Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-10 / 109. szám

I960, május 10., kedd hépújsáe 9 Nincs mór munkaerő-probléma a dobozi Petőfi Tsz-ben A hatalmas répatáblán vagy 200 asszony szorgoskodik. Egyelnek. Férfit csak elvétve lehet látni. Mintha csak összebeszéltek volna a dobozi Petőfi Tsz asszonyai, hogy a répát, borsót csak asszo­nyoknak lehet kapálni. A kövesút mellett egy fiatal, szőke, kék sze­mű asszony keze alatt — mint ahogyan mondani szokták — ég a munka. Csak akkor néz fel, ami­kor közel érünk hozzá. — Van még a derékigazító- bóí? — Van bizony, a szomszédasz- szonyommal egészen a kövesig felfogtuk. — Itt mindenki annyit fog, amennyit akar? — Nem éppen. Területekre van bontva. Nekünk nem is lett volna muszáj vállalni egy egész terüle­tet. Januárban léptünk be a tsz-be és a férjemet kocsisnak osztották be. Mondom, én sem akarok ott­hon tétlenkedni, vállalok egy egész területet. Míg egyéniek voltunk, addig is csináltam. Szeretek a ha­tárban dolgozni. Debreceni Gáborné megigazítja bő szoknyáját, amelyet valószínű, hogy az édesanyjától örökölt. Szin­te kérdés nélkül elmondja azt, a- mire kíváncsiak vagyunk. — A szomszédasszonyom is így van, Szatmári Lászlóné. A férje a Gyulai Vízügynél dolgozik, ő is januárban lépett be és egy egész területet vállalt. Itt egymás mel­lett mérték ki a répaföldet. Meg­maradt mellettünk vagy négyszáz négyszögöl. Mondtuk a vezetőség­nek, adja nekünk, megcsináljuk mi ketten. így hát egész a kövesig a miénk. Ma sokat haladtunk. Tegnap kihoztam a kisfiámat is, aki hét éves, de nem győztem rá vigyázni, mindig a fára mászott, szakítsa el a ruháját, vagy essen le, és megvan a baj. Ma a nagy­mamájára bíztam. Azt mondták az irodában, hogy ezen a területen 160 mázsát kell termelni egy hol­Csaknem kétszázezer külföldi látogatott el tavaly hazánkba 'A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság nemrégiben fejezte be az idegenforgalom helyzetének vizsgálatát. Az átfogó ellenőrzés eredményeiről, tapasztalatairól Borka Attila, a KNEB elnökhelyet­tese és dr. Varga István egyetemi tanár, a vizsgálat vezetője sajtó- tájékoztatón számolt be. Elmondották, hogy mind á belföldi turistaforgalom, mind a beutazó külföldi idegenforgalom számottevően nőtt. Jellemző erre, hogy például az elmúlt évben mintegy 190 000 külföldi látogatott el hazánkba — ez 23,5 százalékos forgalomemelkedést jelent — s örvendetesen fejlődött a Szovjetunióval, Csehszlovákiával, a Né­met Demokratikus Köztársasággal, Ausztriával lebonyolított szer­vezett idegenforgalom. Nagy volt a vendégjárás üdülőinkben is: tavaly a rendelkezésre álló körülbelül 47 000 férőhelyen 457 000-en — ezen belül 114 000 gyermek — összesen 5 millió 423 ezer napot töltött. A szállodák igénybevétele szintén emelkedett — 1959-ben 1 264 000 vendéget fogadtak. A vizsgálatban részt vett 250 népi ellenőr. Számos figyelemre méltó tapasztalatról, észrevételről számolt be mind a helyi, mind az országos szerveknek. Az országos vizsgálatról szóló jelentést a Minisztertanács, is megvitatta, s számos határozatot is hozott az idegenforgalom fejlesztésére. Másodszor kapálják a cukorrépát, gyűjtik a lucernát a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben A l'l éve gazdálkodó 7000 holdas füzesgyarmati Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet tagsága a Sárrét szikes talaján az elmúlt években kimagasló terméseredményeket ért el, amivel bámulatba ejtette a környék főleg idősebb lakóit. A jó termés titka: a kiváló minősé­gatmi az új termelőszövetkezetek­be, hogy gyakorlatai segítséget