Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-10 / 109. szám

2 népújsAa I960, május 10., kedd Csehszlovákia-I960 Tizenöt esztendeje szabadult fei a hitleri -Németország igája alól a csehszlovák nép, s zavarta el Európa őrültjeivel kollaboráló népáruló „vezetőit”. S amilyen tevékenyeny részt vettek partizán osztagai a hős szovjet csapatok oldalán a fasiszta ordasok meg­semmisítésében, olyan lendülettel fogtak hozzá a felszabadulás után szocialista hazájuk építéséhez. A csehek és szlovákok nemzeti frontjában tömörült csehszlovák nép kommunista pártjának veze­tésével igen jelentős sikereket ért el a népuralom 15 esztendeje alatt. Emlékezetes, hogy a régi ,,híres” polgári demokrácia Cseh­szlovákiát milyen szörnyű válság­ba, nyomorba sodorta a 40-es é- vek elején. Ma ez az ország a ha­talmas arányú gazdasági és kul­turális fellendülés idejét éli és szovjet segítséggel biztosan halad a szocializmus építése felé. Ipari termelése négyszeresen ha­ladja túl a háború előtti színvo­nalat, ugyanakkor virágzó szocia­lista mezőgazdasággal, magas kulturális színvonallal rendelke­zik. Az egész ország termelőerő­inek rohamos gyarapodása az é- Ietszínvonal szüntelen emelkedés­nek alapjául szolgál. Az élelmi­szerek és iparcikkek árának né- hányszoros leszállítása, a bérek tartós emelkedése, a haladó szel­lemű társadalmi járadék és be­tegbiztosítás, a műveltség és a szakképzettség színvonalának ál­landó emelkedése, az egész nép kultúrájának széleskörű felvirág­zása Csehszlovákiát világméret­ben is az első helyre teszik. S ha figyelembe vesszük, hogy a máso­dik ötéves terv során a dolgo­zók személyi fogyasztása egy- harmadával, reálbére pedig egy­ötödével emelkedik — méltán mondhatjuk, hogy Csehszlovákia példásan járul a szocialista tábor alapvető gazdasági feladatainak teljesítéséhez, ahhoz, hogy az egy lakosra jutó termelésben u- tolérjük és túlszárnyaljuk a leg­fejlettebb kapitalista országokat. Sőt, egyes alapvető gyártmányok­ban a csehszlovák nép már szá­mos kapitalista országot túlszár­nyalt, köztük Franciaországot és Angliát is. A csehszlovák dolgozók büsz­kék e nagy sikerekre. Ugyanakkor tudják azt is, hogy e példátlan gazdasági felemelkedésnek a for­rása a Szovjetunió felszabadná harca, s az azóta is a Szovjetunió­tól kapott felmérhetetlen segítség. Ezt szemlélteti az a nagyméretű kiállítás, melyet Csehszlovákia nemrégiben nyitott Moszkvában, s amely mutatja, hogyan, milyen gyors ütemben fejlődött a cseh­szlovák népgazdaság a szovjet se­gítséggel. De minden pavilon mondanivalójának témájában vé­gigvonul a szovjet és csehszlovák nép, a szocializmust építő vala­mennyi nép eltéphetetlen barátsá­ga, amely biztosítja Csehszlováki­ának is a jövőben a további nagy sikereket. V. D. Mezőgazdasági egészségügyi ankét Gyomán A Magyar Vöröskereszt gyomai | szervezete megyénkben elsőnek j rendezett kiállítással egybekötött, I eseményekben gazdag egészség­ügyi hetet. A kiállítást naponta százávál látogatták és a filmvetí­tések is közkedvelt szórakozássá váltak az egészségügyi héten. A záró eseményt szombaton rendez­ték meg: mezőgazdasági egészség- ügyi ankét volt a művelődési ház kistermében, melyen íészt vettek a járási főorvosok, vöröskeresztes aktívák, mezőgazdasági nagyüze­mek vezetői, Kárpáti József, a Ma­Baromfíkeltető -állomás épül Sarkadon Eddig messzi kilométerekről fu­varozták a sarkadi járás terme­lőszövetkezeteibe a naposcsibéket, kacsákat, libákat, pulykákat, a jövő évben már Sarkadon fogják kikeltetni az új, húszgépes kelte­tőállomáson. Néhány nappal eze­lőtt egy szakbizottság látogatott Sarkadra, ahol helyszíni szemlét tartottak az új keltetőállomás he­lyének kijelölésére. A párt- és