Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-11 / 110. szám

2

HÉPÚJ SÄG

I960, május 11., szerda

Hruscsov eivtárs beszéde

A második gépipari hét ankétja

0Foly tatás az 1. oldalról.)

Ha a békeszerződés aláírása után valaki erőszakkal próbál utat törni Nyugat-Berlinhez, amelyet mi szabad városnak szeretnénk látni, ezzel az erőszakkal mi a mi erőnket állítjuk szembe.

Ezt tudva az Egyesült Államok egyes politikusai elhatározták, hogy megleckéztetik Hruscsovot: mivel azt mondja, hogy az erővel erőt állít szembe, mi majd megtanítjuk a Szovjetuniót, átrepülünk fölötte. Már repültek is és visszatértek. így volt ez április 9-én is. Beszéltem erről. Az E- gyesült Államokban még tagadják ezt a berepülést. Az adott e- setben így fest a szabály: ha nem fogták meg, nem tolvaj. Most aztán megfogtuk a tolvajt és az e- gész világ tud róla.

Április 9-én is le kellett volna lőni a felderítő gépet. Katonáink azonban, enyhén szólva, elmulasztották ezt. Ahogy mondani szokás, ezért megleckéztettük őket. Május elsején a felderítőgépet lelőtték. Katonáink ragyogóan ellátták feladatukat, amikor az ellenség arcátlanná vált.

Az amerikai katonai vezetők ugyanis így gondolkoztak: az április 9-i berepülés büntetlenül végződött, tehát nincs o- iyan eszköz, amely a repülőgépet elérhetné ebben a magasságban. Erre az agresszív katonai csoport IS nappal a csúcsértekezlet előtt még egyszer meg akarta mutatni erejét.

Na, Hruscsov, mit dicsekszel? Országotok fölött repülünk és semmit sem tudtok csinálni. Ezúttal is arra számítottak, hogy átrepülnek a szovjet terület fölött, átrepülnek Szverdlovszk fölött és megmutatják, hogy mi semmit sem tudunk csinálni. Valóban kellemetlen helyzet, és most, a- mikor a rakétával lesújtottunk a légi kalózra, ahogy mondani szokás, leszálltak a lóról.

Még mindig megpróbálnak azzal ijesztgetni bennünket, hogy náluk Nyugaton a bombázók éjjelnappal röpdösnek és ügyeletet tartanak.

Ezeknek az embereknek azt szeretném mondani: idefigyeljenek uraim, nekünk is vannak bombázóink, de azok nem tartanak ügyeletet. Nálunk rakéták az ügyeletesek!

Tudvalevő, hogy a bombázógépek általában 12—17 000 méter magasságban repülnek. Ennél magasabbra went emelkedhetnek, mert a technikának egyelőre nem sikerült áthidalnia a konstruktőrök nehézségeit. A május 1-i ha- tánsértő repülőgép 20 000 méter magasságban repült. Azt mondják, hogy ez fegyvertelen gép volt. Ök azt hitték, hogy az ilyen típusú gép még sokáig sebezhetetlen marad, sőt még abban is reménykedtek, hogy ez az állapot örökké eltart.

Vadászgépeink 28 000 méterre emelkednek. A nehézség azonban az, hogy a vadászgép jó magasra száll ugyan, de nem egykönnyen találja meg a célpontot. Ugyanis a repülőgép a levegőben elvész, mint a gombostű az óceánban.

A rakéta viszont magától megtalálja célpontját!

Ebben rejlik a rakéta fölénye, s mi ezt aknáztuk ki. Nekünk vadászgépeink is, rakétáink is vannak. Ezért mondom, hogy ha még vannak olyan politikusok, akik bombavető repülőgépekre akarnak támaszkodni, kudarcra vannak ítélve.

A korszerű katonai technikával a bombavető gépeket már útban a cél felé megsemmisítik.

Ezért hát mondjunk le a kölcsönös fenyegetésekről,

s inkább beszéljünk békéről és barátságról, kölcsönösen előnyös kereskedelemről, arról, hogyan javíthatjuk meg a népek viszonyát, hogyan fejleszthetjük a kulturális kapcsolatokat és az idegenforgalmat. Mennyivel hasznosabb és nemesebb feladat ez! Ezt minden nép üdvözölné.

Amikor a Legfelsőbb Tanács legutóbbi ülésére készültünk, eszünk ágában sem volt katonai kérdéseket megvitatni. Előkészítettük a dolgozók adóztatásának megszüntetéséről, a hét-, illetve hatórás munkanap bevezetéséről szóló törvényt. Az ülésszakra olyan javaslatot is hoztunk, hogy 25—30 milliárd rubellel növeljük a közszükségleti cikkeket termelő ipar előirányzatait, hogy még ebben a hétéves időszakban az első helyre kerüljünk Európában, újabb öt év múlva pedig utolérjük az Egyesült Államokat is. Ezek nemes célok, amelyeknek megvalósítása a világon egyetlen népnek, egyetlen embernek sem okoz kárt.

S aztán, ahogy mondani szokás, „a lelkek felvidítására” ilyen agresszív cselekményt időzítettek május elsejére, a nagy proletár- ünnepre! De az agresszorok maguk sem várták, hogy valóban felvidítják lelkünket.

Amikor május elsején MaliBékéscsabán

j novszkij marsall felment az e- j melvényre, hogy elmondja beszédét, már gratulálhattam neki | a repülőgép lelövéséhez. Azt válaszolta, hogy ezt éppen akkor közölték vele, amikor kijött a Vörös térre. Jó hír volt a miniszternek a május elsejei díszszemlén mondott beszéde előtt.

Hruscsov beszédének befejező részében a győzelem napját méltatta, majd poharát azokra az országokra és népekre emelte, amelyek a hitleri Németország ellen harcoltak és a Szovjetunióval együtt kivívták a nagy diadalt.

Arra ürítem poharam — fejezte be beszédét a szovjet Minisztertanács elnöke —, hogy ne legyen háború, ne legyenek provokációk, \ a békére és a népek barátságára!

N. Sz. Hruscsov beszédét a I resztvevők többször viharos taps- ! sál szakították meg és beszédének végén hosszasan ünnepelték a I szovjet Minisztertanács elnökét. 1 (MTI)

A nemrégiben megalakított Gépipari Tudományos Egyesülés békéscsabai csoportja május 10- én, kedden tartotta meg első jelentősebb rendezvényét a II. magyar gépipari hét alkalmából. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának békéscsabai székházában mintegy 60 résztvevő jelenlétében Bárdos Miklós főmérnök, a GTE helyi csoport elnöke nyitotta meg az ankétot. Az értekezleten részt vett Richard Mey gépészmérnök, az NDK kelet-berlini LEW elektromos mozdonygyár szerszámkészítő részlegének vezetője és Ve- szelka György elvtárs, a megyei pártbizottság ipari és közlekedési osztályának munkatársa.

Kardos Imre, a Kohó- és Gép- ipari Minisztérium Iparpolitikai Főosztályának főmérnöke tartotta meg az előadást Nagyteljesítményű forgácsoló szerszámok címmel. Ezután dr. Rudas László, a

Szerszámgépfejlesztő Intézet gépészmérnöke a mellékidők csökkentésének módszereiről szólott, többek között az építőszekrényrendszerű készülékezés konstrukciós elveit, szervezési sémáját és alkalmazási területét ismertette. Végül Katona Jenő, a Csepel Vas- és Fémművek Készülék és Szerszámgyárak gépészmérnöke a forgácsoló szerszámok élezésének különböző módszereiről mondott értékes előadást.

Felszólalt az ankéton a német vendég, Richard Mey gépészmérnök is, s a német Technikai Kamara nevében üdvözölte a jelen- I levőket, majd több hozzáintézett ! kérdésre válaszolt.

Ebéd után az ankét résztvevői a Forgácsoló- és Szerszámgyárba látogattak el, este pedig a Csaba Étteremben jöttek össze a helyi csoport első klubestéjére.

Adenauer újabb provokációs beszéde

— A némei kérdés a csúcsértekezlet középpontjában —

Düsseldorf

Mint nyugati hírügynökségek jelentik, Adenauer kancellár hétfőn beszédet mondott az „oszthatatlan Németország kuratóriuma” elnevezésű hírhedt revansista szervezet gyűlésén.

A kancellár beszédének bevezető részében a május 16-án kezdődő csúcsértekezlettel foglalkozott és bejelentette, hogy „a nyugati szövetségesek tájékoztatják majd a szövetségi kormányt a csúcsértekezlet menetéről, sőt szükség esetén véleményét is kikérik”.

Adenauer „kielégítőnek” nevezte a csúcsértekezlet nyugati előkészítését. Nem volt hajlandó nyilatkozni az értekezlet várható e- redményeit illetőleg, de kijelentette, „valószínűleg nem ez lesz az utolsó kormányfői találkozó”. Hangoztatta, véleménye szerint a párizsi csúcsértekezlet „nem tart néhány napnál hosszabb ideig” és hozzáfűzte, „ilyen rövid idő alatt természetesen nem lehet kibogozni a nemzetközi politika gordiuszi csomóját”.

A kancellár végül kifejtette: Nyugat-Németországnak „minden oka megvan, hogy a legnagyobb figyelemmel és éberséggel kísérje a csúcsértekezletet”.

Foglalkozott Adenauer a provokációs amerikai repülőgép-incidens kérdésével is. Mint az ADN rámutat, a kancellár igazolni próbálta az amerikai provokációt és figyelmen kívül hagyva annak rendkívül súlyosságát, „természetes dolognak” igyekezett feltüntetni, hogy „a jelenlegi nemzetközi helyzetben a nagyhatalmak ilyen kémtevékenységet folytat nak”.

Szóbahozta Adenauer Washingtonban előterjesztett provokációs

| javaslatát a nyugat-berlini nép- ! szavazás megtartásáról és „sajnálkozását” fejezte ki, hogy a csúcsértekezlet előtt nem tarta- ! nak ilyen népszavazást Nyugat- ! Berlinben.

Adenauer végül visszautasította az NDK-val kötendő különbéke gondolatát és beszédét azzal fejezte be, hogy — mint már a múltban is több ízben — foga- datlan prókátorként „önrendelkezési jogot” követelt Németország és Berlin lakosságának.

D fegyvertechnika mai fokán csak békésen lehet rendezni a vitás nemzetközi kérdéseket

Egyházi békemozgalini konferencia kezdődött Drezdában

D r e z d a (MTI)

A Német Béketanács rendezésében hétfőn délután egyházi békemozgalmi konferencia kezdődött a drezdai tana cs-háza dísztermében.

Magyarország képviseletében Káldy Zoltán evangélikus püspök vezetésével öttagú küldöttség vesz részt a konferencián.

Dr. Walter Friedrich professzor, a Német Béketanács elnöke és a Békevilágtanács alelnöke megnyitó beszédében hangoztatta, hogy a fegyver- bechnöika mai fokán a vitás nemzetközi kérdéseket csak egy módon: tárgyalásokkal, tehát békésen lehet megoldani. Éppen ezért az egyházak elsőrendű kötelessége, hogy minél tevékenyebben bekapcsolódjanak a békemozgalomba.

Hertzscn professzor, a jénai Friedrich Schiller egyetem teológiai fakultásának dékánja és a Német Béketanács Elnökségének tagja ,,a német nép hozzájárulása a hidegháború megszüntetéséhez, a nemzetközi enyhüléshez és az általános leszereléshez1’ címmel tartott vitaindító előadást.

Milyen lesz a világ?...

Az elhelyezkedés problémája az általános és teljes leszerelés megvalósulása esetén

írta: L. Dromov, a Szovjet Tudományos Akadémia világgazdasági és nemzetközi intézetének tudományos munkatársa.

fl z általános és teljes leszere- **■ lés jelszava világszerte népszerűvé válik és napjaink legfontosabb követelésének számít. A leszerelés folytán felszabaduló óriási ember- és anyagi tartalékok az egész emberiség további fejlődésének és jóléte növekedésének igen gazdag forrásává válnának.

A leszerelés problémájának tanulmányozásakor természetesen felvetődik a kérdés, hogyan lehetne munkába állítani a jelenleg fegyverben álló 20 millió embert és azt a további 80 milliót, alkii ma a haditermelésben, vagy a fegyveres erők ellátása érdekében alkalmaznak.

Ebben a vonatkozásban a legfigyelmesebb tanulmányozást igényli a Szovjetunió tapasztalata, hiszen a Szovjetunió nemrég fegyveres erőinek létszámát egyoldalúan egyharmadával csökkentette.

R

övidesen azután, hogy a fegyveres erők csökkentéséről szóló törvényt elfogadták, a szovjet kormány tüstént kidolgozta a fegyveres erők állományából elbocsátott személyek munkába állításának egész rendszerét. A leszerelő katonáknak akkora összeget adnak, amely elegendő ahhoz, hogy biztosítsák önmaguk, valamint családtagjaik megélhetését az elhelyezkedés egész időszakában. A leszerelő katonákat az oktatási intézményekbe való beiratkozásnál és a munkára való felvételnél előnyben részesítik.

A hadseregből elbocsátott valamennyi katona a leszerelés - napjától számított egy hónapon belül szakmájának megfelelő munkát kap. Minden leszerelő katonának, aki erre igényt tart — hétéves törlesztésre — 7 ezer rubeles lakásépítési kölcsönt adnak.

75 múlt esztendők eredményei (a Szovjetunióban, mint ismeretes, immár harmadszor csökkentették a fegyveres erők létszámát) azt mutatják, hogy nálunk a munkábaállítás problémája eredményesen megoldódót! Lapjaink mostanában rengeteg le

velet közölnek, amelyekben a leszerelt katonák elmondják, milyen kedvezményekben részesültek a munkábaállítás során, az új, polgári szakma megszerzésénél, a főiskolákra és technikumokba való beiratkozásnál.

A nyugati országokban a dolgozók azért nyugtalankodnak, hogy vajon a leszerelés nem vezet-e a tömeges munkanélküliség növekedésére? Látjuk, hogy ezzel kapcsolatban egyesek megpróbálják eltúlozni a leszerelő katonák elhelyezkedésének nehézségeit, úgy állítják be a dolgot, mintha a leszerelés a nyugati országok szempontjából a gazdasági katasztrófa kezdetét jelentené.

Nekem, mint közgazdásznak az a véleményem, hogy a tőkés országokban a leszerelés esetleg

egyáltalán nem növelné a munkanélküliséget.

nyugati országokban jelen- **■ leg fegyverben álló és a haditermelésben foglalkoztatott 55— GO millió ember munkába állítása természetesen még a fejlett és gazdaságilag erős államok szempontjából sem könnyű dolog. Bizonyos körülmények között azonban teljesen lehetséges, hogy ezeket az embereket a munkanélküliség növekedése nélkül állítsák át békés munkára. A történelem tud olyan példákról, midőn e problémát sikeresen megoldották. így például 1944—1947-ben az Egyesült Államokban körülbelül 27 millió ember szerelt le és tért át a békés munkára, vagyis körülbelül kétszer annyi, mint ameny- nyit ebben az országban az általános és teljes leszerelés folytán munkába kellene állítani.

Figyelembe kell vennünk, hogy a leszerelés szakaszonkénti végrehajtása, ami viszonylag huzamos ideig tart, lehetővé teszi, hogy a leszerelő és a haditermelésből felszabaduló embereket fokozatosan átállítsák a békés termelésre.

Ugyanakkor a hatalmas költségvetési eszközök átállítása a halaszthatatlan gazdasági és kulturális célokra, valamennyi ország közös erőfeszítése a legnagyobb földi és kozmikus feladatok megoldásában, mindez annyira kibővíti a munkaerő alkalmazásának polgári szféráját, hogy az általános és teljes leszerelés során milliók munkába állítása biztosítható.

U lehetőségek realizálása ér■*“J dekében azonban szükség van a kormányszerveknek, az üzleti világ képviselőinek, az egész haladó közvéleménynek célirányos tevékenységére.

Fáradhatatlanul, adatokkal és tényekkel felvértezve le kell leplezni a béke ellenségeit, akik a leszerelés elleni harcban nem á- tallják hamisan bemutatni a leszereléssel járó igazi gazdasági kilátásokat.

Ugyanekkor állhatatosan követelni kell minden ország kormányától, dolgozza ki a leszereléssel kapcsolatban azon intézkedései- különleges gazdasági programját amelyek lehetővé teszik, hogy a jelenleg katonai egyenruhát viselő vagy a haditermelésben foglalkoztatott férfiak és nők millióit átállítsuk a békés munka vágányaim.