Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-10 / 85. szám
4 KÉPÚJSÁG I960, április 10., vasárnap Látogatás a tanácsakadémián 'hai Budapesten is tavasz van, s az emberek a villamoson kigombolt kabátban, hajdonfőtt utaznak. A Rákóczi út neoncsöveit az áprilisi napsugaráé szél könnyedén ló- bálja. Az autóbuszok egymás u- tán. rohannak, a villamosok csörömpölve állnak meg a sínen, s néha egy-egy teherautó rikoltva fékez. Itt a Cházár András utcában már csönd van. Egy régi szürke ház a templom mögött, valaha talán papiak volt. Falán címeres táblán: Tanácsakadémia. © A „nebulók" között Megnyomom a csengőt, s halk, búgó hangra önmagától nyílik a kapu. — Tessék. Kit keres az elvtársi? — fogad a portás. — Békés megyeieket.^ — Hát az nehéz lesz, mert most van az ebédidő, de jöjjön, majd azért megnézzük, hátha vannak idebenn... A tanácsakadémia hallgatói már nem fiatal emberek, sőt többségűik bizony már túl van a 30 éven. Többen már egy évtizede a tanácsnál dolgoznak a községekben vagy a járásoknál, elnökök, titkárok, elnökihelyettesek. De úgy látszik, nem volt eredménytelen a portás kereső útja, mert egymás után jönnek a Békés megyei hallgatók. — Szabó Károly örménykúti v. b. titkár — mutatkozik be az e- gyik elvtáns, majd sorban a többiek. Szelezsán György v. b. elnök. Zöldi László, Kétegyháza, v. b. elnök. Hármójukkal megyünk be a vendégszobába, ami most tires. A fehér vaságyak pléddel letakarva, az asztal körül a székek hivogatóan várják a látogatót. © A polgári jog „döcög" — Hogy „ízlik” ,a tanulás? — fordulok az akadémistákhoz. — Jól. S aztán elkezdik mondani, hogy bizony először egy kicsit szokatlan volt a reggeli iskolába jövet, a délutáni szilencium, de aztán megszokták. — Segítséget jelentett az, hogy már ismerik a gyakorlati munkát? — Feltétlenül — válaszolják. Hiszen megszoktuk és megismertük a tanács gyakorlati munkáját, s most már csak az elméleti , résszel ismerkedünk. — Mi a legnehezebb tantárgy? I — A polgári jog — válaszolják kórusban. — Milyen egy napjuk? — Reggel fél 7-kor ébresztő, szobarendezés, 7-től 8-ig reggeli, 8-töl 12-ig órarendi tanítás, 12-től 2-ig ebéd, 2^től 6-ig tanulás tanulószobán vagy tanulócsoportonként. Hogy tetsrik Budapest? — Talán soha vissza nem térő alkalom, hogy ez alatt az egy év alatt megismerjük Budapestet. Ki is használjuk a szabad időt. — Hova járnak legszívesebben? — Színházba, moziba, sporteseményekre. — Mit láttak legutoljára a színházban? — Én a Bánk Bánt néztem meg a Nemzetiben — válaszolja Zöldi László. — Mindenki jár színházba? — Igen, havonta legalább egyszer mindenki elmegy, de moziba minden héten megyünk. — Hol voltak még? — Jártunk a parlamentben, a legutóbbi országgyűlési tanácskozást is hallgattuk, járunk a múzeumokba. megnéztük a drezdai képkiállítást. — Milyen időszakonként utaznak haza? — Havonta két nap hivatalos eltávozás van. s akkor bizony irány a Keleti, s megyünk haza Békésbe... — Tehát ismerik az otthoni eseményeket... — Nagyjából... 41 Várják a vezetőket — Meglátogatják magukat, ha jönnek fel tanácskozásra a megyei vezetők? — Sajnos, még nem voltak nálunk, máskor pedig csak elnézzük, hogy a táblára ki van írva például, hogy ma délután maradjanak bent a Vas megyeiek, mert 6 órakor a megyei v. b.-vezetők szeretnének velük beszélni. Jólesne nekünk is, ha látnánk egyszer kiírva, hogy jönnek a megyéből, — Mit üzennek haza? — erre mindenki nevet... — Hát mit üzenjünk? Ha azt üzenjük, hogy jó munkát kívánunk, akkor kinevetnek bennünket. hiszen az marad nekünk is... így telik egy nap a tanácsakadémián, ahol kilenc Békés mer * Újfajta gondok A minap régi ismerősöm az utcán jövet megszólított: — A barátja hol van? __ 1 — Megszoktam magukat, mint a többi munkába igyekvő embert és szinte hiányolom, ha valakivel az ugyancsak megszokott úton nem találkozom. Beteg, vagy elutazott — jár az eszembe —, vagy valami más történhetett? Csak akkor nyugszom meg, ha ismét látom. Tudja, a múltkor, amikor az influenza- járvány dühöngött, kellemetlenül éreztem magam, mert a régi ismerősök közül reggelente többen elmaradtak ... Boldog voltam, amikor felépültek. Ez történt röviden. Ez a semmiségnek látszó eset érdekes gondolatmenetet indított meg bennem. Igen, egy egész gondolatmenetet, mert gyakran előfordul, hogy mi, régi ismerősök „elviharzunk" egymás mellett, nem törődve azzal, aki velünk szemben, vagy mellettünk halad. Sietünk wtunkra. Mások is sietnek s lám mégis akad röpke idejük, hogy foglalkozzanak a régi ismerősök ..dolgával”. Ha a munkába menet alkalmával a megszokott úton véletlenül nem találkoznak, aggódás mozdul meg gondolataikban. Vajon hol van, merre jár? Nem nagy a mi városunk. Békéscsaba forgalmasabb utcáinak, tereinek szinte minden járdáját, sétányát ismerjük. Tudjuk, ki hol dolgozik, melyik üzletben, milyen a kiszolgálás, azt is tudjuk, hogy ügyes-bajos dolgaink intézéséhez hova. kihez forduljunk. Ezer és tízezer embert ismerünk. Nem névről, csupán látásból, akik kora reggel munkába iparkodnak, hogy a lakosság ügyeivel foglalkozzanak, hogy újabb téglákat, ruházati cikkeket, vasalkatrészeket állítsanak elő, hogy ezáltal jobb, könnyebb legyen egész társadalmunk élete. Emberek vagyunk, s mondjuk meg őszintén, jól esik ismerni társainkat, azok gondját, baját, hogy rajtuk erőnkből tellően segíteni tudjunk, vagy az örömben, azt megosztva, mindannyian együtt vigadjunk. Ezt gondoltam a minap is, a- mikor a Sztálin úton megállítottak: „A barátja hol van? Igen az ismerőse, akivel nap mint nap együtt látom munkába menet. Talán csak nem beteg? ...“ Persze valamikor ilyesmi nem fordult elő. Az emberek önmaguknak éltek, kinek, kinek a maga baja is éppen elég volt, nemhogy még az idegenekkel is törődjenek. És most? A gond, a baj kevesebb. A kenyérhez és a munkához jutáé sem olyan, mint volt. így most egy egészen újfajta gond érlelődik: az egymással törődés, amely alapjában véve különbözik a munka és a kenyér megszerzésének gondjától. Ez az újfajta gond emberséges és mélységesen humanista. Tegyük hozzá még: társadalmi rendünkből fakad. Dupsi Károly 3500 néző a Koldusopera előadásain Április elsején mutatta be a Jókai Színház Brecht Koldusoperáját. Sokan féltek ettől a bemu tatótól, hogy majd a közönség nem látogatja. Az eddig lezajlott előadások viszont azt bizonyítják, hogy Békéscsaba közönségét is érdekli a XX. századi dráma- irodalom egyik legnagyobb műve. Eddig az előadásokat már 3500- an látták a színházban. A színház Brecht Koldusoperáját csütörtök estig tartja műsoron. Már a következő darab befejező próbáinál tartanak és április 15-én a V íg özvegy kerül bemutatásra. gyei hallgató van. Készülnek arra. hogy itt végezve, otthon majd községeikben még jobban ellássák feladatukat. S most már épp a napokban megtartott minisztertanácsi ülésen hozott határozat u- tán többen jelentkeznek a Szegedi Jogtudományi Egyetem jogi karára, hogy a tanácsakadémia nyújtotta lehetőség alapján beiratkozzanak a második évfolyamra is. (Dóczi) Nászütazásról, sétarepülésről, külföldi kirándulásokról gondoskodik az expess ifjúsági utazási és szolgáltató vállalat Április 4-ón Fenék bent voltak az ünepségen, megnézték a koszorúzást, s meghallgatták az emlékmű előtt Such Jánosnak, a város párttitkárának beszédét. A Gulyáscsárda előtt találkoztak a Katiék termelőszövetkezetének elnökével. Mosolyogva köszöntötték egymást. — Mi van fiatalok, benneteket is lehet látni?,.. No, no, sápadtak vagytok? Kató, holnap jössz már ugye? Gyere csak, mert nélküled megáll az élet... — aztán elköszöntek. Az elnök mosolyogva nézett utánuk, mert Kati két kézzel karolt Feribe, hogy hát el ne vesz- szen tőle a tömegben... Délután a kellemes idő sétára csalta az ifjú házasokat. Megnézték az állatkertet, megittak egy pohár sört a Csabában, s hazamentek. Este politizáltak először, amióta egybekeltek. Máskor is volt már eszmecsere köztük az élet különböző dolgairól, de ez csak olyan elejtett, futólagos volt, mert újra, meg újra visszakanyarodtak önmagukhoz. Most kissé bővebben esett szó — éppen a békéről. Megegyeztek, hogy Feri tisztíja a Kati cipőjét, Kati pedig Feriét, szembe ültek egymással és tere-ferél- tek. — Hruscsov miért nem jött hozzánk? Beszélték, hogy talán a mai ünnepségekre eljön Magyarországra... — kérdezte Kati a városi ünnepségek „értékelésétől” a francia látogatáshoz kanyarodva. — Én nem hallottam róla — DCeeekejJA élete. ii. csodálkozott Feri. — Valószínű, hogy az emberek csak kitalálták... — Nem bánom, csak ne legyen háború, mert akkor itthagysz... Júj Feri, még gondolni is rossz rá — és félénken hajolt férjéhez. — Ne félj, nem lesz. Nem lehet... A mama, Kati édesanyja is beleszólt. De csak úgy a válla felett, ahogy a sparhelten szöszmötölt a vacsorával: — Ej gyermekeim, nem tudnak ezek kibékülni... — Ugyan mama — biztatta Feri — tudja, hogy mi nem akarunk háborút... — Ti nem, de a nagyok, a kormányzók. — Mama tudja, kik a mieink? Kik a kormányzóink? Olyanok, mint mi vagyunk. Kádár műszerész volt, Hruscsov meg bányász. Nálunk mind ilyen emberek vezetnek. A megyében is az első titkár parasztember volt, a városi tanács elnökét, Kovács Pali bácsit meg ismeri, régi munkás... Csak nem gondolja, hogy ők akarnak háborút...? — Jól van na, csak ne is legyen — esedezett az asszony Ferihez, éreztetve, hogy hát ő nem akart megbántani senkit, de nagyon fél a háborútól. Gizi szakította félbe a vitát. Most jött haza és sarkig nyitott ajtón, széles gesztussal kiáltott, a- hogy belépett a konyhába: — Mikor vacsorázunk? Sógor, ne beszélj annyit, majd felfordulok az éhségtől... Elég a oipőpuco- lásból. — Nézd csak a kis sógornőt, hogy dirigál. — S Feri váratlanul belecsipett Gizi arcába. Emez ráütött a kezére, s nevetéssel adták egymásnak tudomására, hogy szent a béke. Kedden megkezdték mindketten a munkát. Feri a délelőtti műszakban dolgozott, Kati rendesen, mint máskor, délután 4-ig, vagy ameddig volt munka. így Feri mindennap kerékpárral elment Kati elé. A fiatalasszony úgy érezte, mintha többnek néznék, nem viccelődnek annyira az öreg tagok sem, meg talán többször meg is kérdezték véleményét a dolgokról. Elvégre már asszony! Ferinek ugyancsak kijutott. Az első reggel a jókedvű szaktársai jól elbántak vele. Reszelőjének végére egy félkilós ólomsúlyt kötöttek, célozván: Ferinek úgy sincs ereje, nyomja hát a reszelőt az ólomsúly. Aztán Mészöly Pistával találkozott először a munkaSzívós Gábor az express ifjúsági utazási és szolgáltató vállalat igazgatója, a külföldi nászutazásokról, sétarepülésekről, padnál. Régi ismerősök, együtt szabadultak, de Feri nem szereti Pista nyegleségét. Azt mondják rá, hogy ő a műhely Don Jüanja. Most is így kezdte: — Szevasz Fricikém, mutasd a hall6szervedet!._ Hajaj, olyan, mint a cigaretta papír... — kapaszkodott Feri fülébe, de aztán megölelték egymást. — Látod pajtikám, én még várok... Egyenként jöttek a többiek is. Feri megkérdezte tőlük: — Szakik, kész vagytok a két marógéppel? Az istenit, elfelejtettem mondani, hogy az egyiknek lötyög a kapcsoló karja. Megcsináltátok? — Meg, de szólhattál volna — nézett rá szemrehányóan Balogh bácsi. — A művezető le is tolta a násznépet, hogy tizennégy lakatos közül egy sem veszi észre. — Hát mát csináljak, elfelejtettem.. . — Persze, mert már Kati mellett érezted hab-fekete testedet — kontrázott Pista. Aztán munkába álltak. Csak az első fogások voltak idegenek Ferinek, de aztán ment minden. A héten egy állványon dolgozott, a- mit egy pesti vállalat rendelt. Péntekre voltak kész vele. Jövő héten kap fizetést Feri, amire már közös költségvetést csinálnak. Hogy mi lesz a fizetés sorsa, bankba kerül-e, vagy az üzletbe, majd jövő vasárnap megtudjuk. Varga Tibor kül- és belföldi tanulmányutak megszervezéséről nyilatkozott. Az express ifjúsági utazási és szolgáltató vállalat, hat külföldi országgal, Szovjetunióval, a Német Demokratikus Köztársasággal, Csehszlovákiával, Lengyel- országgal, Bulgáriával és Albániával áll szorosabb kapcsolatban. Ezekkel az országokkal csere-alapon ez évben is mintegy 7—8000 fiatal utazására számítanak. A vállalat legújabb és egyben legérdekesebb kezdeményezése a nászutazás. A fiatal házasok nászúira Karlovy Vary-ba mehetnek. Féláron, azaz ketten egy jeggyel utazhatnak. Az ifjúsági vállalat jövőre más országokba is szervez nászutazásokat. A vidéki fiatalok közül sokan jönnek Budapestre. Elszállásolásuk megkönnyítésére a pálvölgyi túristaház mellett 70 személyes sátortábort vernek, amely május közepén nyílik meg. Tanácstagi fogadóára Békéscsabán A békéscsabai 15. számú városi választókerületben Kiss Sándor tanácstag 1960. április il-én délután 17—18 óráig Dózsa Gy. u. 17. sz. alatt fogadóórát tart. A Békéscsaba 2. számú városi választókerületben Nagy János tanácstag 1960. április 13. (szerda) napján 18—20 óráig Dózsa Gy. u. 3 szám alatt fogadóórát tart. Választói javaslatait, kérdéseit, panaszait meghallgatja, azokra válaszol, illetve azokat a végrehajtó bizottsághoz továbbítja. Kéri, hogy választói bizalommal keressék fel a fogadóóra alkalmával.
