Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-26 / 123. szám
4 NÉPÚJ SÄ a 1960. május 26., csütörtök Viszontlátásra! Sok sikert!... 'Thai je^tfieiünlí Országúti virtus Tegnap reggel ugyanúgy érkeztek a vonatok a békéscsabai állomásra, mint máskor, csak a nap sütött szikrázóbban, feledtetve az elmúlt néhány borús napot. Az állomás épületén túl kint a vágányok között piros melegítés lányok, fiúk hatalmas bőröndökkel útra készen várják, hogy befusson a vonat. Búcsúznak... Városunk táncegyüttese, a Balassi Együttes most indult franciaországi útjára, hogy ott a táncfesztiválon képviseljék a magyar népi táncot. Már az elmúlt hetekben nagy volt az izgalom, vajon sikerül-e, hiszen még hétfőn lem volt biztos, hogy utaznak. "íjc Az együttes közel tizenhárom éves fennállása alatt sok sikeres vendégszereplés után most egy hasonlíthatatlanul nagy feladat előtt áll. Mi bízunk bennük, hogy most nemcsak mint megyénk képviselői, hanem mint Magyarország tánckulturájának Gyermeknapra készülnek Tarhoson. A községi tanács javaslatára és segítségével az idei gyermeknapra a felnőttek szórakozásáról is gondoskodtak. Már hetekkel ezelőtt tervezték egy szabadtéri tánchelyiség létesítést. Az erre kijelölt parkban már meg is kezdték a munkát. A zenekar részére emelvényt építenek, a táncotoknak sima, cementtel kiöntött köralakú táncteret. A gyermekeknek hintákat állítanak fel. a kicsinyeknek külön körhintát is. Az építést és szerelést társadalmi munkával végzik a község lakói. A hinták állványait Kovács Lajos, a növényvédő állomás szerelője készíti el, a fa- munkákat Fábián István, a Kossuth Tsz tagja vállaltai, még képviselői is megállják majd a helyüket. Az együttes vezetője, Gécs Jenő, aki az együttest megalakulása óta szolgálja szíwel- lélekkel, most is minden próbán ott volt. Sokszor éjszakákon át utazgatott az együttes érdekében csak úgy, társadalmi munkában. Neki is köszönhető, hogy az együttes sok szép sikert ért el, és komoly, fegyelmezett minden tagja. A régiek, akik az együttesben táncolnak, Vicián János és a többiek, már évek óta együtt dolgoznak, együtt vannak munkában, szórakozásban és színpadon is. 1954 óta másfél évi megszakítással Born Miklós, az együttes koreográfusa, akinek szintén komoly része van abban, hogy most a Balassi Együttes Saint-Etierme- be utazhatott. A búcsúztatón édesanyák, testvérek vettek részt és azt hiszem az együttes minden tagjának jól esett, hogy a vonat indua gyerekek is segítettek, ők hordták a téglát a tánctér és zenekari emelvény építéséhez. A gyermeknapon avatják fel a szabadtéri tánchelyiséget és a játszóparkot is. A nőtanács 300 gyermeket vendégel meg fagylalttal, süteménnyel, csokoládéval, a felnőtteknek pedig este közös vacsorát rendez. Az ünnepségre a békési úttörők is ellátogatnak. Délután a vizesfási és tarhosi pajtások labdarúgó-mérkőzést és társasjátékokat, a KISZ-fiatalok pedig magyarnóta-estet rendeznek. A magyarnóta-est után avatják fel az új táncteret, vidám bállal fejezve be az ünnepséget. K. J. lása előtt befutottak a legkisebbek, az utánpótlás tagjai is egy- egy virágcsokorral. Az együttest Stefanik Miklós búcsúztatta. Beszédében figyelmeztette a táncosokat, az elutazókat arra, hogy ott, Franciaországban nem nevükön fogják emlegetni őket, hanem csak úgy, hogy magyarok. S magyarnak lenni külföldön felelősséggel jár. De bízunk bennetek, s reméljük, nem vallunk szégyent veletek.« íjí" A vonat sípol és a kis társaság gyorsan elhelyezkedik a kocsikba, lehúzzák az ablakokat és még egy búcsúmondat, s aztán megcsikordulnak a kerekek, s a vonat elindul... — Viszontlátásra — hangzik lentről és már csak a vonatból az utolsó kocsi látszik, s mint fehér zászlók lengnek a zsebkendők. Viszontlátásra.« TÁVIRAT Az MSZMP megyei és városi végrehajtó bizottságának, a megyei tanács, városi tanács végrehajtó bizottságának. Franciaországba, a St. Etienne-i nemzetközi táncfesztiválra való elutazásunk alkalmából köszönjük, hogy lehetővé tették ezen való részvételünket, amely a Balassi együttes sok évi munkájának elismerését jelenti és mind erkölcsileg, mind anyagilag támogatnak bennünket. Tudatában vagyunk, hogy milyen nagy feladat vár ránk, hogy népi tánckultúránkat tolmácsoljuk, de szeretnénk dicsőséget, hírnevet szerezni a magyar népi tánckultúrának. Szeretetteljes üdvözlésünket küldjük megyénk, városunk valamennyi vezetőjének, dolgozójának és kedves szüléinknek, barátainknak, s ígér jük, hogy minden igyekezetünkkel küzdünk a sikerért. BALASSI TÁNCEGYÜTTES TAGJAI ÉS VEZETŐI BUDAPEST Április 27-én délután 2 és negyed 3 között, a Békés—Békéscsaba közötti útszakaszon történt. Autóval mentünk Csabára és biztos kézben tudva a volánt, nyugodtan ültünk és gyönyörködtünk a szépen zöldellő határban, amikor a hirtelen fékezéstől előrebuktunk, gépkocsivezetőnk pedig elképedve mondta: — Ez vagy őrült, vagy részeg! Előttünk az országúton egy motorkerékpáros hatalmas S betűket írva az egyébként nyílegyenes országútra, Csaba felé robogott. Az volt az érzésem, hogy a motoros valamelyik örökszép keringőnk dallamára vezeti a gépét. A közúti forgalomban pedig az ilyesmi amellett, hogy szabálytalan és tilos, igen kockázatos is. Óvatosan követtük. Tó 200 méternyi „keringőzés” után újra rendesen, egyenesen haladt, mire előzni akartunk, de helyette megint fékezni kellett, mert ismét kígyózás következett. Két szembejövő kerékpáros egymást majdnem összetörve igyekezett az útszéli eperfák mögött védelmet keresni. Hosszas kürtölés utóm végre ismét egyenesbe helyezte gépét és előzés közben visszapillantva, némi megnyugvással állapítottam meg, hogy az illető nem látszik részegnek, sőt őrültnek sem. De hát akkor mire vélje az ember az ilyen közlekedést? Virtusnak? De a közúti közlekedésben nincs helye virtusnak! Minden járművezetőnek tudnia kell, hogy a hasonló „bravúrokkal” nemcsak a saját bőrét viszi vásárra, hanem más emberek testi épségét vagy életét is veszélyezteti! Nem gondol az ilyen ember arra, hogy a családja várja otthon, hogy árván maradhat a gyermeke vagy gyámolító nélkül az édesanyja? Arról nem is beszélve, hogy ha másokban tesz kárt, börtönbe is kerül! És a lelkiismerete? Ha például valakit elütne, vajon tudna-e nyugodtan élni azzal a tudattal, hogy az ő meggondolatlansága miatt esetleg más emberek gyermekei apa vagy anya nélkül maradtak? Ez pedig az ilyen vezetés mellett bármely pillanatban könnyen előfordulhat. A közúti balesetek száma úgyis elég magas, ne igyekezzünk tehát meggondolatlansággal vagy virtusból szaporítani azokat. őszintén remélem, hogy ke- ringös kedvű barátunk épségben és bajcsinálás nélkül hazatért otthonába, de azért, hogy valami nyomot is hagyjon benne, és főleg hogy magára ismerjen, illetve ismerjenek, közlöm a rendszámát: KV. 24—15. Ö. KOVÁCS ISTVÁN Tapasztalatcsere Füzesgyarmaton (Tudósítónktól.) A