Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-15 / 114. szám

WW. május 15., vasárnap SÉPÚJSÁg 5 a mezon Éjfél van, s az óság undok pókja egyre szövi rongy ionalát tovább, hálót terít a paraszt álmára, s biztatja, hogy jönnek a csodák. Kártyavetésen jósolt jövendő, vénasszonyok babonás vakhite csepegteti szirupos reményét sok ember fásult, balga lelkibe. A múlton kuporog itt a szándék, fogához veri hitvány garasát, csak fél araszt szántson el a szomszéd, törvényig viszi dühében szavát. Földért koplaló, konok egy fajta. Egy ura van: a tulajdon holdak. Szemét hunyja, fülét is bedugja, bár kertjében dübörög a holnap. Szeretem is, csodálom is bennük ezt az ősi, szilaj nyakasságot, s megmarkolnám, ha szívem engedné nem egyszer, se százszor a korbácsot. 1959. november. TÓTH LAJOS G-yomai „gyalogsátán “-ok iVoha Bálint Sándor Szegedi szó­tára nem ismeri a szót, úgy látszik, al­földi és kelet-magyarországi, ,,házas* ságiközvetítő’* jelentésben. A sokáig csak házasságkötése után 2 hónap múl- kács Gábor nevében jött, 1912-ben va gyűlt össze annyi mersz, hogy urát mondott igen-t. visszategezze. Lukács Gábort ekkor hívták be hadgyakorlatra az első vi­A leány könnyen talált gyalogsátánt rokonságában, ha igen-t üzent. Ellen­Kecskeméten élt Baksay Sander Írja furcsáUi0tta leIrnl a Igy lé. 1888-ban irodalmi dolgozataiban (III. lágháború előtt, s a levélpapírra mái t>en a nem vitelének keserves szere­pére csak húzódozva vállalkoztak. Er* 36): „A gyalogsátán félhivatalos kezé­ről a legény a násznagy oltalma alá kerül.” Móricz Zsigmond 1912-ben szü­letett Tavaszi szél c. regényében olvas­hatjuk (27. 1.) a komendáló asszonyo­kat híjják Debrecenben gyalog szarká­nak, gyalog sátánnak. A Üj Ma­gyar Tájszótár gyűjtése szerint pl. Haj­pett a katonai behívó a zsilip szerepé- ^ a szerepre századunk első évtize- be az emancipáció útján. A megszépítő dében már felhasználták a postát is. távolságban Lukács honvédnak máson Fekete Mari is levélben írta meg D. járt az esze, nem azon, hogy a „te” zs.-nak: „Köszönöm az irántam’ meg- tituluson megütközzék. emlékezését, de ne fáradjon!” Kíméle­Hogy mi szükség volt a gyalogsátá- kitérő választ adott az elutasító nokra? Ennek magyarázata a paraszt- csalad: „Meg nem akar férjhez men­____^______^ __________________^ ság régi életformájában és gondolko- ^ ••••*’ Az ilyen gyalogsátánt kellemet­d úböszörményben. „gyalogsátán az az dásában gyökerezik. Csat Erzsébet 18 lenül fogadták, és részt kellett vállai- asszony, akit előre elküld a leendő vő- éves korában ment először férjhez. Ad- ala rokoni kapcsolatai miatt a fiú ro­le gény a lányos házhoz, hogy megy-e ddgi életében háromszor volt bálban, konságának orrolásaból. F. J. gyalog­azaz legények társaságában. Mim ő sátánja Fekete Mariéknál kifordítva mondta: „Az utcán sem kódorogtak a vetbe fel ködmönét, s úgy távozott lányok.” Este hat óra után leányoknak nyíltan dacolva a nem miatt, már nem illett az utcaajtó küszöbét hát hozzá a lány vagy sem.” Mielőtt elindultam, hogy elbeszélges­sek a házasságkötéshez kapcsolódott, kihalóban lévő népszokás még élő hír­A bátrabb legények szemé­lyesen mentek el leánynézőbe, nem Futyureszo Csak nézek utánad, míg ködbeveszően Eltűnik lépted a lombok alatt. Villogó szoknyád a szélben ficánkol, S csókolják lábad a napsugarak. Óh — Barna hajadnak és meggyszvnü szádnak, Emléke lüktet és dúl ereimben, És kész volnék tán, hogy az utad a pusztán Búzavirággal mind telehintsem. Csak ringjon a lépted, s az alkonyi fényben, Érzem, a szívem megremegett. Derekad ringó ritmusa tűnik, S valamit súgnak a nyárlevelek. Vörös lesz lassan az alkonyi távol. Elhal a nóta, a szóm elakad.» Parányi folt vagy, és vissza se latszol, Meggyszínű