nyújtsanak a kollektíva első kö- . zös munkájához. Gyakran fo- j gadnak látogatókat is a környék: új szövetkezeteiből, akik sokat ta­nulnak a Vörös Csillag tagságától. dón, ha többet termelünk, akkor prémiumot kapunk. Iparkodik az ember minden munkánál, hogy időben megcsinálja, mert a pénz mindig jól jön. — Mindig ilyen sok asszony dolgozik itt? — Amióta a munkáik megkez­dődtek, talán több az asszony, mint a férfi. Tessék csak megkér­dezni az irodán, biztosan nincs rá­juk panasz. Szerencsénk volt, Szigeti elv­társat, a tsz elnökét éppen bent találtuk. Mikor elmondtuk, hogy az asszonyok munkája'után sze­retnénk érdeklődni, hirtelen fel- | csillant a szeme. — Asszonyok nélkül mi nem is élhetnénk. Igaz, hogy a tagjaink­nak csak 28—30 százaléka nő, de a gyakorlatban mégis többen van­nak. Csak azok az asszonyok nem jönnek, akiknek kicsi gyermekük van. De azok is megoldják vala­hogyan. Ebben mi is segítünk. Egy óvodát tartunk fenn, 60 gyer­meket helyeztünk el benne. Most, május 1-én nyílt meg. ötezer fo­rintot fizetünk havonta. A bölcső­dében csupán 20 gyereket tudtak elhelyezni. Ez még nem sok. Az idén még nem tudtunk úgy be­rendezkedni, de jövőre már más­képp lesz. Az asszonyok munká­ján könnyitünk úgy is, hogy egy központi mosodát állítunk fel. Ezt szeretnénk minél előbb megvaló­sítani Hamarosan megalakítjuk a nőtanácsot is, hogy ott beszéljék meg a problé­mákat azok az asszonyok, akik nem tagjai a tsz-nek. Még a nő tagjainkkal sem tudunk úgy érte­kezni, mint amikor kevesebben voltunk. Igaz, hogy 30 nő küldöt­tünk van, de mégsem úgy van az, mintha maga mondaná el kéré­sét, panaszát. Sokszor járom a határt, de 400—500 asszonnyal néni tudok beszélni. Pár héttel ezelőtt azt hittem, hogy nálunk munkaerő-probléma lesz — mondja Szigeti elvtárs. — Amikor kiosztottuk a területet, azt hittük, hogy most fulladunk bele a munkába. Akkor még szin­te figyelmen kívül hagytuk az asszonyokat. Ma már másképp van, úgy mondhatnám, hogy több száz asszony dolgozik a kerté­szetben, növényápolásban. Nagy- nagy segítség ez. Cs. E. Megszelídült szikesek Két-három évvel ezelőtt még lasszóval is alig tudtunk ulyan tsz-vezetőt fogni, aki minden további agitáció nélkül, egy­szeri hívásra hajlandó eljönni az öntözéses bemutatókra — jelen­tette ki a minap Szarvason Sebes tyén Antal, a megyei tanács ön­tözéses előadója. — Ma a szemerkélő eső ellenére 120—130 terme­lőszövetkezeti elnök és a járási tanácsok vezetői gyönyörködhetnek az ÖRKI tudományos eredményeiben. A gazdálkodás színvonalának javítására, az öntözéses termesz­tésre évről évre egyre nagyobb gondot és összegeket fordítunk. Kü­lönösen áll ez itt, a Körösök mentén, ahol egész éven át, szinte korlátlan mennyiségben rendelkezünk öntözővízzel. 4P Az ÖRKI határában, a bikazugi üzemegységben a hat­hét évvel ezelőtt elkezdett kísérletek nagyüzemi folytatását a tsz- elnökök láthatták. Az első állomás a lucernás füveskeverék meg­tekintése volt. Az egyik táblán idei telepítést mutattak be árpá­val — bánkuti korai fajtával — felülvetve. A jól elmunkált talaj­ban a korábbi szokásoktól eltérően, nem 12—16 kiló fűmag-keve­réket vetettek, hanem 22—23 kilót. Az árpa vetőmag mennyisége 40 kiló volt. Ez utóbbi növény sor távolsága 24 centi, a lucernáé pe­dig a gabona sortávolsága. Kovács Gábor, az ÖRKI igazgatója meg­említette, hogy a 40 kiló árpa-vetőmag az 1958-ban 18 mázsa, ta­valy pedig 20 mázsa holdankénti szemterméssel fizetett, s amellett a füveskeverék is adott 6—8 mázsa szénát. A gazdaság kísérleti táblái közül azután egy tavaly telepített füveskeveréket is meg­mutattak. A növényállomány olyan gyönyörű volt, hogy szó nélkül senki sem állta meg. — Erről a tábláról — magyarázta az egyik kutató — az idén 80 mázsa szénát takarítunk be, természetesen kétszeri kaszálással, a legnagyobb szárazságban 240 milliméter csapadéknak megfelelő vízzel öntözzük meg. 4P A látogatók között többen voltak olyanok — mint Ko­vács Pál is, a békésszentandrási November 7 Tsz elnöke —, akik a korábbi években már jártak az intézet gazdaságában. Kovács Páltól, mint hiteles szemtanútól a következőket hallottuk az egyik legelőtáblához érve. — öt évvel ezelőtt itt kopár szik volt. Ma termőföld. A füvek nagy családjában fehér- és eper here díszük. Erre a legelőre teheneket járatnak. A dús mező 12 liter tej termelésére teszi képessé az állatokat. Mivel a fehérje és a ke­ményítő értékaránya az innen lelegelt növényfélékből 1:3-hoz alakul, a fehérje túlzott takarmányozását különféle fehérjében szegény növényfélékkel, egészítik ki. így az előbbi arány 1:4,5—5- re tágul. Ez a fehérje és keményítő értékarány a legmegfelelőbb a tehenek tejtermeléséhez. A látogatók útja egy kiöregedett rizstelepre vezetett. Itt egy Zetor éppen szántott. — Az idén ez a tábla ugaron lesz, őszre pedig füveskeverék kerül bele, ugyanúgy, mint a szomszédos táblában. Ott szintén gyönyörű a növényzet. A sziki jelleg lassan múlófélben van nemcsak itt, hanem az ÖRKI egész gazdaságában. A dús növényzet méltán hirdeti: a sava­nyú szikesek gondos kezelés útján gazdagon termő földekké alakít­hatók. Ez nemcsak Szarvas környékére áll, hanem az egész megyé­re, mert sajnos, eléggé gazdagon vagyunk parlagveszélyes rizstele­pekkel jóformán semmit sem termő legelőkkel. Mód és lehetőség adódik ezek feljavítására. Az ÖRKI kutatói önzetlen segítséggeli tudásuk legjavával hajlandók ebben közreműködni. W Az idén — mint ahogyan az egyik szünetben is el­hangzott — a megyei tanács újab b és újabb segítséget ad a terme­lőszövetkezeteknek az öntözéses szántóföldi gazdálkodás megisme­réséhez. Most a tsz-elnökök láthatták, milyen nagyhatalom a ter­mészet erőin az emberi akarat. Néhány hónap múlva a tsz-agronó- musok, brigádvezetők, majd a tsz-tagok, a tsz-öntözőmesterek néz­hetik meg, hogy a legnagyobb kánikulában is milyen üdén zöldell a növényvilág az öt évvel ezelőtti terméketlen sziken. Dupsi Károly gű gépi munka, a nemesített vető­mag és a növényápolás idejében való befejezése. A Vörös Csiüag Tsz tagsága ez évben az eddiginél is jobb ter­méseredményre számit: csupán az államnak tízmillió forint értékű árut szándékoznak eladni. Ezért megyeszerte elsőnek vetették el a tavasziak magját. Jelenleg nö­vényápolással, lucernakaszálással és szénagyűjtéssel foglalkoznak. Naponta 450 fő szorgoskodik a mezőn. Az egyénekre kiosztott parcellákon másodszor kapálják a cukorrépát s 415 holdon hét vé­gére befejezik ezt a munkát. 1350 holdon már elvetették a hibrid kukoricamagot, a korábbá vetés szépen sorol és a tagság megkezd­te a kukorica első kapálását. Az állattenyésztéséről híres szövetkezetben nagy gondot for­dítanak a takarmánytermesztésre is: lucerna 1500 holdon díszük. Az első kaszálást megkezdték s a korábban vágott rendeket forgat­ják, gyűjtik a szorgos szövetkezeti tagok. A füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet jó hírnevéhez méltóan megyeszerte élenjár min­den időszerű munkában. Ezenkí­vül jut idejük hetenként elláto­Üdexöld tavaszi köntösbe öltözött a Gyulai Gyermekkórház hatalmas parkja. A fák lombsát­rai alatt a gondozott sétányon meghatódva közeledünk a fehér­ablakos épület felé. A folyosón nagy rend, tisztaság fogadja az érkezőt: a kő tükörfényesre vik- szelve, az ablakok ragyognak, a simára vasalt függönyök, drapé­riák nagy gonddal készült kézi­munkák árasztják a tisztaságot. A kórházban dr. Boros Gábor­né igazgató-főorvos kalauzol ben­nünket. A kórtermekben, az ebéd­lőben, a konyhán és mindenütt az itt dolgozók finom ízléséről, rend- szeretetéről győződtünk meg. — A kézimunkát magúik a lá­nyok készítik — tájékoztat ben­nünket szinte anyai büszkeséggel a doktornő. — Ha valami ünnep jön: anyák napja, alkotmány ün­nepe, november hét vagy egyéb kedves évforduló, akikor rendsze­rint valami kézimunka a megle­petés. Előfordult már olyasmi is, hogy véletlenül meg ne tudjam előre a „titkot”, Schiffert Erzsé­bet ápolónő a kézimunkához az anyagot is saját "pénzén vásárolta. A kézimunkának nagyon örültem, Kicsinyek és nagyok édesanyja de megmondtam, hogy ennyi ál­dozatot nem fogadhatok el tőle akkor sem, ha a kórház szépítésé­ről van szó. Azóta a gondnokkal „szövetkeztek” a lányok, tőle kap­ják az anyagot, ők pedig előnyo­matják és varrnak, horgolnak sza­bad idejükben. A lányok, akik a kör­nyékbeli falvakból kerültek ide, úgy vélik, hogy doktornőjük na­gyon rászolgál a meglepetésekre. Férjét és gyermekeit tragikus kö­rülmények között veszítette el. Addig is lelkiismeretes, jó orvos volt, de azóta szinte kizárólag az ide hozott gyermekek meggyógyí- tásáért, a lányok munkakörülmé­nyeinek megjavításáért, életük szebbé tételéért fáradozik. Na­gyon sokat tesz a gyermekekért. Anyai gonddal törődik valameny- nyivel. Amint mondják, szigorú. De oly finoman, annyi szeretettel vonja felelősségre a mulasztókat, hogy senkinek nem jut eszébe ha­ragudni rá. Mindenki érzi, hogy jót akar. Megszokták, hogy nem tűri a gyűrött kötényt, a szennyes ruhát. Mindig olyanok az ápoló­nők, mintha skatulyából léptek volna ki. így mennek moziba, sé­tálni, bevásárolni és mindenhová. — A doktornő rendszeretete még ránk, férfiakra is átragadt — magyarázza mosolyogva a főköny­velő. — Mái- szabadság idején sem álljuk meg, hogy naponta ne bo­rotválkozzunk. De higgyék el, jó is így. A szépet hamar megszokja az ember és már nem is éreznénk jól magunkat más környezetben. A folyosón csinos fiatal lány üdvözli a doktornőt és öröm­től ragyogó arccal hadarja: „A fő­iskolára való felvételi vizsgám jól sikerült”. A doktornő szeretettel megsímogatja arcát, de hirtelen elkomorodik s szigorúan mondja: — A fogadat még mindig nem csináltattad meg. Itt nincs se fő­iskola, se semmi addig, amíg ilyen fogsorral jársz. A jövő hé­ten jelented, hogy hol tartsz a kezeléssel. Rendben? A kislány megígéri, hogy más­nap fogorvoshoz megy és szem­mel láthatóan megnyugszik a fő­orvosnő, aki 15 éve vezeti a kór­házat. A kórtermekben sorra látogatja a betegeket és nagyon boldog, amikor egy-egy súlyos beteg már a saját lábán megáll. Egyik te­remben ikertestvérek fekszenek. — ök nagyon rosszul voltak —• magyarázza Borosné. — Különö­sen az egyiket nagyon féltettem. Természetesen a szülőket vigasz­taltam, de magam is aggódtam. Örülök, hogy már egészen jól van­nak a kis emberpalánták. Anyák napjára újabb meglepetések készültek, de most már nem titkolták a lányok, nem dugták el a kézimunkát, ha a doktornő lépéseit hallották Igaz szeretettel készült, megérdemelt ajándékként adták át a szép té­rítőkét, amiből jut az asztalokra, az éjjeliszekrényekre, a gyermek­mérlegekre és máshová. Végered­ményben saját otthonukat díszí­tik, mert a főorvosasszony min­dent a kórházban hasznosít. Ary Róza

Next

/
Thumbnails
Contents