Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-07 / 107. szám
AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA 1960. MÁJUS 7., SZOMBAT V. ÉVFOLYAM, 107. BÉKÉS MEGYEI * Ara: S0 fMér * Világ proletarian egyesül . S5É „ÉEet zengi be az iskolát“ Iskoláinkban ma ballagnak a „vén” diákok. Búcsúznak a kopott falaktól, az öreg Alma Matertől. Tavasz van és talán már évszázadok óta így búcsúzik a diák az iskolától, tehet, hogy szemük ma is könnyes lesz, s [ehet, hogy fájón arra gondolnak: jó lenne újra kezdeni. De tényleg búcsúznak? Nem hiszem, mert ugyan má is elköszöntünk a régi iskolától, legyen az bármilyen régen, de visszaemlékezünk arra mindig, bárhol járjunk. Ady versének egyik sorát választottam címül, nem véletlenül. A költő arról ír: „Én iskolám, köszönöm most neked, Hogy az eljött élet-csaták között Volt mindig hozzám vég üzeneted.” Tudom, nehéz tizenkét év után búcsúzni az iskolapadtól, nehéz lesz attól búcsúzni, ami megszokott, hisz az ÉLET — igen, csupa nagy betűvel — vár rátok. Mert vár, azt hiszem, nem kell bizonygatni. Az egyetemek, a főiskolák, a gyárak kapui szélesre tárva várják a ma tizennyolc éveseit. Tizennyolc évesek vagytok, életetek hajnalán, kik eddig a szül« ház melegében, az iskola kopott padjaiban álmodtatok az életről, és talán álmaitokban több volt a fantázia, mint a valóság. Most ismerkedtek a világgal, most az ismertlennek tűnő új úton, ahol új „csodák” várnak rátok. Van, aki tovább folytatja tanulmányait valamelyik egyetem vagy főiskola padjaiban; Azt ma még néni lehet megállapítani, hogy kiből lesz orvos, kiből lesz mérnök, kutató vagy tudós, kész, aki a ma még járhatatlan sáringovámyon utat épít, lesz aki valamely csodálatos új elem felfedezésével ajándékozza meg a világot és lesz közt etek olyan is, alti az esztergapad mellett vasba faragja azt, amit a másik papíron megálmodott? Kire van nagyobb szükség? A kérdés is milyen buta, s milyen butaság volna ezen akár nektek, akár nekünk rágódni. Szükség van mindenkire és mindnyájatokra. Szükségünk van tudósokra, munkásokra. Hisz az élet mindenkit megajándékoz feladatokkal, amit meg kell oldania. Régen el sem tudta valaki képzelni életét úgy érettségi után, hogy üzembe menjen. Ma inkább arról beszélünk, hogy érettségi után minél többen válasszák az ipart pályát. Kiművelt emberfőkre van szükség a gyárakban, az üzemekben, a termelőszövetkezetekben. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt az érettségiző diák, ha nem került egyetemre, el sem tudta volna képzelni életét valamiféle rozoga íróasztal nélkül. Érettségi — íróasztal összetartozott, mint a taVasz és a nyár. Ma már közöttetek is több olyan fiatal van, aki tudja, hogy rá valamelyik ipari üzemünk vár s ő maga is várja, hogy ott tanulva, jó szakmunkás legyen. Néhány évvel ezelőtt rosszul magyarázva „szégyen” volt érettségi bizonyítváwniyai szakmunkásnak iernm, ma ez megbecsülést jelent. Mert ismerünk negyvenéves szakmunkást, aki ma szabad estéin logaritmust és trigonometriai feladatokat old meg, szakdolgozatot ír, hogy utána az üzemiben sokkal egyszerűbben és jobban esztergáljon, forgácsoljon vagy kalapáljon. Nektek könnyebb dolgotok van. Már érettségi bizonyítvánnyal kezetekben ismerkedtek a vassal, a géppel és még köny- nyebb dolguk lesz azoknak a ma még első éveseknek, akik az öt plusz egyes osztályokba járnak. Tudom, hogy nekik még gondolatukban sem merül fel az, hogy mi lesz, ha nem vesznek fed egyetemre? Mert szinte természetesnek veszik, hogy oda mennek dolgozni, ahol eddig négy évet töltöttek el jóban és rosszban, ahol megtanulták meg- szeretni az üzemet vagy a földet. Az ehnúit hónapokiban sokat vitatkoztatok arról, hogy ki hova megy dolgozni, ki jelentkezik továbbtanulásra. Egy rendelet váltotta ki ezt a nagy vitát, amelyben az állt, hogy egyetemeink és fiőskoláink előnyben részesítik a felvétenél azt, aki két évet töltött a termelő munkában. Ekkor jöttetek rá ti is, hogy az élet új feladatok elé állított benneteket, új módon kell megtalálnotok boldogulásotokat, új módon kell hivatást választanotok. Az, aki tizenkét évi tanulás után búcsúzik: ma az iskolától, ezen a tavaszi napon gondolj«! arra, hogy ez a választás, ami most előtte áfl, sokkal egyszerűbb, mint akár pé- hámy évvel, vagy tizenöt évvel ezelőtt; Egyszerűbb választani azért, mert minden, ami ebben az országban épül, minden, amit eddig építettünk, nektek épült, ezután is nektek épül. S akik építették, azok apáitok és bátyáitok — nektek építették. Talán eddig én is búcsúztattam és búcsúztattunk benneteket, de azt hiszem a búcsúztatóért kár, mert inkább köszönteni illenék. Köszönteni benneteket ezen az ezüstszalagként futó úton, ami rátok vár, ezelőtt a szép és izgalmas út előtt. Köszönteni benneteket abból az alkalomból, hogy most már tizennyolc évesen, felnőttként építsetek vélünk, és érezzétek és váltjátok magatokénak azt, amit eddig tettünk. Érezzétek mindenkor azt, hogy az „elbocsátó” iskola falai közül kilépve, sokszor találkoztok talán kishitűséggel is, a legsímább útra is kerül néha göröngy s lesz buktató, de ha jól fejetekbe véstétek azt, amit tanítottak nektek, ha mindig becsületben és őszintén éltek, ez az út nem lesz nehéz. Ady Endre versével kezdtem, s ezzel is fejezem be a köszöntőt: „S ín vén disk, szivem felemelem S így üdvözlöm a mindig újakat: Föl-föl fiúk, csak semmi félelem." Dóczi lnne Hosszúlejáratú kereskedelmi megállapodás a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság között Tegnap délután a Szovjetunió I Külügyminisztériumának épületében Katolicsev szovjet és Ince I Jenő magyar külkereskedelmi miniszter hosszúlejáratú kereskedelmi megállapodást írt alá. Az aláírásnál szovjet részről jelen volt Makóján, a Minisztertanács első elnökhelyettese és a Külkereskedelmi Minisztérium több felelős munkatársa. A megállapodásról kiadott hivatalos közlemény megállapítja, hogy a kereskedelmi tárgyalások baráti légkörben, a testvéri együttműködés és a kölcsönös segítség szellemében zajlottak le. A megállapodás rögzíti a Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság közötti kölcsönös áruszállítások tervét az 1961—65-ös évekre. A kölcsönös áruszállítás összege az öt év alatt több mint tizenkét milliárd rubel lesz és hatvan százalékkal meghaladja az előző ötéves terv áruforgalmának zelítőleg eléri a hárommilliárd rubelt, ami az 1958. évi áruforga- lomnak több mint kétszerese. A Szovjetunió, mint korábban i6, nagy mennyiségben szállít nyersanyagokat, fűtőanyagokat, gépeket, berendezéseket és más, számunkra fontos árucikkeket. Ezen- j kívül az ötéves terv folyamán a Szovjetunió a többi között kilenc millió tonna vasércet, 7 800 000 tonna kohókokszot, 6 600 000 tonna nyersolajat és más nyersanyagokat szállít Magyarországnak. A ; Szovjetunió ezenkívül fémforgácsoló szerszámgépeket, oljafúró- berendezéseket, gépjárműveket, traktorokat és más mezőgazdasági gépeket is szállít. A Magyar Népköztársaság az j elkövetkező öt év során gépeket, \ berendezéseket, mezőgazdasági és közszükségleti cikkeket, tengeri és folyami hajókat. Diesel-vonatokat, híradástechnikai berendezéseket, mérőműszereket és kon- fekciós árukat szállít a Szovjetuniónak. A hivatalos közlemény A megyei tanács mezőgazdasági szövetkezeti elnökei és a járási tanácsok mezőgazdasági osztályvezetői, agronómusad részére bemutatót rendezett. Ezen részt vettek még: Laszli Pál, a megyei tanács v. b. elnökhelyettese, Nánási Illés, a megyei tanács mezőgazda- sági osztályának vezetője, Juhász József, megyei főagronómus és Kovács Gábor, a szarvasi ÖRKI igazgatója. A megjelentek előtt az intézet kutatói ismertették azokat megállapítja, hogy a kölcsönös szállítások hozzájárulnak a Magyar Népköztársaság ötéves és a Szovjetunió hétéves tervének sikeres végrehajtásához. A kölcsönös szállítások ilyen nagymértékű növekedését a szocialista országok ipari termelésének a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa által megvalósított specializálása és kooperálása teszi lehetővé. A hosszúlejáratú kereskedelmi megállapodás a kölcsönös érdekek alapján tovább fejleszti a két baráti ország közötti gazdasági kapcsolatokat. a kísérleteket, amelyeket a szikes talajok hasznosítására folytattak. A több mint 130 résztvevő láthatta, a hat-hét évvel ezelőtti terméketlen szikeket, amelyek ma dús füvet teremnek, máshol viszont térdig érő lucerna, vöröshere és füveskeverékben gyönyörködhettek. Bemutatták a különféle legelő- kísérleteket is, majd megtekintették az izotóp-kertet, ahol „Az atomenergia a mezőgazdaságban” címmel rövid tájékoztatót hallottak. osztálya tegnap az ÖRKI-ben az színvonalát. Az 1965-ben a két or- j öntözéses gazdálkodás eddigi szág közötti áruforgalom megkö- í eredményeiről a megye termelőOntözéses tapasztalatcsere Szarvason külföldi B er l i n A Német Demokratikus Köztársaság közvéleménye hatalmas érdeklődéssel fogadta Hruscsov bejelentéseit a szovjet nép élet- színvonalának emelését szolgáló intézkedésekről és a csúcsértekezlet előtti külpolitikai helyzetről — jelenti a TASZSZ. — Az NDK rádióállomásai többször is ismertették a beszéd kivonatát. A Deutschlandsender kommentátora megállapítja, hogy a német békeszerződés megkötése és a nyugat-berlini probléma megoldása lesz a csúcsértekezlet legfontosabb kérdése a leszerelés után. Ha ezt a három problémát sikerül megoldani, akkor a Kelet és a Nyugat viszonya egy csapásra megjavul. Washington Mike Mansfield demokratapárti szenátor — mint á TASZSZ közli — csütörtökön beszédet mondott a kongresszusban Hruscsovnak arról a bejelentéséről, hogy szovjet terület fölött lelőttek egy határsértő amerikai repülőgépet. A szenátor a tőle szokott szovjetellenes kirohanások után határozottan elítélte az Egyesült Államok kormányát, mert a csúcsértekezlet előtti rendkívül felelősségteljes időpontban megtűri az ilyen j incidensek lehetőségét. A kormánynak meg kellene magyaráznia — folytatta —, miért küldenek amerikai gépet a szovjet határ közelébe. Mansfield az első jelentések alapján valószínűnek tartotta, hogy Eisenhower nem is tudott a repülőgép-incidensről. Éppen ezért kijelentette, „ha így áll a dolog, felmerül a kérdés, vajon a kormány egyáltalán ellenőrzés alatt tartja-e az állami bürokráciát”. A szenátor hangoztatta, hogy mindez közvetlen kapcsolatban áll a háború és béke kérdésével. Ezért a kormánynak intézkedéseket kell tennie, hogy kiküszöbölje hasonló incidensek lehetőségét. Az amerikai Országos Űrhajózási Hivatal csütörtökön sajtóértekezletet tartett. A hivatal szóvivője — mint a TASZSZ jelenti — azt akarta bebizonyítani, hogy május elsején az az amerikai repülőgép, amely szovjet légitérbe lépett, „békés céllal” meteorológiai kutatások végett repült nagy magasságban. A jelenlevő újságírók azonban nem titkolták kételyeiket. Többen megkérdezték a szóvivőt, miért érdeklődik az Egyesült Államok ennyire a Szovjetunió határvidékeinek meteorológiai viszonyai iránt? A szóvivő nem tudott kielégítő választ adni erre a kérdésre. Azt viszont elismerte, hogy az eltűnt repülőgépen nem volt feltüntetve az Egyesült Államok felségjele. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint az Egyesült Államok kormánya még nem fejezte be a repülőgép ügyében indított vizsgálatot. A legfrissebb jelentés szerint az amerikai hivatalos sze-» mélyek kételkednek benne, hogy a május elsején lelőtt repülőgép azonos az ugyancsak május elsején eltűnt „meteorológiai kutató repülőgéppel”. Az Űrhajózási Hivatal „kutató” gépe ugyanis három órával azután tűnt el, miután a Hruscsov által említett amerikai repülőgép megsértette a szovjet határt. Ezért több amerikai tisztviselő valószínűnek tartja, hogy a szovjet légvédelmi erők másik repülőgépet lőttek le. Lehetséges — mondják —, hogy török, vagy iráni tulajdonban levő amerikai gyártmányú gépről van szó. Ami az Űrhajózási Hivatal kutató gépét illeti, az amerikai szóvivők azt állítják, hogy a pilóta esetleg oxigénhiány miatt elvesztette az eszméletét és „véletlenül” sértette meg a szovjet határt Be a verzió nem magyarázza me» (Folytatás a 2. oldalon.)
