Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-29 / 126. szám

4 MÉR ÚJ SÄG I960, május 29., vasárnap 3Cejetkej ík éleit Kedden kettő utón Feri leimen t a klubba, hogy megnézegesse a szaklapokat. Két- három hetenként megismétli ezt, hogy az addig meg­jelent legújabb technikai csodák­kal megismerkedj en. Fél három­kor ment fel, s úgy öt óra felé in­dult, hogy most már hazamegy. De nem sikerült. Hárman jöt­tek, mielőtt elindult, két esztergá­lyos és egy gyalus. Ismeri őket, hiszen műhelyszomszédok. — Szevasztok drehusok, műve­lődtök? Rátok is fér, csináljátok csak... Emezeknek sem kellett több a heccelődésből. A köszönést még esek komolyan fogadták: Szevasz Ferii —, de utána ők sem hagy­ták magukat: — Nézzétek a bádogost, mekko­ra szája van! — tromfolt a gya­lus. — Emlékeztek, mikor lakatos, sá ütötték? Elment a szerszámki­adóba reszelözsírért, hogy jobban csússzon a reszelője... — hahotá- zott valamennyi. Feri vissza: — Te beszélsz, aki asztalos gya- luval akartad síkra gyalulni a vasat? — ütött a gyalus vállára. — Ti meg mit röhögtök? — for­dult az esztergályosokhoz. — Még ma is ellipszis körzőért jöttök kö­nyörögni Balogh szakihoz... Mikor idekerültetek, akkor meg azt hit­tétek a revolver-esztergapadról, hogy az valami háborús csodabo­gár... Maflák... Az esztergályosok is visszavág­tak, Feri is, még végül megegyez­tek, hogy egy römipartit lejátsz­hatnának. — Römizni jöttünk, jő, hogy ta­lálkoztunk, legalább beszállsz ne­gyediknek... Feri először az órájára pislogva húzódozott, de aztán beleegyezett: — Gyerünk, legalább megtanul­játok a romit... meg a lakatosokat tisztelni... Asztal köré ültek, Feri előszedte a kártyaszekrényből a. paklit, s hozzáfogtak. Hát, amftiazt illeti, az egy buliból három felt. Hétkor álltak fel a kártyaasztaltól, való­ban Feri győzelmével. — Most már gyerünk gyerekek, mert az asszony hátraköti a sar­kamat... — Gyerünk! IX. Mind a négyen biciklivel vol­tak, s együtt indultak. Ez volt a baj. Az italboltnál — „most már úgyis mindegy” — betértek egy fröccsre. Akárcsak a römipartiból, a fröccsből sem egy lett, hanem több, négy-öt is. Már elmúlt 9 óra, amikor Feri beállított, nem részegen, de azt sem lehetett ráfogni, hogy szalon­spicces állapotban. Azt mondja, nem volt berúgva, de a kilincset nehezen találta meg. És hogy va­lóban lehet hinni Ferinek, bizo­nyítja ezt, hogy ezen az éjsza­kán a kerékpár is kint „hált” az udvaron... Bűntudatos mosollyal lépett a konyhába. Állát simogatta, hogy elsimítsa a mosolyt, de sehogyan sem engedelmeskedtek az arciz- mok. Viszont szólni sem tudott, mert semmi sem jutott eszébe. — Na... szóval, na... nem vagyok berúgva... nehogy azt hidd Kati­kám... — motyogta aztán kissé ér­telmetlenül. — Ugyan, Ferikém, ki gondol ilyen butaságot... nem is láttál po­harat ma este... — Kati szerető, de gúnyos válasza feloldott mindent Kacagtak Ferin valamennyien, még Feri is saját magán. Aztán sorba indult mindenkihez, hogy megcsókolja a családot. Kati volt természetesen az első, ő kapta a legtöbbet, aztán a mama, végül odabillegett a kuncogó Gizihez: — Gyere te is, drága kis só­gornőm, most bé...béküljünk ki, én már meg,..meg is bocsátottam... Csak nem olyan egyszerű ám egy makacs kislányt táncba vin­ni: — És ha én nem bocsátók meg? —tolta el magától flegmán a só­gorát. — Na, add ide a homlokodat... dehogynem bocsátsz... — se- hogysem forgott a nyelve — ... bo­csátasz meg, ki is tagadnálak a...a családból. A mama Feri hátamögött kéz- zel-lábbal biztatta, intette Gizit, hogy hát ne csináljon újra vesze­kedést, ne butáskodjon, békülje­nek ki. Gizi rán­tott a fején, jelez­vén, hogy azt csi­nál, amit akar, Ferinek meg azt mondta: — Hm, hm, odavagyok meg vissza... Végül mégis kibékültek. Aztán Kati követelésére meg kellett egy­mást csókolniuk. — Hallod, Gizi, ez a parancs, gyere ide... — intett bizonytalanul sógornőjének Feri. — Talán még a helyedbe is me­gyek, nem gondolod? Gyere te ide! Ferinek megártott a benti levegő, szédelegve lépkedett sógornőjé­hez, megcsókolta homlokát, s kedvetlenül a fejét fogva, kérte Katit, ágyazzon meg, le akar fe­küdni. Nem is vacsorázott. Nagyon rosszul érezte magát Tudott min­denről, de úgy érezte a fejét, mint­ha ezer darázs zúgna belül. Reggel, mikor felébredtek, Kati nevetve gúnyolódott férjével, aki­nek ugyancsak zúgott még a feje: — Mi van te részeges, úgy kell, minek iszik az az ember... — töb­bet nem mondott, mert Feri bo- csánatkérően hozzábújt s nem en­gedte szólni, helyette ó mondta: — Jó voltál hozzám... Nem ha­ragszol? Kati rázta a fejét, hogy nem. — De többet nem iszol ilyen sokat, ugye? Most meg Feri rázta ugyanúgy a fejét, mint az előbb Kati. Csi­cseregve, kedvesen búcsúztak egy­mástól. Nem történt semmi. Ami történt, az meg mással is előfor­dul. A hét eseményeihez tartozik még, hogy szombaton délután a házaspár elutazott Feri szüleihez. Eleget tettek a meghívásnak. Hol­nap délre jönnek haza, mert Feri ráér, csak délután megy dolgoz­ni, Kati pedig elkérte magát az elnök elvtárstól. — Majd behozom az időt, elnök elvtárs.» — Erigyj csak Kati, nézd meg az anyósodat... Oszt’ tanulj tőle sokat, munkásasszony... Varga Tibor Értekezletet tart kedden a megyei képviselő-csoport Az országgyűlési képviselők Békés megyei csoportja május 31-én, kedden délelőtt 9 órai kez­dettel értekezletet tart Békéscsa­bán, a Hazafias Népfront megyei titkárságán. A tanácskozás első részében megyénk egészségügyi helyzetéről Tanácstagi fogadóóra Békéscsabán Békéscsabán a 3. számú városi választókerületben Máté Mihály tanácstag 1960. június 1-ón 17—19 óráig a Kastélyi szőlő 2093. szám alatt fogadóórát tart. Választói ja­vaslatait, kérdéseit, panaszait meghallgatja, azokra válaszol, il­letve azokat a vérgehajtó bizott­sághoz továbbítja Kéri, hogy a választói bizalommal keressék fel a fogadóóra alkalmával. BÉKÉS MEGYET NÉPÚJSÁG Az MSZMP megyei bizottsága és a megyei tanács lapja Felelős szerkesztő: Cserei Pál. Szerkesztőség: Békéscsaba, József A. a, 4., l. em, Telefon: 22—96. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat. Békéscsaba, Szt.. István tér 3. Felelős kiadó: Lehoczky Mihály, Telefon: 10—21. Békés megyei Nyomdaipari Vállalat, Békéscsaba, Felelős nyomdavezető’ Kendra György Terjeszti a Magyar Posta: Előfizethető a oosta hivataloknál és a kézbesítőknél Előfizetési díj l hóra 11,— Ft* dr. Farkas Ernő elvtárs, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője tájékoztatja megyénk or­szággyűlési képviselőit. A második részben Csepregi Pál elvtárs, a megyei tanács v. b.- elnökhelyettese a megye 1960. évi tervét, az első negyedévi terv tel­jesítését, valamint a községfej­lesztések és az ötéves terv cél­kitűzéseit ismerteti. Mindkét napirendi pont vitája után bejelentéseket és javaslato­kat tárgyalnak meg képviselőink. Sörkertet építettek Sokáig érlelődött a végegyházi Föld­mű vessző vetkezet tagjaiban az a gon­dolat, hogy a nyári hónapokra egy kor­szerű sörkerttel javítsák az FMSZ ven­dégellátását. A földművesszövetkezet vezetői a KISZ- fiaialok társadalmi munkájára számítot­tak elsősorban. Nem is csalódtak. Mol­nár István, Kunos György, Mihalek Zol­tán, Kocsány István, Engelhardt József, 6 a többiek mintegy hatvan munkanapot töltöttek el a sörkert felépítésével valamint körülkerítésével. A sörkeit a napokban nyílik meg, hogy jó szórakozási lehető­séget biztosítson. ÖKRÖS MÁTYÁS szöv. pol. előadó Szerkesztői üzenetek Ott Károly Budapest, Varga Fe­renc Vésztő. — Levelüket kivizs­gálás céljából a Kereskedelmi Felügyelőséghez továbbítottuk. Az eredményről levélben értesítést küldünk. Addig is türelmüket kérjük. « Ottlakán György, Kétegyháza. — A földrendezéssel kapcsolatos észrevételét közöltük az illetékes szervvel. A választ továbbítjuk. « Apponyi-földi iskola növendé­keinek üzenjük: szerkesztőségünk a szarvasi kirándulásról küldött szép képeslapot megkapta, a fali­újságunkon díszük. Kedves fi­gyelmességeteket köszönjük. Mindannyitoknak jó bizonyít­ványt kívánunk. Bonczos Jánosné és Nagy János Békés. — Békésen valóban nehe­zebbek a lakásviszonyok, mint ál­talában, éppen ezért a tanácshoz fordultunk problémájukkal. Bí­zunk abban, hogy helyzetükön adandó alkalommal segítenek. A válaszról értesíteni fogjuk. 