Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-19 / 144. szám

fMO. június 19., vasárnap NÉPÜJSÁg 3 'Vajúdód kákeftette cdejtebedik a& áf Amikor a dohányföldön az első szót váltottam Rusz Jánossal és Árgyelán Péterrel, még nem gondoltam arra, hogy a két tsz- paraszt olyan bogarat rak a fü­lembe, amely mindaddig nyugta­lanít, amíg nem járok a tények végére. A vitát az ekekapát húzó két ló gondozatlan patái váltották ki. — Nem törődik itt nálunk sen­ki ezekkel a lovakkal — mondta rosszallóan Rusz. — Hát szabad ennyire elhanyagolni ezeket a lá­bakat? — mutat megvető mosoly- lyal a világos pejkó felé. — Nézze meg ezt a lovat — szólal meg Árgyelán. Még egyéni koromban vasaltattam be, azóta senki sem törődik vele. — Ilyen a mi szövetkezetünk — mondta egyikőjük kissé gúnyos dicsekedéssel. — Azért addig még nem jutot­tunk — jegyeztem meg —, hogy a nyolc gondozatlan lópatából ítéljük meg, milyen is ez a szö­vetkezet. Hogy ez a két ló rendes patával járjon, az elsősorban a maguk dol ga . összenéznek. Rusz szólal meg. — Miért? Hát mindent nekünk kell meglátni? Minek van az el­nök, a brigádvezető, meg a lógon­dozó? Engem bizony, nem izgat ez az egész. Nem izgat, mert máma ezzel a lóval dolgozom, holnap meg a másikkal. Nem felelek sem­miért, majd csak lesz valahogy. Ha meg nem, akkor... odébb állők. Nem érkeztem különöskép­pen bosszankodni Rusz és Árgye­lán dobogásán, mert mindez a fa­lutól néhány száz méterre történt, s néhány perc múlva máris a köz­ségi pártszervezetnél jártam. A pártbizottságon éppen vezetőségi üléshez készülődtek. A növény- ápolásban elért eredményekről és a* aratás tennivalóiról beszélget­tek. Az asztalion a párttitkár Lünk József ült. Tőle jobbra Ur­ban József, a tagbaszakadt bri­gádvezető. Balra, félig a titkár­nak háttal, a vékonydongájú elég­gé ingerlékeny Varga János, a Táncsics Tsz elnöke. A titkárral szemben a község gondjainak in­tézésében megderesedett Tapasztó András tanácselnök. Mellette a mosolygós tekintetű Mladovenycz- ki Mihály kombaj nos, Kubinszki Albert postai kézbesítő és Cérnák József tsz-bérelszámoló. Mielőtt elkezdték volna a napirend meg­vitatását, a dohányföldön történ­tekről beszélgettünk. — A szövetkezetbe lépő parasz­tok közül sokan elutaztak a Lá­batlan! Cementgyárba dolgozni — mondta Lünk elvtárs —, s akik idehaza maradtak, azok bizony vajúdnak. Dolgoznak, dolgoznak ezek az emberek, de a közösségi életbe még nem tudtak kellően beilleszkedni. — Az új emberré válás nagyon nehéz — szólal meg a tanácsel­nök — ez nem megy egyik napról a másikra. Az emberek egy része ahogy aláirta a belépési nyilatko­zatot, nem a törődéssel, a szövet­kezeti munkák és a sarjadó új figyelésével, segítésével jegyezte el magát, hanem a közömbösség­gel. Nem törődnek azzal, hogy hol­nap mi lesz velük. Hát majd csak lesz valahogy, hiszen van brigád­vezető, elnök, meg párttitkár is a világon, akik ától-cettig mindent elintéznek, és így csak a sült ga­lambért kell a szájat tátani. A szobába csend lopakodik. Az ajtó függönyén átszűrődik a lealkonyodó nap sugara. A brigád­vezető szólal meg: — Rusz meg Árgyelán beszél? Hát ők az idén jóformán alig dol­goztak. Mással akarják maguknak kikapartatni a gesztenyét? Ök ad­dig nem kifogásolhatnák