ta­nácsi szervek megállapodtak ab­ban, hogy a 7,7 millió forintos be­ruházással épülő- állomást Sarka­don az Anti úton, - a kisállomás mellett helyezik el. A hely kije- J lölése után az építő vállalat szak- j emberei rövidesen megkezdik a jövő év egyik legjelentősebb sar­kadi beruházásnak alapozását. gyár Vöröskereszt országos főtit­kára, Cserei- Pálné, a Vöröskereszt megyei titkára. Dr. Farkas Ernő megyei főorvos bevezető szavai után dr. Szent- kereszty László, a KÖJÁL igaz­gatója tartott értékes előadást a mezőgazdasági egészségvédelem időszerű feladatairól. Hangsúlyoz­ta, hogy az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben a tűző napon, porban, bonyolult gé­pekkel dolgozó emberek egészsé­gét ezer veszély fenyegeti. Itt is érvényes az az elv, hogy teljes ér­tékű munkát csakis egészséges ember végezhet, tehát a mező- gazdaságban is fokozott gondot kell fordítani az egészségvédelem­re. Magas színvonalú előadást tar­tott még dr. Krajcsovics Pál szarvasi járási főorvos. A felszó­lalók hangsúlyozták az egészség- ügyi hét megrendezésének sokol­dalú hasznosságát, s a vöröske­resztes aktívák és egészségőrök felbecsülhetetlen segítségnyújtá­sát. Az országos főtitkár elisme­rően nyilatkozott a Békés megyei Vöröskereszt munkájáról. Hang­súlyozta, hogy országszerte leg­jobb eredményeket értek el és munkájukhoz további sikereket kívánt. Az eseményekben gazdag hét ünnepi taggyűléssel és zártkörű, hangulatos vacsorával ért véget. — Ary — Megünnepelték A Békéscsabai Pamutszövő férfi dolgozói az anyák napja előtt összedugták a fejüket, s találgatták, hogyan kellene méltó keretek között megünnej- pelni az üzemben dolgozó édes­anyákat. Megszületett az ötlet Vasárnap este az apák saját költségen és sajátkezűleg ki­adós vacsorát készítettek az anyák részére, amit Mitykó Já­nos üzemvezető köszöntő sza­vai. továbbá Szombati Márta és Debreceni Mária szavalatai ve­az édesanyákat zettek be. Az anyáknapi aján­dékot egy nagy torta szimboli­zálta, amit ugyancsak az apák készítettek. Vacsora közben és után jó hangulatra derítette a jelenlevő­ket a sör és a postások táncze­nekara. Sokáig szólt a nóta, so­kan táncra perdültek s a jó hangulat közepette bevonultak a férfiszakácsok a „Nékem olyan asszony kell” című dalt énekelve. Út a pártig AKg egy hete Árgyelán János odaállt Nagy Pál elé és kissé szemrehányóan mondta: — Idehallgass Pali! Nem először kérlek, de most már tényleg eliga­zíthatnál becsületesen. Azt mondd meg nekem, hogyan kell intézni a párttag felvételét...? Az elvtársak aztán majd megmondják, hogy kellek-e közéjük vagy nem... Való igaz, hogy Árgyelán János már régebben is kérte tagjelöltfel. vételét, s akkor úgy igazították útba: Csináljon valamit, amivel kiérdemli,.. — Nem úgy van ám az, hogy gondolok egyet és belépek — ma­gyarázta valaki. — A pártba csak azok valók, akik többet tesznek minden nap a napi rendes mun­kánál, akik önként fáradoznak a közjóért... „Képes leszel-e erre Árgyelán János? — kérdezte magában a már nem fiatal Árgyelán. Nem is ötlött az eszébe, hogy hiszen amit naponta tesz, az is több a rendes munkánál. Mert Árgyelán, a híres nagyszénási Lenin Tsz tagja min­den tudásával, igyekezetével részt vett a Vörös Hajnal szervezésé­ben, s meg is alakult az a terme­lőszövetkezet ott a Kelet-Üjpusz- tán. Ezt a fáradságot — mondom — nem vette valami külön mun­kának, hiszen a szövetkezetesítés — ahogy ők nevezik —, mindenki érdeke és abból Nagyszénás sem maradhatott ki. A többi hozzá hasonló igyekezetének köszönhet­jük, hogy a Lenin is sok-sok tag­gal lett erősebb, mint vol\. Koráb­ban ugyan ilyen tudatalatti szem­lélettel vett részt a választási munkában is. — Saját érdekünk, hogy megfelelő emberek kerülje­nek a községi tanácsba — beszél­te a körzetében. A párttag mindig, minden hely­zetben a párt helyes álláspontját képviseli, ami egyet jelent a dol­gozók általános érdekeivel. Nos, Árgyelán János „azt sem vette észre”, hogy maga is ezt teszi már azóta, mióta tsz-tag lett. Hogyan? A mezőn, amikor dolgoznak; ott­hon, vagy a szomszédok körében, ha valami értetlenség hangzik el valaki ajkáról, nem mulasztja el, hogy amennyire tudja, helyesen megmagyarázza a szóbanforgó kérdést, kiálljon az igaz mellett akkor is, ha tán pillanatnyilag egyedül is van álláspontjával. De soha nincs egyedül, mert egy-két magyarázó mondat után mindig világosabban látnak az emberek, s végül egységeseb­ben vélekednek a korábban vita­tott dolgokról... Az igazságért va­ló kiállás természetévé vált Ár- gyelánnak a hosszú évek során, mialatt észrevétlenül lett azzá, ami. Még pendelyes gyerek volt, a- mikor nehéz munkára szólította az élet. Apját a tizennégyes há­borúba vitték, ő egyszerre csak azon vette észre magát az uraság­nál, hogy a szekér elé befogtak két ökröt, őt pedig az ökrök mel­lé állították hajtani. Kilenc éves korától aztán folyton-folyvást dol­gozott, s soha semmi haszna nem volt abból egészen a felszabadu­lásig. Akkor hat holdat kapott, s a maga ura lett. Élete azonban mégis csak akkor fordult nagyot, amikor 1956 tavaszán belépett a Lenin Tsz-be. Az ellenforradalom kaszával kezében találta, hogy ha kell, élete árán is megvédje új életformáját. Ott állt a többiekkel együtt rendíthetetlenül éjjeli őr­ségben, s nappal is, hogy ne her­dálhassa senki a közös vagyont. Már akkor elhatározta, hogy be­lép a pártba, de valahogy arra várt. hogy ne ő kérje ezt, hanem hívják... Azóta maga is’kérte fel­vételét, ám valami mindig közbe­jött s így húzódott az ügye. Azt azonban észrevették az elvtársak, hogy Árgyelán János karakán, be­levaló ember, s bármi adódjék is, biztos számíthatnak reá. Ezért bízták meg a választáskor, a tsz- saervezéskor, s azóta is különbö­ző teendőkkel, melyeket ő becsü­lettel végrehajtott. Rendes beosztása a szeszfőzdé­ben van. De minden munkaterületen otthonos, mint ahogy most is a répakapáló brigád első csoportjában hajlong a sok fiatal között. Mögötte fia vág­ja a gazt. A családból ketten dol­goznak a termelőszövetkezetben. — A hat holdon negyedmagam- rnal dolgoztam látástól-vakulásig, mert akkor még otthon volt a le­ányom — mondja. — Mégis mi­kor betakarítottuk a termést, s mindent kiegyenlítettünk, szinte üres maradt a pedlás. Most min­dig teli van. öt évvel ezelőtt ilyenkor tavasszal már a boltba jártunk kenyérért. Sose volt elég az újig. Ma még el is adom a fö­löst. — Nézze ezeket a gyerekeket — mutat mosolyogva a hajlongó lá­nyokra, fiúkra, miközben felső platina fogsora elővillan. — Reg­gel azzal kezdték a munkát, hogy „János bácsi, ma fejezzük be ko­rábban, mert moziba megyünk.” — Jól van, de akkor húzzátok meg alaposan — feleltem, s köz­ben arra gondoltam, hogy milyen volt az ón gyermekkorom. Akkor, aki így járt, öltözködött, mint akár az én gyermekeim is, az már úri fiúnak számított és elvált a néptől. Mozi pedig csak álom volt, azt se tudtuk jóformán, hogy mi az. Csak munka volt, kilátástalan robot, amiben tönkrement az em­ber egészsége. Az én fogaim is ki­hullottak idő előtt. A múltban egy tehenem ment volna rá a megcsi- náltatásulu-a. Most meg szinte fil­lérekbe került, mert tsz-tag va­gyok.­Ezért az életért akar Árgyelán János a kommunistákkal egy sorban menetelni. Volt már párttag, a szociáldemokrata pártban, 1948-ig. Akkor kimaradt, mert nem fű­lött a foga a sok meddő vitára, oktalan ellenségeskedésekre, me­lyeket egyesek szítottak közöttük. Csak vita volt, míg a kommunis­ták akkor is tettek. Most érkezett odáig Árgyelán János, hogy újra kérje magát a pártba, mert ez a párt, ahogyan ő mondja: „a köz­jóért derekasan vezeti az ország menetét”. Nagy Sándor elvtárs, a tsz párt­titkára, Nagy Palival való beszél­getés után felkereste Árgy elánt. Tagjelöltfelvételi kérelmet nyúj­tott a kezében, azt mondta, töltse azt ki, s majd a taggyűlés eldönti a továbbiakat... A vezetőség —- a- hogy Kunstár elvtárs v. b.-tag tá­jékoztatott —, javasolni fogja Ár­gyelán János tagjelölt felvételét. Varga Dezső r ffl44tt Amerre járt, mindenütt nagy szeretettel fogadták megyénk kedves vendégét, Vetrova Antonina Kirillovát. Nem volt olyan község, üzem, iskola, óvoda, ahol ne halmozták volna el ajándék­kal. Hétfőn ismét Dévaványára látogatott el, hősi halált halt férje sírjához, majd megtekintette a rizshántolót, ellátogatott a szociális otthon öregeihez, aikik maguk horgolta csipkékkel ajándékozták meg. Az általános iskolában az úttörőkkel beszélgetett, akiknek út- törönyakkendőt hozott. A találkozások, a beszélgetések során igen bensőséges barátságot kötött a dolgozókkal, úttörőkkel. Sokan kérték a címét, hogy levelet írhassanak, ő maga is sok magyar barátjától kapott címet. A dévaványai II. számú általános iskola úttörői iskolájuk életét bemutató albumot adtak át a vendégeknek. A pártszervezet az évenként megismétlődő koszorúzást ünnepsé­gekről és férje sírjának megkoszorúzásáról készített fényképalbu­mot adott át. Vetrova elvtársnő könnyes szemmel köszönte meg e kedves figyelmességet. Endrödön a szülőotthont, a cipész és ruházati ktsz dolgozóit látogatta meg. Csütörtökön pedig Gyomára látogatott el, ahol ugyancsak nagy szeretettel fogadták. Gyomán megnézte a nyomdát, ellátogatott a gimnáziumba, és megnézte a most épülő melegvizű fürdőt is. Meglátogatta a termelőszövetkezeteket és sokat beszélge­tett a tsz-tagsággal a szovjet kolhozok életéről. A járási tanácsnál a tanács dolgozói által társadalmi munkában épített új klubhelyisé­get tekintette meg, délután pedig a KISZ-fiatalok székhazába láto­gatott el,' ahol Megyeri Sándor elvtárs községi párttitkár üdvözölte. Rövid beszédében a szovjet hősökről — köztük Vetrova férjéről — emlékezett meg, akik életüket áldozták a mi felszabadulásunkért. A beszéd után a község életét, fejlődését ábrázoló fényképalbumot adott át, hogy — mint mondotta — az elvtársnő hazájába vissza­térve emlékezzen a gyomaiakra is, akik oly sok szeretettel fogad­ták. — Nekem nagyon nehéz beszélni férjemről, akit elvesztettem, és aki ezen a környéken harcolt — mondotta válaszában Vetrova elvtársnő. De nagyon jóleső érzés is beszélni azokkal, akik ismer­ték, akik utolsó napjaiban beszéltek vele. Nagyon nagy öröm az, ahogyan fogadtak és amilyen szeretettel ápolják férjem emlékét. Ez méginkább meggyőzött arról, hogy a magyar és a szovjet nép barátsága megbonthatatlan. A gyomai látogatás alkalmával megkérdeztük Vetrova elvtárs­nőt, hogy érezte magát a mi szükebb hazánkban, Békés megyé­ben. — Nagyon sokan tették már fel nekem ezt a kérdést — mon­dotta —, és a válaszom nem is le hét más, csak az, hogy nagyon jól, és nagyon köszönöm, hogy ilyen szeretettel vesznek körül. Amikor a magyar határt átléptem, bizony szorongó érzés fogott el. Vajon, hogy fogom magam érezni, hiszen idegen emberek közt leszek? És az első találkozás után egyszeriben elszállt ez az érzés. A kedves fogadtatás, a szeretet elűzte ezt és úgy éreztem, hogy közeli isme­rősökkel találkoztam, akiket már rég nem láttam. Nem volt és nincs is itt egy idegen arc. Mindnyájan régi ismerősök, barátok vagyunk. _ ’ .. Kasnyik Judit

Next

/
Thumbnails
Contents