szeghalmi járás községei közül Füzesgyarmaton teljesítet, ték legjobban a községfejlesztési munkákat. Űj járdáikat, autóbusz- várótermet, szélesvásznú mozit építettek. Bővítették a villanyhálózatot és sok más új feladatot oldottak meg. Ezért a község vezetői május hó 31-re tapasztalatcserére hívták meg a járás többi községeinek vezetőit, hogy a helyszínen is megmutassák eredményeiket és segítséget adjanak abban, hogy társadalmi munkával hogyan lehet elősegíteni a falu további építését és szépítését. A községi vezetőkön kívül a járás vezetői is részt vesznek ezen a tapasztalatcserén; N. J. Felnőttek és gyermekek együtt ünnepelnek Tarhoson Garibaldi harcai 3. Száz éve vívta hősi harcát Garibaldi olasz szabad- sághös, hogy hazája bői kiűzze az idegen zsarnokokat. Vörösingesei között harcolt megyénk szülötte, Tüköry Lajos vezérkari tisz t is. A hős szabadságharc emlékére hat folytatásban riportsorozatot közlünk. Marsalai partraszállás Ezt a fontos történelmi eseményt Türr így írja le tanulmányában: „Május 11-ének hajnalhasadtá- val a hajó fedélzetén állottam Garibaldi mellett. A tábornok így szólt hozzám: — Pár óra múlva Marsalában lehetünk, menjünk oda! Rögtön meghagyá, hogy legelsőként én szálljak partra. Délután egy óra tájban értünk Marsala közelébe, hol kiszálltam az Ezer bajnok nyolcadik századában. Az utazás alatt ugyanis az ezredek- ből nyolc századot alakítottunk, és mindegyik élére a legkiválóbb tisztek kerültek. Elfoglaltam a várost!” Míg Türr harcolt Marsala elfoglalásáért, azalatt Garibaldi éles szemmel figyelte a hadikikötőben tartózkodó angol hajók mozgását. Garibaldi így írja le Marsala elfoglalását: „Elhatározásunk szerint Marsala felé fordultunk, s déltájban érkeztünk meg. A kikötőben különböző nemzetiségű kereskedelmi hajókat találtunk. A szerencse vezérelt bennünket és mellettünk volt az egész úton, mert nem is érkezhettünk volna meg szerencsésebben”. A bourbon királyi cirkálók még reggel elhagyták a marsalai kikötőt, keleti irányba távozva. Mi pedig nyugatról jöttünk. A San Marco fok mellől még ide látszottak, mikor megérkeztünk. Úgyhogy amikorra ágyúlö- vésnyi távolságra meg tudtak közelíteni bennünket, már a Piemont egész személyzetét partra tettük és megkezdtük a Lombardo kirakodását. A két angol hadihajó ottléte kissé befolyásolta az ellenséges hajó parancsnokainak elhatározását. Bár igen türelmetlenül várták már, hogy lőhessenek. Mindenesetre nyertünk any- nyi időt, hogy be tudtuk fejezni a partraszállást. Mindamellett az önkénteseknek, mintegy háromnegyed része még a mólón volt, amikor a bourbon ágyúk tűzesőt kezdtek záporozni, főként gránátokkal és fegyverekkel lőve. A kiürült Piemontét az ellenség magával vitte, míg a Lombardot otthagyta, mivel az megfeneklett. Marsala lakosságát nagyon megdöbbentette a váratlan esemény, de azért nem fogadtak rosszul bennünket. A nép ünnepelt, az előkelőség fintorgott. Én mindezt nagyon természetesnek találtam. Aki hozzászokott, hogy mindent a haszon szemszögéből nézzen, annak nyilván nem valami megnyugtató dolog, hogy azt látja, hogy van néhány elkeseredett ember, aki rothadt társadalomból ki akarja irtani a kiváltságok és a hazugságok rákfenéjét. Fintorogtak, s mi sem természetesebb, látva, hogy ezek az elszánt emberek kevesen és harmincas ágyúk nélkül, nehéz fegyverzet nélkül, szembe merészelnek szállni egy olyan gigászinak hitt hatalommal, mint a bourbo- noké