Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-19 / 144. szám
2 NÉP ÚJ SÄG 1900. Június 19., vasira*® Kádár János vezetésével megérkezett Bukarestbe az MSZMP küldöttsége Nemzetközi Szemle Amíg az elnök úr „megértette...44 Ritkán adódik olyan helyzet az életben, hogy valakit meghívnak valahová, s közvetlenül a látogatás előtt kitelik vele, hogy jelenlétére nincs szükség. A nemzetközi politikai életben pedig egyedülálló, hogy egy vezető nagyhatalom államfőjével történjék meg mindez, méghozzá kétszer egymás után. Már pedig a kapitalista világ vezető hatalmának, az Egyesült Államoknak államfőjével mindez a valóságban történt meg, egy hónap alatt két alkalommal: miután a csúcstalálkozót meghiúsította, Hruscsov miniszterelnök közölte vele, hogy a Szovjetunióban teendő látogatása ,,nem kívánatos”, az elmúlt héten pedig hűséges szövetségese, Kiéi miniszterelnök értesítette, hogy jobban teszi, ha — a nagy előkészületek ellenére — mégsem utazik Japánba. S az amerikai elnök — aki még néhány órával a látogatás lemondása előtt is fennen hangoztatta, nem hagyja, hogy elhatározásában „egy elenyésző kisebbség” befolyásolja — a lemondást követően nyilatkozatot adott, amelyben kijelentette: „Megértia japán kormány elhatározását...” 0 Pentagon tervez — a Szovjetunió végez Néhány hónappal Hruscsov amerikai látogatása és a Camp Da- vidben Eisenhowerre] folytatott megbeszélése után ez év januárjában Kiéi miniszterelnök rövid látogatásra Washingtonba érkezett, ahoi ünnepélyes keretek között aláírta az új japán—amerikai biztonsági szerződést, amelynek nyíltan bevallott célja, hogy Japánt az Egyesült. Államok legfontosabb távolkeleti támaszpontjává változtassa, ahonnan agresszív támadást lehet indítani a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság ellen. A szerződés amerikai sugalmazói és japán szövetségeseik azonban az ünnepélyes aláírási ceremónia közepette is nagyon jól tudták, hogy az új katonai paktum ezzel még koránt sem elintézett „ügy” a japán nép részéről. Az aláírást követő tiltakozás hullámai még el sem ültek, amikor Washington váratlan meglepetéssel lepte meg a világot. Közölték, hogy Eisenhower elnök a Szovjetunióban teendő látogatása után Japánba utazik, ahol ekkoi ünnepük — úgymond — a japán- amerikai kapcsolatok felvételének 100. évfordulóját. Azt csak később tették hozzá, hogy Eisenhower látogatásakor akarják kereztülhaj- szolni az új katonai szerződést. Az amerikai katonai körök tehát úgy számítottak: Eisenhower a Szovjetunióba utazik, ott kedvesen mosolyogva biztosítja a szovjet embereket az amerikai kormány „béketörekvéseiről”, majd onnan folytatja útját Japánba, ahol a béke „mosolygó hírnökeként’’ ünnepélyes fogadtatásban részesül. S miközben a béke-szólamok mögött háttérbe szarul az út lényege, szinte észrevétlenül ratifikáltatni lehet e gyűlöletes katonai paktumot, amely a Pentagon „repülő- gép-anyahajójávó” változtatja Japánt. A Washingtonban gondosan kiagyalt tervek azonban súlyos kudarcot vallottak. Miután lelepleződtek az amerikai katonai körök agresszív cselekményei és nyilvánvalóvá vált Eisenhower szerepe ezekben az akciókban, a Szovjetunió lemondta az amerikai elnök szovjetunióbeli látogatását, p ezek után, amikor véglegessé vált — a most már átalakított — elnöki úti program, akkor pőrére vetkőztetve ott állt az utazás valóságos célkitűzése: a távol-keleti csatlósok ellenőrzése, a véres verítékkel kiépített támaszpont- rendszer megtekintése. A „béke követéről” pedig kiderült, hogy nem más. mint a „Pentagon utazó ügynöke”. Hiba csúszott a számításba Az agresszív amerikai tervek nyílt lelepleződése példátlan visz- szahatást váltott ki Japánban. A tiltakozás olyan hulláma söpört végig az országon, amilyenre kevesen számítottak. A japánoknak egyébként is kevés illúziójuk van az amerikai „szövetségest” illetőDCmktLck éleit XII. Kati édesanyja nagyon fél, hogy háború lesz. Feri nem győzi vigasztalni: Nem kell félni, nem lesz háború. Az embereknek több eszük van már, nem engedik. — Kérdezik is édes fiam a szegény embert... Azt csinálnak, amit akarnak. Majd egy átkozott napon meggyújtják a kanócót ... — Nem könnyű azt mama. Látja, Japánban sem akarták megkérdezni a dolgokról az embereket, aztán szóltak azok anélkül is. — Feri a kerékpárját re- perálta az udvaron, anyósa pedig szemet válogatott az aprójószágnak. így aztán hosszú szünetek követtek egy-egy véleményt. Ferinek szüksége is volt erre, hiszen nem szakértője ő a nemzetközi politikának és törni kellett a fejét, míg a mama egy- egy „fogós” kérdésére válaszolni tudott. — És mit gondolsz fiam, ebből a Japán dologból nem lesz háború ...? Ezek az apró emberek nagyon vad emberek ám. öregapátok is, isten nyugosztalja, sokat mondta, hogy milyen haramiák. n — Ne féljen, nem lesz. ök maguk elintézik azt, amit akarnak. — Ehh, ronda a világ — tá- pászkodott fel az öregasszony a sámliról, mert végzett a szem válogatással, arra meg mégsem pocsékolja az időt, hogy tétlenkedve erről beszéljen. Nem az ő dolga — mondta —, majd eldöntik a nagyok. Feri meg mosolygott a dolgon öregasszony. Sok mindenen keresztülment, hogyne félne. E héten kijutott Ferinek a munkából. Délelőttönként a ház körül volt mit csinálnia, aztán egyszer a lakáshivatalba is be ment, ahol újra ígéretet kapott Az üzemben pedig igen nagy hajrá volt. öt aratógépet kelleti a műhelynek megjavítania hét végére. A gépek tsz-eké meg gépállomásoké. Azt kérték, hogy feltétlenül legyen kész péntekre, mert hét végén kezdődik az aratás. A lakatosaié viszont szemrehányást tettek — illetékesebb híján, a művezetőnek. — Miért nem hozták előbb? Tudhatták a tszesek is, hogy mikor lehet kezdeni az aratást. Jó, en, hiszen az egyszerű japánnak, ha az Egyesült Államokra tekint, az atombombától sújtott Hirosima és Nagaszaki jut eszébe. Ha mindehhez járul még az új szerződés, amelyet Kisi-finoman kifejezve — „némi rendőri segédlettel” ratifi- káltatott az alsóházban és hozzászámítva ehhez Eisenhower tervezett látogatásának célját, teljesen érthető az egész népet átfogó tiltakozás, amely az ország minden részére kiterjed. Ilyen körülmények között Washington számára csupán két választás maradt, és egyik sem kecsegtet till sok sikerrel. Egyik megoldás lett volna a távol-keleti utazás lemondása vagy elhalasztása, a másik pedig —és mint ismeretes, — Eisenhower e mellett döntött, — a kedvezőtlen körülmények ellenére mégis csak nekivágni az útnak, abban a reményben, ha a japán tömegek nem is, de a rendőrség majd biztosítja az „ünnepélyes” fogadtatást. Ma már nyilván Eisenhower is „megértette”, jobb lett volna az első megoldást választani A harc folytatódik Eisenhower útjának lemondása az agresszív amerikai politika látványos kudarca. A Japánban történt események azonban nemcsak az amerikai külpolitikai irányvonal bukását mutatják, hanem a jelenlegi Japán kormányét is. Nem kétséges, hogy a japán nép, amely most hatalmas győzelmet aratott, folytatja harcát az amerikai—japán biztonsági szerződés ellen hiszen Kisi miniszterelnök nyíltan beismerte. hogy „mindaddig nem áll szándékában lemondani, illetőleg a japán parlamentet feloszlatni, amíg nem erőszakolta keresztül a ratifikálást”. Az még nem dőlt el, hogy Kisinek vagy esetleges utódjának sikerül-e erőszakkal ratifikáltatni a felsőházban a háborús szerződést, de az bizonyos, hogy az agresszív politika Dél-Korea és Törökország után Japánban is súlyos vereséget szenvedett. hogy nem akkor hozták, amikor már vágni kell a búzát. — Kivételes dolog ez, szaktársak, máskor nem szokott ilyen történni, tudják. Ráverünk e héten és meglesz. Nem is a munka bosszantotta a lakatosokat, hanem az, hogy egy kis hanyagságot láttak a dologban. Meg is mondta, éppen Feri: — Ha mi is ilyen szervezetten dolgoznánk, fuccs lenne a tervnek. Aztán megszervezték a munkát, beosztottak mindent pontosan. Ferinek két óra helyett 12- re kellett bemennie az üzembe. Rávertek a lakatosok elég rendesen. Csütörtökön este Férték már előkészítették átadásra a gépeket. — Na — ütött Feri az aratógép oldalára, mikor meghúzta az utolsó csavart is — vihetnek, arass aztán nekem rendesen, mert különben beöntetlek ... Az örök munkás-humor persze most sem maradhatott el. öten voltak ott a javító brigádban, köztük Mészöly Pista, aki nem hagyta szó nélkül Feri beszélgetését az aratógéppel: — Figyelitek srácok! Feri röp- gyűlést tart a gépnek ... A többiek sem hagyták, kaptak a dolgon: — Mi az Feri, hány nyelvet tanultál te? Nem is tudtuk, hogy a vassal is tudsz csevegni. Bukarest (MTI) Szombaton délelőtt fél tíz órakor Kádár János elvtárs vezetésével megérkezett a fellobogó- zott bukaresti repülőtérre a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, hogy részt vegyen a Moszkva (TASZSZ) Junius 18-án a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége, élén Nyikita Hí uscsovval, „II—18” repülőgépen Moszkvából Bukarestbe utazott, hogy részt vegyen a Román Munkáspárt III. kongresszusán. — Na halljátok — heccelődött újra Pista —. ó már a jövő lakatosa! A világ minden nyelvén beszél, még a gépek nyelvén is... — Befogd már azt a tejfeles szádat, mert bajuszt kenek fölé ezzel a gépzsírral! — ugrott Pistához Feri, de emez rögtön megugrott, s vagy harminc méterről kacagott vissza. Aztán a végén egymás vállát fogva mentek már vissza a munkapad mellé. Otthon különben minden rendben van, bár Kati többször is szemrehányást tett Ferinek a múltkori kiruccanásért. Egyik reggel, mikor Kati indult a tsz-be, Feritől megkérdezte, hogy este rendesen jön-e? — Persze, sietek — válaszolt emez természetesen. — Nem úgy, mint a múltkor, ugye? . .. Bicikli mellett.. — Ne emlegesd mindig, Katikám ... Kati nem szólt többet, csak fejével adott hangsúlyt, hogy: jó, jó, de valóban ne forduljon többször elő. Aztán ölébe telepedett, mert még volt negyed órája az induláshoz. — Csak te vigyázz magadra, nehogy nekem cipekedj valamit, s odalegyen a gyerek ... — ölelte magához Feri. — Te buta — nevetett Kati fölényesen — számít is annak még az emelés. Mit gondolsz, még két hónapos sincs... Roman Munkáspárt hétfőn kezdődő 3. pártkongresszusán. A repülőtérről a fogadtatás u- tán Kádár János Gheorghiu-Dej és Chivu Stoica társaságában gépkocsiban a küldöttség szálláshelyére hajtatott. A küldöttséget a vnukovoi repülőtéren az SZKP vezetői búcsúztatták. A búcsúztatáson megjelentek a Román Népköz- társaság szovjetunióbeli nagy- követségének munkatársai, élükön Sván ideiglenes ügyvivővel. — Kati! — fordította Feri az asszonyt magafelé, s egészen halban, hogy a mama s Gizi ne hallja, kérdezte: — Te tudod, hoqy mikor történt ... 