megyei Taná­csának IV. küldöttgyűlésénél, melyen a beszámolókban és a vi­tában is sok szó esett erről a fia­tal, nagyszerű mozgalomról. Úgy lehetne összegezni a vitát, hogy nincsen még minden rendjén, so­kat kell még tenni ahhoz, hogy és esti oktatásban Szeptember 1-vel az egyes sza­kok jellegének és igényeinek meg­felelően bevezetik a kötelező fog­lalkozásokat is. A kötelező foglal­kozások számát és időtartamát úgy állapítják meg, hogy az — beleszámítva a vizsgákon való részvételt, továbbá a foglalkozá­sokra és vizsgákra való utazás idejét is — ne haladja meg a műszaki, a természettudományi és idegennyelvű szakokon éven­ként az e célra biztosított har­minc napot, más szakokon a 16, a tanító- és óvónőképző intézetek­rendőröfc áffiítottáfc össze a próba anyagából, és őfe: is -kérdezték ki ben­nünket. Ezzel igen nagy segítséget nyújtottak nekünk. Kötélmászás; el­méleti kérdés, ének, játék tett minket felváltva próbára. Sőt még főzni és lőni is kellett. Talán iegizgalmasa-bb a csónakázás volt; A csónak megta­lálása után 100 métert eveztünk árral szemben; Ezután a ;,legszebb” követ­kezett, egyesek szerint legalábbis az volt; Orosz vers elmondása. Lelemé­nyességünket pedig titkos írás meg­fejtésével tették próbára. Ezután újra elmélet, majd ismét versmondás kö­vetkezett, de már magyarul. Az is ki­derült, hogy M a legjobb sportoló, mert 100 métert kellett időre futni, majd pedig gránáttal do-bni célba. Ez­után egy igen hasznos próba követ­kezett. Közlekedés-rendészeti és úijel- zés-ismeretből kérdeztek bennünket. Ezzel a nagy próbatétel sikerrel lezá­rult. Esni kezdett az eső, de jóked­vünket nem tudta lehűteni. A legjobb­nak az egyik negyedikes csapat bizo­nyult. Természetesein hibák is voltak az eredmények mellett, ezek azonban nem annyira készületlenségből, mint inkább tapasztalatlanságból eredtek. Célunkat minden esetre elértük. Az érdekes, új formában szervezett ifjú­kommunista próbával az egész tagság érdeklődését sikerült felkelteni és megteremteni a jó alapot a szeptem­beri folytatáshoz. Szeptemberben már a hónap derekán egy nagy járőrver- senyt rendezünk, s ehhez az egész község társadalmi szervei segítséget fognak nyújtani. Mindenképpen mél­tók akarunk lenni a vörös tagsági könyvre és az „ifjúkomraunista” név­re! VARGA LÁSZLÓ a Szeghalmi Péter András Gimnázium KISZ-bízottsagának j titkára. I ezek a kollektívák egyre jobban betöltsék hivatásukat. A terme­lési eredményekkel legtöbb he­lyütt nincs baj, a kollektívák mindent elkövetnek, hogy válla­lásaikat minél jobban teljesít­sék. Ám az emberek nevelésében korántsem ilyen jók az eredmé­nyek. Ebben kellene előbbre jut­ni. Hogyan, miképpen? — ez itt a kérdés. Csakis úgy, ha a mun­kások politikai nevelése is mél­tó helyet kap a kollektívák ter­vében, s ennek teljesítéséért is legalább olyan szorgalommal küzdőnek, mint a gazdaságos termelésért, az önköltség csök­kentéséért, vagy a termelékeny­ség emeléséért. Ha e kettő: a termelés és a ne­velés párosul, csak akkor lehet kerek egész ez a mozgalom. Ezért pedig még nagyon sokat kell tenni, s nemcsak azokban a brigádokban, amelyek a szocia­lista címért küzdenek, hanem azokban is, ahol ezt már elnyer­ték. Mert régi igazság, hogy köny- nyebb valamit megszerezni, mint megtartani. Podína Péter ben a tizenkét napot. Ä kötelező foglalkozásokon a legfontosabb, illetve a legnehezebben elsajátít­ható tantárgyakat keH előadni. A felsőoktatási intézmények­ben továbbtanuló dolgozók közül az esti tagozaton tanulhatnak azok, akik az intézmény székhe­lyén laknak, illetve dolgoznak. A munkahely vezetőjének kérésére azonban a dékán (igazgató) enge­délyezheti azoknak a hallgatók­nak is a levelező tagozaton való tanulást, akiknek munkakörülmé­nyei lehetetlenné teszik az esti foglalkozáson a rendszeres rész­vételt. Az egyetem székftótyén fafej hallgatók részére 1960. szeptem­berétől 1962. szeptemberéig foko­zatosan visszaállítják az esti ta­gozati oktatást. A műszaki; természettudomá­nyi és idegennyelvű szakokon he­tenként legfeljebb tizenkét óra, más szakokon átlag nyolc óra kö­telező foglalkozást vezetnek be. A kötelező foglalkozások mellett fakultatív foglalkozásokat is szer­veznek. A naponkénti foglalko­zás azonban nem lehet több négy óránál és annak időpontját úgy jelölik ki, hogy a munkaidőked­vezményt élvező hallgató azokon pontosan meg jelenhessék. Mind a levelező, mind az esti tagozatok tanterveit a nappali tanulmányi anyag alapján készí­tik elő, figyelembe véve a képzé­si formák sajátos jellegét és igé­nyét, valamint a felsőoktatási re­form céljait. A levelező és esti tagozati ok­tatás átszervezése 1960. szeptem­ber 1-—1962. szeptember 1. közötti időben fokozatosan történik. A levelező és esti tagozatok vizsgáit, illetve az utóvizsga-idő­szakokat az illetékes rektor, dé­kán, vagy igazgató állapítja meg. A vizsgaidőszakokon belül a tár­gyanként legalább két vizsgaal­kalmat kell a hallgatóknak biz­tosítani. A felsőoktatási intézmények a jövőben rendszeres kapcsolatot tartanak a hallgatók munkahelye­ivel, tájékoztatni fogják azok ve­zetőit a dolgozók tanulmányi munkájával kapcsolatos problé­mákról és félévenként tanulmá­nyi eredményeikre!. Élenjárnak a társadalmi munkában a KISZ-tiatalok Bevezetik a kötelezi foglalkozásokat a felsőfokú levelező Büszkék vagyunk az „ifjúkommunista0 névre!

Next

/
Thumbnails
Contents