semmit, amíg kifelé tekingetnek. Segítse­nek a vezetőségnek — maguknak segítenek, de ehelyett inkább piszkálódinak, mert az könnyebb, mint az emberek elé állni, irányí­tani, s vezetni a közösséget. A tsz-elnök tenyerébe hajtja fe­jét. Fáradság látszik rajta. Arcát elönti a vér, de próbál uralkodni felajzott idegrendszerén. — Az emberek nevelése a legne­hezebb mesterség. Senkit sem a- karok megsérteni, igyekszem min­den taghoz külön megválasztani a hangnemet. Ebbe fáradok bele. Ha kemény hangon beszélek, akkor parancsolgatok, ha kérem az em­bereket, akkor meg nyegle va­gyok, ráadásul még macerálják is az embert: nagyságos úr, meg mit tudom ón mivel, ami bizony fáj. Ilyenkor mélyen belém markol­nak ezek a szavak. Hát ezt érdem­iem? Ezért intézem a közösség ügyeit? Hiszen ón is ugyan olyan ágról szakadt vagyok, mint bár­melyik egyszerű ember... Talán nem is bírom ezeket a szurka- piszlkákat tovább. Gondok ezek. Az új élet kiala­kulása megértést, megértést és is­mét megértést követel mindenki részéről. Köztudott, hogy a tsz- belépési nyilatkozat aláírásával senki sem kapott kétszobás villát, rádiót, televíziót, mosógépet, vil­lanyt, rendezettebb falut, kultu­ráltabb életet. Ezeket mind-mind ezután két kezünk munkájával te­remtjük elő a falun. Némelyek ré­széről miért e nagyfokú meg nem értés? — Peregnek fejemben a gondoláitok. Miért van az, hogy Kisdombegyházán egyesek türel­metlenek, mások elvesztik józan ítélőképességüket és felelőtlen fe­csegésbe, intrikákba kezdenek? Éj születik ebben a köz­ségben is, s bizony ez az új a so­rozatos vajúdások, viták terhe a- latt serdül férfivé. Némelyek a sok fától nem látják az erdőt, csak a maguk állítólagos igazát fújják. Bolhanagyságú sérelmüket elefántra nagyítják, s nem azt né­zik, merre vezet az út, amelyre az egész község lépett, hanem az árnyékvilág felé tekintketnek, a- hol a kulákok és a Nágel-féle földbirtokosok nyomorgatták a cselédséget. És most, amikor a község felett pirkad a hajnal, amikor az em­berséges élet itt is kezdetét veszi, máris megjelentek a villanysze­relők, hogy a holnap fényéből ide is jusson, hogy a városhoz ez a kicsinyke község is közelebb ke­rüljön. A Lehel és a Kossuth utcai találkozásnál a földművesszövet­kezet korszerű áruházat épít, s né­hány nap múlva megkezdik a fő­utca házai előtt levő árokmocsa­rak lecsapolását, épül az új tsz- központ is — így alakul, formá­lódik az élet. Ebben a községben is sarjad az új, szerte, amerre a szem ellát. Ezt csak azok nem látják, akik a behúnyt szemmel járást választot­ták. Gondolom: este, amikor Rusz és Árgyelán hazafelé nógatta a lo­vakat, meglátták, mire készül a falu, ők is odaálltak azok közé, a- kik igenis felelősséget éreznek a máért, éppúgy, mint a holnapért, hogy a Nágelek világa sohase jöj­jön vissza, hogy a sarjadó új — már a vajúdások közepette is — a korábbinál tartalmasabb életet nyújtson a község minden lakójá­nak. Dupsi Károly Szövetkezeti gazdák látogatása egy budapesti pártoló üzemben és a Balatonnál A mezőkovácsházi Űj Alkot­mány Termelőszövetkezet tagjai és Budapesti „Gránit” Csiszoló Korong és Kőedénygyár dolgozói között szívélyes barátság szövő­dött a közelmúltban. A fővárosi üzem munkásai védnökségükbe