Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-29 / 126. szám
KÖRÖS VIDÉK A NÉPÚJSÁG KULTURÁLIS MELLÉKLETE Az egész országban egyre elevenebbé váló irodalmi élet számtalan bizonyítékát látjuk napjainkban. A ma kezdődő ünnepi könyvhét azt példázza, hogy könyvkiadásunk egyre több írónak ad lehetőséget megjelenésre. Ez az elevenné váló irodalmi élet nem maradt hatástalan megyénkben sem. Ez a hely talán nem is elegendő arra, hogy a mai magyar irodalom problémáiról, de még arra sem, hogy akár megyénk irodalmáról, irodalmi helyzetéről értékelő tanulmányt közöljünk. Azonban úgy érezzük, mégsem árt e kis bevezetőben néhány gondolatot elmondanunk arról, hogy _ megyénkben e fellendülő irodal-t mi élet is gazdagodott néhány új I vonással. Nemrégiben a TIT-benj megalakult a Békés megyei Irókj Köre, ahol , az írók a társa-I dalom iránti kellő felelősséggel beszélnek munkájukról és színProlog* vonalas viták zajlanak le arról, hogyan ábrázolják életünk számtalan színben viliódzó arcát. E fellendülő irodalmi élet egyik bizonyítéka volt az, hogy az irodalmi pályázat, amely a felszabadulás 15. évfordulójára lett meghirdetve, néhány sikeres és biztató írói pálya indulására enged következtetni. Reméljük, hogy akik/ott sikerrel szerepeltek, nem/állnak meg, hanem tovább lépnek és egyre több alkotással jelentkeznek. A megyében eddig íróinknak egyetlen- helyi megjelenési lehetőségük volt és van: a Békés megyei Népújság. Ügy érezzük azonban, hogy most, amit az olvasó asztalára teszünk e két oldalon Körösvidék címmel, már jelzi is azt az utat, amin elindultunk. A .Körösvidék című kulturális melléklet rendszeressé válik lapunkban, s az írók támogatásával megyénk irodalmi helyzetének valós tükrévé lesz. Az elkövetkező hónapok munkája, hogy számba vegyük erőinket, keressük és kutassuk azokat a lehetőségeket, amelyek segítenek kibontakoztatni az írói alkotás szárnyalását. Egy prológban talán illenék beszélni a tervekről, illenék esetleg programot adni, azonban úgy érezzük, hogy ez még korai lenne. Programunk csupán az, hogy szeretnénk színvonalas írásokat megjelentetni e két oldalon, szeretnénk a Körösvidék irodalmi hagyatékban gazdag örökségét továbbfejleszteni, szeretnénk jobban bekapcsolódni a magyar irodalmi életbe. A siker íróinkon múlik. . A szerkesztő bizottság A breviárium meg-megbillent párnás kezében, ahogy körbe sétált a plébánia kertjében, és nézte a betűket, melyek istennek sem akartak igévé formálódni. Gondolat-vakarcsok próbálták széthasogatni agyát. Sem a Karil, sem az imádság nem segített fejfájásán. Fordított egyet a lapon, azután sóhajtva próbált belemélyedni az Ür dicséretébe. És ekkor eszébe jutott a legszömyűbb dolog, amit valaha is pap elkövethetett. Óh!... az imádság! És már rohant is, reverendáját felhúzva, minden méltóságáról megfeledkezve nem ujjhegyre, hanem csak úgy te- nyeres-talpasan a sarkára huppangat- va. Aki látta, menten keresztet vetett magára. Margit néni, a kis púpos öregasszony, aki Imre atya házvezetőnője is meg a templom takarítója is, rémülten húzódott az oltár mögé. — Óh — Atyám! — hallotta a plébánost, aki a szentség előtt térdelt. Bűnös lélekkel kérek tőled bocsánatot, amiért nagy elvakultsá- gomban megfeledkezvén rólad, mindenható akaratod ellenére bárgyú agyamtól kértem tanácsot... Világosítsd fel elmémet mindenható Isten és legyen meg a te akaratod. A bűnös, veszendő lélek nem színed előtt akar házasságot kötni. Segíts! — óh — atyám! Anya- szentegyházad legalázatosabb szolgája riado- zik, mert annak egységét félti. És Margit néni felfogta, azonnal felfogta, hogy Galambos Pistáról van szó, aki nem templomban akar esküdni. Az egész falu erről beszél már. Azt beszélik, hogy sziszes... vagy kiszes, vagy mi az isten csudája — óh, uram bocsáss — esküvőt akarnak. Tegnap a plébános úr is megtudta már. Nem is vacsorázott, csak járkált. Hogyisne járkált volna, amikor ilyen a faluban még nem történt, amióta az Ür az első embert ide pöttyentette. Szűzanyám... segíts! A plébános még mindig térdelt, álla remegett, ahogy mormolta az imát. Szeme könyör- gőn függött a Jézuson, amit alig egy hónapja vettek 3500 forintért Pesten, a Ferenciek terén. Óh... bomlott agy! Most még erre is gondolt, de fel is állt rögvest, mint akit a darázs csípett meg, és gyorsan hagyta ott az oltárt. Pál apostol integetett felé méltóságteljesen, leereszkedően. Ránézett és ekkor megtorpant.. i — Üristen... Pál apostol... Pál Antal... Hát segítettél mindenható! megvilágosítottad elmémet, hát persze hogy Pál Antal. A Pista unokabátyja az biztosan segít! Imre atya még a kötelező térdhajlásról is megfeledkezett, úgy elszaladt. Egyenesen a parókiára. Fölvette olajos nadrágját, a kocsiszínből kitolta K—55-ös motorját és elrobogott, Az öregasszony szaladt felé. — Dícsértessék a Jézus Kri... — Mindörökké... Itthon van Antal? — Igen, itthon van atyám, azonnal felébresztem. Mert tetszik tudni, ebéd után mindig szokott egy keveset aludni, most meg fáradt is szegénykém, mert most jött haza a városbul. Szidta á motort, mikor hazajött, mert tán elromlott, vagy mi történt. Meg aztán ... — Na jó, jó, költse már.« Az öregasszony fordultában hajolt meg, kezét ölében összekulcsoltul, fejét oldalra hajtotta, ahogy ment befelé. Az ajtóban találkozott Antallal, aki már felébredt.. Nadrágszíját húzta össze, miközben retteneteset ásított, majd kezét fésűnek használva hátrasímította a haját *— Adj isten! Szent Atyám! A plébánost megütötte a hang, de azért elpörgette a füle tövében és megszólalt. — Hozzád jöttem fiam! — Gondútam. — A Pista esküvője miatt. — Mi a szösz. Tán csak nem gondűta meg az a gyerek. — Nem hát, persze, hogy nem! De te talán jobb belátásra bírnád fiam, rád biztosan hallgat... — Nem hinném.« — Hogyhogy nem, hisz te hívő katolikus vagy, és nagy a tekintélyed is, meg beléptél a tsz-be is, most már együtt is vagytok. — Az igaz. — Nagy baj lenne, ha most a Pista megtagadná istenben megboldogult nénéd hitét, aki szent módjára élt. Meg az anyaszentegyház... Kétmegyeren mindenki elhagyja az istent, ha ez megtörténik... Ugye beszélsz vele. — Nem lehet.« — Miért nem lehetne, Antal fiam! — Mert bent voltunk máma a városban. — És? — Bevittem Pistát. Vétünk a KlSZ-titkár- nál, a járásinál... az adja őket össze. Aszond- ják, szépen szokott beszélni. Imre atya keresztet akart vetni, de félúton megállt a keze. Összekulcsolta őket. Égre emelte tekintetét, aztán megfordult és a motorjához lépett. Rúgdosta. Nem akart gyulladni az istennek se! — Tálán a gyertyát köpte be. Na, adja ide, majd megnézem én — mondta Antal, leszerelte a gyertyát. — Nincs ennek semmi baja. — Visszatette, megpróbálta ő is begyújtani. Azután levette a tartály kupakját és elmosolyodott. — Nincs ebbe benzin egy deka se, szent atyám. — Na várjon, adok én annyit, hogy hazamehessen... KISS MÁTÉ Esküvő előtt Anyai nagybátyám így mondta el, hogyan halt meg az édesapám 1916-ban A decemberi ég hideg szeméből ólmos könnyek raja hullt alá, s ráfagyott sápadt, borostás arcunkra. S mi, rongyos csu kaszürkében, az éhségtől lázad va, fáradtan vártuk a zümmögő halált. Második negyedb en járhatott a hold. Táboriőrsünket a vértelen est csendje, s a jó félhomály vette körül. Ébren voltunk késő éjszakáig, csak hajnalra szál lőtt mosoly az arcra, mert álmában rég látott családját ölélte otthon mind en katona. Én is ángyoddal évődtem éppen, kibomlott haja sí ma arcomhoz ért, a meleg szobánk jól ismert illata körülölelt lágyan, s a három gyerek édesen aludt a va ckon. ö fölséges otthon! Mennyei szoba! Feleség, család! M ilyen jót alszom én! (S a hajnalűzte sötét, lopva suhant tova a heg yek tetejéről.) Kiáltozás, lövés, idegen szavak ósdi zaja lett korai ébresztőnk. Az ellenség körül vette őrsünk. Két őrszemünk üv eges szemmel nézett a felkelő nap felé. Az élőket összeter élték négyes sorokba, s útnak indították hátra, a pokolba. Több napi menet után, öblös pince mélye várta az éhes, meggyötört foglyokat. Enni ritkán adtak, néha darát. Azt is szárazon, csak úgy tenyérből. De vizet öcsém, azt sohasem kaptunk! Én mindig apáddal voltam, ha kellett istápoltam, hiszen a húgom fé rje volt. Üjévtől kezdve mi ndegyre mondta: Sógor! Én nem bír om tovább, itt pusztulok, meglásd! Sógor — mondtam ilyenkor neki — Bírd ki, az istenit, hiszen otthon az asszony és hat gyerek vár! Szegény apád. nem bírta sokáig. Ügy február közép én, tizenhatban, egy ködös, zúzmar ás reggelen meredten találtun k rá. Kiszáradt szeműn k nem ejtett könnyet. Nekem illett volna, hiszen sógorom volt. Fagyott földbe ástuk a sírját, zsebéből kiszedtem a táborilapokat, zsebóráját és a fényképeket, és magamhoz vettem. Nem szólt a haran g, pap nem imádkozott, minden dísz nélkül ráhúztuk a földet. Tízhónapos voltál, édes kisöcsém! MÜCSI JÓZSEF t . Aszály és földrengés ntán Kiitta patakok vizét és tavakét a nap, Megremegett hétszer a föld, s a völgybe hegy szakadt. Sivár a rét, nem nyit virág, aszály ütötte mind, De kedvesem ígérte, jön, s én várom őt megint. Forrás újból teleöntött tavat és patakot Kenyér és bor az asztalon, amit a föld adott. Friss fű zsendül, bimbó pattan, újul a drága rét, Kedvesem jön a ré ten át, hallom víg énekét: „Szerelmedért cserébe én szerelmemet hozom, Hűségedért cserébe én hű szívemet adom.” E. KOVÁCS KÁLMÁN
