Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-01 / 102. szám
8 NÉPÚJSÁG I960, május 1., vasárnap Intelem az atomkor hajnalán Akiket tikkadtra aszal a nap, midén verejtékükkel öntözik a [répaföldeket akiknek ujjait a téli erdőn lilára szopja a fagy, s bőrük a baltanyélre tapad, akiknek keze alól fém-peték hullanak, fém-pondrók másznak az acélból, akik tenyerükbe veszik a parazsat, ha rágyújtanak, akik munka után repedt körmük alól piszkálgatják az olajat, akiknek tarkójára festék, malter ragad. S tövestül tépi hajukat, akik kartonszoknyában szövik a [selymet, s a lábuk dagad. akik görnyedt háttal összegeznek számoszlopokat, s a folyton-üléstől izmuk apad, akiknek élesztő-szaguk van, s félmeztelenül tésztát [dagasztanak, akik hálóval szűrik a vizet, s a jég alól is kicsalják a halat, akik a kohó kráteréből lefejtik az izzó vasat, akik deszkát gyalulnak, s tenyerük bőre szálkától hasad, akiknek öreg lépcsők kopnak lépteik alatt, akikben a jobbért feszül lázasan [az agy, nekik kiáltom: vigyázzatok, valami érik a földben, a vízben, az ég alatt, valami óriási csecsemő az idő emlőjére tapadt; ha nem ügyeltek, világfaló szörnnyé dagad, ám hűséges csoda-szolgátok lesz, ha minden határon át összefog a józan ész, a tiszta akarat. Bertalan István Kedden délután Karcsi, Feri öccse váratlanul meglátogatta ő- ket. Fütyürészve, egyik kezében egy darab bottal, másikban egy aktatáskával állított be. A táskában volt az elemózsia, hogy meg ne éhezzék, míg vonattal ide érkezik. Feri otthon volt már, hazajött a délelőtti műszakból, s a Népszabadságot böngészte a tornácon. — Szevasz öcskös, mi szél hozott erre? — dobta az újságot a székre és elébe ment, hogy üdvözölje. — Szevasz, hát csak úgy... zavart már a mutter, hogy nézzelek meg benneteket. Az esti vonattal megyek vissza ... — Tedd le magadat. Mi van otthon? Nem voltam azóta sem .. — Naja... — nem tudni mit a- kart ezzel Karcsi, mindenesetre nagyon komolyan hangzott a szó, s félrenézett a földre, Feri meg nevetve a vállára ütött: — Ne szemtelenkedj öcskös, mert kapsz egy frászt... Beszélj, hogy vagytok otthon? Anyánk? Édesapám? — Megvannak ... — Nem betegek? — Nem hát... — Ügy tekingetett szét Karcsi az udvaron, mintha legalább is háztűznézőben lenne. A bátyja alig tudott kihúzni belőle egy-egy szót. — Hogy állsz a technikummal? Válasz helyett Karcsi a vállát rándította, s csak nehezen bökte ki, hogy: megy. Mit mondjon róla. Különben is jó tanuló, jófejű gyerek, és még mutatja is, hogy könnyedén veszi az egészet. Fiaöreg ember már Bacsa Mihály, most múlt el a hetvenhatodiík tél fölötte. Görcsös meggyfabotjára támaszkodva, lassan ballagott az erősödő napsütésben, kezében egy meglehetősen üitött-kopott vizes- kannával. öreg volt az is, akárcsak a gazdája. Régen megszolgálta az árát, de még nem került a szemétdombra. Nem mintha neim lenne másikra való, dehát úgy van ezzel az ember, különösen az idősebbje, hogy sajnálja eldobni, ösz- szeszoktak. Az öreg után egy kutyafcölyök csetlett-botlott. Bumfordi kis any- játhagyott jószág, kurta lábaival el-elmaradt a jóval hosszabb léptű ember mögött. Bozontos szürkésfekete ' szőréből úgy villogott ki a szeme, mint két fekete gomb, élénkpiros nyelve is kint maradt a nagy igyekezetben. A téren gyerekek futballoztak. Magas, hirtelen nőt kamasz vezette a labdát, ügyesein kerülgetve az ellenfél védőjátékosait, majd hirtelen lövésre lendült a lába. A kétségbeesetten vetődő kapus hasa alatt védhetetlenül suhant be a labda a két tégla között, amely ez alkalommal ki lett nevezve kapufának. — Hagyjuk abba — törölte meg a homlokát az előbbi gól szerzője —, kivan a hatos. Élénk zsivaj gással tódultak a kút felé, mihez közben odaérkezett az öreg Bacsa kutyástól. — Morzsa, Morzsa XV., Morzsa, kiabálták a gyerekek, körül- seregelve a kiskutyáit, amely bizalmatlanul pislogott rájuk apró fekete szemeivel, majd megbókül- ve sündörgött a símogatások alatt. Egyesek nekiestek a lassan csordogáló kútnak. — Hé... hé! — szólt az öreg rájuk jóindulatúan —, ne olyan mohón, mert még megárt. — Nem á... — szusszantotta az egyik, felemelkedve az ivásbód. — No, mi lett az eredmény? — Londoni... vagyis 6:3 — magyarázták, látván az öreg szemében az értetlenséget. No, persze Morzsa* *A Népújság pályázatára érkezett. nem mindenki tartja számon a már szinte legendássá vált angol- magyar eredményt. — Bacsa bácsi — szólt az egyik kis fehérhajú lurkó —, miért mondta a Feri a kiskutyára, hogy XV- ik Morzsa? — Kérdezd meg tőle. Feri, a hirtelen nőtt kamasz elvörösödött, amitől még jobban virítottak arcán a szeplők. — Én... hát... szóval: — nyögdécselt zavarában — a bátyám mondta, ö mesélte, hogy Bacsa bácsinak minden évben van egy kutyája, amit Morzsának nevez, aztán mikor megnő, elajándékozza. Ez éppen olyan, mint a történelemben, amikor a királyok egymás után következnek. Az öreg Bacsa rágyújtott. Lassan, körülményesen szí pákolt a megfeketedett pipával, majd, hogy sikerült egy hatalmas füstíelleget előcsalni, megszólalt: — Hát... ha akarjátok, elmesélem. Leereszkedett a nap melegétől langyos betonkarikára, amely védőén fogta körül a kifolyót, egyben alkalmatos ülőhelyet kínálva az elfáradóknak. Ezerráncú arcából fakón kicsillanó kék szemével szeretettel nézett a kiskutyára. — Tudjátok, ezelőtt másképp volt. Én világéletemben szegény ember voltaim, béreskedtem, vagyis mezőgazdasági munkás voltam: cseléd. Leginkább Sarkadi Ferencnél dolgoztam. Volt vagy 40 katasztrálisa, így hát éven át megtaláltam nála a munkát. Nem mondom, megfizetett rendesen, a- míg fiatal voltam és bírtam erővel. De ahogy elmúltam ötven, attól kezdve egyre kevesebb lett Tudjátok, a földmunkában hamar szakad az ember. Mert ott megállás nemigen van. Ott van az ember háta mögött a gazda, még, ha nem is szól semmit, de hajtja. Mivelhogy jövőre is kell a kom- menció. És hát szegényember sok van. Ti már nem is tudjátok, mi az az emberpiac. Ahol úgy mustrálták a szegényt, mint kupec a lovat. Ha már sovány, kiéhezett volt, nemigen kellett. Mert az ilyen sokat eszik, és nem bírja a munkát. De hogy egyik szavam a másikba ne öltsem, arról volt szó, hogy ónfelettem is kezdett eljárni az idő. Már jól a hatvan felé ballagtam, amikor aszondja Sarkadi gazda: — Hallja, kend, Mihály, hát hogy is leszünk ezentúl? — Hogy lennénk gazduram — mondom —, úgy, mint idáig. — Nem jó lesz az Mihály. Kend öregember, nem bírja úgy, mint valamikor. Én úgy gondoltam, hogy megegyeznénk, de kevesebbért. Mintha szíven szúrt volna Az ő, meg az apja szolgálatában öregedtem meg. Itt maradt az erőm, a fiatalságom és mit adott ezért. Évről-évre éppen hogy csak ki tudtuk húzni az asszonnyal. Pedig igazán nem sok kellett. Dehát nemigen volt szavam ebben az ügyben. Megkötöttük a szerződést, hogy mi jár, csakhát az papíros vót. Kevesebbet fizetett, én meg bementem perelni. Aztán hova is mentem volna, kinek kel lett volna egy kivónülf cseléd. Tűrtem, tűrtem, md mást tehettem volna, amíg meg nem történt az eset a