Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-29 / 126. szám

BÉKÉS MEGYEI * Ara 60 Altér • Világ proletárjai, egyesüljetek I960. MÁJUS 89., VASÁRNAP AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA V. ÉVFOLYAM, 186. SZÁM Továbbra is arra törekszünk, hogy tárgyalások utján rendezzük a nemzetközi problémákat Hrtmcsov elrtárs besxéde a Kommunista Munkabrigádok kongresszusán I960 Moszkva (MTI) Szombaton a moszkvai Kremlben folytatódott „A Kommunista - Munka- brigád’* s „A Kommunista Élmunkás” címért folyó verseny résztvevőinek kongresszusa. Vadug magnyitogorszki küldött javasolta: tüntessék ki Hruscsovot az else „Kommunista Élmunkás” cimmel. N. Mamaj, „A Szocialista Munka Hőse” a donyeci bányászbrigádok munkájáról számolt be. Beszéde közben érkezett meg az ülésre Hruscsov. A küldöttek felállva, hosszantartó, lelkes tapssal fogadták. N. Mamaj szavai után szünetet rendeltek el. Szünet után N. Sz. Hrus­csov mondta el nagy érdeklődéssel várt beszédét. Hruscsov elvtárs beszédét igen gyakran szakította félbe a lelkes taps, a dörgő búrrá. Hruscsov elvtárs a „társadal­munk élenjáró embereiként” üd­vözölte az országos értekezlet részvevőit. Az élenjáró dolgozókat és a kommunista munkabrigádokat joggal nevezhetjük a jövő úttörői­nek — folytatta Hruscsov —, a párt, a nép az újítókat látja ben­nük, mert mindazt, amit már ma kivívtak, elértek, igyekeznek hol­nap átadná másoknak. „Csak valamennyien együtt, az egész népet felölelő harc széles frontján hódíthatjuk meg a kommunizmus magaslatait” — hangsúlyozta » szövjet kormaiíyfő, majd a nemzetközi helyzet érté­kelésére áttérve, így folytatta: Az SZKP Központi Bizottsága, a szovjet kormány ki akarja fejte­ni, hogyan értelmezi és értékeli a párizsi csúcsértekezlet meghiú­sulását, amelyben az amerikai re­pülőgépnek a Szovjetunió terüle­te fölé történt hitszegő betörése a bűnös. A Szovjetunió nyílt szívvel ké­szült a csúcsértekezletre, mert tudta, milyen nagy reményekei fűznek ehhez a tanácskozáshoz a békeszerető népek. Hruscsov több ténnyel támasztotta alá azt a té­telt, hogy a Szovjetunió komolyan és következetesen folytatott béke­politikájával készült a kormány­fői találkozóra. A Szovjetunió partnereinek és mindenekelőtt az Egyesült Álla­moknak a párizsi tanácskozásra való előkészületeit elemezve Hrus­csov rámutatott, hogy az Egyesült Államokban tett utazása, valamint Eisenhower elnökkel és más ame­rikai államférfiakkal folytatott eszmecseréi során az a benyomása támadt, hogy Eisenhower elnök valóban óhajtja a békét és a nem­zetközi helyzet javulását Majd hozzáfűzte: Az elnök ne­mes szándékai és az amerikai kor­mány külpolitikája azonban szem­mel láthatólag különböznek egy­mástól. A fegyverkezési versenyből hasznot húzó amerikai militaris­ták és monopolisták, látva a pozí­ciójukat fenyegető veszélyt, meg­kezdték az előkészületeket a csúcs- találkozó megbuktatására, újra hozzáláttak a nemzetközi helyzet kiélezéséhez. Mi azonban a nemzetközi fe­szültség enyhítését óhajtottuk és óhajtjuk továbbra is, ebben az irányban tevékenykedtünk, tevékenykedünk és fogunk tevé­kenykedni a jövőben, függetle­nül a csúcstalálkozó meghiúsu­lásától. —- mondotta a szovjet kormányfő. Hruscsov ezután a következő­ket mondotta: Különösen akikor váltak világos­sá az Egyesült Államok uralko­dó köreinek valódi szándékai, amikor egymás után két otromba katonai provokációt követtek el. Április 9-én és május 1-én ame­rikai felderítő repülőgépek ag­resszív módon betörtek a Szov­jetunió légiterébe. Céljuk mindenekelőtt az volt, hogy megsértsék a Szovjetuniót és csapást mérjenek tekintélyére — mondotta. • Ml komolyan átgondoltuk a ki­alakult helyzetet — mondotta Hruscsov — és mégis úgy döntöt­tünk, nem teszünk semmi olyas­mit, ami akadályozhatná, hogy az Egyesült Államok elnöke kijusson abból az ostoba helyzetből, amely­be került. — Eisenhower azonban nem használta lei a számára felkínált lehetőséget — folytatta Hrus­csov — és kijelentette, hogy ő hagyta jóvá a kémrepüléseket, s azok az ő tudtával történtek. Felme­rült bennünk a jogos kérdés: ki­vel állunk tulajdonképen szem­ben? Vajon milyen állam ez — az Egye­sült Államok —, amely a többi ál­lam között élve, nem hajlandó be­tartani az általánosan elismert nemzetközi szabályokat? Nos, akkor nyilvánvalóvá vált az is, hogy az Egyesült Államok agresszív cselekményeinek célja: megtorpedózni a közelgő kor­mányfői értekezletet — jelentette ki Hruscsov. Ennek ellenére — folytatta Hruscsov — a Szovjetunió Kom­munista 'Pártjának Központi Bi­zottsága és a szovjet kormány el­határozta: a végsőkig kitart, felhasználja a legkisebb esélyt is arra, hogy megmentse a csúcsértekezletet, kivívja annak megtartását, a béke és a nemzetközi együtt­működés érdekében. De Gaulle tábornok, francia köztársasági elnökkel és Macmil- lannel, Nagy-Britannda miniszter­elnökével folytatott párizsi előze­tes megbeszéléseiről szólva, Hrus­csov kijelentette: Az a meggyőző­dés alakult ki bennünk, hogy Franciaország és Nagy-Britannia vezetői érdeklődést tanúsítottak a csúcstalálkozó megvalósítása iránt, bár az agresszív észak-atlan­ti szövetségen belül az Egyesült Államokhoz fűződő szövetségesi helyzetük nem túlságosan nagy j lehetőséget biztosít a gondolkodá­si szabadságra, és méginkább az önálló cselekedetekre. Mindenesetre — állapította meg Hruscsov — azt vártuk, hogy e megbeszélések után az Egyesült Államok elnöke olyan lépéseket tesz, amelyek megnyitják a csúcs- P találkozó felé vezető utat, vagy legalábbis megkísérli, hogy tisz­tázza velünk a helyzetet. Hrus­csov hangsúlyozta, hogy Eisenho­wer nem élt a rendelkezésére álló lehetőségekkel, „még csak azt sem mutatta, hogy találkozni óhajt velünk.” Ilymódon — összegezte Hrus­csov az elmondottakat — az a nyilatkozat, amelyet Eisenhower május 16-án az előzetes tanácsko­záson felolvasott, nem hozott semmi újat. Az Egyesült Államok elnöke önmaga gyújtotta fel a csúcstalálkozó felé vezető hidat — mondotta a szovjet kormányfő. Törvényt ültünk az imperializ­mus fölött, az agresszorok fölött, akiknek katonai repülőgépei be­hatolnak a Szovjetunió légiteré­be — jelentette ki Hruscsov; ér­tékelve a Biztonsági Tanácsban az amerikai légihaderőnek a Szovjetunió ellen elkövetett ag­(Folytatás a 2. oldalon.) O'bOOOOOOOÄO'O’Opb-CKXyoOPpOOp-pOPOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO A haza ügye helytállást kíván hű fiaitól ■ — mondotta Kádár János elvtárs a Hazafias Népfront kongresszusán Az Építők Rózsa Ferenc Művelő­dési Házának dísztermében szomba­ton folytatta munkáját a Hazafias Népfront II. országos kongresszusa. A tanácskozást Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának titkára nyitotta meg, majd a küldöttek nagy tapsa közben Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja emelke­dett szólásra. Beszéde elején