fogadták a viharsarki termelőszö­vetkezetet, segítették a nagyüze­mi közös gazdálkodás kibontakoz­tatását. A pesti munkások látoga­tásának viszonzásaként most a termelőszövetkezeti parasztok ke­resik fel a gyárat, szombaton hajnalban nyolcvanötén indultak külön autóbuszon a fővárosba. Az Űj Alkotmány Termelőszö­vetkezet gazdáit ünnepélyesen fo­gadták a Gránit Gyár dolgozói, megmutatták nekik üzemüket, Budapest nevezetességeit és szín­házjegyről is gondoskodtak ré­szükre szombat estére. A baráti találkozót követően, ma a Bala­tonhoz rándulnak ki a Békés me­gyei szövetkezeti parasztok. Új gépeket vásárolt a Sarkadi Faipari Ktsz A Sarkadi Faipari Szövetkezetnek jelenleg gozója van. Ezek közül Kisipari 140 dol­22 ipari Javítják az étolaj margarin minőségét és a A táplálkozástudomány szak­emberei az egészségesebb táplál­kozás érdekében a növényi zsira­dék, az étolaj és a margarin fo­kozottabb fogyasztását ajánlják. A két zsiradéktól azonban sokan idegenkednek. Panaszolják, hogy az étolaj és a margarin minősége nem megfelelő, az Élelmezésügyi Minisztérium az idén csaknem kétmillió forintot költ olyan kor­szerű berendezések üzembehelye­zésére, amelyek segítségével je­lentősen megjavul az étolaj és a margarin minősége. Az új berendezéssel és javított technológiával készült étolaj jobb, íztelen, szagtalan és világosabb színű az eddiginél. A korszerűsí­tés nemcsupán a minőséget javít­ja, hanem a tápértékét is fokoz­za. (MTI) tanuló, akik hároméves gyakor­lat után szabadulnak, mint mes­terek. Az eddigi gyakorlat sze­rint a végzett tanulók helyébe újakat vesznek fel. A ktsz a kö­zelmúltban saját erőből új gé­peket is vásárolt 67 ezer forint értékben. Többek között szalag­fűrészt, hegesztő agregátort, vil­lany traf ót és egy öttonnás teher­gépkocsit is. A ktsz foglalkozik kislakásépítkezésekkel is, s eb­ben az évben már ötöt át is a- dott A villanyszerelő brigádjuk je­lenleg a cukorgyárban dolgozik, később pedig ők végzik el Kö­rösi ad ánv község villamosítási munkálatait is. Diákok as iparban Vége az iskolai évnek, itt a nyári vakáció. Szabad a játék, strand, a nap bármely órájában, nem kell „rettegni” az iskolától. Azonban nem minden diák számára jött még el az igazi szünet. Egy részük kiveszi részét az üzemek termelő munkájából, ök azok, akik ez évben először a politechnikai oktatásban részt vesz­nek, és most két hetet a szünidőből a munkahelyeiken töltenek el. Itt kerestem fel őket, hogy ők maguk mondják el, mi a vélemé­nyük az új oktatási módról. o 99 Édes mesterség“ a cukrászok szakmája, s bizony, sokan szeretnének annak helyé­ben lenni, aki a cukrászműhely­ben dolgozik. —. Bár nehéz volt kezdetben, mégis megszerettem ezt a szak­mát, és lehet, hogy az érettségi után itt maradok — mondta Osz- lár László, aki ezt a szakmát vá­lasztotta. — Igen, egyedül rajta múlik minden — mondta Berényi Imre, aki mellett tanul. Imre bácsi, ahogy a tanulók nevezik, kiváló mester, mellette jó cukrász lehet Laci is. O hentes“ Nem megvetendő dolog hentes­nek lenni sem. Hogy mennyire nem, mindenki rájön, ha belekós­tol a híres gyulai kolbászba. A gyulai húsüzemben, már több diák dolgozik. Maszatosan, munkaru­hába öltözve, egy-egy szerszám­mal kezükben álltak körül, idős vezetőikkel. — Ki akar itt dolgozni az iskola elvégzése után is? — Én — jelentkezett a kerek arcú, mosolygós Szilágyi Lajcsi. — És kik voltak a legjobbak? — kérdeztem meg Lázár Pétert, az oktatójukat. Arcán mosoly fu­tott át, amikor felelt: — Az ikrek a legjobbak. Helye­sebben Kovács Sanyi és Józsi. A két fiú elvörösödött, s annyira egyformák voltak, hogy aki nem ismeri őket, azt hiheti káprázik a szeme, annyira egyformák. . — Szeretjük őket, szófogadó, rendes gyerekek — mondták ró­luk a munkások. o ,,Felnőttek világa“ az iskola elvégzése után? — újra kérdeztem itt is a fiúkat, és a vá­lasz: A kis Gogh Feri semmi pén­zért nem cserélne más pályával. Neki az asztalos mesterség a kedves. És a többi? Már sokaltam, hogy mindenki szereti szakmáját, és senkinek nincs kifogása az új ta/ntárgy ellen. Wittman József, a lakatosok „apja” mondta• — Helyes, hogy a fiúkkal meg­ismertetik a gyakorlati életet is, hisz számukra ez a „felnőttek vi­lága”. — Sokoldalú kiképzést, munka­szeretetei és szakmát kapnak itt a fiúk — egészítette ki Szabó György idős szakmunkás, a tanu­lók vezetője. o Vidám társaság Komoly munkahely a Gyulai ] Mezőgazdasági Ktsz is. Több szakma kapcsolódik egybe, így al­kotva az üzemet. Kárpitos, aszta­los, lakatos, villanyszerelő mes­terségekben dolgoznak itt a diá­kok. — Ki az, aki itt akar maradni fogadott a Vízügynél. Hatalma» csövek, gépalkatrészek között fog­lalatoskodtak a diákok a műhely udvarán. Olajos az arcuk, a ke­zük. Kérdéseimre egymást túlki­abálva igyekeztek felelni. Olya­nok voltak, mint a „pajkos ina­sok". Nőtáros Miska és a többi, ők sem hoztak szégyent az osztályuk­ra. Szeretik, és nem sajnálják a szakmájukban eltöltött két hetet, ami a szünidő rovására megy. De nemcsak ezek a fiúk dol­goznak, akikről írtam. A gyulai ipar termelő területein szétszórva, még számosán alkotják azt az osz­tályt, amely először vesz részt az Erkel Ferenc gimnázium politech­nikai oktatásában. És nemcsak ez az osztály, hanem az országban szerte mindenütt működnek ilye­nek. Bizonyítják, hogy az új isko­lareform bevált. Megszerették a diákok az S+J-esű és megszeret­ték az üzemekben őket is. Támo­gatják nemcsak tanítói munká­val, de pénzzel is. Soha ilyen le­hetőség nem volt még a fiatalok számára, hogy az iskola mellett szakmát is tanulhatnak, sőt mint most is, az eltöltött két hétre pénzt is kapjanak. Végül megismerve őket, terveiket, mvmkájükat, kí­vánjuk nekik: — Jó munkát, nya­ralást! Wegroszta Sándor Szölöperonoszpóra ÜLMKMOLY és gyümölcsvarasodás ellen permetezzünk irtására jól bevált az 50°|o"Os DDT pép VITIGRAN 0,25—0,35%-os oldata, továbbá a rczoxiklorid-tartalmú gombaölő­PERNIT szerrel. Kiváló tapadóképességü, mikrokristályos DDT-s szer, mész nem kell hozzá. 1 kg. Vi­0,4%-os oldata. tigran — 2 kg. rézgálicot pótol! Mindkét DDT-s szert keverhet­Vitignara használata olcsóbb és jük nyári hígításé mészkénlével gazdaságosabb a bordódénál! és bordóilével. Beszerezhető: A Földművesszövetkezetekben, az Állami Kis­kereskedelmi Vállalatok boljaiban és a vetőmagból tokban Forgalomba hozza: A Műtrágya és Növényvédöszer Értékesítő Szövetkezeti Vállalat és megyei kirendeltsége 3044 — ............................ ' ■ ........ 1

Next

/
Thumbnails
Contents