szád és a barna hajad. KOVÁCS ISTVÁN mondóival, bennem in meg-megrezzem átlePni- ESése hetük megfeszített mun. az az érzés, amit a szó táplálhat. „ínét- kavaJ 1011 eI’ s es'ak vasárnap jutott ^érteje ehhez engedélyt gyalogsátán re kelt rosszindulat”, körülbelül ez jut néhány órányi szabad idejük, amikor utján, s ha megköszönte a lány a meg- eszünkbe „sátán” szavunkat hallva, s barátnőikkel találkoztak. Nem ismer- tiszteltetést, azaz kiadta útját, a le. nyomban elvonul képzeletünkben Ven ték tehát egymást a fiatalok, noha egy gény nem mulasztotta el a megjegy* faluban éltek. Szükség volt közvetítő- /Ast: „Nagyfont hordod az orrod Ró- re, aki az első találkozást pótolta. Az A szomszédos Endrődről a „karó­___|___________________________________ Idősebb asszonyok egybehangzóan az rágó.. (rátartl) gyamaiak közé, vagy s zonyok is, nehogy rosszra gondoljunk. a‘<kt>ri legények többségének gyámol- cyoraa északkeleti oldaláról Mirhát- Nem is erről van szó a gyomai „gya- tálanságáról beszélnek. „Némelyik rói a nyugatira, Fegyvernékre, menni logsátán”-oik esetében! olyan volt, hogy barátjával együtt személyesen leánynézőbe, ehhez kel­m , , , ment lánynézőbe” - mondják. A nagy lett ám kuráasi. Nemhiába született A gyomai gyalogsAtániok nem többség gyalogsátámt küldött maga he­kezdeményezték a házasságot, csak lyett. di Otellójának Jágója, Madách Luci­ferje és Arany János Vörös Rébékje. Magyarázkodnak a megkérdezett asz­követi minőségben képviselték a csa­ládi tanács óhaját. Amolyan hírvivő szerepet töltöttek be. „Vezényelt a gyomai szólásmondás: „Feigyvernek — nem menj arra, megvernek!** A? A föld vagy on megtartása és igenbe tartó legényt botokkal fel­szeret barátai kísérték el útjára, ....... . „ _____________ ________ __ gyarapítsa lényeges szerepet játszott _ . é ltesebb cseléd”, mondja a népnyelv, fiatalok kiházasltásakor. A leendő vő- arm° í;nn 10 f nyos an, .. . .... őrt álltak a kapu előtt. S Itt a szavaknak a mai köznyelvtol legeny rokonsága pontosan kiszámí­totta, hogy a kiszemelt leány hány földet „tesz össze” a fiúé­Ha az ipa (apa), napa (anya) és • lány jóváhagyták a legény udvarias! eltérő jelentése van. A „vezényel1 követ szerepével összefüggésben any- „fertály1 nyit jelent, hogy „hírt visz”, „kedvél­tet”, „ajánl”. De csak egyszeri követ­járásra szólt a megbizalas. és mégha- sóit Gyomán. Ha a leány „nem esett gedélyezésének kelte egy Íratlan há- tározott feladatot kellett végrehajtania, a fiú fajtájába”, néha pártfogója is másság! szerződés Lapjának aljáira ke* Az „éltesebb cseléd” sem a mai szavunk akadt a családi tanácsban, mondván: megfelelője, hanem talpraesett asz- „A szegénységét kipótolja ügyes kézé­val. (Egy fertály hét hold.) Árva Nagy szándékát, kezdetét vehette a rövid Eszti 2, Csat Erzsébet 4 fertályt jus- ideig tartó udvarlás. Az udvarlás en­rült. Egy gyomai régi szólásmondás is ezt a napot idézi: „Mire az isten észre­szóny 1. ,,fehércseléd”-ef kell értenünk vél!” Azonban csak a különlegesen jól veszi, két vénasszony összeteszl.’ rajta. Azonban, a nyelv fejlődése lévén szövő-fonó lányoknak nézték el, hogy bonyolult folyamat a változott tártál­Az udvarlás kezdete után néhány mú szó módosult jelentése mégis «leg­kevesebb föl-det hozzon, mint a legény, héttel maga a legény kérte meg a le* Jó házasságnak azt tekintették, amikor ány kezét mondóka-kisérettel: őrzi bölcsőjének levegőjét. Ha a férfi a leány volt gazdagabb. Ilyenkor a vő- Tisztelem és nő régi alárendelt viszonyát körül- legény gyalogsátánja ajándékot ka- tekin.tőbben elemezzük, érezzük, hogy pott, és elmondhatta: „Piros papucsot a „cseléd” a népnyelvben is, nem cse- szolgáltam.” Gyakran „leolvasta" a kély mértékben azt is jelenti, ami mai