Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-26 / 123. szám
2 NÉPÚJSÁG 19o0. május 26., csütörtök Hét országból érkeznek vendégek a népfront-kongresszusra A megyei ■ küldöttértekezletekkel az egész országban befejeződött a népfront-bizottságok újjáválasztana. Április 20. óta a Hazafias Népfront ünnepi gyűlésein több mint félmillió ember döntött arról: kik kapjanak helyet a mozgalom községi, városi, járási és megyei munkáját irányító társadalmi testületekben. A gyűléseken a társadalom minden rétegének képviselői ösz- szesen 3415 bizottságot választottak újjá, mintegy 130 000 helyet töltöttek be olyan munkásokkal, dolgozó parasztokkal, értelmiségiekkel, háziasszonyokkal, fiatalokkal és idősebbekkel, akik az elmúlt három évben bebizonyították rátermettségüket, s azt, hogy készek nagyobb részt vállalni a közügyek intézéséből. A megyei küldöttértekezleteken, amelyek az elmúlt másfél, két hétben tanácskoztak, a felszólalók mély felháborodással elítélték az amerikai légiprovokációt s az Egyesült Államok háborús köreinek szemérmetlen magatartását. Ugyanakkor mindenütt helyeselték és baráti szívvel üdvözölték a Szovjetunió határozott fellépését és Hruscsov elvtárs szókimondó nyilatkozatát. Számos gyűlés részvevői tiltakozó táviratokat szövegeztek meg, amelyeket továbbításra az Országos Béketanácshoz juttattak el. Az ünnepi gyűléseken megválasztották a Hazafias Népfront II. kongresszusának küldötteit is. Május 27—28-án munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek, társadalmunk minden rétegének képviselői vesznek részt a nagyszabású tanácskozáson. Népünk Havana (MTI) Az UPI jelentése szerint a kubai forradalmi kormány kedden bejelentette, hogy újabb összeesküvést lepleztek le, amely Fidel Castro kormányának megdöntését tűzte ki céljául. A most felgöngyölt két összeesküvő csoport az Egyesült Államokban székelő Castro- ellenes Úgynevezett „Fehér Rózsa’Jakubovszkij vezérezredes, a Németországban állomásozó szovjet hadseregcsoport főparancsnoka Eddleman ta- j bornokhoz, az Európában állomásozó amerikai szárazföldi erők főparancsnokához intézett levelében hogy az NDK hatóságainak zájárulásával visszaadják az amerikai légihaderfi C—47 mintájú szállitó repülőgépét, amelyet május j 30-án, az NDK légiterébe történt behatolása után KlUtz térségében leszállásra kényszerítettek. küldöttei között ott vannak a párt és kormány vezetői, társadalmi életünk kiválóságai. A néfpront-kongresszuson egyébként népünk nyolcszáz küldöttén kívül számos testvér-mozgalom és szervezet képviselői is részt vesznek. (MTI) szervezethez tartozik. Mint az amerikai hírügynökség közli, a kubai rendőrség Matainzas tartományban letartóztatta Arturo Castro Rodrigueat, az egyik csoport vezetőjét és fegyvert, valamint lőszert kobozott el. Cgimaro városában elfogták az összeesküvők másik csoportjának tiz tagját. Az NDK és a nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentése szerint ai amerikai haderők megbízottai kedden délután Rostockba érkeztek az átvétel azon a helyen, ahol a gép leszállt. Az öt főnyi legénység és a négy utas, akik a leszállás óta az NDK területén tartózkodnak és egészségesek, az ameri- | kai gépen folytatják útjukat. Újabb kormányellenes összeesküvést lepleztek le Kubában Szerdán adták át az amerikai megbízottaknak az NDK légiterében leszállásra kény szeri tett katonai szállító repülőgépet közölte, I lebonyolítására. A repülőgép és Mlenc hoz' utasának átadása szerdán történi meg Nyújtsd a kezed, e&ttárs! Aki sohasem volt még öntödében — s bizonyára sokan vannak ilyenek —, csodálkozna azon a sza- naszétségen, amit az udvarokban lát, másrészt azon a tátongó ürességen, melyet a műhelyben tapasztal. Az Orosházi Vasipari Vállalat öntödéjében jártunk, s magunk is azok közé tartozunk, akik még nem voltak öntödében, így a. fenti ikontraszt „megütötte” a mi szemünket is. Az udvaron nagy halmokban mindenféle ócskavas hever. Van közöttük egy-két- mázsás darab — ezek kimustrált vagy széttört gépek darabjai. S vannak apróbbacskák — melyek az úttörők immár hagyományossá vált vasgyűjtő hónapjának „keretében” kerültek a vállalathoz. Az ócska- vasdarabokat beolvasztják, s új gépalkatrészeket öntenek belőlük. Arrébb, a kis udvarban már ilyen kész alkatrészek, autómotorház-bor- dák, motorházak, kis fogaskerekek, óriási lendkerekek. köszörűgép-kellékek stb. hevernek. Amott hatalmas rakás koksz magasodik a tető csatornájáig. Hátrább háromféle homokból „építettek” piramist a segédmunkások. Még az udvar előtt is nagy halom homok hever, mintegy jelezvén: ennek az üzemrésznek igen fontos „nyersanyaga” a homok. Bent a nagy magasságú öntőmű hely ben azonban annál sivárabb a kép. Első pillantásra az ötlik fel bennünk: hát hol itt a műhely? Hol vannak a gépek, a kemencék, a szerszámok stb., amelyekkel készítik az alkatrészeket. Ilyeneket nem látni sehol. A hatalmas teremben meztelen felsőtestű, kormos arcú, sipkás, izmos munkások hajlonganak. Homokot kevernek, töm- ködnek valamiféle egy- vonalú formákba, melyeket egymás mellé állítanak, aztán a formák lyukaiba öntik a forró, szinte fehér vasat. Az egész műhely úgy fest azokkal az egyvonalú sablonsorokkal — sértődés ne essék —, mint valami egyforma sirú hősi temető... Pedig új születik itt minden percben. A tegnap még „holt” anyag az izmos kezek munkája nyomán új testet ölt, hogy holnap valamelyik budapesti vagy külföldi gyárban fontos része legyen egy termelő gépnek. Mikor formákba öntik a vasat, attól kezdve újra él. — Mert bizony a vasnak lelke van — mondja Búzás Albin, az ötven éves vasöntő. Nem mindenki érti még ezt közülük sem, főleg a fiatalabb öntők soraiból. No de azért küzd a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért a vasöntő egyik öttagú csoportja, hogy megértessék mindenkivel, az üzem minél kevesebb selejtet és minél több elsőrendű minőségű gépalkatrészt adjon ki megrendelőinek. Sokféle munkadarabot kell ennek az öntödének készíteni. Van úgy, hogy naponta változik az öntvény formája, s bizony, akadnak olyanok, akik, ha egy-egy új feladatot kapnak — tanácstalanul állnak, s egyedül nem képesek elkezdeni a munkát. — Nyújtsd a kezed, elvtársi — állnak ilyenkor a fiatal szakmunkás mellé a szocialista brigád tagjai és magyarázni kezdenek, mint legutóbb Búzás Albin Bene Györgynek, aki csak tavaly lett segéd. Ügy adódóit, hogy reá bízták a motorház bordáinak öntését. De Bene ilyet még sohasem csinált, s így az első öntvényt elrontotta. — No. nézzük csak — fogta kézbe a selejtet Búzás elvtárs. — Azt tudod ugye, hogy a vasnak törvényei vannak? Nem mindegy, hogy miként stamfolod (döngölöd be a homokot.) És sorra elmagyarázta, hogyan kell adagolni a trittert (ez igen fontos az öntvény minősége szempontjából), hogyan kell lehűteni a vasat stb. Csinált egy speciális kézi döngölöt is, amely befér a keskeny- fugás bordák közé és használata meggyorsította a döngölést. Az első darabokat maga készítette el, hogy Bene gyakorlatilag lássa, hogyan kell csinálni. Aztán magára hagyta a fiatalembert, aki azon túl nem rontott el egy darabot sem. Ugyanígy tanította Nász Istvánt a nagy lánckerék készítésnél. Általában az a gyakorlat az öntödében, hogy ha egy új munkadarabot kell készíteni, a brigádtagok maguk köré gyűjtik a fiatalokat, s megkérdik: — Te, komám, hogyan csinálnád? — s megmagyarázzák tüzetesen: — Jó ez az elgondolás Vagy: — Nem jő. ezt így és igy keli csinálni... A szocialista brigád vállalásai között fontos pontként szerepel a gyengébbek segítése, hogy a legjobbak szintjére emeljék a termelést. S ezt a vállalást is derekasan teljesítik a brigád tagjai: Búzás Albin. Baksa János, Gabnai és ifj. Rácz elvtársak, valamint Drobnikné. aki a brigád magkészítője. Ezért nemcsak az ő teljesítésük van állandóan 110 százalék felett, hanem sok társuké is, akiket segítenek. Minőségi reklamáció úgyszólván ismeretlen fogalom már az öntödében. Pedig igen sok helyre szállítják készítményeiket. A nagy, budapesti gyárakon kívül jelenleg 2000 darab kis köszörűgépet exportra gyártanak. A vasöntők érzik azt, hogy fontos munkaterületen állnak, s mint más szakmákban — náluk is komoly valutában ölt testet, ha egymáson segítenek... Varga Dezső Nem bízzák a véletlenre a jövőt (Folytatás az 1. oldalról.) magasabb műszaki színvonal. Kulcskérdése ez a termelékenység emelkedésének. A vállalatvezetői minden lehetőséget megadnak, hogy a munkások a lehető legjobban képezzék magukat, hogy a műszaki színvonal minél magasabb fokára eljussanak. — Tizenhét dolgozónk jelentkezett technikumba — folytatta Haránt elvtárs. — Természetesen a helyi szakmai oktatásról sem feledkeztünk meg. Amennyiben teljesen rendbejövünk és megfelelő helyiségünk lesz, azonnal megkezdjük a szakmai tanfolyamokat. ahol a műszaki rajzokat, az űj fogásokat tanítjuk majd. Ehhez azonban kérjük majd dolgozóink segítségét is, hogy minél többen használják ki a lehetőségeket. A műszaki színvonal növelésének fontos feltétele az új keresése is. Újítások, ésszerűsítések, a munkások hasznos javaslatai elengedhetetlen feltételei ennek. Ami pedig ezt megelőzi; a tanulás, az önképzés. Az akarat megvan, sőt az igények sokszor olyanok, hogy kielégítésük nem mindig valósítható meg. Lantos Árpád fiatal szakmunkás mondta, hogy szerinte nem kielégítő az ipari tanulók foglalkoztatása. S igaza van. A szakma szerteágazó fogásaiból csak cseppeket tudnak felvenni a tanulók, pedig a jövő szakemberei ők lesznek. Sajnos, nincs tanulóműhely. Az új üzemház már épül és minden bizonnyal gondolnak majd erre is az illetékesek. Új gépek A munkafegyelem is szóbake- rült. Beszélgettünk az igényekről, de a végén mindig a termelékenységhez jutottunk. — Hiába, ez nálunk a legfontosabb — lapozgat tovább a tervek között Haránt elvtárs. — Az új gépek is, amelyeket kapunk, ezt célozzék. A munkaszervezés, és a műszaki színvonal mellett igen fontosak a korszerű gépek, hiszen olcsóbbá, gyorsabbá teszik a termelést. Az 1962-re ígért hat etázsos hidraulikus prés és az FKC műgyantával való enyvezés négy óra helyett 15 percre csökkenti a préselést. Lelkesen beszélt minden új gépről. A hengercsiszolóról, amely kilenc ember munkáját kettőre csökkenti és egy műszak alatt többet termel, mint a jelenlegi három alatt. A félautomata szalag- űszoló gépekről, melyek jobbá olcsóbbá és gyorsabbá teszik a munkát, és egészségesebb körülményeket biztosítanak a munkásoknak. Szinte minden évre be van ütemezve egy-egy gép. A munkások segítenek Igen, ezek mind feltételei annak, hogy a nagyszerű terveket valóra is váltsák. A műszaki színvonal emelése, a tanulás, az új gépek, a helyes munkaszervezés eredménye lehet csak a termelékenység megduplázása, az ötéves terv teljesítése. Mindezek mellett azonban az emberekre is szükség van. Szükség van az alkotó kezekre, az újat és nagyszerűt nyújtó munkára. A munkások pedig készek segíteni. Takács Ferenc például eddig is több hasznos javaslattal segítette a tervet, legutóbb a „Gyula” kombinált- szekrény szebbé tételére adott be egy javaslatot és a jövőben is hasonlóképp akar segíteni. — Hogyne segítene az ember, hiszen minden újnak, amely jobb, magam látom hasznát. Nemcsak a munka lesz könnyebb, hanem az életem is szebb lesz. Ha visszagondolok a kezdetre, bizony hihetetlennek tűnik az akkori nehézség. Ma már öröm itt dolgozni, s milyen lesz öt év múlva. Lantos Árpád pedig, aki még mindig tanul, hiszen csak egy éve szakmunkás, a technikumba is jelentkezett. — Sok mindent nem tudok még — mondotta —, és nem szeretnék lemaradni. Olvasva az újságot, tudom, hogy 1-965-re nagyot kell lépni a termelésben, de az emberek fejlődése nélkül ez nem lehetséges. Még nem ismerem a mi vállalatunk tervét, de azt tudom, hogy a feladat nem lesz könnyű. Hát én könnyíteni akarom azzal, hogy tanulok. Azt írtam néhány sorral feljebb, hogy nagy feladat vár minden emberre a Gyulai Bútoripari Vállalatnál. Aztán arról szerezhettünk tudomást, hogy hogyan képzelik el a feladatok megoldását a termelékenység emelkedését. Nos, a vállalat vezetői megtalálták a „hogyan zárjának kulcsát”, a zárt most már ki kell nyitni, s ez újabb feladat. De ehhez megvan már a segítség is: a munkások. Nem bízzák továbbra sem a véletlenre a tervek teljesítését, hanem ismertetik a tervet a munkásokkal és teljesítése biztos, hogy sikerül. Majnár József
