Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-26 / 123. szám
i960, május 26., csütörtök HÉPŰJSÁg 3 Idén több mint 10 millió forint értékű árut termel a mezőkovácsházi Új Alkotmány Tsz MEGYÉNK valamennyi tér. _______________melőszövetkezet ét foglalkoztatja az a gondolat, hogyan lehetne az idén több árut adni, mint tavaly és jövőre többet, mint az idén. A mezőkovácsházi Űj Alkotmány Tsz gazdái már most gondolnak erre. Különösen az állattenyésztésben előrelátók, arra törekednek, hogy megteremtsék a jövő évi árutermelés alapját. Ez a törekvésük helyes, hiszen ott gazdálkodnak jól, ahol már most a holnapra gondolnak. AZ ŰJ ALKOTMÁNY TSZ-NEK az idén tavasszal megtöbbszöröződött a területe és a taglétszáma. Míg tavaly 1200 holdon dolgoztak, addig az idén 5800 hold föld termését takarítják be. Míg tavaly 2 986 000 ezer forint volt az áruértékesítési bevételük, az idén a terv szerint meghaladja a tízmillió forintot. Sőt mondhatnánk, több lesz 10 millió forintnál, hiszen az állattenyésztők és a növénytermesztők az éves gazdasági tervre újabb tervet dolgoztak ki, amelyben vállalták: őszi búzából 600 mázsával, őszi árpából 400 mázsával, kukoricából 2000, cukorrépából 3000, dohányból 14, cirokszakállból és magból 700, kenderből 240 mázsával termelnek többet a betervezettnél. Pénzben számolva csaknem egymillió forintot tesz ki a vállalás. Az állattenyésztésben főleg arra törekednek a dolgozók, hogy a jövő évi árutermelés alapjait is megteremtsék. Terven felül olyan üszőket válogatnak ki, amelyek to- vábbtsnyésztésre alkalmasak és a jövő év első felében már lebor- jadzanaik. A sertésgondozók eddig terven kívül 50 kocasüldőt szedtek ki a már beállított hízók közül, amelyeket ebben az évben egyszer Lefiataltatnak, s csak ezután fogják hízóba, s így szeréSertéstenyésztési gondok az orosházi járásban Már kezd kibontakozni az, hogy az orosházi járás hogyan és mint tudja teljesíteni az idei hízótt- sertés-eladási tervét. A járáshoz tartozó községekből egyéni gazdálkodókból, tsz-tagok háztáji gazdaságából és a termelőszövetkezet efetwl 18 ezer“ hízó átadását tervezték. Süldő-hiány miatt ennek körülbelül 80 százalékára szá. mólnak. A járási tanács mezőgazdasági osztálya különböző erőfeszítésekei tett avégett, hogy ezeken a gondokon könnyítsen, és hogy ne 80, hanem 100 százalékos legyen a hízóeladósi terv teljesítése. A közös gazdaságokban év elején 665 koca volt, vásárlás útján az állomány 1260-ra gyarapodott. Év végéig még 600 kocát állítanak tenyésztésbe. Ezek a kocák az 1961- es hizlalási idényre nevelnek malacot, illetve a termelőszövetkezetek ezek szaporulatát csak a jövő évben értékesítik. A hízóátadási tervet nehezíti az, hogy eddig a 12 000-ből mindössze 3000 süldőt tudtak felvásárolni. Ez részben azzal magyarázható, hogy a piacokra kevés volt a felhajtás. Másrész az új termelőszövetkezetekben nincs férőhely és nincs takarmány, továbbá igen sok közös gazdaságban az új termésre alapozzák a sertéshizlalást. Talán ezért sem tudják teljesíteni majd hízóeladási tervüket. De hátráltatja a süldővásárlást az a körülmény is, hogy a területi iroda — különösen a vásárok előtt — nem folyósítja a termelőszövetkezetek részére a szükséges hiteleket, amelyeket a megyei szervek engedélyeztek. nyen számolva is 300-350 süldővel többet tudnak beállítani a jövő évben. A vállalással az áruértékesítési mutatószám is nőtt. Tavaly 100 holdamként 210 ezer forint étőkű árut terveztek, de a kongresszusi verseny többlettermelésével 236 ezer forintra növelték. Az idén az áruértékesítési mutatószám terv szerint 226 ezer forint 100 holdanként, a többlet- vállalás viszont meghaladja a 236 ezer forintot is. Míg tavaly az áruértékesítési bevételének többségét a növénytermesztés adta, addig az idén jóval több mint 50 százalékát az állattenyésztés adja. A hízóba állítandó süldők (területet, ahol hét brigád dolgozik. A brigádvezetők, üzemegységve- aetők többségében régi tsz-gazdák, akik már elsajátították a nagyüzemi gazdálkodás módszereit. A brigádvezetők mellett brigádírno. kok dolgoznak. A tavasszal egyes „jóakarók” azt mondogatták, hogy ilyen nagy területen és ennyi emberrel nem mennek semmire a tsz vezetői, belefulladnak a munkába. S lém, megmutatták az Űj Alkotmány tagjai, vezetői, hogyan lehet nagy területen sok emberrel is szervezetten dolgozni. Eddig minden tavasa munkát szinte óra pontossággal megcsináltak, s ami a lényeg: kedvvel, nagy akarással. Ezt bizonyítja az is, hogy maguk a dolgozók több mint egymillió rabra még itt sincsenek meg. A 'forint értékű termelési tervtúlteibetervezett hízottsertést nem tudják biztosítani, amely az áruértékesítésben kiesést jelent. Ezen úgy próbálnak korrigálni, hogy a betervezett 106 kiló helyett átlagosan 140 kilóra hizlalják, s ez pótol valamit. A tervezett 100 holdanként! hat anyakoca meglesz. Ezen felül az az 50 is, melyet az állattenyésztők válogattak ki egyszeri fiaztatásra. A baromfiállományuk is megduplázódott. Több mint 18 ezer baromfit adnak a népgazdaságunknak ebben az évben, s a tavalyi 500-as törzsbaromfiállományt 1100-ra növelik termelőszövetkezet jesítést vállaltak. Hogy ez sikerül, erre garancia az a nagy akaraterő, amely a tsz-tagokban van. Ma már nincs bizonytalanság, hogy vajon kapnak-e havonta munkaegység-előleget A tervismertető közgyűlésen a tsz vezetői megígérték, hogy minden hónapban munkaegységenként 14 forintot osztanak. Ez eddig így is volt, a továbbiakban is így lesz. NAGY KEDVVEL, AZ 5800 HOLDAS munkaszervezete is kialakult. Három üzemegységre osztották a tenagy aka_____________________rással dolgoznak. Együtt ürölnek, ha gazdagszik a szövetkezetük egy géppel, épülettel. Az idén több millió forinttal növelik a közös vagyont, amelyre valamennyien büszkék. C sepkó Eta 4 hónap alatt százalékos fervfúHeljesífés — Javult a cserép minősége a Békéscsabai Téglagyárban A Békéscsabai Téglagyár a múlt évben nem sokkal maradt le a Téglagyári Egyesüléstől, de ez a lemaradás a Minisztertanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnöksége Vörös vándorzászlójába került. A téglagyár így csak élüzem lett. Az avatóünnepségen azonban versenyre hívták ki a Téglagyári Egyesülést és azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy elhódítják a zászlót. A múlt évi lendületei folytatva fogtak munkához és szép eredményeket értek el az év első négy hónapjában. Több mint hatszázezer téglával többet égettek a tervezettnél, amely négy százalékos tervtúl- t el jesítést jelent. A terv ilyen irányú túlteljesítése annál is inkább nagy eredmény, mert a múlt év hasonló időszakában egymillió-ötszázezerrel kevesebbet égettek. A cserépgyártásban hasonló munkasikerekkel dicsekedhetnek. A tervezettnél 206 000-rel. a múlt év hasonló időszakához képest pedig 425 000-rel többet gyártottak. Ilyen eredmények után a téglagyár munkásai bízhatnának célúk elérésében, ha nem lenne más hiba. A minőség a múlt évihez viszonyítva rosszabb. A cserép minősége igaz javult 0,1 százalékkal, és a selejt is csökkent 1 százalékkal. A téglánál azonban már nem ilyen kedvező a helyzet. A minőség 1,2 százalékkal rosszabb és a selejt 2 százalékkal több. Ez pedig baj, hiszen az MT és a SZOT Vörös vándorzászlóját kiérdemlő vállalatnak, üzemnek vagy gyárnak neon csupán a számszerű eredmények elérésében kell