Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-29 / 126. szám

IMS. május 39., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 Beszélgetés a répaföldön Aratásra készülnek a sarkadi járás termelő^ávetkezeteí (£ Messzire virít a lányok tar­ka ruhája a 25 holdas takarmány­répa-földről. Egyelnek. Amíg kö­zelükbe érek, hol egyik, hol má­sik áll fel néhány pillanatra, hogy kinyújtóztassa elfáradt tag­jait. — Bírják még a kuporgást? — kérdezem, mert sejtem, hogy jó- néhány nap óta „imádkozzék” így végig a cukorrépa sorokat. Az el­lenőrző körúton lévő Fári Pál elvtársiéi, a Zsadányi Állami Gazdaság fiatal főagronómusától aztán megtudom, hogy bizony már 40 hold cukorrépa egyelése van a lányok mögött. — Ezzel a takarmányrépával nem dicsekedhetünk — mentege­tőzik. — Tavasszal kaptuk ezt a főidet, s egy kicsit késve került bele a mag. A cukorrépa sokkal szebb... Bizonyára érdemes volna megnézni a cukorrépát, de engem most az állami gazdaság gazdál­kodási profilja, ez évi és jövő évi tervei érdekelnek leginkább. A fő- agronómus nem kéreti magát, ha­nem egy élő kimutatás részletes­ségével sorolja, mi volt eddig, s mi lesz ezután. — Gazdaságunk fő profilja to­vábbra is a sertéstenyésztés, pon­tosabban a sertésnevelés és -hiz­lalás marad. Sőt még jobban az­zá váidk, mert a kocaállományt a jelenlegi 385-ről jövőre 450-re nö­veljük. Célunk: minél több ser­tést meghizlalni, s minél több te­nyésztésre és hizlalásra alkalmas süldőt adni a tsz-eknek és az ál­latni hizlaldáknak. — Most ho4 tartanak e hármas cél megvalósításában? — Ott, hogy az idén 1000 ser­tést hizlalunk meg, 2500 süldőt adunk át a hizlaldáknak, kétezret pedig a termelőszövetkezeteknek. Ezek között lesz ötven tenyész- érefct koca is. Eddig 800 süldőt ad­tunk a környező tsz-eknek, s ezek közül jónéhány jó külleműt válo­gatottak ki kocaállományuk ki­egészítésére, növelésére. — Hány hold földje van a gaz­daságnak, hogy ennyi kocát tud tartani, s ennyi süldőt nevelni, hizlalni? — Sajnos, kevés a földünk. Mindössze 1750 hold szántó, s ezen a területen 850 számosállatot tar­tunk. Ugyanis a sertésállomány mellett van tehenészetünk és 2500 juhunk is. — Győzik takarmánnyal ezt a rengeteg jószágot? ^ Addig, amíg ez a gazdaság a Sertéstenyésztő és Hizlaló Válla­lat üzemegysége volt, nem töre­kedtünk arra, hogy önellátók le­gyünk takarmányból. Hogy úgy­mondjam, a jövedelmezőségre „spekuláltunk”. Tizenhét féle ipa­ri növényt termeltünk, mondván, úgyis megkapjuk a szükséges ta­karmány-mennyiséget. Három év­vel ezelőtt még 500 hold búzaive- tésünk volt, erre az évre lecsök­kentettük 178-na, s jövőre már csak 100 hold búzavetésünk lesz a vetésforgó kedvéért. Jelszavunk az, hogy önellátók legyünk, vagy­is megtermeljük az állatállomá­nyunknak szükséges takarmányt Ezek szerint már az idén is fő­leg takarmánynövénnyel van be­vetve a gazdaság szántóterülete? — Igen, 300 hold őszi árpa, 414 hold kukorica és 306 hold lucer­navetésünk van. Ebből 70 holdat az idén telepítettünk fő növény­ként. Nálunk a lucerna fontos téli ser téstakarm ány. Sertésenként naponta átlag 15—20 dg luceroa- szénalisztet kapnak a sertések, egyrészt a vitaminszükséglet biz­tosítására, másrészt a hizlalást elősegítő bendősítésre. Különben a lucerna nagyon olcsó sertésta­karmány, mert termésátlaga ve­tekszik a kukoricáéval, a ráfordí­tási költsége viszont lényegesen kevesebb. — Még egy utolsó kérdés: lá­tom, a tábla végén áll a homok­futó — hova megy innen Fári elvtáns? — Folytatom a mai második el­lenőrző körutamat. Ugyanis na­ponta kétszer járom be a gazda­ság határát. — Ezek szerint jó, hogy ilyen kicsi a gazdaság, mert ha 3—4 ezer holdas lenne, nem is tudná naponta kétszer bejárni a homok­futóval. — Nem ütközne különösebb ne­hézségbe, hiszen van személygép­kocsink is. Méghozzá egy jó Pob- jeda; 0 A répát egyelő lányok be­szélgetésünk alatt jó messzire ha­ladtak a soron. A kérdésre, hogy ki unja az egyelést, s ki akar el­jönni autózni Zsadányig és vissza, csak egy lány jelentkezett, az is csak azért, hogy több legyen a SZÓ.3 K. I. Pótoljuk, Amikor belépett a kopott falú, elhanyagolt szobába, masza- tos arcú, kíváncsi szemű kislá­nyok és kisfiúk vették körül. Az egyik bátor, csengő hangon kér­dezte. — A néni kicsoda? — Az új igazgató néni vagyok. — Igazgató néni? Miért nem anyuka? — szólt csalódottan a kis lány, s az előbb még kíván­csian csillogó szemekből kialudt a fény. Csalódtak, nem anyuka jött, pedig mennyire várják! Ügy várja mindegyik, hogy egyszer eljöjjön az igazi anyuka, s elvigye őt az igazi otthonba, ahol csak vele tö­rődnek, csak őt szeretik. — Ezt láttam a felém irányuló tekintetekből, s akikor elhatároz­tam, hogy anya leszek, az ő anyu­kájuk, akiket az igazi elhagyott — mondja Alexander Istvánná, az eleki gyermekotthon igazgatója. A csapatok is jöttek vele. Helyze­tünk napról napra javult. A bourbonistá'k ekkor megkezd­ték a tenger felé történő vissza­vonulást. Ez 'bizakodást és me­részséget öntött a lakosságba. Űgyannyira, hogy kénytelenek voltunk az előretolt állásokba vö- rösingeseket állítani, nehogy ösz- szeüítközésre kerüljön a sor a fegyverszünet ellenére a bourbon csapatok és a mérhetetlen gyűlö­lettől fűtött Szicíliáik között. Nagyszerű bátorságról tettek bi­zonyságot az Ezrek, de Palermo védői is. Valóságos csodának tűnt a zsarnokság mintegy húszezer katonájának kapitulációja, egy maroknyi, minden áldozatra, még vértanú-halálra is kész harcos előtt. Annyival is inkább, mert jóhírű csapatok is voltak és jól is verekedtek. Ujjongjatok hát férfiak, asszo­nyok, gyermekek, akik részt vet­tetek a haza felszabadításában! A zsarnok elűzve, Palermo sza­bad! Van mire büszkének lenni és van miért ujjongani. A vecser- nye földjének nagyszerű fővárosa, akárcsak tűzhányói, messze vidé­ken megreszketteti a földet. Vad robajára összedőlnek a hazugság és a zsarnokság inogó trónusai. Palermoban vesztettük el Tükö- ryt, a vitéz magyart”. Tüköry halálát igen szépen írja le Cézáré Abba olasz haditudó­sító. Elmondotta azt, hogy június 6-án egy órával éjfél előtt Tüköry örök nyugalomra hunyta le a sze­mét. Boldogan azért, hogy életét adta Szicília szabadságáért, Itália egységéért. Fájó szívvel azért, hogy nem láthatta meg forrón szeretett hazájának feltámadását. A nagy harcok után az Ezrek leg- kiválóbbjai, Tűit, Menotti ésDez- za generálisok megrendült lélek­kel állottak ágya körül, az élettel való utolsó vívódásán. Tüköry halála mélyen megren­dítette Garibaldit is és fájdalmát ezzel a felkiáltással fejezte ki: „Méltó képviselője volt a bátor­ság klasszikus földjének!” A nagy vezér gyásza, az Ezrek gyásza és Palermo gyásza egy volt. Június 7-én délután öt óra felé indult el a gyászmenet San Lorenzo herceg palotájából San Antonio templomhoz. A menet­ben elöl haladt az Ezreknek egy csapata. Utána következett a ko­porsó, mely díszesen hímzett gyászlepellel volt letakarva. A te­tején szürke párnán Tüköry ka­tonasapkája volt rangjelzés nél­kül. A koporsót vállon vitték har­costársai. A vörösingesek bú­csú-sor tüzet adtak emlékére. A tér, az útvonal tele volt Palermo lakosságával, alig tudtak előre haladni a koporsóval. Közvetlenül a koporsó mögött Garibaldi ha­ladt, aztán tisztjei és katonái, vé­gül megszámlálhatatlan sok pol­gár. így írja le a menetet Abba: „Az ablakokból virágeső hullott a gyászkocsira és ránk is. A virá­gokból és a babérlevelekből áradó illat bennem valami szelíd el­múlás érzését keltette. Ehhez já­rult még a tömég csendje és az erkélyeken térdelő fehér ruhás asszonyok zokogása. S a levertség mintha még a köveket is elfogta volna. Láttam néhányat a mieink közül, minden megpróbáltatáshoz hozzáedzett kemény legényeket, amint megdöbbent, sápadt arccal haladtak. Rodj és Bovi, két régi sebesültünk úgy lépkedett, mint két holdkóros. Maestri sírt, ez az egyszerű és bátor ember. Sírtam én is.” Ott haladtak a magyarok is a szomorú menetben, többek kö­zött Goldberger, az öreg magyar őrmester, akiről azt írja Abba, hogy mikor Tüköry haláláról ér­tesült, kezébe temette arcát és úgy zokogott. Leírja azt is, hogy a temetésen mindenki ott volt, még a sebesültek is elhagyták la­kásukat vagy kórházukat. Palermo elfoglalásával befeje­ződött az első szakasza a szabad­ságharcnak. Voltak még véres csaták később is, de legdöntőbb, legjelentősebb ennek a városnak az elfoglalása volt. Nem csoda, ha Garibaldi Tüköryről mindig meleg hangon emlékezik meg visszaemlékezéseiben. Nem csoda, ha az új olasz flotta vezérhajóját Tüköryről nevezte el. Ama! Olaszország legjobbjai, a szicíliai kommunisták, a szicíliai nép, őrzi, ápolja emlékét és hálá­san emlékezik vissza a vitéz ma­gyarra, aki az olasz népért áldoz­ta fel életét. A Palermo legszebb utcáján a Corso Tüköryn, Tüköry szobra előtt ma kis olasz gyerme­ke^ játszadoznak a narancslige­tek között. Tesznek egy-egy szál j virágot a szobor talapzatára, ép­pen úgy, mint Körösladány vörös- nyakkendős úttörői emlékeznek meg névadójukról, Tüköry Lajos­ról és ugyancsak községüket fel­szabadító hősi halált halt szovjet katonákról, akik a mi szabadsá­gunkért áldozták drága életüket. Vége. Végh Mihály Az eddigi kilátások szerint a sarkadi termelőszövetkezeti járás­ban gyönyörűek az őszi kalászo­sok. Ha elemi csapás nem éri, ak­kor még az elmúlt évi termés- eredményeket is felülmúlja. Pe­dig tavaly olyan termés volt a sarkadi járás savanyú, szikes ta­lajain, amelyhez hasonlóra még 70 éves idős emberek sem emlé­keznek. Több mint egy hónap van még az aratás megkezdéséig és máris valamennyi tsz-ben hozzá­fogtak az aratás megszervezésé­hez. Ezen a héten a tsz-ek kom­munistái taggyűlésen beszélnek erről, majd ezt követik a tsz- közgyűlések, ahol már az arató­párokat is kijelölik. Nem titok már a sarkadi járás­ban, hogy a gabona többségének a betakarítása kézi erővel törté­nik. A járás csaknem 20 ezer hold kalászosából 15 ezer holdat kézi erővel kell learatni. A Sarkadi Gépállomáson 24-én, kedden értekezletre jöttek össze a termelőszövetkezetek elnökei, ag- ronómusai, és a gépállomás veze­tőivel megbeszélték az aratás me­netét. A tsz-ek vállalták, hogy saját munkaerővel kívánják az aratást, cséplést megoldani. A kombájnokhoz zsákolókat, kaza­lotokat, az aratógépekhez kéve­hordókat állítanak. A cséplőcsa­patokat is a termelőszövetkezetek biztosítják. Több kisebb termelő- szövetkezet, mint például a köte- gyáni Üj Élet, az Aranykalász, közösen állít össze egy cséplőcsa­patot. A két kis tsz egy cséplőgé­pet kap és egymást segítve időben kívánnak betakarítani; amit az igazi anyuka elmulasztott fenti történetet — első találkozá­sát a gyermekekkel — is ő mond­ta el. — Abból a rövid párbeszéd­ből rádöbbentem, hogy nagyon vágynak egy kis szeretetre ezek az apróságok. Nagyon hiányzik nekik az édesanya, a kedves, be­céző szó, s úgy éreztem, én nem lehetek csak igazgató, hanem anya helyett anya kell, hogy le­gyek. Ismeri is a gyermekotthon min­den kis lakóját, úgy, mintha a sa­ját gyermeke lenne. Tudja, hogy Standi Pista szereti magára vonni mások fi­gyelmét, és hogy rettenetesen vár­ja a levelet az igazi anyukától. Is­meri N. Erzsiké pajkosságát, azt is, hogy K. Lacinak ki a legked­vesebb barátja az otthonban. Ami­kor róluk beszél, a nevükön em­líti s mindegyikről elmondja azt is, mit szokott csinálni, mivel sze­ret játszani, milyen tréfákat eszelt ki legutóbb. Ügy beszél róluk, ahogyan csak egy édesanya be­szélhet, aki nagyon szereti gyer­mekeit. Csakhogy ez a szeretet mégsem pótolhat mindent, nem pótolhatja az igazi édesanyát és éppen ezért fájdalom is vegyül ebbe a hangba a beszélgetés alatt. A nemzetközi gyermeknap eszébe juttatja azokat az édesanyákat, akik a többszöri levél, kérés elle­nére sem hajlandók meglátogatni gyermekeiket, akik pedig mindig nagyon várják őket. Standi Pisti mindennap kéri Éva nénit, írjon az édesanyjának. Sajnos, hiába ment el a levél, és hiába megy még sok anyához. A gyermekotthon meg­alakulása óta sokat változott. Az igazgató valóban mindent meg­tett, hogy igazi otthonná vará­zsolja az elhagyott gyermekek ott­honát. Az állam közel egymillió forintot forditott a régi épület ta­tarozására. A megyei nőtanács is segített. Az otthon vezetője eb­ből a pénzből vásárolta a függö­nyöket, térítőkét, csipkéket, sző­nyegeket, képeket és sok-sok já­tékot. 1959 szeptember óta — ami­óta Alexandemé vezeti az otthont — 36 ezer forintot költöttek füg­gönyre, szőnyegre, virágra. Az utóbbi különösen feltűnt. Virág a folyosókon, az ablakokban, a fa­lakra felszerelt polcokon, a szo­bákban és mindenütt. Valóban otthonos, kedves, barátságos lett ez az épület, ez a gyermekotthon. A gyermekek csupán karácsony­kor 18 ezer forint értékű játékot kaptak. Saját televíziójuk is van, amelynek meseelőadásait a gyer­mekek nagyon szeretik. Már előre számon tartják, hogy mikor lesz gyermekműsor és arról egyik sem maradna le. Ruhatáruk is bármelyik jól ke­reső család gyermekeinek ruhatá­rával vetekszik. Nemrég kapott mindegyik új matrózruhát, fehér nylon zoknit, lakkcipőt. Ebben a hónapban pedig 26 ezer forintot költöttek tavaszi kötött holmikra, fehérneműkre és nyári szandálra. A hatvan gyerek közül egy sem maradt ki a vásárlásnál. Most a gyermeknapra is sok-sok játéknak — homokozó kiskocsik, labdák, kerti felszerelések és ki tudná fel­sorolni, mi mindent vásároltak —. örülhetnek az otthon kis lakói. A gyermeknapon őket is ünnepeljük, a mi gyermekein­ket, a családban, óvodában, isko­lában, gyermekotthonban egy­aránt. Azokat is, akikről megfe­ledkezett saját édesanyjuk. Rájuk is gondoltak az igazi édesanya he­lyett az igazgató, az otthon dol­gozói, a nőtanács és az állam, a társadalom, mindnyájan. Pótoljuk mi azit, amit az igazi elmulasztott. Kasnyik Judit 'foegnyílt a C-ékéácMÍai\ftiand{iUd&! Nyitva reggel 9-től este 6 óráig. A nyári idény alatt a gőzszol­gáltatás szünetel. A kád-, iszap-, szénsav- és sósfürdő minden héten kedden reggel 8-tól este 6-ig, vasárnap reggel 8-tól déli 12 óráig üzemel A benti melegvizű medencék strand-jellegűek. Az üzemidő alatt igénybevehetők. 8073

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents