Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-01 / 102. szám
1960. május 1., vasárnap N ÉPÚJ SÄG 9 Kovái Lőrinc: A bcun&e-iyi O’is&á&tU&H A bajor Alpok lejtőin már oi- nyőgöző pontossággal mindnyá- len áradatban, amely elmosta vadt a hó. jan egyszerre pattantak fel és elő- gondolatait. A hevenyészett íövészárok a vá- rehajlova rontottak előre, hogy Mikor magához tért, már alko- ros szélén húzódott, ahol már fris- újra eltűnjenek, mintha a földbe nyodott. Ott hevert úgy, ahogy a sen virágzó almafák között az ős- süllyedtek volna. halálos sorozat fellökte, a lövészrégi Bamberg felé vezetett az út. — Na, gyerekek, intett előre a árok alacsony, fekete töltésén. A bajor tavasz teljes pompájában parancsnok, nézzétek meg azt a Csontos öreg munkásarcára a hét borult a városra, a dombokra, a rajvonalat ott szemben ... Csak front vésett mély, furcsa ráncokat, szántóföldekre ... Minden meg- semmi kapkodás . . Mindenki vá- Érezte, hogy az élet lassan-lassan telt a lágy fényben. A virágzó lassza ki a tiszt urak közül a leg- tűnik el a négy géppuskagolyó ü- gyümölcskerten át kígyózó lö- rokonszenvesebbet. tötte sebéből és menekülve, a vevészárok földhányása is meleg Egészen kiegyenesedett és har- reség bénító, keserű tudata elől ke- volt. A munkások, a katonák sogó őrmester-hangon vezényelte: resett emléket, gondolatot, mely szinte kényelmesen helyezkedtek — Leninről elnevezett első megvilágítja lelkét a lassan áráéi a puha, lágy rögön. Az út felé müncheni munkásszázad! Cél! dó halál homályában is. „.. De szegeződő puskák csöveinek sora Irányzók százötven méter! Meg- Budapesten győztünk..." A gon- felett néha tarka lepkék röppen- adott egyes célpontra... Tűűüz! dolat olyan volt, mint csillogó szi- tek. A lövészárok puha földhányá- várvány a vihar után. Arcán elA vörös Münchent védő fegy- sán fölropogott az egyenetlen sor- elsuhant a virágzó gyümölcsfák veres munkásgárdisták parancs- tűz. Másik... harmadik... a gyű- ágainak lágy árnyéka. Ott fent, a noka itt, ezen a szakaszon egy mölcsfák nagy fehér virágairól fehér virágok özöne felett a gyáröreg téglagyári munkás volt. Ott felröppentek a zümmögő méhek, kémény titáni zászlórúdján, a dolgozott a lövészárok mögött e- Különös csend támadt. A rajvonal végtelen tiszta magasban élőn, bí- melkedő téglagyárban, és amikor a elmerült a párás kékeszöld mész- borral lángolva lebegett a tegnapbajor tanácskormány kiosztotta a szeségben, de messze jobbról a ki- előtt kitűzött vörös zászló, fegyvereket, az önkéntes jelentke- csíny patak mély medre, a bokrok A fájdalom elmosódott. Ügy é- zők közül mint régi szakszervezeti felől hirtelen felpattogott egy rezte, mintha a lövészárok puha bizalmit és hét frontot végigjárt géppuska ... másik ... harmadik... röge felolvasztaná testét s csupán katonát, őt választották meg pa- a golyók fergetege nyomán fel- a gondolat lebeg, mint tavaszi rancsnoknak. füstölgőit a lövészárok földhányá- pára a mező felett . . . Május A fegyveresek már másfél nap- sa... elseje van ... Sok május elsejét ja hevertek így a város szélén, a — Nehéz a tisztekkel harcolni... ért meg hosszú életében s most, gyümölcsfák között, a mögöttük —csóválta fejét a parancsnok—, mikor fegyverrel a kézben hul- emelkedő téglagyárak előtt. A lám így csapják be a proMkat... lajtotta vérét, ezek a májusok gyárból tegnap is, ma is ebédet, figyelmet elterelő támadás volt... mint tüzesszárnyú sólymok szál- sört és legújabb