élenjárni, hanem a minőségben, a selejt csökkentésében is. Éppen ezért a téglagyár munkásai vállalták, hogy az eddigi hibákat kijavítják és csökkentik a selejtet, javítják az önköltséget. Sgy. kedve* fobna Az iskolai év befejezésének mindig kedves színfoltja a torna- ünnepély. Megyénk iskoláiban szebbnél szebb bemutatókat tartanak. Nagyon szép volt a békéscsabai 5. számú általános iskola május Az elismerés az egész községet illeti K edélyes embernek ismerik a szénásiak Dénes Mihályt. Arcának vonásai még felin- dultan is jókedvet tükröznek. De talán nem is tud mérges, haragos lenni. Galambepéje van — szokták az ilyen emberre mondani. Dénes bácsiról rövid néhány perc alatt ilyen benyomásaim lettek Nagyszénáson a keddi legelőgazdálkod-ási bemutató megkezdése előtt. Később, amikor az előadások meghallgatása után helyszíni legelőszemlére indultunk, a legeltetési bizottság elnökének szemei még jobban ragyogtak, arcára pedig örökös jó kedélye széles mosolyt hintett. Mélyen elgondolkozva hallgatta a meghívottak nem éppen kicsinyes elismerését a legelőn látottakért. Juhász János bácsi, aki Tótkomlósról jött, ezt mondta: — Fáj a szívem, ha visszanézek oda, ahol nyolcvan—kilencven vendég elhaladt. Kár ezt a gyönyörű füvet letaposni. Bacsó István is hasonló véleményen volt. Ö Mezőberényből utazott ide. Náluk igen szépen és jól megerősödött a legeltetési bizottság gondozásában a legelő. Gazdatársának, mármint Dénes bácsinak, azt ajánlotta, hogy az erdősávok, facsoportok telepítését ne hanyagolják el. Mezőberényben az 1464 hold legelőből 164 holdat telepítettek be fákkal. Ezek rendkívül jó hatással vannak a fűállományra. Sajti Mihály bácsi Csorvásról jött. Szerinte a csorvásiak a nagyszénás! legelő leggyengébb fűhozamának is örülnének. Martyin János, Oltyán Sándor, és még sorolhatnánk tovább a neveket, alig tudtak szóhoz jutni a derékig érő mező látán. Érthető tehát, hogy Dénes bácsinak miért volt derűs hangulata. Tje ki az, aki nem örül a magunkfajtától kapott elismerő szavaknak? Valahogyan így volt ő is. örült annak, hogy a nagyszénásnak már nemcsak a hírneves Dózsa Tsz sertéstenyészetével, a kiválóan gazdálkodó Lenin Tsz-szel büszkélkedhetnek, hanem a Csőn gr ád megyei Sárga- hegyesii Állami Gazdaság szomszédságában elterülő ősgyep feljavításával is. Az elismerő szavak — amint azt • a határjárás után mondotta — nem őt illetik, hanem azokat, akik támogatták a legeltetési bizottságot ebben a nagy munkában. öt évvel ezelőtt ez a nagy kiterjedésű legelő még sárguló foltokkal volt tarkítva. A laposban mocsár, kátyus rész volt. A bíbicek, vadkacsák és az átvonulóban lévő madarak uralták a környéket. A jószágnak alig jutott valami fű. Itt csak nyurgult a* állomány. Gyakori volt, hogy az üsző gazdája nem ismert rá saját iószágára, mert amikor a legelőről hazahajtották, csak csontvázat kapott vissza. így ment ez egy darabig. Amikor azután a község vezetői bejárták a 480 holdas legelőt, megsejtették, hogy egy kis erőfeszítéssel a legelő fűhozamát növelhetik. A párt községi bizottsága, a tanács, a Hazafias Népfront vezetősége, ha nem is túl sokat, de szakítottak maguknak időt és a többi feladat mellett napirendre tűzték: hogyan tudnák megszüntetni ezt az áldatlan állapotot, öt év óta talán nincs is olyan esztendő, hogy a községi tanács végrehajtó bizottsága háromszor-négyszer ne foglalkozzon a legelő ügyével. A v. b.