kutyával. Az én kutyám volt... a Morzsa. Ti úgy neveznétek, hogy az I. Morzsa mivelhogy igazság szerint ez a XVI-ik. — Ránézett az előtte heverő kiskutyára, és vén szemében olyan sok szeretet csillogott, hogy egyik-másik gyereknek könnybe- láhadt a szeme. Lassan, komótosan megtömte a pipáját és megint rágyújtott. Rövid ideig hallgatott, mintha az emlékezetében kutatna. — Szóval — folytatta — a Morzsa olyan kutya volt, hogy több olyan nem is volt a világon. Legalább is nekem. Pedig csúnya volt szegény. Nyáron levedlett a szőre, csak deréktól hátrafelé maradt meg, mint valami szoknya Dehát nem a külső teszi az embert..., akarom mondani a kutyát. éieJbt tál, s magán hordja még a felien gősséget is, meg a tartózkodást Is. Együtt keveredik még benne minden. — Nincs valami sport nálatok ilyenkor? — kérdezte aztán, mikor kifogyott még abból a kevés szóból is, amit elmondott. — Nincs, de azt hiszem nem is azért jöttél, öcskös!? — Na jó, csak úgy kérdeztem. — Aztán hallgattak. Feri kérdezgetett ugyan, de Karcsi csak tőszavakkal válaszolt. Nem tud ő mit mondani. Jól vannak és kész A végén aztán csak úgy elejtve, vagyis inkább mutatott közömbösséggel odabökte: — Gizi nincs itthon? — Nincs, de majd jön nemsokára. A lakodalomban sokat táncoltak együtt. Egyidősek, tizenhétévesek. Jól megértették egymást, együtt többet is tudnak beszélget, ni, mint ezekkel a „felnőttekkel". Estig maradt Karcsi, később jött Gizi is, Kati is, együtt vacsoráztak, aztán vonatra ült az öcskös. Kikísérték mindhárman az állomásra. Még ez a szerencse, mert a vonatlépcsőn jutott csak eszébe, hogy egy üzenetet elfelejtett átadni. — Azt üzeni anyu, hogy valamelyik vasárnap gyertek el! — Jó, megyünk, előtte megírjuk! — kiáltott utána Feri, mert a vonat már elindult. E héten Feri „napirendre tűzte” a pénzügyeket, vagyis a közös konyha ügyet. Csak nem sok eredménnyel. — Mama, valami nem jól van itt... — Mi, fiam? — Mi csak esszük itt Katival a mamáét és egy vasat sem fizetünk. — Dehogyis lelkem, mi esszük a tiéteket. Hát Kató kereste azt, a- mink van, mindent... Ti tartotok engem, meg a Gizit. — Ugyan édesanyám — állt Kati is Feri mellé. — Édesanyámé a föld, meg a háztáji is... — És most már mi a magunk gazdái vagyunk — folytatta Feri. — Gyűjtjük a keresetünket, bankba tesszük, mamáéknak meg még a kosztért sem fizetünk. — Gyerekeim, látjátok, hogy megvagyunk, van minden, aprójószág is, tehén is, megélünk jól. —£ De a Gizinek is kell ruha, cipő... nagylány már. Ha mi nem adunk pénzt...? — Na, gyertek, vacsorázzunk, majd beszélgetünk róla máskor. Kihűl a vacsora. — És ezzel az anyós véget vetett a vitának. Kati és Feri egymásra néztek, nem tudtak mit mondani. Beleegyeztek, hogy jó, majd máskor. Mindenesetre Feri tisztázni akarja az ügyet. Ö úgy gondolja, hogy addig ellátják Gizit, amíg iskolába jár, a mamát meg úgyis maguk mellé veszik. Ö vigyáz majd a fiára. Mást nem is lehet tenni, Gizi érettségizzen csak le. Meg különben is, a vagyon az övéké, Gizié meg Katié, még a ház is. Tegnap volt Kati névnapja, április 30-án. Feri egyik délután ösz- szebeszélt Gizivel s bementek a városba, hogy megvegyék Katinak a tűsarkút. Ha már nem tudta rábeszélni — gondolta Feri, akkor meglepi vele névnapjára. Gizi volt a próbababa. Egyforma lábuk van Katával, és még lábálJásub is hasonlít. Nagyon csinos, fekete törpesarkú cipőt vettek Feri megspórolt pénzéből. Aztán rötyögve jöttek hazafele, Gizi előre spórolt, hogy ki fogja nevetni nővérét — Képzeld el Feri, nem tud majd benne menni. Soha nem volt magassarkú cipője... Hogy fog benne pipiskedni, figyeld csak meg...! Pénteken este adta át Feri az ajándékot, hosszú, de nagyon hosszú csók kíséretében. Gizi meg addig elfordult, s kuncogott. Nem ment ki, mert minden áron meg akarta nézni a — így mondta: nagyságát. Aztán ünnepi vacsorához ültek, ezzel meg az édesanyja kedveskedett Katinak. Gizi pedig egy csokor tulipánt vitt nővérének. Ügy tudom, tegnap este bementek a színházba, s megnézték a Víg özvegy-et. Ez volt a tervük, valószínű, hogy ott is voltak. Varga Tibor Okos volt és hűséges. Disznót, marhát terelni, aprójószágot fogni, mindegy volt neki. A feleségem sokszor mondta neki, ...Morzsa hozd be a tojást. Megkereste a fészekben és behozta. Érintetlenül. Ha odaállítottam a kertbe — vigyázz a veteményre! —, naphosszat el nem mozdult onnan. Egyszer véletlenül ' felcsuktam a padlásra. Három napig ott volt, étlen-szomjan, még csak oda sem piszkitott. Azt hitte szegény, hogy most ott kell lenni neki; hogy odaállítottam. Közben ő is öregedett velem együtt. Nem mozgott már olyan fürgén, mint azelőtt. Mondta is Sarkadi: — Mihály, ezt a kutyát oda kell adni a sintómek, nem való már ez semmire. Nem hagytam. Egyszereseik baj történt. Egy csődőrcsikó szabadult el a tanyán, és a gazda ráuszította a kutyát. Hiába mondtam neki, hogy: hagyja már. Mert a tó az olyan, hogy veszélyesebb a kutyára, mint a bika. A bikát le tudja fogni két jó kutya, egy is eltereli. De a ló az más. Nem engedi magát. Szegény Morzsa is nékifeledkezett az üldözésnek. Egyszer elkapta a farkát, a csikó meg úgy fejberúgta, hogy egyből felfordult. Nem pusztult ugyan el, mert utána vagy félórával feléledt, ...de az egyik szeme kifolyt. Azután még csúnyább lett. A gazda nézni sem bírta az asztalnál. Egyszer azt mondta: — Mihály, vagy kend megy innen, vagy a kutya. Válasszon. Hát... mondhatom, életem legne. hezebb választása volt. De nem tehettem mást. Akkor kezdtem építeni azt a kis viskót, amiben meg akartam húzni magam vén- sógemre. A feleségem meg leesett lábról, nagyon beteg lett. Tartoztam Sarkad inak. így aztán, egy napon — életem legkeserűbb napján — a kanász- gyerek elvezette a Morzsáit Sose láttam többé. Nem is volt több kutyám, majd csak 45-ben, amikor a magam gazdája lettem. Akkor szereztem egy kiskutyát. Külsőre ugyan- olyat, mint a Morzsa volt. De... valahogy mégsem volt olyan. így hát túladtam rajta. Azután jött a második, harmadik, és a többi. Es most itt vagyunk: ón meg ez a kiskutya... a tizenhatodik. Hátha ez már olyan lesz.» Felállt és lassan, öregesen elindult hazafelé. A gyerekek szótlanul bámultak utána, amint gör- nyedten ballagott, sarkában a kiskutyával. „Aki” talán végre az igazi lesi Sárközi Gyula A Békés megyei írók körének életéből A Békés megyei írók köre április 29-én este Békéscsabán a TIT klubhelyiségében tartotta ez é\ harmadik összejövetelét. A megyi minden részéből jelen levő írók költők és esztéták előtt E. Kovács Kálmán elnök A magyar iroda lom problémái címmel előadás tartott irodalmi életünknek a- 1956-os ellenforradalomtól napjainkig terjedő szakaszáról. Részle tesen ismertette a konszolidácic okait, s összefoglalójának lényegi az volt, hogy a magyar írók, íg; megyénk írói előtt is bőséges té- maanyag áll az alkotáshoz. Korunk legizgalmasabb eseménye itt zajlanak városainkban, falva inkban. Nincs szebb, lelkesítőbl feladat ezek megírásánál. Az előadást, melyre lapunkban még visszatérünk, élénk vita követte.