röpcédulákat A messzeségben halk motorzú- lottak élete felett... „Május else- küldtek ki a várost védő fegy ve- gás morajlott. Balról az út szűr- je...” Tudta, hogy vörös Buda- res munkásosztagoknak. ke szalagján, eJ-élfedve a fák sű- pest, Pétervár, Moszkva utcáin A parancsnok feltette a szem- rű sorától, száguldó páncélos au- most, ebben az órában tömegek üvegét, kiegyenesedett és hango- tók tűntek fel. Ügy kanyarodtak, hömpölyögnek, zeng az Intemaci- san olvasta a röpcédulát: „A ma- mintha feltartóztathatatlanul tör- onálé százezrek ajkán és olthatat- gyar munkások most a proletár- nének München irányába. Páncél- lanul lobog a világforradalom diktatúra kikiáltásának hat hete tornyaik megfordultak. Szürke, tüze ... „Budapest... magyarok.,, után ünnepük ma az első szabad alig látható pára lebbent. A !ö- proletárdiktatúra...” Ez a városmájus elsejét! Mi, München pro- vészárok felé ólomfelleg zizegett, fogalom lágyan, harmonikusan letárjai, akik fegyverrel a kezünk- A munkások puskatüze fókoza- illeszkedett össze, lépcsővé vált, ben védjük városunkat, az ellen- tosam neműit el. Itt-ott a földhá- amely a magasba vezetett, az ed- forradalmi tiszti különítmények nyásra borulva, holtak hevertek, dig elérhetetlen csúcsok felé.., ellen, merítsünk erőt az ő ün- A parancsnok hangtalanul dőlt le Valahonnan füst sodródott. Tava- nepükből! Mi itt a lövészárokban a lövészárok földhányására. A szi szél lebbent. A haldokló arcán ünnepeljük a május elsejét!... géppuskagolyók ferdén, jobbról átsuhant a virágzó gyümölcsfa 1919. május elsején a bajor ta- érték mellét és hosszúkás csikó- finom, lágy árnyéka és mint pu- n ács kormány nevében: Levine, a kát hasítottak ruhájából, izmai- ha, becéző kéz csukta le a madárnépbiztosok tanácsának elnöke!" ból... Nem kiáltott fájdalmában, dalos kék tavaszi égbe szegező- Az emberek arca megváltozott, csak ahogy a nagy téglaégető ke- dő nyitott szemét... Ott, néhány A parancsnok ráncos, öreg mun- zével görcsösein markolt bele a lépéssel távolabb a gyá» szürke kásarcán fiatalos lelkesedés lát- puha, fekete rögbe, a föld kibugy- falánál heverő kivégzettek felett szott. Szokatlanul heves mozdu- gyant ujjai közűi... fehérszárnyú lepkék lebbentek és lattal meglobogtatta a röpcédulát. A tiszti rajvonal most érte el a úgy szállottak a falra freccsent, — Munkások! Katonák! — kiól- lövészárok szélét... nedvesen csillogó vérfoltokon, tóttá. Most jött a hír, hogy Auszt- A parancsnok úgy órezet e. min- mint hősök sírján kivirult bíbor- riában is küszöbön áll a tanács- den zaj, a kiáltások, a fegyverro- színű győzelmi koszorú soha el köztársaság kikiáltása! A bajor, pogás elvész valami puha, névte- nem fonnyadó virágaira. az osztrák, a magyar tanácsköztársaság együttes erővel, az orosz proletárok segítségével diadalmasan szállhat szembe az ellenforradalmi tiszti bandákkal... A lövészárokban zsúfolódó fegyveresek csoportjából éljenzés zúgott fel. A téglagyár szürke, hatalmas épületéből csapatokban jöttek a munkások, az asszonyok, lányok. A messzeségben a halványzöld könnyű gyalogsági ágyúk döreje morajlott föl. A tiszta tavaszi levegőben szinte dallamosan szállott a gránát süvítése... Közeledett ... — Feküdj” — harsant az öreg munkásparancsnok hangja. A gránát a. gyár téglaégetője tövében vágódott le. Földoszlop emelkedett. A nagy tágas gyárablak n- vege zengve, csillogva röppent szerteszéjjel. A parancsnok egyenesen állott. Látta, amint a mesésen karcsú, mesésen magas téglapiros gyárkémény tetején, szinte a tavaszi fellegek között lebegő vörös zászlót egy pillanatra eltakarja előle a fölcsapódó föld, a füst, a levegő különös rezgése. A halványzöld mezőkön szabályos közökből egymástól rohamozó katonák tűntek fel. Fontos időközökben a földre vetették magukat. Ilyenkor a rajvonal egyszerre eltűnt, beleolvadva a ké- kesezürke rögbe, aztán ismét, leMájusi szélben Én — hittem. Igen, mi — h ittunk,., Ragozzak tovább is — ember? — Eh! Mindegy. Rossz volt kilincsünk. Rossz kilincs volt a kezekb en kérgesekben és simákban egyre. — Mentünk a „Hegyre“ (a beszéd végett) s felfeszített sorsunk helyére még rosszabb lépett. — Vagy mást. Mindegy, de példát, ami ragad és hat rád: vadság fokán a sámán karjá n adtuk el mindnyájan magunk.. — Vagy akár az ókor üstje ben kavargatunk: kőistenek között az Olymp’ ormán — ott is csak gondolatban — dáridóztunk vagy Rómában a kéjlakokban helyettünk mások lakomáztak (olyat talán mi nem is akartunk) az istenekkel paroláztak, később pápákkal komáztak, s a földi paradicsomukhoz velünk csináltatták az „égi tu. Áldoztattak majd feláldozta k minket és — mind a maga istenség it rakta közénk madárijesztőnek, hogy kevesebbet morogjunk, s termeljünk egyre többet. „— Könyörgés a rugottak sorsa. Robotoljon és könyörögjön mind! Jól áll nékik...” — mondogatták, s a húsunkból, az agyvelőn kböl lHcsipegettek minden percben nemzedékre szóló darabkát. — Az utolsó történelmi percig igy esett bizony — „melósok". — De évezredek alatt a fegyver, a gép, az eszköz kovácsolod ott, s most itt harsog a mi kezünkben! Mi csiszoltuk tökéletesre. Jajunk, erőnk, életszerelmünk! És — vérrel festve vörösen csillan az évszázadban korunk legjobb, legszebb hatalma. És egyre többen gyülekezne k a harcra és a diadalra! — Tőkéseknél furcsa feszengés. Szivaros szájak megremegnek; ebsors helyett feltámadását ámulják egy roppant seregnek. — Tudatunknak kintről a v Hág ismert arca, s még ismeretlen bűvös teste kelleti magát, de csak nekünk ad önfeledten — s mtnd sűrűbben forró találkát, nekünk, akiket bizony tegnap csak meg se nézett ám, hogy időnket kiharcoltuk megtetszettünk kacér szemének. — Kilábaltunk az őserdőből, kőisteneket odahagytuk a Hegyről is lebotorkáltunk. — Nem miértünk voltak a h attyúk a Versailles-i udvari tóban. Lovaspóló, s a golf se tetszett valahogy úgy a börtönből nézve vagy üres konzervhegyekne k tetején ülve lesni a müút (m i építettük) szép autóit (mi készítettük), s féldöglötten üvegen által kirakatárut nézni, valódit! (Mi termeltük.) Miénk volt minden és — mégis most lesz! Májusi szélben mi magasodtunk, mi mondunk zengő igent az élet szavára kint a rettentő harc ban, s a harcban itt — bent. ÜJ REZSŐ Tavasz van ismét Tavasz van ismét. Kéz a kézben Üjra átéljük ifjúságunk. Járjuk a fasor útjait. Hű vagyok, hű vagy. Kell-e más Húsz éve már, hogy utoljára A boldogsághoz? Az igenlés Álmodtunk jövőt ugyanitt. Szemedben égő zöld parázs. Húsz év nagy idő, megváltoztunk A hajunk őszül, s a szemünk Másképpen néz a messzeségbe És szomorúbban nevetünk. Akácvirágok hódítanak, Simulj karomba, Kedvesem! Jó ez a mámor, jó szeretni, Jó, hogy te vagy a múlt nekem... Megcsókolom a szád szögletén Asszonyiságod bús jelét — És nem felejtem tévedt utam Szívedbe hullott énekét... Tavasz van ismét. A miénk is Ez az illatos fényözön: Húsz év után Két fáradt ember Egymásnak mindent megköszön. BÍRÖ GYULA LAJOS
