Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-10 / 85. szám

TáfiO. április 10., vasárnap NÉPQJSÁG 3 A lengyel nép életéből Ä tizenhat éve szabad lengyel nép hatalmas eredményeket ért Ct az ipar, a mezőgazdaság és ku ítúra terén. Az ipar nagyarányú fejlődését mutatja, hogy a lengyel hajó­gyárak 1961—65-ig 122 hajót szállítanak a Szovjetuniónak, Míg 1958-ban 34 millió bőrlábbelit készítettek, addig ebben az évben már 37,9 milliót, s 1965-ben 48 mi llió párat adnak a lakosságnak. Lesznó Gornyban (Szprotawa járás) 1958 óta lüktető munka van az új bőrgyár építése körül. Az új gyár építésénél kihasználják a régi gyár he­lyiségeit. Az új bőrgyárhoz a legújabb gépeket Csehszlovákiából, NSZK- ból és az USA-ból szállítanak. Még e bben az évben 250 személy kezd mun­kához, majd a létszám 600-ig emelkedik. Jelentős mértékben bővült a szociális létesítmény, és az egész­ségvédelem. A 10 000 főre jutó or vosok száma az 1938 évi 3,7 főről 1957-ben 7,8 főre, 1965-ben pedig már 12 főre fog emelkedni. Egyre több szanatórium épül, ahol ingyenes gyógykezelésben ré­szesítik a dolgozókat. Az ország egyik legszebb vidékén, Kowaryban épült tüdőbeteggondozó szanatórium teraszán. ■ A legutóbbi területren­dezésig Kertészsziget Bihar me­gyéhez tartozott. Ezt a vármegyét az urak az egész magyar társada­lom előtt így állították be: „Sötét Bihar”. Mennyire lekicsinylő, mennyire megalázó volt ez a sötét jelző azoknak az alsóbb népréte­gek közé tartozó embereknek, ar kik itt éltek. Megalázó volt és szinte a húsukba martak, úgy érezték, mennyire lenézik őket noha ők állították elő azokat a rendkívül nagy értékeket, amelye­ket az urak egyik éjszakáról a másikra eldorbézoltak, őket kár­tyázták el családostól, őket vetet­ték koldus-sorsra, ha az uraság­nak úgy tetszett. Talán ez a há- nya-veti élet a megmondhatója annak, hogy ebben a községben, miért a felszabadulást követő 15. évben indult meg a korábban be­fagyott fejek jégzajlása. Kertész- sziget zajlik. Áttörnek, megolvad­nak, lassan teljesen eltűnnek itt is a múltból maradt örökségek. Ha valaki több évtizede járt ezen a részen és most újra eljönne, állítom, meglepődne, mert sok az a változás, ami itt az utóbbi évek­ben végbement. Villany, könyv­tár, mozi, orvos, földművesszövet­kezet, községi tanács, két termelő- szövetkezet, pártszervezet és ugyanazok a tömegszervezetek megtalálhatók itt, mint bárhol a megye többi községében. Bállá Fe­renc elvtárs egy nagyon jó példát mondott az itteni megváltozott életről: „Régen három néptanító, A 15. heti lottósorsolás eddig egye­dül álló, kettős érdekességet hozott. A lottó történetében eddig egyszer for­dult elő, hogy ugyanazon a héten két darab öttalálatos szelvény akadt. Ez a rekord most megdőlt: három fogadó ért el öt találatot. Nyereményük e- gyenként 529 451 forint, A szerencsét hozó szelvények számai: B 5 074 827, B 7425 608 és B 7 425 609. Az elsőt Dorog környékén, az utóbbi kettőt Budapes­ten hozták forgalomba; A nyertes szelvények külön érdekessége — amint az a szelvények számából is kitűnik három tanterem — ma tíz peda­gógus, nyolc tanterem”. E tény nem kíván semmiféle magyará­zatot. Egyről azonban ne feled­kezzünk meg: a hajdani sötét Bi­har kertészszigeti fellegvárában a felszabadulás után, több mint há­romszor annyi pedagógus ól és dolgozik, mint tizenöt évvel ez­előtt. Ebben az is benne van, hogy háromszorosánál is nagyobb se­bességgel terjed itt a fény, a vi­lágosság, mint hajdanán. Barát­koznak a tudománnyal, a művé­szettel, érdeklődnek az alkotó új iránt, keresik, kutatják a termelő- szövetkezetekben is a gyorsabb előrehaladás rugóját. Az itt élő emberek magukévá tették az új társadalmi élet építési ütemének meggyorsítását. A parasztság zöme már az idei tavaszon a szövetkezetek nagy tábláiba vetette el az életet. Dolgoznak serényen, látják mun­kájuk hasznát, értelmét. Egy gon­dolat azonban mégis előtolakszik az emberben: hogyan lehetne még aiktívabbá tenni a jól lüktető gaz­dasági élet mellett a kultúrforra- dalom ügyét? A könyvtár, a mo­zi, az általános iskola tantestü­letének számbeli gyarapodása, az orvos jelenléte, a községi tanács munkája csak egy-egy picinyke része annak a programnak, ame­lyet a párt művelődéspolitikai irányelvekben lefektetett. Itt, eb­ben a községben is az élet, a két termelőszövetkezet gazdái sürge­tik a bátrabb előrelépést. És ha —, hogy az utóbbi két szelvény szá­ma közvetlenül egymást követi. Ez máris sok találgatásra ad alkalmat, l.ehet. hogy egy fogadó kétszer ját­szotta meg ugyanazokat a számokat. Az sem kizárt dolog, hogy ketten ját­szották meg, egymással egyetértésben a szerenesésszámokat, de az sem le­hetetten, hogy valaki — diáknyelven szólva — „lepuskázta” a mellette ülő fogadó szerencsés számait. Az érdekes Igazság valószínűleg kitűnik majd a nyeremények kifizetésekor.;; — km — ezt a nép, a lakosság kéri, akkoí bizony minden pedagógusnak, ag- ronómusnaik, orvosnak talpra kell állni és az emberek kulturális igé­nyét a lehetőségekhez mérten, a lehető legjobban kielégíteni. Ehhez azonban az kellene, hogy a községi pártbizottság is bátrab­ban szervezze, irányítsa ezt a munkát. Minden népműveléshez értő embert szólítsanak a fedél­zetre, s váljanak az iskolák tan­termei a népművelés központjai­vá, ahol a pedagógus a természet- tudományra, az agronómus a gaz­dálkodásra, az orvos az életre ta­nít. De lehetne itt könyveket is­mertetni, gyermeknevelésről be­szélgetni, a szárnyukra bocsátott fiatalokkal foglalkozni, valóságos családdá kovácsolni a közösséget. Ez hiányzik innen — legalább­is úgy éreztem Bállá elvtárs sza­vaiból —, ez még nincs meg. Próbáltuk keresni, kutat­ni az okát, vajon miért? Hány pe. dagógust, orvost, agronómust kér­tek már fél segítségadásra? — Mert így kellene ezt csinálni s mindjárt meggyorsulna az ütem, amelyet az utóbbi időben az élet olyan gyakran sürget. De segítség is kellene ide, mert bizony a két szövetkezet csak éppen azért nem árva ezen a végeláthatatlan síksá­gon, mert ketten vannak. A kör­nyék üzemei még nem fedezték őket fel, a járáson kívül esetleg más megyékben azt sem tudják, létezik-e Kertészsziget? Pedig itt is elkelne legalább úgy, mint Dombegyházán — ha nem jobban — a budapesti üzemek patronálá- sa, de megfelelne egy szomszédos állami gazdasági segítés, vagy egy-egy nagyobb füzesgyarmati szövetkezet patronáló munkája is, mert bizony ilyesmiből is szűki- ben állnak. Segíteni, istápolni kehene az itteni két tsz-t, amely a maga módján hivatott a községbeliek megélhetésének biztosítására, ami végeredményben alépítménye an­nak az új korszakot nyitó forra­dalomnak, amelyik útján Kertésze szigeten is most már végérvénye­sen zajlik a jég. Dupsi Károly Három öttalálatos szelvény közül kettőnek a száma egymás utáni Szocialista államunk alapjában véve mindenütt teljesítette és tel­jesíti az ósztályharc sajátos viszo­nyaiból, a szocialista társadalmi és gazdasági törvények alapján reá kötelező funkcióit. Már a gyakorlatból ismeretes, hogy a proletárdiktatúra elnyomó funkciója nincs mindig előtérben. Ma a gazdasági szervezési funk­ció a szocialista állam központi feladata, mely tudatosan sohasem szorulhat háttérbe, sőt általában mindig előtérben van. Itt említjük meg, hogy a funkciók közül egyik sem elhanyagolható, kölcsönösen összefüggnek, segítik egymást. Bl. nélkülözhetetlen az egész ■ nép kulturális nevelése, a kulturális forradalom, mely szin­tén hatékonyan segíti az általános gazdasági fejlődést. Miközben építjük a szocialista társadalmat, törvényszerű, hogy gazdasági, po­litikai és világnézeti téren meg­ütközzünk ellenfeleinkkel, a belső és külső osztályellenséggel. Mi a párt vezetésével igyek­szünk a proletariátus világnézete szerint átalakítani a világot, a burzsoázia szintén saját világné­zete szerint igyekszik átalakítani a világot, és visszaszerezni elve­szett pozícióit. Ez a harc folyik. A munkásosztály és a burzsoázia politikai és ideológiai harca az egész átmeneti időszak tartama alatt elkerülhetetlen. Ennek a harcnak hatásai, meg­nyilvánulásai nem kerülik el az olyan területeket sem, mint a ter­melőszövetkezeti községek, ahol új, szocialista termelési viszonyok alakultak ki a mezőgazdaságban. A termelőszövetkezeti községek­ben azonban kibékíthetetlen osz­tályellentétek általában nincse­nek. Ezek után beszélhetünk ott osz­tályharcról? — kérdezhetné vala­ki. Ennek megértéséhez nagyon fontos, hogy elméleti és gyakor­lati szempontból elhatároljuk az ellentmondások kél típusát. A proletárdiktatúra viszonyai közt csak így tudjuk megérteni és he­lyesen folytatni az osztályharcot. 11 izsgáljuk meg, hogy a szocia­* lizmus felé haladásunk el­len milyen fő erők hatnak. Egy­részt a kizsákmányolok belső és külső ellenállása, másrészt a né­pen belüli ellentmondások, me­lyek egyrészt a még megmaradt kapitalista termelési viszonyok hatására és a dolgozó nép köré­ben megmaradt, volt kizsákmá­nyoló osztályok szokásainak és ideológiájának hatására keletkez­tek és keletkeznek. Vannak olyan népen belüli ellentmondások is, mint a helyes és téves, haladó és maradt nézetek. Ezek azonban nem tartoznak az ósztályharc ka­tegóriájába, a fejlődés örök el- lentmodását tükrözik és azért ezekkel itt most nem is foglalko­zunk. volt kizsákmányolok ellenállását, a gazdasági kártevést, a politi­kai és ideológiai nézeteik terjesz­tését megakadályozzuk, felszá­moljuk, nem kaphatnak nyilvá­nosságot és erőszakos fellépésük esetén megfelelő eszközökkel vá­laszolunk. Egészen más a helyzet a népen belüli ellentmondások­kal, történetesen a tsz-községek- ben is meglevő ellentmondások­kal. Itt az osztályharc sajátos for­mát ölt, védi a népet a belső és a külső osztályellenség hatásai, nézetei ellen. A népen belül az ellentmondások megoldása, a párt vezetésével a termelési viszonyok fejlesztése, a demokrácia, a felvi­lágosító szó, a népművelés, a kul- túrforradalom útján történik. Le­hetősége van mindenkinek, hogy elmondja nézetét, véleményét gazdasági, politikai, ideológiai kérdésekben. Vitatkozunk, bírá­lunk, hogy ez úton szabaduljunk meg a téves és káros nézetektől. Ha a népen belül meggyőződés nélkül, tudatlanságból, tapaszta­latlanságból, vagy félrevezetés következtében az emberek hely­telen nézeteket vallanak, akkor az ilyen emberek nézeteit a helyes marxista—leninista álláspont szembeállításával semmisítjük meg. Ez a harc nem ellenük tör­ténik, hanem értük. Ezért ilyen értelemben nem beszélhetünk a népen belül osztályharcról. U­zúzása, visszaszorítása, a marxiz­mus—leninizmus térhódítása. Ma a szövetkezeti községekben az osztályharc fő területének a gaz­dasági megszilárdítás mellett a szocialista világnézet terjeszté­sét, a kapitalista maradványok, a szövetkezeten kívüli ellenséges elemek és rétegek hatásának le­küzdését, a szövetkezeti tagok kö­zötti ellentétek megoldását tart­juk. Még hátra van az a kérdés ■" ebben a helyzetben, mi tör­ténik a kulákokkal a termelőszö­vetkezeti községekben? Ha józan megfontolással mérlegeljük ha­zánkban kialakult helyzetet, lát­juk, hogy a volt kulákok egy ré­szének, akik lojálisán élnek ve­lünk, a termelőszövetkezetekbe való felvételük helyes ebben a szakaszban. Hazánkban ugyanis a kulákság zöme gazdasági bázi­sától évek óta meg van fosztva s nagyobb részük kétkezi munká­jából él. A fizikai munka bizo­nyos átalakítással van rájuk is. Emellett vegyük figyelembe, hogy a szocializmus nemzetközi és ha­zai méretekben való győzelmes előrehaladása á burzsoáziához tartozó egyes személyeket — köz­tük jelentős számban a volt ku- lákokat — arra késztet, hogy igyekezzenek beleilleszkedni a dolgozók társadalmába. Fontos körülmény az is, hogy a termelő­szövetkezeti községek megalaku­lásával végeredményben megszű­nik az ott élő kulákok közvetlen környezetében az egyéni gazdasá­gi bázis, mely fontos forrása a burzsoá törekvéseknek, cselekede­teknek. A termelőszövetkezetek­ben, az új szocialista környezet­ben, fizikai munkát végezve meg van a lehetősége annak, hogy a volt kulákság jelentős része a szövetkezet hasznos tagjává vál­jék. Ehhez azonban az kell, hogy a termelőszövetkezetben megfe­lelő hatást gyakoroljunk rájuk is. n sszegezve azt mondhatjuk, U hogy nem szűnt meg az osz­tályharc a termelőszövetkezeti községekben sem. Folyik tovább sajátos körülmények között a szocialista gazdasági viszonyok győzelemreviteléért, a marxizmus —leninizmus elterjesztéséért. Fo­lyik a harc a velünk makacsul szembenálló osztályellenség, és nézeteik ellen, a rémhírterjesz­tők ellen, a spekuláció ellen stb. Ezt a harcot nagyobb konfliktu­sok elkerülésével szeretnénk meg­nyerni. Ellenségeink magatartá­sán múlik, hogy ez sikerül-e így. A mi mozdonyunk hatalmas erő­vel tör előre, s ma már nincs olyan erő, mely megállíthatná, aki ezt megkísérelné, csak szét- zúzatja magát, elvakultságának kárát vallja. Politikai, gazdasági és kulturá­lis fejlődésünk a bizonyság arra, nem csökkent éberségünk, nincs elbizakodottság most a fejünk­ben. Helyén van az eszünk és a szívünk, bizakodás van bennünk. Az osztályharcunk igazságába és biztos győzelmébe vetett hittel növeljük a szocializmus építésű­ben megfeszített erőinket. Boda Zoltán A kétfajta, fő akadály jellegé- gyanakkor e nézetek elleni harc bői következik, hogy leküzdésük- egyben osztályharc is, mert célja hoz más és más esr-kitaök szüksé- és eredménye az osztályellenség gesek . A kizsákmányolok, vagy ideológiájának, befolyásának szét-

Next

/
Thumbnails
Contents