-n hozott határozatokat a korábbá időkben is legjobb tudásuk, igyekezetük szerint hajtották végre, sőt a befolyt fűbémek nem 15, hanem 31 százalékát fordították a legelő talajának javítására. Gondot csináltak maguknak a kietlen legelőből, s jó eredményeket produkáltak. jyja a községben arról beszélnek, hogy jó, príma legelőjük van, ahol már nem kopik fel egyetlen jószág álla sem, sőt tetemes súlygyarapodást érnek eL Mórocz elvtársnak, a községi bizottság titkárának szavai után a tsz-ék gondozásában lévő legelőt is megtekintettük, mert ő azt mondta, hogy a szövetkezetek csak legeltetnek, és nem fordítanak megfelelő gondot a mezőre. Sajnos,ez így igaz. A jó példát azonban már a szövetkezetiek is látják, s meggyőződésük: ők is változtatnak korábbi álláspontjukon és jövőre az eddigieknél sokkal jobban törődnek a rájuk bízott területtel. A tapasztalatcsere nyílt volt. őszinte hangneme, a hibák felvetése mind-mind azt erősítette, a községi legeltetési bizottságok, megyénk termelőszövetkezetei egy égetően fontos és sürgős megoldásra váró gondhoz nyúltak. A szarvasmarha- és a juhállomány erőteljes gyarapodásának időszakában nem lehet szemet hunyni, strucc módjára fejünket a homokba dugni, ha a legelők javításáról van szó. Űjabb ezer holdakat nem törhetünk fel. Egyedül a takarmánybázis hozamának megduplázására építhetünk. Ennek megvalósítása szövetkezeti és egyben népgazdasági érdek is. nagyszén ásiak megelőzték önmagukat ebben a dologban. 480 hold legelőjük jelentős része már kétszer, sőt háromszor nagyobb fűhozamú, mint korábban volt. Ilyen eredmények láttán ki ne nézné jó szíwei nemes törekvésüket, a legeltetési bizottság munkáját, azt a szenvedélyes alkotásvágyat, amelyet a dús füvek máris mutatnak. Dupsi Károly 22-i, vasárnapi tornaünnepélye is. Már a kezdés előtt színpompás összkép fogadta a látogatókat. A dús lombú fák alatt tarka virágkoszorúnak tetszett a nyáriasan öltözött embertömeg. Az örökké serénykedő „igazgató néninek”, Tóth Júlia elvtársnőnek azonban a sokszáz növendék eligazítása mellett még arra is jutott ideje, hogy az érkező mamákkal és papákkal is váltson néhány keresetlen szót. Pontosan négy órakor — élükön a zászlóvivőkké] meg a zenekarral — rendezett sorokban bevonultak az iskolások. Mikor a jelent a múlttal hasonlítjuk össze, akad, aki legyint: — hagyjuk csak, úgyis tudr juk jól, hogy akkor rossz volt. Az ember azonban képtelen, meg nem is akar letenni arról, hogy az új láttán fel ne idézze a régit. Látva a lengő zászlóink alatt pirosló arccal és ragyogó fehérségű tornaruhában bevonuló fiatalságot, sok-sok szülőt elfogott a torkot szorongató, elérzékenyítő hangulat. Egy bácsika vidáman megjegyezte: — Akárcsak úri gyerekek lennének. És igaza volt. Az ország mai urainak, a munkásoknak, a parasztoknak és a velük együtt építő értelmiségnek a jól táplált, szépen öltöztetett gyerekei ők. A néhai proli jaminaiak szabad utódai meneteltek büszkén, boldogan. Egy asszony, a Kalász mama sírt örömében. Nem csoda. Két lánya már pedagógus, a legkisebbik pedig itt vonult el előtte olyan szépen, olyan mosolygósán, ahogyan ő szeretett volna valamikor, kislány korában. Az igazgatónő rövid megnyitója után kezdetét vette a bemutató. Az alsó tagozatúak léggömbökkel, zászlókkal, színes szalagokkal végzett gyakorlataiban és a felsősök talaj- és szertorna mutatványaiban, lendületes labdajátékukban, ügyességi számaikban ott érződött > a nevelők szorgalmas felkészítő munkája és a növendékek lelkes igyekezete, hogy megmutassák, milyen nagyszerű dolgokra képesek! Maga Udvardi Júlia testnevelő tanárnő például 10 osztályt készített elő a tornaünnepélyre. Üjszerűen hatott a tornaünnepély sallangmentes lebonyolítása. A rövid megnyitóbeszéd maradandóbb hatású. A gyakorlatok többségénél elhagyták az egyhangúságot okozó ismétléseket. A számok is pergőn követték egymást, amiért hálás volt a közönség. Huszár Rezső