volt. Az előkelőek ha hozzáfogni merészéinek egy vállalkozásukhoz, előbb meggyőződnek arról, hogy milyen irányból is fúj a szerencse szele. Melyik oldalon is állanak a legerősebb csapatok? S akkor aztán a győzők biztosak lehetnek abban, hogy engedelmesek lesznek. Sőt, még fintorogni sem fognak, hanem lelkesednek is, ha kell! Vajon nem ez-e az előkelők önzésének története minden országban? A szegény nép ezzel szemben tapsolva, szeretetét nyílvánítva fogadott. Nem gondolt másra, csak az áldozat szentségére, arra a merész és nemes vállalkozásra, amelyet testvérei megsegítésére, e messziről jött derék ifjak maroknyi csapata akart véghez vinni. Május 11-nek hátralévő részét az éjszakát Marsalában töltöttük. ahol nagy segítségünkre volt Cris- pi, ez a becsületes és nagy tehetségű szicíliai származású bajtársunk, aki különösen a kormányzati dolgokban, a számomra ismeretlen községgel való érintkezésben bizonyult hasznosnak. 12- én reggel Salemi felé tartva, mivel azonban a távolság egy szuszra igen nagy lett volna, éjszakára egy majorban állapodtunk meg. 13-án a lakosság meleg fogadtatása közepette bevonultunk Sale- mibe. Itt csatlakoztak hozzánk az alcamoi csapatok és más szicíliai önkéntesek. 14-én elfoglaltuk San Vitot. Május 15-nek hajnala a Vita melletti dombokon szépen felsorakozva talált bennünket. Nem sokkal később az ellenség menetoszlopa rendeződve megindult felénk. Az ellenség elfoglalta az összes csúcsokat. Mi a szemben , lévő magas dombokat foglaltuk el. Hullámos síkság, néhány falusi házikóval. Előnyösnek látszott tehát bevárni az ellenséget, saját állásainkban. Mi 1062-en, a boubonrsták kb. kétezren voltak. Jó néhány ágyúval fel voltak szerelve. Amikor lőtávolba értek, karabélyaikkal és ágyúikkal tüzet nyitottak. Az Ezreknek azt a parancsot adtam, hogy ne tüzeljenek, hanem engedjék közel az ellenséget. Bár a ligurok közül már több halott és sebesült volt. Egy riadót fúvó kürt harsogása azonban mintegy varázsütésre megállította az ellenséget. Ekkor döbbent rá "z ellenség, hogy nem csak egyszerűen parasztokkal és fiatalok kai áll szemben, akik gyakorlatlanok a harc területén, hanem igazi katonákkal. A zsarnokság katonái ekkor rettentek meg először a kalandor kalózoktól. (Ellenség ezzel az elnevezéssel tisztelte meg őket.) Az ezrek ekkor rohamra mentek. Elöl a genuaiak, velük a hős ifjak csapata. A rohammal az volt a szándékom, hogy megfutamítsam az ellenséges élcsapatot és megszerezzem a két ágyút. Ezt az olasz szabadság bajnokaihoz méltó lendülettel sikerült is elérni. Nem akartam azonban harcban támadni a bourbonisták által nagy erőkkel elfoglalt állásokat. De ki tudta volna megállítani e tüzes és bátor önkénteseket, ha már egyszer az ellenségre vetették magukat. Hiába fújtak megálljt a kürtök, a mieink vagy nem hallották, vagy úgy tettek, mint Nelson a koppenhágai csatában. (A félszemű Nelsonnak, amikor visszavonulást parancsolt Parker tengernagy, zászlójelekkel értesítette. Erre a nilusi győző admirális a vak félszeméhez emelte távcsövét és így szólt: „Nem látom!” Folytatta a csatát és meg is nyerte.) A mieink mit sem törődve a kürtök harsogásával, szuronyt szegezve tovább rohamozták az ellenséges elővédet.” Így kezdődött a dicsőséges szicíliai hadjárat Garibaldi leírása szerint. így bontakozott ki a harc amelynek végső eredménye a ca- 'atafimi győzelem volt. (Következik: Calatafimi győze- 'em) Végh Mihály