0 Bellágh Sándor, Gyopárosfttrdő. — Ügyével kapcsolatban érdeklő­dünk annak intézőinél. Valószí­nűleg olyan okok is közrejátsz­hattak kérelme intézésének az el­húzódásában, amiben levelében nem tért ki részletesen. Ami az ügyintézés elhúzódásából szárma­zó átmeneti nehézségeit Illeti, szerintünk mindez nem követke­zett volna be, ha addig másutt vállal munkát. Ohai {egyJietimk Hárommillió Ma az ország minden közsé­gében és városában piros vá­szonnal bevont könyvsátrak előtt állnak sorban az emberek. Az ünnepi könyvhét vette kezdetét. Ez nálunk már szinte természe­tes, hogy nemcsak nevében, de tartalmában is ünneppé lett. Az elmúlt 15 esztendő legékesebb bizonyítéka talán éppen az, hogy hazánk sokáig a külföldiek sze­mében csak csikósairól s a Hor- tobágyról ismert népe ma olvasó nemzetté lett. És ez oly sokszor frázisként hangoztatott, s elkop­tatott jelző ilyenkor valódi tar­talommal telik meg. Mert az a paraszt néni, aki most vásárolja meg az Ezeregyéjszaka meséit, ma még ugyan mesével ismer­kedik, de holnap már Móriczot vesz a kezébe. Lehetne most itt könyvtár­statisztikákat idéznünk me­gyénkből, hogyan emelkedett évenként az olvasók száma, s mennyit költöttünk a könyvtá­rak fejlesztésére. A Békéscsabai Városi Könyv­tár 1890-ben alakult meg aján­dékkönyvekből. A hétnek csak két napján volt kölcsönzés. És a felszabadulásig a könyvtárban elhelyezet kötetek száma csak éppen elérte a hatezer példányt. Volt olyan esztendő, hogy mind­össze egyetlen könyvvel gazda­godott a könyvtár. Mint orszá­gunk életében mindenütt, a könyvtár életében is a felszaba­dulás jelentette a változást. 1949-ben alakult meg a Megyei Könyvtár, s ma már több mint 60 ezer kötet várja nemcsak ol­vasni vágyókat, hanem azokat is, akik tudományos kutatásaikhoz szakkönyveket keresnek. A könyvtár fejlődésével ha­sonló az olvasók számának fej­lődése is. 1943-ban például mind­össze 137-en keresték fel a könyvtárat, 1952-ben pedig már négyezren, s az elmúlt eszten­dőben a beiratkozott olvasóknak a száma meghaladta a hatezret. Az ünnepi könyvhét azért is bír különös jelentőséggel min­den esztendőben, mert ez szám­adás is. Számadás mindannyiunknak azért — ismét egy számtanpél­dát —, mert a megyében a Jöld- művesszövetkezeti könyvforga­lom 1955-ben kétmillió 377 ezer forint volt, az elmúlt évben pe­dig már 5 311 000 forint. Hárommillió forint különbség négy év alatt! Lehet, hogy ha elosztanánk a megye minden lakosára, egy-egy főre nem sok jutna, de így e hárommillió fo­rint olyan győzelmet jelent, ami miatt nem kell szégyenkeznünk. Bízunk abban, hogy a most meg­rendezésre kerülő ünnepi könyv­hét újabb milliókat jelent, újabb olvasókat és müveit em­bereket. Mert ki tagadhatná le, hogy az ünnepi könyvheteknek legnagyob sikere éppen az, hogy újabb százakkal ismerteti mega magyar irodalom nagyjait, a világirodalom klasszikusait. Kö­zelebb hozza egymáshoz az em­bereket, éljenek azok bármily távol is tölünk, és azzal, hogy közelebb kerültek egymáshoz az emberek, jobban megértik egy­mást, alkalmasabbak lesznek a szép befogadására. Ezért is ün­nep nekünk az ünnepi könyv­hét. D. t Ünnepi könyvhét május 29-től június S- iS a földművesszövetkezeti könyvesboltokban és a falusi bizo­mányosoknál. Békés megyében Simon István és Tóth László budapesti írók találkoznak az olvasóközönséggel. Héwzl sfiéial, ha a Bizományi Áruházból vásárol használt és új, leértékelt cikkeket. Készpénzért is vásárolunk fóríiruházati cikkeket, bútort, szőnyeget, porcelánt stb. Bizományi Áruház Békéscsaba, Sztálin u. 6. 8060

Next

/
Thumbnails
Contents