Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-31 / 127. szám
NÉPÚJ SÄG I960, május 31., kedd 8S Az ember az életben mindennapos kis bosszúságok, apró zökkenők áldozata. Vajon szükség- szerűek-e ezek, vagy elkerülhetők, kiküszöbölhetők? Igaz-e, hogy simábban, .„olajozottabbam” is gördülhetnének a dolgok? Lássunk néhány példát. A békéscsabai 1. számú postahivatal hármassal jelölt „ablakánál” legtöbbször egymás hegyén-hátán tolonganak az emberek. Érthető, mert hiába ékeskedik még másik két ablak felett a felírás, hogy: „Levélfelvétel és értékcikk-árusítás”, vannak „áruféleségek”, amelyek kizárólag a hármasnál kaphatók. Egyébként is bámulatos az ott dolgozó teljesítménye és türelme. Telefont kezel, táviratot vesz fel, ajánlott leveleket iktat, azonkívül temérdek postai értékcikket árul. Ráadásul a dísztáviratok mintapéldányai is ott díszlenek a háta mögötti falon, hogy a gyengébb szeműek őt faggassák lázas munkája közben, hogy melyik mit ábrázol és milyen jelű. A naív látogató úgy képzeli, hogy ha a nagyjából azonos munkakörű három ablak közt arányosan osztanák el a feladatot, nyomban egyszerűbb és gyorsabb lenne az ügymenet. A terem másik felében, a pénzfelvételi és kifizetési oldalon hasonló arányosítás segítene. Ott is az egyik ablaknál hosszú sorban állnak, míg a többinél rendszerint majdhogynem ásítva irányítják a zsúfolt ablakhoz a tájékozatlanokat. Persze erről maguk a dolgozók tehetnek a legkevésbé és a módszer nem csabai jellegzetesség, hanem az ország minden nagyobb postahivatalában otthonos. Sok évtized során kialakult munkamenet ez. Bizonyára alapos indokokkal támasztható alá ez a gyakorlat, mégis ott birizgál a majdnem üres ablakok szomszédságában türelmetlenül várakozóban a kérdés: — Nem lehetne másként? A Sztálin úti gyorskiszolgáló boltban történt a minap. Fiatal asszonyka állt a pult előtti tömkelegben. Senkit sem akart megelőzni. Utóvégre nincs joga elrapulthoz tolakodtak, megkérte a kiszolgáló lánykát, hogy vele is törődjön végre. — Tessék szólni, hogy Id következik, mert nem érek rá figyelni — hangzott a lényegében igaz, de mégis lehangoló válasz. — Én következem. — Jó, de előbb annak a kedves kartársnak adok, ő régebben van itt — mutatott a kiszolgáló lányka másvalakire, megcáfolva előbbi kijelentését, hogy nincs ideje az érkezés sorrendjét figyelni. Az asszonyka vásárlás nélkül, keserű szájízzel távozott. Az egyszerű vásárlónak az eset láttán az volt az érzése, hogy e téren is lehetne „olajozottabbá” tenni a dolgok menetét. Például a gyorskiszolgálótól nem messze, a MEZÖKER gyümölcs- és zöldségboltjában bárki szemtanúja lehet a következőknek: az eladó részéről időnként felhangzik az udvarias kérelem: — Az újonnan érkezettek szíveskedjenek a sor végére állni. Nincs is abban a boltban még csúcsforgalom idején sem lökdösődés, veszekedés, vita. Valahogy sokhelyütt megfeledkezünk arról, hogy mi emberek postán, boltban, vasúton, moziban, sportpályán vagy bárhol közösségbe verődve ma még igényeljük az irányítást, az eligazítást és ha ez megvan, akkor mi magunk is gondoskodunk arról, hogy az emberi együttélés szabályait azok is betartsák, akik hajlamosak felrúgni. Ehhez a jóakaratú, segítő irányításihoz azonban az szükséges, hogy ahol és amiben csak lehet, küszöbölődjék ki az ellentmondásosnak látszó munkamenet. Azokat pedig, akiknek mindennapi feladatuk az emberek sokaságával való foglalkozás, ennek a helyes módszerére meg kellene tanítani. Nem elég kérni, hogy figyelmesek legyünk egymás iránt, szükséges a mikéntjét is megmutatni. Huszár Rezső KISZ-fgyíiIés Gyomán Szokatlan izgalommal és kír váncsisággal megtöltött fiatalok gyülekeztek a gyomai „Mező Imre” területi KISZ-székházban. Vajon mit fog mesélni Vámhidi elvtárs, milyen kérdéseket tesz fel a titkár elvtárs, tudunk-e mindenre válaszolni? És sok más hasonló gondolat cikázott a gyomai ifjúkommunisták fejében, míg a taggyűlés meg nem kezdődött. Arról volt szó, hogy egy egészen újszerű taggyűlést szerveztek a KISZ-vezetői. Az újszerűség abban állott, hogy a gyűlésre meghívták Gyoma község tanácselnök-helyettesét, aki a közelmúltban a Szovjetunióban járt tanulmányi úton és a fiatalok felkérték, tartson nekik egy beszámolót az ott látottakról. Üj dolog volt az is, hogy a gyűlést összekötötték a már többek által ismert szellemi versennyel, amit aztán klub-est követett. A szervezőtitkár az üdvözlés bolni a mások idejét. Mikor azon- j után felkérte Vámhidi elvtársat, ban azt látta, hogy frissen érkezettek, fütyülve a várakozókra, a í mondja el a Szovjetunióban tett látogatás alapján szerzett élméSzemetelek Rendszeresen cíga- i néztem: Ügyelj a rettázom. A kis do- I tisztaságra! Nem, ezt nem tehetem. Aztán hányrudakat sohasem szívom el a körmömig. Az égő cigarettavégeket, bármennyire is meglepő, nem eszem meg és nem nyelem le, hanem eldobom. Miért szemetelek? — tűnődtem a minap az állomáson, miközben néztem egy táblát, melyen piros betűkkel ez állt: Ne szemetelj! Néhány lépésre tőlem egy vadonatúj hulladékláda tátotta a száját. Odaléptem és már bele is dobtam volna az elszívott cigarettát, a- mikor kezem félúton megállt. A gyűjtőben papírok is vannak — gondoltam. Márpedig a papír könnyen meggyulladhat és a láng gyorsan elterjed és ha nem veszik észre, még felgyújtja az állomást. A kőpadlóra dobjam? Újra a táblára másként határoztam. Besiettem az egyik mellékhelyiségbe és bedobtam „oda” a csikket. A biztonság okáért még a vizet is ráhúztam. Amikor kijöttem, valaki megjegyezte a szomszédjának: figyeld ezt a pókot. Berohant a VC-be és minden ok nélkül lehúzta a vizet. Valaki megszökött a kórházból... Pirulva tűntem el a forgatagban és zavaromban rágyújtottam. Nem esett jól. Aztán újra ott álltam, ahol az előbb. Vagy felgyújtom az állomást, vagy . bolondnak néznek, vagy szemetelek. Az utóbbit választottam. Nem messze tőlem egy szúrós tekintetű, középkorú férfi nézett rám bosszúsan. Majd lenyelt a szemeivel. Bozontos szemöldökét fenyegetően felhúzta... Lehajolt, felvette a cigarettavéget és az orrom előtt jelentőségteljes mozdulattal beledobta a szemét- gyűjtőbe. Szólni akartam, megmagyarázni, hogy csak azért dobtam a földre, mert sehol sincs alkalmas gyűjtő a cigarettavégeknek. A következő pillanatban azonban, mint valami ördögi nyelv, vörös láng csapott ki a ládából ... — Bocsánat — mormogta az emberem és Télekszakad- va elrohant a tűzoltókért. Kárörvendve néztem utána. Azóta is szemetelek és mindaddig teszem ezt, amíg nem találják fel és nelm szerelik fel a cigarettavégek nyilvános és kulturált temetőjét. Bo—Zó nyeit, tapasztalatait. A beszámoló után a gyűlésen szokatlan élénkség uralkodott. A fiatalok különböző kérdésekkel ostromolták a vendéget, aki szívesen válaszolt a kívánfcsi hallgatóságnak. Miután a fiatalok kifogytak a kérdésekből, a területi KISZ- titkár vette át a szót. Rövid beszámolójában vázolta a KISZ eddigi munkáját, és a jövőre vonatkozó terveket. A titkári beszéd után kezdődött a szellemi verseny. Tizenkét különböző kérdésre kellett válaszolni mindenkinek. A kérdések politikai, irodalmi, történelmi és mezőgazdasági tárgynak voltak. A pontozással megállapított győztesek könyv- és csokoládé-jutalomban részesültek. A verseny Befejeztével pedig kezdetét vette a klub-est, ahol a nyolcvan KISZ- fiatal vidáman szórakozott. Ez az első ilyen taggyűlés volt Gyomán, de a vezetőség határozata szerint a jövőben mindig meghívnak gyűléseikre egy idősebb elvtársat, hogy meghallgassák az életben szerzett tapasztalatait, élményeit. A szellemi verseny és a végén a klub-est szintén hozzá fog tartozni a taggyűléshez. így sokkal érdekesebbé, változatosabbá és a kívülálló fiatalok számára vonzóbbá válik a KISZ és annak munkája. G. A. /huxi iftQtyb A szülői szerétéiről Hónapok óta súlyos betegségben szenved Gyulán H. J.-né, egy 78 éves asszony, aki hat gyermeknek adott életet annak idején. A legidősebb gyermek tíz éves volt, amikor a most 78 éves édesanya férjét munka közben halálos baleset érte. Az urak által nyugdíj címén, de a valóságban könyöradományként odadobott néhány pengő ahhoz kevés volt, hogy egy magára maradt édesanya hat gyermekével megéljen belőle. Az éhenhaláshoz viszont sok volt a néhány pengő. Az édesanya minden erejét megfeszítve, éjt nappallá téve gürcölt, hogy hat gyermekének, kicsiny árváinak, ha szűkösen is, de jusson kenyérre, s az ócsika- piacon minden ősszel tudjon egy használt lábbelit mindeniknek venni. S a hat gyermekkel magára maradt édesanya, ha sokszor emberfeletti munkával és gonddal is, de becsülettel felnevelte gyermekeit. Közülük hárman már évek óta vezető beosztásban dolgoznak az ország s megye különböző részében. A társadalom megbecsült tagjai, szép fizetésük van. De ugyanígy a másik három testvérnek is. Mind a hatan jól tudják, hogy édesanyjuk ereje már elfogyott, gondozásra vár, amit most egyik szomszédasszony teljesít. Az emberi érzés azt várná, hogy a hat emberré lett fiú és lány közül legalább egyben fellángol a szülői szeretet szikrája, s magához fogadja a 78 éves, ma már magával tehetetlen édesanyát, aki értük küzdött, aggódott, sírt csaknem egy egész életen át. Igen, ezt várnák azok az emberek, akikben él a szülői szeretet. Ehelyett azonban egészen más történik. Mind a hatan egymásra utalnak: „Menjen a mama tehozzád, mert a mi lakásunk elég kicsi. Menjen tehozzád, mert nekem három gyerekem van. Vállalja más, mert az én feleségem is beteges...” így röpködnek a testvérek egymáshoz írt leveleiben a mondatok, amikor az élete végéhez közeledő édesanyát a szomszédasszony teszi tisztába, s ad neki néhány kanál meleg levest. S a beszélni is alig tudó édesanya nap mint nap emlegeti gyermekeinek neveit: „Pista, Gábor, Feri, Juci, Annus, Teri, mikor jöttök haza? Ügy szeretnélek benneteket már látni, meg kicsi unokáimat...” De az édesanya hívó szavai, úgy látszik, nem hallatszanak el gyermekei fülébe, akikért annyit dolgozott, akikért élt. A szomszédasszony leveleire sem jön hetek óta válasz, melyben az édesanya hívó szavát tolmácsolta. Azaz jött egy levél négy nappal ezelőtt Gábortól, Dunántúlról. „Mama jó lenne, ha a házat valmelyikünk nevére íratná, hogy ha meghal, ne legyen véle annyi baj...” így szólt a levél egyik mondata, amit még leírni is szörnyű. De a szomszédasz- szonynak vem volt ereje és szíve ezt a levelet az édeseanyá- nak megmutatni. Lehet, hogy a 78 éves asszony hat gyermeke közül egy sem ad egy pohár vizet, egy tányér ételt a gyermekeiért még most is aggódó anyának, de a társadalom akkor is gondját viseli, mint annyi másnak, akiről gyerekei „megfeledkeztek”. Igaz — s ezt jó tudni — már nem jellemző ez, amit itt sorokba írtunk, de sajnos, találkozunk még ilyen jelenségekkel. A különböző szociális és egészségügyi szervek a megmondhatói, hogy hány olyan édesanyát, édesapát kell felkarolni, akikről készakarva feledkeznek meg gyermekei, akiket eldobnak, mert megöregedtek, mert tehetetlenek lettek, miközben gyermekeiket felnevelték $ "z élet útjára bocsátották. Balkus Imre Időben betakarította a Incernaszénát a kétsopronyi Dózsa Tsz Nagy gondot fordítanak a két- sopronyi Dózsa Tsz tagjai a lucerna termelésére. Bizonyítja ezt, bogy a 120 hold régi vetés mellé ebben az évben további 87 holdat telepítettek. Szükséges is ez a nagyszámú szarvasmarha évi taÉrdekességek a mezőgazdaságban Megkezdte rendszeres munkáját az első repülőgépeikkel ellátott növényvédő állomás. Központját Budaörsön állítatták fel. A tizennégy repülőgéppel rendelkező állomás idén több mint 100 ezer bold védelmét biztosítja. Ezeket a ..növényvédő gépeket*’ nemcsak vegyszeres gyomirtásra, hanem műtrágyaszórásra és rizsvetésre is felhasználják. A tászasülyi állami gazdaságban kísérletképpen ezekkel a gépeikkel vetették el a rizst. <* Régi panasza a háziasszonyoknak, hogy amikor egy kiló zöldborsót vásárolnak, tulajdonképpen csak negyven deka' fogyasztható árut vesznek, mert a zöldborsó hüvelye — konyhai hulladék. Ezért láttak hozzá a Kertészeti Kutató Intézet munkatársai olyan új borsófajta nemesítéséhez, amely a hüvelyével együtt elfogyszatható, akár a zöldbab. Az új, hajában főzhető borsó szaporítását már javában végzik a j szakemberek. Nagyobb mennyiségben a következő években kerül majd piacra; * A Csengődi Állami Gazdaságban idén Nemcsak a kukorica-, a cukorrépa- és luoematáblákra, hanem a gyümölcsösre és a gazdaság szőlőire is eljuttatják a vizet esőztető és osőkutas módszerrel. A hatvan holdas nagyüzemi sző- lőtáblán szórófejek segítségével permetezik szét a vizet, amelybe műtrágyát kevernek és így az öntözéssel egy időben a lombján keresztül trágyázzák a szőlőt. karmányszükségletének biztosítására. A régi vetésű lucernatáblákról 14 vagon jó minőségű szénát takarítottak be a szövetkezet gaz. dái. Szinte egy szál széna sem ázott meg, mert valamennyien nagy igyekezettel és szorgalommal dolgoztak a tagok. Vakarcs Károly zetoros kora reggeltől késő estig vágta gépével a lucernát. Mikor megszáradt a széna, a lovas kocsin kívül két pótkocsis Ze- tor és a tehergépkocsi is hordta a kazalba. A kazalrakást Batto- nyai Márton irányította, aki nagy vmestere ennek a munkának és már sokan megcsodálták kazalrakó tudományát. A kazalrakást elevátorok könnyítették és gyorsították meg, nem kellett a tagoknak a magasba cipelni a szénát. L. MALÍ.TH MAGDA Kétsoprony Kőfvényhamísífóf leplezett le a rendőrség A legutóbbi kölcsönkötvényhú-1 mély, aki kötvényhamdsítással zás alkalmával a sajószentpéteri | próbált illetéktelen jövedelemhez jutni: ebben az évben 8 kötvénymár több unni; ezer holdat öntöznek, | postahivatalban egy hamisított kötvényt nyújtottak be és erre 840 forintot fizettek ki. A kötvény- hamisító Sály András Sajószent- péter, Bükkalja utca 6/1. szám alatti lakos, akit korábban sikkasztásért kétévi börtönbüntetésre ítélték. Sály András nem az első szehamisítási ügyben folytatott nyomozást a rendőrség. Bár minden esetben ismeretlen személy ellen történt a feljelentés, a tettest rövidesen leleplezték. Sály András — miként a korábbi kötvényhamisítókkal is történt —, a bíróság előtt felel tetteiért.
