Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-08 / 108. szám
W60. május 8„ vasárnap NÉPÚJSÁG 3 Híradás a Lenin MEGALAKULT A NÖTA- NÁCS A nagyszénási Lenin Tsz-ben alig kéthete, hogy megalakult a nőtanács. Az első alkalommal mintegy 60—70 asszony vett részt az összejövételen. Azóta már kétszer jöttek össze, hogy megbeszéljék a termelőszövetkezetek, és saját problémáikat is. Több asz- szony elmondotta, hogy már az elmúlt évben is szeretett volna dolgozni, de a kisebb gyerekeket nem tudta elhelyezni, és most is hasonlók a problémák. Az utóbbi összejövetelen úgy döntöttek, hogy azoknak az asszonyoknak elhelyezik bölcsődés és óvódás gyerekeiket, akik területet vállalnak és ténylegesen kiveszik részüket a munkából. így a Lenin Tsz-ben is egyre több asszony járhat ki dolgozni. ELVETETTÉK A KUKORICÁT Csütörtökön este fejezték be a kukorica vetését. A 421 hold közös kukoricából 340 holdat négyzetesen, a 350 hold háztájit pedig közösen vetették el. A csaknem 800 hold földet hibrid maggal vetették be. PALÁNTÁZZÁK A DOHÁNYT A 30 hold. dohányból eddig három holdat kézzel palántáztak be. Hét holdat még ezen a héten kiültetnek. A jövő hét elején megkezdik a dohány gépi palántázását. A tavasszal vásárolt palántá- zógéppel az idén 10 hold dohány- palántát és 10—15 hold paradicsomot, paprikát és egyéb konyhakerti palántát kívánnak kiültetni. A tsz-ben eddig még nem alkalmazták a palántázó gépet. A jövő hét elején próbálják ki majd, és bemutatót tartanak a környező tsz-ek kertészeinek a palán- tázógép működéséről, HELYTÁLLNAK A K1SZESEK A Lenin Tsz KlSZ-szervezeté- nek csaknem 30 tagja van. Együtt vannak a munkában és a szórakozásban is. Tavaly a termelőszövetkezet másfél hold cukorrépát adott nekik művelésre. A betakarítás után mintegy 15 ezer forintot kaptak. A pénzből a helyiségüket hozták rendbe és szórakozási felszerelést vásároltak. Az elmúlt napokban röplabda-pályát csináltak, ahol május elsején az idősekkel együtt játszottak. Most a tavaszi munkák idején sem szijnetel a kultúrmunka. május elsején a kiszesek szórakoztatták ének- tánc és egyfelvonásos színdarabokkal az ünneplő tsz-tago- kat. A tsz-ben nemrégen fejezték be az ezüstkalászos tanfolyam első évét, ahol 16 fiatal kapott bizonyítványt. VÁGJÁK A LUCERNÁT Megkezdték a 204 hold lucerna vágását. Eddig 46 boldat vág- ak le. 23 hold kapás lucernát kézi erővel, a többit motoros fűkaszával. Az eddig levágott 46 hold lucerna második vagy harmadik GyaJcorta-ttal rendelkező technikusokat keresünk munkavezetőnek útépítési munkákhoz, fizetés megegyezés szerint. Keresünk továbbá aszfaltozd szakmunkásokat Bére&és teljesítménybérben, napi háromszori étkezést, szállást biztosítunk. Komlói Ütépítő V., Komié, Kenderföld, Szállásfalu. T.: 21—63. ŐSZINTE SZÓVAL nagyszénási* Tsz-ből kaszálását — amelyik jobban beválik — maghozásra hagyják. A lucerna első kaszálását a jövő hét közepéig befejezik. Átlagban 10— 12 mázsa jó minőségű szénát várnak egy holdról az első kaszáláskor. 310 EZER FORINT EGY NAPI BEVÉTEL Szerdán délelőtt 42 hízómarhát adott át az állatforgalmi vállalatnak a nagyszénási Lenin Tsz. A 42 hízó állatból 29 extrém minőség volt, amelynek kilójáért 13 forintot fizetett a vállalat és plusz az 1 forint 50 fillér nagyüzemi felárat. 13 hízómarha pedig első osztályú minőségként került átadásra. Egynapi bevételük több mint 310 ezer forint volt. Ebben az évben még 60 hízómarhát kívánnak átadni, 70 százalékban extrém minőségben. 