Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-12 / 86. szám

MÉPÚJSÁG I960, április 13., kedd //JZéfiföntt ünUcJb — Széchenyi István halála 100. évfordulójára — nőit az elem. Robogó özönét rettegve kis ember, Hasztalanul az eget jajja repeszti vala. Széchenyi szól: s a tétlen erő munkára gyulekszik; Széchenyi kezd: s im őt hirdeti máris a vég. Arany: Széchenyi tiszai oszlopára I 860, április 8-án nyattaMoibt át egy szó a Duna—Tisza táján: Szé­chenyi halott. A férfi, akinek nevét a magyar múzsa nemzetének születésé­vel egy időben tanulta meg, alkotó szenvedélyének gazdag örökségét hagyta maga után. Telve ambícióval a tiszteletet sem viselte el eleiében másként, mint amely a működésben lévő energiának szód. Az áldozatkész fiatal mágnás nyitott »5tót Apáczai, Bessenyei volt tanára: Révai Miklós álmának. Kazinczy Fe­renc, aki sanyarú öregségben keser­ves levéltár-rendező munkával keresi kenyerét Sátoraljaújhelyen, meghatot­ta« értesül a Magyar Tudós Társaság (Akadémia) anyagi alapjainak meg­ajánlásáról. Széchenyi-Lánchíd ível át a Dunán Fest és Buda közepén. Az 1038-as pesti árvízzel úgy összeforr­hatott volna neve, mint Wesselényi Miklósé, bosszankodott is az igazság­talan elhallgatásáért. A magyar sport eteő egyleteit, a Nemzeti Vívóintéze- j tét és a Pesti Testedző Egyletet együtt szervezi Vasvári Pállal. A Vaskapu | szabályozásához külföldről hozatott j gépeket. Amikor Magyarországon a kéziipar is csak a nagyob városok­ban volt elterjedve, a gyáripart pe­dig csak hírből ismerték, Széchenyi támogatásával megszületett a ..Sopro- nyi Gőzmalom Társaság” és a Pesti Hengermalom. Halálakor az országos gyászból ki­vette részét a főváros és a vidék, így a Békési Kaszinó közgyűlése is, amely 1«60. április 13-án foglalta határozat­ba érdemeit. Emlékét őrzi a budai hegy, amelynek lábánál megáll az IJt- törővasút mozdonya. 1903—1909 között évenként jelentek meg Budapesten a Széchenyi István Emlékkönyv’‘-e-k. 1933. augusztus 29—30-án Széchenyi emiékhajóutal rendeztek a Tiszán, a folyó szabályozásának emlékére. Egy bő emberöltő ellenforradalmi jellegű világszemlélete zászlajára tűz­te, miközben a nép a nagy államfér­fira emlékezett. Halála 100. évforduló­ján legfőbb kötelességünk néhány vo­nást vésni emberadakján. B ícsi palotában született. Várat­lanul lépett elő egy nagyúri if­júság fényes homályából. Tanulmá­nyait a pesti piarista gimnáziumban magánúton végezve, zászló alá vonult, és részt veét Nepóieon seregei eilen a győri és lipcsei csatában. Kemény ön- bmá&ut/teri. gazdagodott, amikor négy rendjellel kitüntetve hazatért: „Ed­digi életem teljes tad afelamsá gban folyt el, de ezután gondolkozni kezdek.’4 24 éves, amikor átutazott Nyugat-Euró- pán, ahol a „Code Napóleon (Napóleon polgári tövényköiiyve) széttörte a feu­dális bilincseket, majd a londoni kikö­tőben saját szemével látta az Angol Világbirodalom fejlett kapitalista vér­keringést. Hazajött a „csúnyácska” ha­zába, amelyet a Szent Szövetség „Acta Fin álé ”-j a (záró nyilatkoza t) be le mere­vített a feudális gyarmati függésbe. 1320 őszén ismerte meg Bihar megyé­ben a magyar köznemesség műveleti en- séget, ridegségüket jobbágyaikkal szemben, amikor ezredével itt állomá­sozott. Egy élménye nagy művé for­málta mindazt, ami benne éveken át forrt. Tőle, az ország egyik legna­gyobb birtokosától tízezer forintnyi hi­telt megtagadtak. Ekkor született meg a magyar nagybirtok kapitaiizáló dásá- nak gátjait taglaló „Kitér4 című mű­ve. Ezzel eljegyezte magát három évti­zedre a közélettel, melynek jeles sze­replőjeként osztályrészül jutott néki a felmagasztadás és gyűlölettől izzó gúny, az osztálya fölé emelő önbiza­lom és végső kétségbe kergető önvád. H Pozsonyban készült végrendele­Milyen lesz az új moszkvai képiár ? Moszkvában a Krim-parton, a központi „Gorkij” parkkal szemközt épül a Szovjetunió Állami Képtárának új épülete. A Tretyakov-képtárban kiállí­tották e monumentális építésze­ti alkotás terveit, amelyeket a „Zsotovszkij” építőiskola épí­tészeinek és mérnökeinek kol­lektívája dolgozott ki. A képtár új épülete 2 emelet magasságú, 360 000 köbméter terjedelmű lesz; M téfoői tudjuk, szíve „kínos tői összezsugorodva epedett, mádon Hunniának nyomorult álláspontját érezte, s csak akkor tágult rövid örö­mökre, mikor egy szebb jövendőnek sejdítése viiiámlotta azt néha keresz­tül.’- Századokon ét vent mély gyöke­ret a néaert a íremcqpóg körében, hogy a doáogfcevés nem szabad embernek való, s nem úrhoz iMő. Még a bocsko- ros nemes i®, aki az ősi törvények adta krváltságánáa fogva magát született törvényhozónak, a jobbágyokhoz és polgárokhoz viszonyítva úrnak érez­hette, lenéző gőggel szemlélte a kül­földről hazánkba vándorolt szorgalmas iparosokat, kereskedőket, illetve a ho- norácior értelmiségieket. Az ipar, ke­reskedelem és művelődés fejlődését gátló ősi alkotmány betűit védte a feu­dális osztály, holott az előítéletek vol­tak a magyar aJlam jövőjének igazi ellenségei. Ebben az ellentmondástól terhes állapotban találta Széchenyi a magyar közéletet, amikor pályaterve lépett. N em ő volt a legelső, nem is egyet­len, aki a haladás eszközét, a re­formot felkarolta. De nagy érdeme, hogy — ha korlátok között is — sza­kított osztályának társadaiomfelfogá- sávtsél. Mág a nemesség más örökséget nem hozott az ősök emlékezetben élő vitézségénénél, s más erényt nem is­mert, mint virtust a harcmezőn, ő pol­gárjogot, becsületet szerzett a munka száméra. Míg osztálya csak halná akart, ő életre, munkám hívta a ha­záért. Felismerte — a hegeli fejlődéselmélet hatására —- az állandó mozgás társa­dalomra is érvényes törvényét, ha vi­szonyai miatt összeütközött is a füg­getlen polgári állam kossuthi célkitű­zésével. ,,A részek támadnak, múlnak, minden forrongva mozog, újból vén, vénből új lesz. Minekünk is mozdul­nunk lséül, akár- akarjuk, akár nem, s nehogy hátrafelé nyom altassunk, lép­jünk előre” — írja a Hitelben. Azzal, hogy e művét „Honunk szebbleíkü asszonyainak’4 ajánlotta, a nők társa­dalmi szerepének felismerését bizonyí­totta. A közösség erejéből vallott né­zete összhangban áll az anyagi javak igazságosabb elosztására irányuló tö­rekvésével. A nemzetté védést, a pol­gári atalakuias sajátos jelenségét az anyagi jólét gyakorlati függvényeként szemléli, mert tud*)©, hogy senki nem szeret egy olyan közösség tagjává szegődni, amely saját hibájából nyo­morog. Közvetve harcolt az elavult szokásjogok megváltoztatásáért: A Ma­gyar Tudományos Akadémia alapjának megteremtésekor a szellem napvilágá­nak nyitott rést. Amit a műveltség színvonalának emeléséről mondott, az a feudális társadalmi rend elvi alapjait ásta alá: „Határozott meggyőződésem, hogy a jó falusi iskola az, amire egy elmaradt országnak szüksége van” — írta. Az egyén értelmét, ítélő erejét ki kell művelni — mondotta —, hogy be­lássa: a maga javát, egyéni érdekeit akkor szolgálja legjobban, ha a közért munkálkodik. Az elmélet és gyakor­lat összhangjának szükségességét fe­jezte ki egy tömör sóhajában: Ha­zánkban végtelenül sok ész van, de kevés igazi praktikus tudó©! A Lánchíddal a nemesi vámmentes­séget buktatta meg. A közlekedés há­lózata építése közben a nemadózást döntögette a föld fefté. A föld birto- kolhatásának jogát szélesítgetve, az arisztokrácia kizárólagos hatalmát tá­madta meg. S tt jutunk el Széchenyi István jobbágyfelszabadításról vallott nézetéhez. Műveinek egész sorában találkozunk a jobbágyok helyzetén sajnálkozó és megoldást. kereső nagy- birtokossal: Napló 1820—25, Hitel 1830. Világ 1831, Stádium 1832, Levél Tas- ner Antalhoz 1851. Véleménye az elva­kult, reakciós birtokos társaival foly­tatott vitája közben formálódott a Sta­táriumban kifejtett végső alakjáig. Mim ismeretes, a Hitel’ című munká­jában állította fe vázlatos alaptételét: j Az ősiség eltörlésével emelje a király j haszonélvező helyett tulajdonos rang­jára a magyar birtokost, majl a föl­desúr tegye földtulajdonossá a job­bágyot. Nagy felháborodást váltott Isi e né­zetével nemesi körökben. -„Vörös Ste­fidnek csúfolják, és elégetik a Hi­teit Deesewffy József gróf másban támadja meg „A Hitel c. munka Tag- lalatja”-bon, amelyre a „Világ, vagyis felvilágosító töredékek némi hiba s előítélet eligazítására” c. munkájában válaszolva kifejti, hogy ő nem köte­lező jobbágyfelszabadításra gondol, ha­nem „szabad egyezkedésire úr é6 pa­raszt közt. Mindazonáltal nyomatékül felidézi a jobbágyfelkelés látomását végszavában. Az 1891 tavaszán Zemp­lén megyében kitört parasztfelkelés hatására a cenzúra által itthon betil­tott Stadium a munkájában törvény­tervezetet javasol a-z országgyűlésnek. Gyógymódot, hogy nemes és nem ne­mes egyaránt lehessen polgári tulaj­donosa a földnek. „Hunnia minden lakosának polgári létet adni! ím ez, amit 1832-ben teljes meggyőződésem szerint honunkra nézve nemcsak nem időelőttinek, sőt szinte már időutáni­nak tartok.” A nemesség reformrendszerének e4- lentm ondásos ságára jellemző, hogy Széchenyi jobbágy reformja közelebb áh Kossuthéhoz, mint Wesselényié, a- kiénél merészebb, noha a Habsburg- biro da lomhoz láncoló gyarmati függés elvetésében felfogása mindkettőé mö­gé szőrül. Míg Széchenyi polgári föld­tulajdonossá akarja tenni a jobbágyot, Wesselényi Miklós csak szabad bérlő­vé. Természetesen mindkettő ellenzi a kossuthi „kényszerített örökváMság” tervet, mert refo rm-elképzeléseiket a forradalom ellenszerének szánták. Széchenyi emberalakját csak hite­lesebbé teszi a Batthyány-kormány- toan vállait szerepe, majd életének szabadságharc utáni egy évtizedes sza­kasza. ö, aki 1847-ben a bécsi kor­mány szolgálatában álló helytartó ta­nács tagjaként szenvedélyesen támad­ta Kossuth radikális nézetét, négy év­vel utána Döblingben leírta e monda­tokat: „De legnagyobb vakságom ab­ban állt, hogy Kossuth ellen fellép­tem. Mert tulajdonképpen ezáltal ke­letkezett két párt az országban.” A Kelet népe szerzője így igazolta utólag a polgári átaikulás és forradalmi há­ború gyújtószavú férfiút: >sszú időn át szoboreaerö test­tartással élt a köztudatbán, pe­dig eleven, érdekes egyéniség volt. Neve, alkotásai örökségünk. Minél bátrabban kutatjuk egyéniségének ki­emelkedő tulajdonságait, annál gazda­gabbak leszünk egy nagy életmű ta­nulságaival. Száz gyűrű nőtt a fa fel- sejében, amelyhez az első kapa földet kiemelte. Lombja újra tavaszt köszönt fetettünk. tJj tavaszt: munkára hívót. VTRAGH FERENC Becsület dolga volt öten álltunk a békéscsabai 1- es postahivatal egyik befizető ablakánál. Mellettem egy közép- termetű, 35 év körüli férfi állt, s a pénzét számolta. Éppen ö következett volna, amikor nyílt a postahivatal belső helyiségeibe vezető csapóajtó. Egy fekete kiolt köpenyes asszonyka lépett ki rajta és sietve közeledett ah­hoz a befizető ablakhoz, ahol mi áMtunk. A már említett 35 év körüli férfi fürkésző tekintettel figyelte az asszonykát, majd megszólalt. — Elvtársnő, a napokban nem maga volt a túloldalon annál az ablaknál, ahol a benzmjegyéket adják? — De igen. Miért tetszik kér­dezni? — Emlékszik arra, hogy én is vettem benzinjegyet? — Igen, emlékszem. m — Nem hiányzott leszámolás­kor 10 forintja? Az asszony nem emlékezett ré, de a férfi tovább folytatta. — Biztos vagyok benne, hogy elszámolta magát egy tízforin­tossal. Ugyanis más-nap, amikor nadrágzsebembe belenyúltam, 29 forint helyett 39 forintot leltem. Pedig határozottan emlékszem, hogy a nadrágzsebemben csak a benzmhgy vásárlásakor vissza­kapott pénz volt. Tessék a tO forint, ez biztosan a magáé — s márts átnyújtotta a férfi az asszonykának a tízest. Amikor a férfi eltávozott, va­laki a hátam mögött azt mondta: „nahát ez a férfi milyen becsü­letes volt, de keveset lehet ilyet látni". Valóban nagyszerű tett volt ez. Igaz, még sokan nem ezt teszik, még sokan mit sem tö­rődnek azzal, ha a hozzájuk ha­sonló dolgozótársuk sietség kö­zepette elszámolja magát, ha hiánya lesz és azt a családtól, a fizetésből kell visszafizetnie. De öröm abban a tudatban élni, hogy napról napra növekszik a- zoknak a tábora, akik a szocia­lizmus magasztos eszméjét ke­vésbé szajkózzák, de annál in­kább tetteikkel példázzák s bizo­nyítják, hogy tudatuk, felfogá­suk is más, mént a múltban volt. Jő érzés látni, hogy sokasodnak azok, akik azt mondják a pénz­tárnál, vásárlás közben: „Elv­társnő, két forinttal többet adott vissza“, vagy „kérem, én csak tíz forintot adtam, de húszból kap­tam vissza.” Még a befizető ablaknál áll­tunk, amikor egy tűzoltó azt mondta, amikor a történetben szereplő férfi eltávozott: „A kommunizmus szikrája..." Igen, bátram nevezhetjük ezt annak is, de nemes gesztusnak, igazgi be­csületességnek feltétlenül! Mi­lyen jó lenne, ha a ma még má­sok tévedésének örvendezők is tanulnának e férfi cselekedeté­ből. Mert ne feledjék a mások té­vedésén örülök, hogy pénzt, tisztességes munkával lehet ke­resni, de a becsületet semennyi pénzért nem lehet megvásárolni. Balkus Imre H » F erkkimk vasárnapi számttnirtiől anyagtorlódás miatt maradt ki. A Magyar Néphadsereg iHÉrázegyiitteséiiek sikere Bulgáriában Szófia (MTI) A Magyar Néphadsereg mű­vészegyüttese, amely hazánk felszabadulásának 15. évfordu­lója alkalmából érkezett Bul­gáriába, valósággal lázba hozta a bolgár közönséget. Szófiában tartott két első hangversenyére a jegyek elővételben elkeltek és a hangversenyeken az együt­tesnek szinte valamenyi számát meg kellett ismételnie. A mű­vészegyüttes vendégszereplésé­ről a bolgár lapok nagy elisme­réssel emlékeznek meg. Áll a malom, áll a turbinája Azt mondja ön, Igen tisztéit Barátom, hogy a magyar nótá­ban vitorláról van szó és nem turbináról? Meghiszem. Itt fa­zonban nem nótát mondok. Lát­ja, nincs itt a kottája se. Ha a nótát akarja, eljátssza Feke La­jos, csak kapja ,,a jó lóvét?’, a- hogy valamelyik este nyilatko­zott jó tősgyökeres liliomi ma­gyarságával. Én itt olyan ma­lomról szólok, ami nem vitorlá­val működik, hanem villany hajtja. A szemetes magot olyan forgó szerkezet tisztíja, amit én hirtelen turbinának mondtam. Másképp selektor a neve. Az a hely, ahol ezt láttam, a rizshántoló nevet viseli. Tán em­lékeznek még rá, hogy a jó múltkor említettem, hogy meg­jártam erre száz tű ' hosszát. Akkor nem tudtam bejutni. Sort fogtam hát. Be is jutottam a más héten. Akkor fogadott a molnár, hogy a malom megál­lóit. Azt mondom, ahogy lát­tam. íme, belül vagyok a kerítésen, a szép, korszerű üzem irodájá­ban. Az igazgató rábíz a főmol­nárra, hogy mutassa meg az ü- zemet. Settyegünk vele a má­zsáidból a raktárba, onnan meg a hántolóba, emeletről emelet­re. Magyarázza a kínai meg a vietnami rizs tisztítását. Lám, a magyar rizskásának kutya ter­mészete van. Annak a haját e- lőször fel kell lazítani az egyik hengeren, innen megy a másik­ra, ami letisztítja a haját, az­után a harmadik a hártyáját. Akkor jön a fáintos jó fényesí- tés, ami olyan kívánatossá teszi gazdasszonyáink számára. Min­dent megnézünk. A főmolnár magyaráz. Néhány munkás a raktár északi végében folytat eszmecserét. Csak éjjel megy a malom, akarom mondani: „a műszak’’-, Míg botorkálunk emeletről emeletre, eszembe jut, hogy mennyit hallgattam gyerekko­romban a vásárszélben a Cser­mák malma zúgását, míg vízért ácsorogtam „az artézi kútnál”. Aztán még régebbi időre gondo­lok, mikor Dobák Miklós ma­lombíró két malomra tartott számot. Akkor volt ez, mikor a mieink a francia háborúban Táljávországban jártak. El is ne­vezték a községnek azt a részét Velencének, ami akkor épült. Megköszönöm a kalauzolást. Vezetőm megmutatja még a szép, tiszta művelődési termet. Mosdó, pimg-pongterem, rádió, televízió. Az épület mögött teke­pálya, vagy ahogy mi neveztük valamikor: „Kublizé". Úgy tu­dom, hogy szenvedélyes tekejá­tékosok a rizsmolnárok. Fejes Kálmán bácsit láttam közülük nagy élvezettel „kublizni” az iparban. Czinder Misa csodálta is eleget. Kifelé sedergek a kapun. Ar­ra gondolok, hogy miért nem jön ide a mai iskolás gyerek, mint ahogy én felmentem a toronyba gyerekkoromba Czinder Misá­val meg Nagy Jancsival. Nem­csak ezt a szép üzemet ismernék, meg, hanem áttekintenék a köz­séget és a határt is. Lehet, hogy ők már a kását se ismerik. Én még nótát is hallot­tam róla: Varsányháton a Tóth Mihály tanyája, Szalonnát eszik annak a kutyája. Kásalevest főzet a toíressinek, Hogy kunyuljon a bajusza szegénynek... A többi nem jut már eszem­be. Papp Jóskától hallottam Ritka Borzon. Ma Ecsegf alvónak hívják. Nekem Boda Janó főzött kását. Jóskának meg a lovát raj- csúrozta Borzról Bogárosra. Em­lékszik-e még valaki erre Ritka Borzon? Lám, a malomba jöttem és Borzra jutottam. Vagyis E- csegf&lyára. Álljon hát meg a turbina, Bareczki Imre

Next

/
Thumbnails
Contents