2 Kati felugrott- férje öléből, s harsányan nevetett. Feri pirulva és bizonytalanul motyogott.: — Jó, jó.... dehát... én is tudom, hogy mikor... Te útd- d? — Gondolom. — ült vissza férje ölébe Kati, s súgta ugyan olyan halhan, mint ahogyan az előbb Feri kérdezett. A múlt hét történetéhez tartozik. hogy vasárnapra kirándulást terveztek Szanazugba. No persze, ha az idő engedi. ('ny egyeztek meg, hogy ketten mennek csak, de Gizi addig könyörgött, egész héten, míg szombat reggel sikerült Ferit megpuhitania. — Addig véglegesen úgy sem bocsátók meg, vedd tudomásul sógor — zsarolt Gizi a régebbi nézeteltéréssel. De azért hízelgett is, mert közben megsímogatta sógora karját. — Jól van, gyere — egyezett bele Feri, hogy ne könyörögjön már annyit. Gizi meg boldogan rohant anyjához, újságolta Feri iágyságát. Hogy aztán ma tényleg mehet- e a kis sógornő, Katinak nem volt később ellenvetése, arról a jövő vasárnap számolok be. Varga Tibor Az SZKP küldöttsége Romániába utazott Szénmosó utca Döbbenetes erő. A levegőben, a föld alatt csővezetékek kígyóznak, égbenyúló kémények füstölögnek. Hatvan kilométernyi vasúti sín kanyarog és 15 kilométer betonút. Csattognak a vagonok ütközői, súlyosan gördülnek a tehergépkocsik. Itt e- melkedik a nagyolvasztó, amott a kokszoló, megint emitt az erőmű. Gyorsan nem is tudom elsorolni az összefüggő gyárrészlegeket, hiszen 500 holdat „terítenek” be. Hét, vagy nyolc éve jártam itt, akkor még laikus szemmel alig láttam valamit. Emelkedő falakat, falusi házma nassáaú földhányásokat. Most tudtam meg, egymillió köbméter földet mozgattak meo. hogy a hullámos tatait egy- színtre ..criszol'ák" a vasúttal. Most már betonút kanvarog a r>n\i,nr utcában, a. Szénmosó utcában, meg mit tudom még milyenben. Igen, ma már a különböző gyárrészlegek között futó betonutak fordulóján útjelző táblák állnak. Egy kicsit ki is húzom magam: mire vagyunk képesek! Dunai vasművet építettünk) amelynek három 125 tonnás martinkemencéje 1959- ben 244 ezer tonna acélt adott. Es persze építjük tovább. 1965- ben acélnyersvasból 70 000, vastag és középvékony lemezből 250 000, hideg hengerelt finomlemezből S0 000 tonnát ad majd. És ezer és ezer tonnákat ónozott lemezből. acélöntecsből, dinamó és transzformátor lemezből, valamint nagymennyiségű vegyi terméket, nevezetesen tiszta benzolt is. Nagyszerű, érzés végigmenni a Szénmosó utcán, azután nézni a nagykohóban a láng vörös és lávaként ömlő vasat. Majd a 400 személyes munkás- szállót, ahol napi két forintot fizetnek a munkások a lakásért, világításért, fűtésért, s az ágyneműért. Büszkeség, hogy a martinászok csapolás után az olvasó teremben ülnek, vagy a kultúrteremben filmet, vagy televízió adást néznek. Mindezek után végigsétálni a harmincegy- I ezer állandó lakosú Sztálinvárosban (ideiglenes lakosa van öt- j hatezer), a parkokkal körülölelt lakások között visszagondolni: I tiz évvel ezelőtt ! kezdtük a puszta földön. Most meg a. lakások nyolcvan szá- , zaléka távfűtéses. I A nagyakarások népéből, amelyről j Ady írt, nagy tettek népe lettünk. Ez ölt testet a Dunai Vasműben, Sztálinuáros- ban — a Szénmosó utcában. —el
