Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-25 / 122. szám

4

népújsAg

i960, május 85., szerda

Csaknem kétszeres teljesítőképességűre növelik az árvízvédelmi szi vatt v ú hálózati»! a Körösök vidékén

/huü {elletünk

Új hangnem

A magyar—román vízügyi egyezmény értelmében szivattyú- telepek hálózata létesült, illetve részben még épül körülbelül 55 millió forintos költséggel a Körösök mentén. Harmadik éve épült fel a másodpercenként hat köbméter vizet átemelő képességű vargahosszai szivattyútelep, amelyet újabbak létesítése követett. Az idén elkészült a békési 2. számú, s befejezés előtt áll a másodpercenkénti 12 köbméter teljesítőképességű hosszúfoki 4-es számú szivattyútelep is. Jelenleg a folyáséri; a fokközi, a malomfoki és a hosszúfoki új szivattyútelepek szolgálati és melléképületeinek, valamint a nagytóti szivaty- tyútelep építésén dolgoznak. Az építkezéseket a nagytótin kívül — amely a jövő évre is áthúzódik — az idén befejezik.

Az új telepek üzembehelyezésével, 1961-től kezdve csaknem kétszeresére növeli állandó szivattyú kapacitását a belvízvédelmi csatornákból a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság. Szemlélte- tőbben: az egy hónapig tartó eddigi legnagyobb belvízhez képest a jövőben 12—14 nap alatt levezetik a nagy károkat okozó áradásokat.

A szivattyútelepek építésével párhuzamosan új csatornahálózatot is létesítettek, a régieket pedig bővítették. A jelenlegi szivattyúerő most még azt is elbírja, ha a vízügyi társulatok a harmadrendű csatornákból kb. egymillió köbméter iszapot kitisztítanak, mert ahogyan gyorsulna a lefolyó víz, annak arányában növelték a hordozható szivattyúag- regátorok számát. Ezekkel másodpercenként harminc köbméter vizet szívathatnak.

Fehér fácán a mezőhegyes! úttörők madárgyűjteményében

A mezőhegyest „MEDOSZ Móricz Zsigmond” Művelődési Otthonban madárkitömő szakkör alakult nemrégiben. A művelődési otthon szám szerint kilencedik szakkörének ifjú tagjai Szeri Pál vadőr irányításával kitűnően elsajátították a kitömés mesterségét, s a környékbeli vadászok által lőtt sok szép vadmadár: baglyok, sasok, ölyvek, héják és fácánok díszítik szobájukat. Ezek közül legszebb egy fehér fácánkakas, mely nagy ritkaság Mezőhegyesen is.

Békéscsabán a 35. sz. városi választókerületben Molcsám Félné tanácstag 1960. május 27-én (pénteken) délután 15—16 óráig lakásán, Vasvári u. 9., a 7. sz. városi választókerületben Ugocsai Pál tanácstag május 27-én 17—19

óráig Arany u. 26. sz. alatt fogadóórát tartanak. Választóik javaslatait, kérdéseit, panaszait | meghallgatják, azokra válaszolnak, illetve azokat a végrehajtó bizottsághoz továbbítják. Kérik, hogy a választóik bizalommal ke- i ressók fel őket a fogadóórák al- I kaiméval.

A múltban sok kifogás hangzott el Békéscsabán a lakáshivatalra. Szerkesztőségünkbe is érkeztek ilyen természetű panaszok. Meg kell állapítanunk, hogy bizony nem mindig a leghátrányosabb helyzetben lévőkön segített a lakáshivatal.

Aki ma keresi fel a lakáshi- vatalt, új arcokkal találkozik. A főelőadó, Tóth Géza elvtárs szakított az elődök bürokratikus módszerével. Az ő és munkatársai cselekedetét a szocialista szellemű ügyintézés jellemzi. Azt tartják, hogy új seprű jól söpör. Az eddigiek alapján azonban semmi okunk aggódni amiatt, hogy a békéscsabai lakáshivatalban hallható új hangnem átmeneti csupán. A mostani lakáskérelmezők azt hangoztatják, hogy előnyösen változott a helyzet. A dolgozók közvetlen tapasztalata pedig jó mérce.

Érdeklődésünkre a napokban írásban kaptunk további felvilágosítást a lakáshivataltól, pontosabb nevén a városi tanács v. v. igazgatási osztályától mint elsőfokú lakásügyi hatóságtól arra vonatkozóan, hogy miként látják ők a lakásfronton a helyzetet és ebben a feladatukat. Idézünk levelükből-:

„A Békéscsabán lakók közül 150 igen súlyos körülmények között lakó igénylőnk van,.. Ezek igényeinek a kielégítése képezi a legsürgősebb feladatunkat, mert életveszélyes, romos, igen egészségtelen, túlzsúfolt lakásban laknak, esetleg albérletben, ixtgy mint ágyrajárák. A megüresedő lakásokat, valamint az új lakásokat mindig a rászorultság mértékének a figyelembe vételével utaljuk ki, mert a jelenlegi lakáshelyzet megoldására egyelőre más eszközünk nincs, mint a rendelkezésre álló lakások lehető legigazságosabb elosztása. Tapasztalatunk szerint a lakásügyi panaszok enyhülnek, mikor az igénylők azt látják, hogy mindig a legjobban rászorulok jutnák lakáshoz, llymódon tehát a szerkesztőséghez forduló panaszosok lakásigénye is megoldódik a sürgősség sorrendjében és a rendelkezésre álló lakások igazságos felhasználásával.”

A lakáshivataliban tehát alaposan felmérték a helyzetet, jól tudják, mit kell tenniük. Ami azonban a legfontosabb és az előző, helytelen gyakorlattól elütő módszerük, hogy nem gépiesen néznek és cselekednek. A legsúlyosabb helyzetben lévőkön segítenek. Tulajdonképpen —í ezt ők is jól tudják — semmi rendkívülit sem művelnek, csupán szocialista szellemben végzik feladatukat. Ezt érzik, tapasztalják és jól megértik a lakásigénylők. Tudják, hogy a hivatal dolgozói a lakáshoz juttatást illetően igen szűkös lehetőséggel rendelkeznek, de nyugodtab ban vár kv-ki a sorára, ha látja, hogy még a nála is nehezebb viszonyok leőzt lakó kerül fedél alá.

A lakásnyomor a letűnt rendszert jellemezte. Maradványát Horthyéktól örököltük. A lakásépítés 15 éves távlati tervének megvalósulása mindörökre fA- tyolt borit majd erre a ma még létező gondra. Jelenleg azonban még gond valóban, s enyhítéséhez nagyban hozzájárul üt Csorbán a lakáshivatalnál uralkodó új hang, emberibb felfogás.

Huszár Rezső

Szerkesztői üzenetek

Csernok Antal, Battonya. — örömmel üdvözöljük levelezőink sorában. Érdeklődésére, hogy a Béke Tsz életéről küldött írása megfelel-e, csak azt válaszolhatjuk, hogy mindig így írjon, ilyen tartalmasam, jól. Várjuk további írásait. Válaszborítékot levélben küldünk.

8

„Egy állami gazdasági dolgozó*’ jeligére üzenjük, hogy igaza vám, mert állami gazdaságaink a nagyüzemi mezőgazdasági termelés terem az eredményekben jelentős súllyal szerepelnek. Elismerjük, hogy ami a lakásviszonyoTessedik-ereklyékkel gyarapodott a szarvasi múzeum

Tessedik Sámuel halálának 140. évfordulója alkalmából a nyáron emlékürmepséget rendeznek Szarvason, a kiváló tudós munkálkodásának egykori színhelyén. A róla elnevezett helyi múzeumban is kiállítják az áltála irt korabeli könyveket és a később megjelent, munkásságáról szóló műveket. Összegyűjtik az emléktárgyakat is: nemrégiben pl. Tessedik Sámuel és családtagjainak eredeti olajportréivál, ivópoharaival és egyéb ereklyéivel gazdagodott a járási tanács épületében otthont kapott múzeum. Megvásárolták fiáról: Tessedik Ferencről, a Magyar Tudományos Akadémia volt tagjáról Amerling múlt századbeli híres osztrák festő által készített olajfestményt is.

kát lUieti, tulajdonképpen a tervek megvalósításának a kezdetén vagyunk. A probléma egy csapásra nem szűnik meg. Abban teljesen egyetértünk a levélíróval, hogy elsősorban a legrásao- ruVtabbakat, például a nagycsaládúa- kait, olyanokat kell lakáshoz juttatni, akik egyelőre az állami kölcsön segítségével sem tudnák lalkóskérdésüket megoldani. Alkalom adtán a helyszínen is utána nézünk a dolognak.

Tanácstagi fogadóórák Békéscsabán

Garibaldi vállalkozása

(1860. május 5. Genova)

Száz éve vívta hősi harcát Garibaldi olasz szabadsághős, hogy hazájából kiűzze az idegen zsarnokokat. Vörösingcsei között harcolt megyénk szülötte, Tüköry Lajos vezérkarj tisz t is. A hős szabadságharc emlékére hat folytatásban riportsorozatot közlünk.

As orbitellói hadicsel

Garibaldi nevezetes vállalkozása nem sikerülhetett volna, ha nincs körülötte hűséges szárnysegédje, Türr István, aki a vállalkozás számára megfelelő lőszert szerzett. A lőszer megszerzését Türr István egy nálunk alig ismert iratban így írta meg:

„— Talamonénál mielőtt partra szállotunk volna, Garibaldi felölté tábornoki egyenruháját, s így mentünk a talemonéi kis erőd megvizsgálására. De itt csak igen kevés puskatöltést és egy colomb- ria ágyút leltünk. Kénytelenek valánk tehát Orbitellóban keresni lőfelszerelést. Néhány tiszt habozott odamenni, s ekkor a tábornok így szólt hozzám:

— Kedves barátom, kérem szedje össze egész diplomáciai tudományát, és szerezzen nekünk muníciót Orbitellóban, az ön küldetésének sikerétől függ vállalkozásunk sorsa.

Szekérre ültem és mintegy két órára rá megérkeztem az erődbe. A parancsnok után tudakozódtam. Giorgini alezredes volt a párán r* nők.

Így szóltam hozzá:

— Tegnap két gőzhajón Garibaldi vezénylete alatt Génuában tengerre szálltunk, s most Szicil- Ha segítségére sietünk. A lőport,

2

amelyet nekünk a kormány adott, a csónakosoknak vagy tudatlansága vagy rossz akarata miatt kimaradt. Most tehát ide jöttem és kérem önt a tábornok nevében: pótolja ki hiányunkat az itt kezei között lévő munícióból.”

Az ezredes ekként válaszolt:

— Ön katona, így igen jól tudja, hogy kívánságát előleges parancs nélkül nem teljesíthetem.

— Hogy e parancsot megkaphassa Ön — válaszolá viszont — csak azt az egy szívességet tegye meg, küldje el egyik tisztjét e levéllel Trecchi őrnagyhoz, őfelsége a király segédtisztjéhez.

Ezzel leültem és a következő levelet írtam: „Édes Trecchi! Mondja meg őfelségének, hogy az expedíciónkra szánt lőpor és felszerelés Génuában maradt, kérjük tehát őfelségét, küldene rendeletet az orbitellói erőd pa-1 rancsnokának, hogy minket, a hadiszertárból annyi munícióval lásson el, amennyivel csak bír”.

Amint a levelet átadtam, így szóltam a parancsnokhoz:

— Arra, hogy a választ az illető endelettel együtt megkaphassuk,

legalábbis öt nap szükséges. (Szerencsére akkor még nem volt e vidéken távirdai vonal.) Ha az időközben a diplomácia a kormányt arra kényszerítené, hogy az expedíciót visszatérítse, szegény Szicília le lesz mészárolva.

S a hiba Öné lesz, mert a lőport és a felszerelést megtagadta tőlünk! Dacára annak, hogy teljes meggyőződéssel bír Ön affelől, miszerint a király beleegyezésével indultunk el. Különben egyetlen napig sem maradhatnánk békében egy tengeri kikötőben anélkül, hogy a kormány üldözőbe ne venne bennünket”.

Ezen okok felrázták a parancsnokot, ki így felelt:

— Ezredes, ön engem írtóztató helyzetbe hoz! De miután Ön biztosít arról, hogy a vállalkozása a király védlete alatt történik, mindent, amit hadiszertárunfeban találunk, átadom önnek.

Együtt mentünk a szertárhoz. Nem találván elég kész töltényt, a lőport hordóstól együtt átvettem, s megpillantván a négy hatfontos ágyút, ezeket is lefoglaltam, még hozzá háromszáz töltényt minden ágyúhoz. És az egészet szekerekre rakattam. Ezalatt mindenképpen azon voltam, hogy a parancsnokot az ügy iránt föllelkesítsem, rábírjam, hogy jöjjön velem Talemonéba és ott győződjék meg a tényállásról. Csakugyan a parancsnok és két tüzértiszt elkísérték a hadianyagot Talemonéba, hol a tábornok őket nagy örömmel és szívélyességgel fogadta. Én megelőztem őket néhány órával és midőn Garibaldi tábornok megtudá, hogy minden szükségessel étvágyunk látva, megölelt.”

Hogy miért kellett Garibaldinak ilyen cselszövés árán hadianyaghoz hozzájutni, ahhoz ismernünk kell az akkori olasz kormány félték“Pvségét, Garibaldi akciójával szemben, amiről Garibaldi önéletrajzában keserűen számolt be. Elmondja azt, hogy Gavour kormánya már kezdetben hozzáfogott a cselszövéshez és akadékoskodáshoz. Minden erejükkel gátolni akarták a szicíliai vállalkozást. Egy kémet is küldtek, egy La Farina nevű embert, aki mindenben gátolta akciójukat. Valószínűleg a hadianyagot szállító hajó is az ő működése következtében maradt le. Így írja le Garibaldi azt, hogy saját fegyvereiket a vörösingesek nem kapták meg, amivel Solferinonál és a Como tónál győzelmeket arattak: „Kénytelen voltam — írja Garibaldi — La Farina által felajánlott ezer puskát elfogadni. Magas poszton ülő rókák sovány nagylelkűsége volt ez, mert elvették tőlünk jó puskáinkat, amelyek Milánóban maradtak. Helyettük meg kellett elégednünk a La Farina által felajánlott vacak fegyverekkel. Calatafimi bajtársaim elmondhatják, milyen rossz fegyverekkel voltak kénytelenek harcolni a kitűnő bourbon karabélyok ellen a dicsőséges csatákban.

Garibaldinak meg volt a véleménye a klérusról is: „A mi országunkban azt tanítják a papok a parasztoknak, hogy az ő hazájuk az ég és nem Olaszország, sőt, ennek gyűlöletét igyekeznek beleoltani. Ugyanakkor azt tanítják, hogy áldani kell a soviniszta franciákat és az elnyomó osztrákokat. Mindig az idegenek szere- tetére és Olaszország gyűlöletére nevelnek. — A mi hazánk is nagy lesz, ha majd kigyógyul a jezsuiták és a jezsuita talpnyalók okozta sötét nyavalyából”.

Garibaldi Szicíliába igyekezett, mégis hasznosnak vélte, ha egy kis zavarkeltést végez a pápai államban is, amelyik Olaszország középső részét birtokolta, hatalmas földesúri birtokok formájában. Így írja emlékiratában: „Hasznosnak véltem egy kis zavarkei test a pápai államban, mert ha a pápai államot is, meg a franciákat is támadás veszélyével fenyegetjük észak felől, akkor legalább néhány napra elterelhetjük az ellenség, vagy ellenségek figyelmét vállalkozásunk igazi céljáról.

Választásunk Zambiachim esett, aki vállalkozott is rá. Bizonyosan több eredményt érhetett volna el, ha több embert és eszközt bocsáthattám volna rendelkezésére, így azonban mindössze hatvan emberrel kellett nekivágni a nehéz vállalkozásnak.

Végül Santo Stefanóból, ahol még szenet rakodtunk, elindultunk egyenesen Szicillia felé, május 9-én délután.

Az utazás alatt az emberekből 8 századot alakítottunk és mindegyik élére a már eddig is leginkább kivált tisztek kerültek. Sir- torit neveztem ki vezérkari főnöknek, Acerbit intendánsnak, Türrt és Tüköryt pedig hadsegédemnek. Szétosztottuk a fegyvereket és azt a kevés ruházatot, amit indulásunk előtt össze tudtunk gyűjteni.

Az a kevés ruházat csupán egy vörösingből állott, amely Garibaldi seregeinek legendáshírű egyenruhájává vált.

Óvatosan cirkálva, kijátszva a partmenti naszádok éberségét, eljutottak Szicillia partjaihoz, május 10-én este. Első tervük az volt, hogy Sciaccába szálltak volna partra, de mivel tartaniuk kellett ellenséges hajóktól, a közelebb eső Marsala kikötőjét választották.

(Következik: Marsalai partraszállás.)

Végh Mihály