44 TENYÉSZÜSZÖT ! ADNAK EBBEN AZ ÉVBEN A TSZ-EKNEK I-------------------E bben az évben 44 tenyész- üszőt ad el a tsz a tenyészállat- j forgalmi vállalatnak. A napokban járt kinn a vállalat megbízottja, aki 44 üszőt válogatott ki. Az üszők többségét befedeztették és az év utolsó negyedében szállítják el >a megye és az ország különböző terme lőszövetkeze tei- be tavábbtenyésztésre. 100 HOLDANKÉNT 72 MÁZSA HŰS Száz holdanként 72 mázsa ve- í gyeshúst ad az államnak a nagyszénási Lenin Tsz, sertésből pedig 36 mázsát. Ebben az évben 753 hízót kívánnak meghizlalni, amelyből több mint 1 300 000 forintot várnak. A süldők többsége már megvan. A többit a tagok háztájiban nevelt süldőiből kívánják felvásárolni. Csepkó Eta Pártunk VII. kongresszusa feladatként jelölte meg, hogy gyorsítsuk meg a szocializmus építését a népgazdaság minden területén, ezen belül pedig elsősorban a falun. A tények azt mutatják, hogy a feladat végrehajtásának első lépéseként, a termelő- szövetkezetek számszerű fejlesztésében sikerült jelentős eredményt elérni. Néhány hónap leforgása alatt a parasztság túlnyomó többsége új életet kezdett. A mezőgazdaság szocialista átalakításában tehát nagy lépést tettünk előre, de az emberek tudatának megváltoztatásával, a kételyek eloszlatásával számtalan kérdés megválaszolásával még a- dósak vagyunk. A termelőszövetkezetek új tagjait foglalkoztató kérdések ma így foglalhatók össze: helyesen döntöttek-e, amikor beléptek a termelőszövetkezetbe? Biztosítva lesz-e a közösben a megélhetés? Gazdái lesznek-e igazán az új gazdaságnak? Beleszólhatnak-e a gazdálkodás ügyeibe? Ezek a kérdések a belépést megelőzően is a legvitatottabbak közé tartoztak, de most sem kisebb éllel vetődnek fel. Ezért részletes és alapos magyarázatra szorulnak. Természetesen, mint minden más kérdésre, ezekre is őszintén, helyzetünk reális feltárásával kell megadnunk a választ. Ha eltúlozzuk lehetőségeinket, felelőtlenül ígérgetünk, vagy elhallgatjuk nehézségeinket, többet ártunk, mint használunk. A politikai felvilágosító munkában sohasem szabad elfelejteni, hogy nem a nagy szavak, hanem az egyszerű, könnyen érthető, tényeken nyugvó őszinte szó az, amire hallgatnak az emberek, és meg tudjuk értetni igazságainkat, amely közel visz bennünket az emberekhez. Számtalan meggyőző érv van a kezünkben, mellyel bizonyítani tudjuk, hogy a közös út melletti döntés helyes volt, hogy csak ezen az úton járva lehetséges a parasztság fel- emelkedése. Akár nemzetközileg vizsgáljuk a mezőgazdaság fejlődésének irányát, akár a szomszédos népi demokráciák fejlődését nézzük, azt látjuk, hogy mindenütt folyik a mezőgazdaság nagyüzemi átalakítása, mert a mező- gazdaságot elmaradottságából kiemelni és a hozamokat fokozatosan növelni csak ezen az úton lehetséges. Sok szó esik arról is mostanában, hogy meg lehet-e élni a közös gazdaságokban, megtalálják-e majd számításaikat azok, akik a szövetkezés mellett döntöttek? Sem a szervezés időszakában, sem napjainkban nem tagadjuk, hogy a közös gazdaságok nem válnak létrejöttük után azonnal jól jövedelmező, hiba nélküli gazdaságokká. Akkor is elmondtuk, és még sokszor el kell mondanunk, hogy ennek megvalósulása elsősorban az egész tagság jó munkájától, szorgalmától függ. Pártunk és kormányunk számos intézkedést hozott a termelőszövetkezetek gazdasági megsegítésére, a kezdeti nehézségek leküzdésére. Ezeknek az intézkedéseknek párosulniuk kell a tagság öntevékenységével, szorgalmas munkájával. Ahol az új, vagy megnövekedett közös gazdaságokban ez a kettő találkozik, ott már ez évben megmutatkozik a nagyüzemi gazdálkodás előnye mind az egyén, mind pedig a társadalom szempontjából. Számos termelőszövetkezetben a községben rejlő erőteljes kibontakozását fékezi a tagok közötti egyenetlenség, a kölcsönös megbecsülés hiánya is. A régi tagok helyenként ferde szemmel néznek a most belépettekre, úgy érzik, hogy okét több jog illeti meg. Mások azt latolgatják, ki mennyi földdel, vagy gazdasági felszereléssel lépett a közösbe, és ebből keletkeznek súrlódások. Á- kár így, akár úgy jelentkezik a belső ellentét a tagok között, mindenképpen a tagság vallja kárát. Sem az egyik, sem a másik körülmény nem teszi indokolttá az összeütközéseket. Az ujjunk sem egyforma — mondja a régi közmondás. Az emberek sem. Van aki előbb, van aki később jut el a jobb élethez vezető út felismeréséhez. A parasztság va- gyonegyenlőtlenségét a „kaparj kurta, neked is jut” kézzel-kö- römmel küzdést egy-egy dai'ab földért a múlt társadalom érlelte meg a parasztságban. A földnélküliek látástól vakulásig talics- káztak a végtelen országutakon, vagy cselédsorban sínylődtek. A kis- és középparasztok túlnyomó többsége egész családjával szinte végkimerülésig túrta a földet, hogy a kulákok és a földbirtokosok súlyos gazdasági nyomása ellenére felszínen tarthassa magát. Lényegében tehát mind a föld- nélkülieknek, mind a kisebb földdel rendelkezőknek egy volt az érdekük: megszabadulni a társadalom vámszedőitől, egy új társadalom létrehozása útján. Ez az érdekazonosság jutott kifejezésre a múltban a számtalan parasztfelkelésben. Érdekeinek felismerése juttatja a parasztságot arra a felismerésre, hogy a társadalmi rendszer megváltoztatása csak a szervezett munkássággal együtt érhető el. A felszabadulás után a íöldnélküliek tízezrei jutottak földhöz és váltak maguk is egy- egy kisparaszti gazdaság gazdáivá. Ezzel beteljesedett a sok évszázados harc és azé lett a föld. aki megműveli. A szétszórt kisparaszti gazdaságok a legkezdetlegesebb eszközökkel kezdték meg a munkát és minden nehézséget leküzdve igyekeztek biztosítani az ország mezőgazdasági termékekkel való ellátását A fejlődés az utóbbi években soha nem látott méreteket öltött Mom történi csoda írta: L. Vologyin A zt mondják, hogy a világon nem tör- : ténnek csodák, bár vannak, akik ezt kétségbevonják. Nos, helyesen teszik, ha kételkednek, Mert — mint ahogyan kiderült —, mégis csak vannak csodák. S ha valaki nem hinné, kérdezze meg a „Pechiney” francia alumíniumgyár munkásait;. Nemrég ugyanis csoda történt velük: a gyárnak mind a tízezer munkása egy csapásra kapitalistává vált. A gyárigazgatóság egy szép napon bejelentette, hogy a társaságtól minden munkás megkapja bizonyos számú részvényét, s következésképpen minden erőfeszítés, követelés, sőt kívánság nélkül „kapitalistává” válik. A cég fejedelmi ajándéka mély benyomást keltett. Sőt, egyeseknek úgy tűnt, hogy végre megvalósul a munka és a tőke „egységéről” szőtt álom, megtörténik a régóta ígért „gazdasági csoda”, szkeptikusok azonban kellemetlenkedtek. Mindenáron tudni akarták, mitől lett a „Pechiney” társaság ennyire bőkezű, mi történt a kapitalista urakkal. Ajándék lónak ne nézd a fogát — tartja a közmondás —, ám a szak- szervezetek és a haladó közvélemény mégis csak szerette volna látni ezt a fogat. A „csodatévők” és a szkeptikusok között alighanem az alábbi beszélgetés folyhatott le. A szkeptikusok kérdeznek, a „csodatévők” pedig válaszolnak: — Azt mondják, hogy „ennek az ajándéknak az elfogadása kötelez”, mi az önök véleménye? — Természetesen! Hiszen ezért adtuk. Elég volt már a sztrájkokból és a konfliktusokból! Az a célunk, hogy a vállalaton belül megteremtsük az érdekek azonosságát. A „cégszellemnek” az elavult munkásszolidaritás fölé kell emelkednie. Jsmeretes, hogy a „Pechiney”- nek 7 800 000 részvénye van. Hány részvényt kaptak hát a munkások? — 35 000-et! — Nem lehetne kiszámítani, hogy ez hány százalék? — Hm... Természetesen kiszámíthatjuk. Ez a társaság tőkéjének 0,44 százaléka. — S hol vannak a többi részvények? — Természetesen a régi részvényesek kezén. — A társaság ügyeit ugyebár a részvényesek közgyűlésén fogják intézni? — Persze. A döntő szó azoké lesz, akiknek a legtöbb részvényük van. Nem hívhatjuk meg a közgyűlésre mind a tízezer újdonsült részvénytulajdonost. HHÍtzen a „Pechiney” összes üzemeit le kellene állítani, ez pedig teljesen lehetetlen. — Hogyan tekintik a szakszervezetek a társaság ajándékát? — Oh, a szakszervezetek... Mindig ők a gazdasági haladás kerékkötői. Ezért nélkülük intéztük a dolgot. A „munka és a tőke együttműködését” szkeptikusan tekintő francia haladó közvélemény sok kérdést tett fel, s a kapitalisták bizony nem tudták egykönnyen megmagyarázni, miért is viselik amy- nyira szívükön, hogy „az érdekazonosság megszilárduljon” a vállalatnál. „A profit a zsebetekbe kerül’’ — hajtogatják a tőkések a munkásoknak. Ám „elfelejtik” hozzátenni, hogy a „Pechiney”-gyár munkásainak csupán 3 százalékos béremelése kétszer annyival növelte volna a jövedelmüket, mint az ajándékozott részvények. A „Pechiney” vegyipari társaság olyan jóléti intézménynek akarta feltüntetni magát, amelynek az a legfőbb gondja, hogy a munkások jóléte felett őrködjék. A társaság nem küld fegyveres suhancokat, hogy szétkergessék a dolgozók akcióegységért harcoló aktivistákat. A „Pechiney” vezetői ennél okosabbak és ravaszabbak. Szirénhangon megpróbálják rábeszélni a munkásokat, hogy „békésen” beleegyezzenek a kizsákmányolásba, az egyszer s mindenkorra megállapított munkabérbe, az alacsony életszínvonalba. Cserébe azt a „csodát” kínálják fel nekik, hogy ők is „tőkésekké” válnak, ^sodákra azonban még a,,Pe- chiney” társaság sem képes. A munkás akkor is csak munkás marad, ha két-három részvénnyel megpróbálják kiszúrni a szemét. A munka és a tőke „együttműködése” ma is úgy fest, hogy a munkásoké a nélkülözés és az ígéret, a tőkéseké pedig a még bőségesebb aranyesó, az egész világon, az élet minden területén. A legszembetűnőbb ez az iparban, ahol a tudományos kutatások eredményei nyomán a technika soha nem látott szintre emelkedett. Ez a gyorsütemű fejlődés törvényszerűen írja elő a i mezőgazdaság elavult termelési viszonyainak felszámolását, magasabb technikai színvonalra való ; emelését, mert a régi gazdálkodási móddal a mezőgazdaság már ! nem képes a növekvő ipari és fogyasztói igényeket kielégíteni, így vált a mi társadalmi haladásunknak is központi kérdésévé a mezőgazdaság átszervezése. A parasztság túlnyomó többsége — a kis- és a középparasztok — látva ezt a társadalmi szükségszerűséget, most is a munkásosztályt követve segítette a haladást. Mindazok tehát, akik bármilyen anyagi körülmények között az új utat választották, a fejlődést segítették. Most az a legfontosabb, hogy minden szövetkezeti tag a legjobb tudásával, szorgalmas munkájával segítse az első nehézségek leküzdését. Ha valamikor szükség volt az emberek összefogására, egymás munkájának megbecsülésére, akkor most ebben a nagy forradalmi átalakulásban erre igazán szükség van. A parasztság tízezrei mind távolabb kerülnek a kisparcellás é- letmódtól és érdeklődésük középpontjába mindinkább a nagyüzemi élet kérdései kerülnek. S hogy ez a folyamat meggyorsuljon, ebben kell most segíteni ő- szinte, meleg baráti szóval. NÁFRADI SÁNDOR, az MSZMP Központi Bizottsága ágit. prop. osjzt, munkatársa