szegény lány a gazdag fiúról, hogy öt köznyelvünkben a szóhoz tapad. Ott „hordja szívén”, de mégis „megcsal­háznak gazdáját, asz- Iszonyát, Megkérem magamnak szép eladó (lányát... stb. A lakodalom napján jutott még sze* ült az asszony ura a kanna mellett, ta”, mert gazdagabb lányhoz erőltet- fep a gyomai gyalogsátánoknak: V, de asszonyával töltetett magának vi- ték. Ugyancsak „kosarat kapott" a Kovács Lajosné, Lukács Gábor gyalog­zet, ha szomjas volt. A legény, majd a szegény fiú gyalogsátánja a nálánál jó- sátánja 1912 márciusában vacsora után férj tegezte a „feftércseléd”-et, de Fe- val gazdagabb lány otthonában, kete Mária gyomai gyalogsátánban • A szerző cikkét a néprajztudo­mány igen becses adalékának tartjuk. Szerk. A család már rábeszélte a legényt, hogy ez és ez volna hozzávaló, ami­kor felkérték a rokonság egyik ügyes asszonyát a gyalogsátán szerepére. Csat Erzsébetnél Kádas Petemé (Imre ■Tuicsa) járt el Megyeri Mihály gyalog- sátánjaként, és előadta, hogy Mlhály­a lakodalmi ze-nkar elé állt, és eléne­keltemé a násznéppel: Végigmentem az utcán, Besároztam a csizmám, Megérdemli az a lány, Kiért sáros a csizmám. ujjas gombjai iszonyodnak bele. Ügy érzi, övé az egész határ a gyomai piactérig, ahonnan szét­szórtan villannak elő a villany- lámpák apró fényei. Olyanok, mint az égre ragasztott halpikke­lyek hétágas naposidöben. Lágyan vibrál körülöttük a megperkelö- dött setétség, úgy hat, mintha pi­pából füstöt fújt volna oda vala­mi nagyszájú ember. Gondolatban odaröppen Ábel és hangos szóval visszakamyarit ide: — Petráért küldött az asszony... Anélkül jövök ... — Na, elhagytad? — El, a halászoknál, összetört a demizson... Ügy magától. Ezt mondom majd az asszonynak. A többit nem... — Tán Kálmán nap volt? — De még milyen! Csuda finom bürgét ettünk. A leniben megállt a bicska. Csöves paprikával meg- vaditották úgy, hogy... Nem mer­tünk rágyújtani, mert féltünk, lángot vet a sátor... Iszonyatos erős volt. Vyel az esteli íz után Abel. Kóstolgatja, cuppogtat és még pityeget is hozzá, mint a va­csorán. Jól sikerült, megérte a fáradságot. De a fifikát is. Ké­szült már a hajcihőre egy hete, amióta az elnök meghívta. Síma muri lesz, asszony nélkül... Ez már hiba, de majd lesz valahogy... Lett is. Ürült a petró erősen. Igaz, egy keveset segített is, de hát igy kerek a világ. Égve ma­radt az istállóban a lámpa. Az öblöny itatásánál melléügyetlen- kedte a petrót. Az utolját kiküld­te zsilipet kezelni. Mire az asz- szony kezébe került, nem lötyö­gött benne semmi. Ezt várta Ábel és a hangot, amivel hívta magá­hoz: — Nincs petró, apja... Ábel nagy hangon vissza: — Hogy, hogy! Tegnap még te­listele volt... Nem erőltette a vitát Abel, ne­hogy balul üssön ki. Tudta, úgy is oda lyukad ki az asszony, hogy menni kell. Alig győzte cér­nával, de négy óra felé csak ki­bökte az asszony: — Jó volna, ha beugranái Gyo­mára... Ment Ábel, csak csizmát húzott, nagyja szőrt lekaparta magáról az életlen borotvával és a lavórba belenevetett, ahogy mosakodott: — Hosszú haj, rövid ész... Végigkaptat a délutánon Ábel és utána az esten. Csodálkozik a sűrű sötétéségen és magában ne­vet Mihály komám egy keveset. Kicsalta az ágyból, a meleg péti­déi mellől. Lehet, hogy álmodott is a cimbora, valami nagyon szé­pet. Azt, hogy még mindig legény és lánnyal hengergődzik a füzes­ben, vagy más, a mi még szebb... Kuncogna még tovább Ábel, de a Mihály koma mozdulata megál­lítja. Mintha zerge lenne a paj­tás, olyant ugrott a csurgőcsator- nán keresztül. Megérkeztek. On­nan már út vezet. neki a gátnak és a másik, őrház-kert lábáig, A Ez a köszöntő a menyasszonynak szólt, aki vele igent üzent. A gyalog- dűlőút közepén megállt Mihály es rak „komoly a számvetése”. Ugyanezt sátán fáradságát a vőlegény köszönte szembefordult a lóval és Ábellel: jelentette neki Szerető Antal gyalog­— Na M* \ég mondani akart valamit Mihály, de belédermedt a szó, mint akinek macska ugrik a vállára és ijedtében szoborrá vál­tozik. A szája széle mozog, de az is csak úgy, mint aki kicsi korá­ban éretlen mákkal jóllakott. Há­pog, tátog és a színe változik, mint a hideglelősé. A paradicso­ménál pirosabb, a tojásénál meg fehérebb az arca, azután meg el­szürkül, mint a hamuba ejtett ólom. Az izzadtság kinőtt a hóm­sátánja (Csapó Sándomé) is, és kérte engedélyt az udvarlásához. Csat Erzsé­meg, elhúzatva nótáját. Ennyit a gyomai gyalogsátá­bet elvált első urától. Vásár volt ép- nokról. Békés községben szélesebb te* pen Gyomán, ő a ház előtt állt kisfia- rületet fedett ez a szó a nép tudatá­val, amikor két legény ment arra. Az ban. Nemcsak házasság-ügyben vitt egyiknek megtetszett a menyecske, hírt a gyalogsátán. Mészáros József Harmadnap gyalogsátánt küldött tuda- egy 1904-ból származó gyermekkori kőim, elvált-e már, s fogadná-e köze- emlékére hivatkozva mondja: A bé­ledését. Most ni olimpos*i Hóra különböző utak felé terelte a frigyek sorsát. Ha a leány családja is­kési tanácsbeliek egy üstökös feltűné­sekor „gyalogsátánt menesztettek” egy „mindentudó” idős asszonyhoz, mon­daná meg, hogy mi is történt tulaj­, doniképpen. Sarkadon is többet jelen­merte a legény csaladját, egyszerűbb teM , mint Gyomán, err9 utal Bondár András tanár Tóth Sán­dortól, Képíró Erzsébettől és Pribék Ferenctől, Molnár FerencnéVől és Leel- össy Jánosnéról nyert értesülése. (Két utóbbi elhunyt.) A Váradi Ferenctől volt a döntés. Először a szülök tár* gyalták meg a dolgot, majd a leányt is megkédezték, „le tudja-e vele küsz- lokán, mint <i legényes pattanás és küdni az életet”. Vagy nyomban üze- széimálló cseppekben csurognak netet küldtek vissza, vagy gondolko- le az ingből kivirító csupasz köl- <*** «« k<^rtek- Az utóbbi esetben a nyeá Vtesül<^á“v^ dökére. Megrázta magát Mihály, leány KZuIe'i küldtek gyaiogsátámt biz- ^gböi vató. Itt az összeboronálás után mint aki ébredezik. Közelebb lé- tató ava8y kltérö válaszukkal. Csapó a menyasszony ágyát a vőlegény gya­Sándomé 1904-ben Zöld Mari igen-jét logsätÄnja váltja M jelképes összegért, vitte Kató Eleknek, majd 1909-ben Gál Terézét Erdei Lajosnak. Kovács Róza LuS Sitit az emlékezés romjai alól először igent üzent Csapó Lajosné val, áshatjuk elő ezt a népszokást, hiszen költ vissza paripa, nem is hor- néhány nap múlva meggondolta ínyébe az átalakuló világban a tár- kantott, Üres tekintettel nezte Mi- magát, és az ő gyaüogsátánjával nem-el sudalmi felszabadulás folyamata lép. hályt, amint lóbázta a lámpát és küldött. Fekete Marit 15 éves korában Miközben beolvad a néprajztudomány papucsával dobog az Úton, mint kereste először gyalogsátán, majd ezt ismeretanyagának tengerébe, búcsúz- akit lespriccelt a béka. Szorítóba méS «aszesen hat követte. A hetedik- tatóul megörökítjük hírét. érezte magát Mihály és nem tud- nek' v- Kovács Lajosnénak, ak> viragh Ferenc ta, hogy ilyenkor ordítani vagy nevetni szoktak-e az emberek. pett a lóhoz és belevilágított a szemébe. Az ujjúval felé is bö­kött, mintha ijesztené. Nem hő­Csak azt érezte, hogy összegyűlt benne a fekete felhő és mindjárt annyi szikrát hány széjjel, hogy világos lesz a határ Kévéig. A hangja is idegen, vádoló olyan, mintha pincéből szólana fel: — Te Abel... vak ez a ló... — Hát... hát, azért nem lát, éesegykomám... KERESSE FEL AZ Antikvár könyvesboltot. Szent István tér 3. szám alatt, ahol jobbnál jobb antikvár és új könyvekben válogathat Kiolvasott könyveit jó áron megvásároljuk'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents