Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-12 / 86. szám
I960. április I2„ kedd KÉPÜJSÁG \EIIÍ\Y MEGJEGYZÉS Békés megye legelőgazdálkodásáról BÉKÉS MEGYE közel 1 millió kh területéből mintegy 107 000 kh a legelő. Ebből a legutóbbi évekig kb. 65 OOO kh volt a legeltető bizottságok kezén. A mezőgazdaság szocialista átszervezése nyomán — főként az 1959. év végén — úgy alakult' a helyzet, hogy a termelőszövetkezetek a legeltető bizottságok tulajdonában levő legelőknek kb. felét átvették. így ma, hozzávetőleg 35 000 kh legelő van a közbirtokosság tulajdonában. Az osztatlan közös legelőkön folytatott „gazdálkodás”, egészen 1957. évig, alig különbözött az Árpád fejedelem korabeli legelőgazdálkodástól, ezért sürgősen korszerűsíteni kellett azt. A Szarvasi Öntözési és Rizstermesz- lesi Kutató Intézet javaslatára a fenti időben megalakult a Békés megyei legelőgazdálkodást fellendítő szervezet és az ennek anyagi ügyeit intéző Békés megyei Legelő Alap, melynek szervezetét és működését a földművelésügyi miniszter is jóváhagyta. Ennek az alakulatnak működése révén 1957 és 1958 évben mintegy 2000 kh legelő talaját javították meg, ezenkívül kb. 14 000 kh-t trágyázták szervestrágyával. Folyamatban volt a legelők talajának megvizsgálása, melyet a szegedi Országos Minőségvizsgáló Intézet munkatársai ingyen és lelkesen végeztek. Elkészült Békés megye legelőinek monográfiája is, melyben a legelők jelenlegi állapota — valamint a megjavításuk érdekében szükséges tennivalók részletesen össze vannak foglalva. A MUNKÁNAK anyagi bázisa is biztosítva volt: az érdekelt bizottságok tagjai minden legelőre kihajtott ló es tehén után, a szokásos „fűbéren”' (legeltetési díj) kívül 5—5 forint — minden kihajtott juh vagy sertés után évi 3—3 forint befizetését vállalták a legelők javításának költségeire. Ugyancsak hozzájárultak az állattulajdonos legeltetők ahhoz is, hogy minden legelőre kihajtott számosállat (500 kg súlyú, egy vagy több állat) után évenként, a legelőre való kihajtás előtt egy- egy szekér istállótrágyát visznek ki a legelőre, melyet ott egy telepen kezelnek, érlelnek és éredése után a legelőre szórnak ki. Történtek még a fentieken kívül e- gyéb intézkedések is, pl. a szakaszos legeltetésről, a motoros kutak felállításáról, a villanypásztor használatáról stb. Ennek a munkának könnyen elérhető számszerű eredménye volt az 1957—58 években — és az lehetett volna a továbbiakban is —, hogy a megye északi részein levő rosszabb talajú legelők szénában kifejezett fűtermése 05—2 q (kh helyett 4—5 q) kh-ra, a megye déli és középső részein levő jobb talajú legelők, fűtermése 4—5 q/kh helyett 8—12 q/kh volt, illetve lett volna. E számok alapján nyilvánvaló az is, hogy a kétszeres termés kétszeres állattartást biztosított és így olcsón megvalósíthattuk volna az állattenyésztés fejlesztését is, hogy a legjobban hiányzó nyári takarmányt elegendő mennyiségben a legelők teremjék meg, míg a felszabaduló szántóföldeken egyéb értékes növény termesztésére nyílik mód. Szomorú tény, hogy ennyi előzetes eredmény után és a jól megindult munkák ellenére a Békés megyei legelőgazdálkodási szerv a legutóbbi évben úgyszólván esak áloméletet élt: a bevált módszerek megvalósítása terén a legfontosabb és anyagilag is alátámasztott tennivalók körül is alig történt valami. Mondhatnánk úgy is: „élt két évet, nyugodjon békében”. EZT AZONBAN nem mondjuk. Nem nyugszunk bele abba, hogy egy szépen megindult és jó eredményeket hozó munka — érthetetlen okokból — abbamaradjon. A szomszédos Szolnok és Csong- rád megyék hasonló biztottságai — utóbbi jóval kisebb anyagi lehetőségekkel és egyben azonos problémákkal — kiválóan dolgozik ma is. Ugyanez áll Borsod, Veszprém, Zaua stb. megyékre is. Ne felejtsük el: a tény, hogy egy volt legeltető bizottsági legelő valamely termelőszövetkezet birtokába ment át, nem jelenti, hogy azzal már nem is kell törődni. Sőt, fokozottabb gonddal kell segítségére sietni a magyar mezőgazdaság eme új hajtásának. Hogy ez az elgondolás helytálló, hogy a termelőszövetkezeteknek is sok és jó legelőre van szükségük, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a számtalan levél és fűmagigénylés, amelyet e tavaszon kaptam és naponta kapok. A termelőszövetkezetekben egyesült parasztok belátják, hogy az egyesített állatállományt már nem lehet árokparton legeltetni, annak sürgősen nyári takarmányt is kell biztosítani, ennek pedig a legolcsóbb módja a jó legelő létesítése, vagy a meglevő megjavítása. A városi tanács mezőgazda- sági osztálya jelentést állított össze a végrehajtó bizottság jövő heti ülésére a tavaszi mező- gazdasági munkákról. Ebben a mezőgazdasági osztály vezetője részletesen beszámol a készített termelési és pénzbevételi tervek jóváhagyásáról, amelyet a tsz-tagság a legutóbbi közgyűléséként megerősített. Megállapítja a jelentés azt, hogy a mezőgazdasági munkák a város valamennyi termelőszövetkezetében igen jó ütemben haladnak. A lucernamag kivételével Ezenkívül a háztáji terület állatait továbbra is a közös legelőkre kell kihajtani. De a legeltető bizottságok tulajdonában levő 30—35 ezer kh legelő sem maradhat kezeletlenül, trágyázatlanul, különösen akkor nem, ha erre módunk is van. Nem nyugodhatunk bele minimális termésekbe, amikor ennek kétszeresét — mint az előzőkben már írtam — könnyen elérhetjük. AMIKOR a legelőt elépítéseket sürgető leveleket, kéréseket, igényeket említettem, egyúttal sajnálattal kell megállapítanom, hogy azoknak nem tudtunk eleget tenni. Éspedig azért nem, mert Magyarországon ma nincs fűmag. Hogy ezt a hiányt minél hamarabb kiküszöböljük, a Szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet vállalta az e- gész ország elitfűmag-szükségle- tének megtermesztését, melynek további elszaporítását a Kertimag Vállalat vette kezébe. így már ez év őszétől jelentős fűmag- tételek kerülnek piacra. Bízom benne, hogy ezek és szaporulataik a következő években már megszüntetik a hiányt. DR. GRUBER FERENC. Szarvasi ORKI tudományos kutatója a vetőmag biztosítva van. Az évelő pillangós növény még hiányzó vetőmagját központi készletből szeretnék beszerezni. A közös gazdaságok azonban saját erőből igyekeznek megoldani a lucernatelepítést. A Május 1 Tsz-ben például a tagság saját vetőmaggal járul hozzá ennek sikeréhez. Ugyanitt a burgonya vetőgumók vásárlását is a tagsággal karöltve oldották meg. A város egyénileg gazdálkodói a tavasz beálltával szintén eredményesen munkához láttak. A tanácselnök igazságot tesz kJ éhány héttel ezelőtt a hét vésztői szövetkezet és a legeltetési bizottság vezetői között megegyezés jött létre az 1600 holdas legelőterület elosztására. Ezek szerint a háztáji gazdaságok állatainak ötszáz holdat hagytak meg a perecesi, a németi és a vadasi határrészen, közel a faluhoz, a többi területet pedig a szövetkezetek egymás között osztották volna meg, ha a Haladás meg a Rákóczi Tsz vezetői között evégből nem alakul ki nézet- eltérés. A vitában már annyira mentek, hogy az ünnep utáni napon a tanácsházára Turbucz Istvánhoz, az elnökhöz siettek: tegyen köztük igazságot, mert az mégsem lehet, hogy ez a nyavalyás 83 hold legelő elosztása felborítsa a két gazdaság jószomszédi viszonyát. — Hát ha már így álltok — fogadja őket az elnök —, akkor üljetek le- Fújjatok egy kicsit. Néhány percet adjatok, elintézem ezt az ügyet, aztán majd meglátjuk, mit is lehetne csinálni. Tóth Gábor, a Rákóczi Tsz elnöke meg Lovas János, aHa- 1 ladás Tsz elnökhelyettese belesüppednek a plüssszékek- be. Mindkettőjük arca olyan, mint a paprika. Gondolataikban dúl- nak-fúlnak, szinte látszik, mennyire „átnéznek” egymáson. Idegesek. Már hogyne lennének azok, amikor ilyen kis darab földön nem tudnák megegyezni: hogyan húzzák meg rajta a határt, keresztben-e, vagy hosszában, esetleg rézsútosan? Ilyen gondolat is felmerül. Az elnök pillantást sem vétett rájuk, dolgozott. A végén azután, amikor a két tsz-vezető lecsillapodott, megszólalt: — Szégyen, gyalázat! Ezen a 83 holdon nem tudtok megegyezni. Mondjátok csak, szükség van köztetek ilyen szélmalomharcra? Nem érzitek, hogy ez árt a ti tek intélyeteknek is, meg a szövetkezetének is? Mit gondoltok: ennek az önfejűségnek ki issza meg a levét? A „két ügyfél” lejjebb húzódik a székben. Alia találnak magukban bátorságot a beszédhez. Tóth Gábor kisebb szünet után megszólak A tanács v. b. tárgyalja Békéscsabán a tsz-ek tavaszi előkészületeit, munkáit Kitüntetettek: Id. Danko Janos es fia Szombaton a késő délutáni órákban ünneplőbe öltözött emberek áradata sietett a Békéscsabai Téglagyár kultúrházába. A Békés megyei Tanács Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés üzemei a múlt évben terven felül 10 millió téglát adtak a népgazdaságnak. E nagyszerű munka elismeréséül megkapták a Minisztertanács és a SZOT Elnökségének Vörös Vándorzászlaját. Bartolák András elvtárs megnyitó szavai után Seprényi József, a HVDSZ országos titkára mondott ünnepi beszédet. Méltatta azt a nagyszerű küzdelmet, amelyet az egyesülés dolgozói a párt kongresszusi munkaversenyében 10 millió tégla terven felüli gyártásával felmutattak, majd e dere- kas munka elismeréséül Bartolák elvtárs átnyújtotta a vándorzászlót. éíiüked Egy évtized eredményeire, a gondokra, hibákra emlékeztek április 3-án a Békéscsabai Ruhagyár dolgozói. Nagy Antal elvtárs szavai megelevenítették a kezdeti lépések, majd az első élüzem cím elnyerésének emlékeit. Eredményes évtized a ruhagyár története. Valamennyi év hozott újat, de legtöbbet az 1959-es esztendő adta. A határtalan lelkesedés, a nagy munkakedv, amely a kongresszusi verseny során mutatkozott, méltóan tetőzi be eddigi eredményeiket. A vállalt kétmillió forint tervtúlteljesítés helyett 4 300 000 forint értékű fehérneművel adtak többet a tervezettnél. Ünneplő női dolgo zók a Ruhagyárban ............. — Én azt mondom, ne húzzuk meg a határt. Legeltessünk ott mi is, meg ők is. — Ez nem vezei jóra. A pásztorok különböznek majd össze, mert mind a ketten a jobb mezőre akarnak hajtani — teszi az igazságot a tanácselnök —, de ha így lenne, teszem azt, hogyan e- gyeznétek meg a legelő gondozásán? ÍJ gy látszik, az elnök gyengéjükre tapintott. A legelő gondozásának felvetésekor megtorpanás ül kj az arcokra. Válaszút. Most már dönteni kell a határ meghúzásában, mert a tanácselnök nem engedi el őket addig, amíg ebben a dologban további vitára lehetőség marad. Lovas János jobbot nyújt: — Am ondó vagyok, hogy keresztbe felezzünk. Negyvenegy és fél hold legyen a miénk, a mi földünk szomszédságában, a másik fele pedig az övéké, az ő területük mellett. — Nekem így nem kelL Én a hosszában vagy a részutosan mellett vagyok. Nekem birkalegelő kell! Ha elfogadom azt. amit Lovas mond, akkor azon a földön, amit nekem szántok, a közös nyáj álla felkopik. A kígyóhagyma ott úgy nyomja fel magát, mint az ember ujja:. Ott a birka nem legel. Le se nyomja g fejét, csak szaladgál. A birka nem az ilyen legelőt szereti, hanem az olyat, ahol dúsan sarjad a fű. — Megnézted-e már a legelőt? — kérdez az elnök. — Nem — válaszolja Tóth. — Akkor ne beszélj így, mert én láttam. Ne hidd. hog\ az a 41 és fél hold, amit onnan kapsz, csak kígyóhagymát terem. Van ott ió füvet adó rész is. Különben is, azt a kígyóhagymás részt kaszálónak használhatod, a többin pedig legelhet a jószág. Lovas bólint. Tetszik neki a tanácselnök véleménye. — Azért azt te sem kívánhatod Gábor, aki mindig a jó gazda hírében álltái, hogy a hozzátok közel lévő területen a Haladás, a Lovasék szomszédságában pedig ti legeltessetek. Ha viszoni hosszában vonnátok meg a határt, akkor nadrágszíj-parcellán kellene legeltetni. A jószág hol a vetésben, hol a másik tsz legelőjében tenne kárt. Pereskedés lenne a vége. Hidd el. azt a legjobb ha keresztbe húzzátok meg a határt. Ez az én véleményem. A többi a ti dolgotok. Egyezzetek meg. M éhány percnyi tanakodás ’<án a két isz-vezető kezetfog. Elfogadták Turbucz Pisla, réo'. istiekkor: komájuk ajánlatát Megegyeztek. Dupsi Károly