tolmácsolta a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága szívélyes üdvözletét és legjobb kívánságait, majd így folytatta: Kongresszusunk olyan időszak­ban ült össze, amikor a helyzet fő jellemzője, hogy a felszabadult magyar nép a hatalom és nemzeti függetlenség birtokában, békében él, önmagának dolgozik, önmaga élvezi termékeny munkájának gyümölcseit és sikerrel építi az új, szocialista társadalmi rendet. A helyzet tehát, amelyben a kong­resszus munkáját végzi, örvende­tes és kedvező. — A kongresszus munkája egész népünk életére kihat és nagy je­lentőségű. Ez következik a ta­nácskozás központi kérdéseiből is. Itt mindenki azt keresi, hogyan tömöríthetnénk még jobban a ha­za minden hű fiát, minden alkotó erőt népünk boldogulásának, a szocializmus és a béke ügyének hasznos szolgálatára. Ez ma a legnagyobb jelentőségű, egyben egszebb feladat mindannyiunk számára. — A Hazafias Népfront ma élő, hatalmas és növekvő erő, nagy tekintéllyel és befolyással rendel­kező mozgalom. Vezető ereje a munkásosztály forradalmi pártja, részt vesznek benne dolgozó né­pünk legnagyobb tömegszerveze­tei, a magyar társadalom kiemel­kedő és legaktívabb pártonkívüli személyiségei. A szó igaz értelmé­ben a nemzetté vált magyar nép frontja. Szava ezért visszhangot keltő, alkotó tettekre serkent. Kádár elvtárs ezután a mozga­lom múltjáról beszélt, majd így folytatta: — Népfront-mozgalmunk alig hűszesztendős története példázza a népfront-mozgalomba tömörült emberek számára: az időszerű fel­adatok változnak, de nem válto­zik, állandó kötelezettség marad az, hogy nagy nemzeti feladataink mielőbbi és legjobb megoldása érdekében tömörítsük és mozgó­sítsuk mindazokat a honfitársain­kat, akík szívükön viselik a nép, a haza sorsát. Ez a Hazafias Nép­front múltja, a jelene s egyben biztató jövője is. — Mindezek tudatában joggal nevezhetjük a Hazafias Népfront kongresszusát nagy jelentőségű ta­nácskozásnak. — Szeretnénk külön szólni a pártonkívüli dolgozó tömegeknek a kommunisták iránt táplált bi­zalmáról. Miért erős ma ez a bi­zalom? Mi, akik jelenleg a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt kü- J lönböző felelős posztjain dolgo­zunk, magunk harcolunk legjob­ban az olyan korlátolt szemlélet ellen, mintha a korábbi években mindenki mindent rosszul csinált volna, mi magunk pedig most hi­bák és hiányosságok nélkül dol­goznánk. Annak a bizalomnak, amelyet ma a tömegek a kom­munisták iránt táplálnak, véle­ményem szerint nem az a forrá­sa, mintha bárki is azt hinné, hogy ma a párt összes szervezete, valamennyi funkcionáriusa hiba­mentesen dolgozik. Nem. A töme­gek nagyon jól tudják, hogy min­den ember, aki dolgozik, hibázik is, és ez a szabály a kommunis­tákra is érvényes. A tömegek erős bizalmának forrása más. Ennek a bizalomnak az a forrása, hogy most már évek tapasztalatai alapján győződtek meg arról, hogy a párt egészét, valamennyi szervezetének tevé­kenységét a marxizmus—leniniz- mushoz való hűség, a nép érdekei­nek hű szolgálatára való becsüle­tes törekvés hatja át — Elvtársak! Kedves Barátaim! Az eredményes munka feltétele volt, ezért helyesen tettük, hogy teljes nyíltsággal vetettük fel és tisztáztuk a Hazafias Népfront po. litikai vezetésének kérdését. Min- denkki ismeri és elfogadja azit az elvet, hogy a Hazafias Népfrontba tömörült különböző dolgozó osz­iFolytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents