Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-22 / 94. szám
Testvéri üdvözlet a szabadságukért és függetleaségükért harcoló gyarmati népeknek! Lemondott a dél-koreai kormány Legújabb jelentések Szöulból Szöul (MTI) Nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentése szerint a délkoreai kormány csütörtökön délelőtt benyújtotta lemondását Li Szín Man elnöknek. Két és fél órával a kormány lemondása után hivatalos közleményben bejelentették, hogy Li Szín Man a lemondást elfogadta. Közölték továbbá, -hogy három más magasrangú kormánytisztviselő — köztük a tájékoztatási hivatal igazgatója és a kormány hivatalos szóvivője — is lemondott. Mint az AP szöuli tudósítója rámutat, a kormány lemondása nem keltett meglepetést és a csütörtök reggeli szöuli lapok — bár akkor még a hivatalos közlemény nem volt ismeretes — befejezett tényként adtak hírt a kabinet lemondásáról. Az amerikai hírügynökség hírmagyarázata úgy véli, hogy a kormány lemondása nem lesz elegendő és meg kellene kísérelni, hogy refornj-ígére- tekkel csillapítsák le a kedélyeket Dél-Koreában. Egy másik AP-tudósítás szerint Li Szín Man állítólag „nagyobb koncepciójú” politikusokat keres az új kormányba. Az AP úgy állítja be a dolgot, hogy a lemondott kormány tagjainak többsége a gyűlölt és a március 15-i választásokon csalással megválasztott, de még hivatalba nem lépett Li Ki Pong alelnök hívének számít. A kormány — nyilván azzal a szándékkal, hogy a tömegek jogos haragját Li Szin Manról elterelje — lemondását bejelentő közleményében „sajnálkozását fejezi ki” az elmúlt napok vérontásáért és hangoztatja, „elmulasztottuk támogatni a végrehajtó hatalom fejét (értsd Li Szin Mant) és megfelelően szolgálni a népet.” Az UPI jelentette, hogy Jón Csang alelnök — akit ugyan a március 15-i választásokon nem választottak újra, de akinek mandátuma csak augusztusban jár le — sajtóértekezleten hangsúlyozta, a kormány lemondása nem elég a közvélemény felháborodásának lecsillapítására. Az alelnök ismét követelte, hogy tartsanak új választásokat. Szerinte ez megoldhatná a válságot. .Nyugati hírügynökségek jelentései szerint csütörtökön délelőtt továbbra is igen erős rendőri és katonai járőrök cirkáltak Szöul utcáin. A közbiztonsági csapatok további letartóztatásokat hajtottak végre. A Reuter szerint hivatalos közlemény jelentette be, hogy a március 15-i elnökválasztások ellen lezajlott tüntetés nyomán keletkezett összetűzésekben 115-en életüket veszítették és 777-en megsebesültek. Nyugati hírügynökségek a halottak számát jóval többre becsülik. Az ADN rámutat tudósításában, hogy a liszinmanista hatóságok vadállati terrorja egyáltalán nem törte meg a dél-koreai főváros lakosságának harci elszántságát. Mint az AFP jelenti, a fővárostól északra húzódó dombokon tüntetők fegyveres csoportjai továbbra is kitartanak a barrikádok mögött. Időnként puskalövések hallhatók. MOSZKVA A Komszomolszkaja Pravda írja: A dél-koreai népfelháborodás ítéletet mond a megbukott amerikai politika fölött nemcsak Dél- Koreában, hanem Tajvanon, Dél- Vietnamban és több niás olyan országban is, amelynek kormánya j mostani dél-koreai eseményekhez az amerikai „tanácsadók” utasításait követi. Sok nyugati politikai szemleíró — mutat rá ezután a lap — azoknak az antidemokratikus módszereknek következményeként igyekszik feltüntetni a liszinmanista- ellenes megmozdulásokat, amelyeket a hatóságok a március 15-i választásokon alkalmaztak. Ezek a módszerek azonban csak a lökést adták a népfelháborodás kirobbantásához. Munkanélküliség, gazdasági hanyatlás, a kormányon lévő liberális párt militarista politikája, szembeszegülés a koreai kérdés békés rendezését és az amerikai csapatok kivonását követelő néptömegekkel — ezek azok a tényleges okok, amelyek a vezettek. WASHINGTON a CTK tudósítója jelenti, Mint a dél-koreai fejlemények miatt Washingtonban érzett bűntudatos „aggodalom és harag” abban a követelésben jut kifejezésre, hogy Eisenhower elnök mondja le június 22-ére tervezett dél-koreai látogatását. AUGUSTA Az AP jelentette, hogy az Au- gustában szabadságát töltő Eisenhower elnök állandó érintkezésben áll Her tér külügyminiszterrel és a külügyminisztériummal. Az elnököt a dél-koreai fejlemények minden újjabb mozzanatáról tájékoztatják. (MTI) A kínai—indiai tárgyai ásókról Rangun. (Üj-Kína.) A New Times című burmai lap szerdai számában örömmel üdvözölte a kínai—indiai tárgyalásokat és azt a reményét fejezte ki, hogy a két ország határvitája mielőbb rendeződik. Rámutatott, hogy Ázsia minden békeszerető népének elismeréssel kell adóznia Kínának, a- miért hajlandó józanul megtárgyalni a határvitát. Szovjet jegyzék Nagy-BritanniáEioz a laoszi választásokkal kapcsolatban Moszkva (TASZSZ) újabb megsértését és az indo-kiA szovjet külügyminisztérium jegyzéket juttatott el Nagy-Bri- tannia moszkvai nagykövetségéhez. A szovjet kormány kifejezi azt a reményét, hogy Nagy-Bri- tannia kormánya módosítja korábbi álláspontját és beleegyezik, hogy Nagy-Britannia és a Szovjetunió — az indo-kínai helyzettel foglalkozó genfi tanácskozás két elnöke — együttesen szólítsa fel a laoszi kormányt: tartsa be a Laoszról szóló genfi egyezményeket és működjék együtt a laoszi nemzetközi ellenőrző bizottsággal. A jegyzék megállapítja, hogy azok a megokolások, amelyekkel Nagy-Britannia kormánya álláspontját igazolja, nem állnak összhangban a tanácskozás elnökeinek ama kötelezettségével, hogy elősegítik a laoszi biztonság és béke alapjául szolgáló genfi egyezmények megvalósítását. A laoszi barmi feszültség fokozását jelenti. Ilyen körülmények között Nagy- Britannia kormányának döntése egy értelmű azok támogatásával, akik a Patet Lao-mozgalom volt részvevőivel szemben fellépve a mostani választási hadjárat idején tovább fokozzák a Laosz és lndo-Kina nemzeti egységét és békéjét fenyegető veszélyt. (MTI) Világszerte megiinneplik a gyarmati ifjúság napját Christian Echard, a DÍVSZ főtitkára a gyarmati ifjúság napjáról, valamint a szövetség további terveiről nyilatkozott az MTI munkatársának. — A fiatalok 1956 óta világszerte minden évben megünnep- lik április 24-én, a gyarmati ifjúság napját — mondotta. — A közelmúltban Conakry ban, Guinea fővárosában megtartott végrehajtó bizottsági ülésen megállapították, hogy az afrikai országoknak mintegy kétharmada már felszabadult az imperialista elnyomás alól. A még gyarmati sorban sínylődő államok többségében az ifjúság az idősebb nemzedékkel együtt kemény harcokat vív a szabadságért. Ezek a megváltozott nemzetközi viszonyok tükröződnek a DÍVSZ munkájában is. A felszabadult országok ifjúságának legfontosabb feladata, hogy megszervezze a gazdasági építőmunkát és olyan hazát teremtsen, ahol nyugodtan, békében a többi népekkel barátságban, boldogan élhet. A még gyarmati sorban élő fiatalok folytatják az imperialisták ellen megkezdett harcukat, mindaddig, amíg ki nem vívták függetl enségüket. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség, amely fennállása óta szakadatlanul küzd az imperialista elnyomás ellen, a Conakryban megtartott végrehajtó bizottsági ülésen határozatot fogadott el és felhívással fordult minden ország kormányához: fogadják el a szovjet kormány javaslatát és tegyenek hathatós intézkedéseket a leszerelésért, a béke megteremtéséért. A fiatalok pedig tekintsék április 24-ét a csúcstalálkozó előestéjének. Gyűléseken, tüntetéseken juttassák kifejezésre az ifjúság békevágyát, követeljék, hogy a nagyhatalmak egyezzenek meg, s teremtsék meg az alkotó békét. A DÍVSZ felhívásának megfelelően a fiatalok világszerte készülnek a gyarmati ifjúság napjára. Christian Echard a továbbiakban elmondotta, hogy a DÍVSZ segíti az egyes gyarmati vagy félgyarmati országok fiataljait. A legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésen például elhatározták, hogy Agadirban, a földrengés áldozatává lett városban önkéntes nemzetközi munkatábort alakítanak és felépítik az ifjúság városát. A szocialista országokban — köztük Magyarországon is — számos gyarmati ország fia tanul ösztön díjjal. A DÍVSZ további terveiről szólva Christian Echard elmondotta, hogy 1961-ben Moszkvában megrendezik a világifjúság fórumát, ahol az egyes országok ifjúsági vezetői találkoznak majd. U- gyancsak 1961-ben megrendezik a második afrikai világifjúsági találkozót. (MTI) Szovjet tengerészek megmentettek egy görög utasszállító hajót Odessza (TASZSZ) Április 17-én Odessza közelében 250 svéd turistával zátonyra futott a Kriti görög utasszállító hajó. Szovjet tengerészek rendkívontatták el a zátonyról a görög hajót, amelynek utasait a Ko- tovszkij szovjet Diesel-motoros hajó vette fel. A görög hajó szerdán megérkezett az odesszai klkövüí nehéz körülmények között i rőbe (MTI) Leninnel 1909 januárjában írta: llja Erenburg Ezek a sorok V. I. Leninnel való találkozásomról szólnak. A részlet „Évek, emberek, élet” című könyvemből való, amelyen most dolgozom. A bolsevik csoport az Avenue d’Orleans kávéházában gyüleketóságok azzal a céllal, hogy szá- , zett. A kávéház első emeletén egy mukra kedvező eredményeket érjenek el a nemzetgyűlési választásokon, börtönben tartják a laoszi hazafias mozgalom vezetőit, féktelen terrort alkalmaznak a mozgalommal szemben. Ez a genfi és a vietianei egyezménynek Francia—nyugatnémet katonai megállapodást kötnek Párizs (MTI) A francia polgári sajtóban szerdán este jelentek meg az első beismerések azokról a tárgyalásokról, amelyek rövid időn belül francia—nyugatnémet katonai megállapodás megkötésére vezetnek. A megállapodás szerint—a Le Monde ös a France Soir siet leszögezni — „a nyugatnémet légihaderő csupán használhatja” Cognac és Istres légitámaszpontjait, azok azonban „francia parancsnokság alatt maradnak”. kis terem volt, amit párizsi szokás szerint díjtalanul bocsátottak a vendégek rendelkezésére — csak a kávé vagy a sör árát kellett megfizetni. Mi az elsők között érkeztünk. Megkérdeztem Szavcsenkótol, mit, rendeljek, s ő így válaszolt: „Gránátalmabort. Itt mindenki azt iszik”... Csakugyan, mindnyájunknak émelyítően édes, világos vörös színű szirupot szolgáltak fel, s hozzá szódát adtak. Csak Lenin rendelt egy korsó sört. Harmincán gyűltünk össte, de én csak Lenint néztem. Keményített állógalléros sötét öltöny volt rajta; nagyon korrekt benyomást keltett. Nem emlékszem, miről beszélt, de — meglehetősen merész fickó lévén — szót kértem és valamivel kapcsolatban szembeszálltam vele. Nagyon szelíden válaszolt, nem szidott, csak magyarázott — ezí nem is értettem... Ljudmilla rögtön megjegyezte, hogy ostobán cselekedtem. Amikor a gyűlés véget ért, Vlagyi- imirr Iljics odajött hozzám: 1 „Moszkvából való?,-” Elmagyaráztam neki, hogy a múlt év januárjáig dolgoztam a moszkvai szervezetben, azután letartóztattak. Poltavában próbáltam elhe- lyezkedni, ott kutattam fel az elvtársakat. Lenin kérte, hogy keressem fel őt. Sikerült megtalálnom a Mon- ceau-park melletti utcácskában álló házat (most utánajártam — ez volt a Bonnier utca). Sokáig álltam az ajtóban, haboztam, hogy csengessek-e; korábbi bátorságomnak már nyoma sem volt. Nagyezsda Konsztanyinovna nyitott ajtót. Lenin éppen dolgozott; hosszú papírlap fölé hajolva írt az asztalnál; néha picit hunyorgott. Beszámoltam neki a diákszervezet ■ feloszlatásáról, „Az egységes párt két éve” című cikkről (ezt a cikket én írtam és letartóztatásomkor a rendőrség elkobozta), a poltavai helyzetről. Figyelmesen végighallgatott, olykor alig észrevehetően elmosolyodott; úgy é- reztem, kitalálja, hogy még tejfelesszájú vagyok és ez nagyon •megzavarta gondolataimat. Elmondtam, hogy emlékezetből tudom a címeket, ahová lapokat kell küldeni. Nagyezsda Konsztantyi- nova azután feljegyezte a címeket. Már távozni akartam, de Vlagyimir Iljics még tartóztatott; Hkérdezett, milyen hangulat uralkodik az ifjúság körében, melyik iró műveit olvassák legtöbben, népszerűek-e a „Znanyija” című kiadványok, milyen színdarabokat láttam Moszkvában — Kors- nál, a Művészet Színházban. Föl- alá járkál a szobában, én pedig egy széken üldögéltem. Nagyezsda Konsztantyinovna megjegyezte, hogy illene már ebédelni; rájöttem, hogy kissé sokáig maradtam, de nem engedtek el, megvendégeltek. Valósággal bámulatba ejtett a rend — a könyvek szép sorjában álltak a polcon, Vlagyimir Iljics íróasztalán nem volt semmi szétdobálva, semmi sem hasonlított itt moszkvai elvtársaim szobáihoz, sem ahhoz a lakáshoz, ahol Szavcsenko és Ljudmilla lakott. Vlagyimir Iljics többször elismételte Nagyezsda Konsztantyinovnának: „Lám csak, egyenesen onnan jött... Ismeri, hogyan él az ifjúság’’.., Lenin feje valósággal lenyűgözött. Még 15 évvel később is emlékeztem rá, amikor Lenin már a ravatalon feküdt. Sokáig néztem ezt a nem mindennapi koponyát: nem anatómiai, hanem architek- turális gondolatokat ébresztett bennem. (Evekkel Lenin halála után kezembe kerültek N. K. Krupszkaja emlékezései. Nagyezsda Konsztantyinovna leírta, hogy Lenin elolvasta első regényemet. „Tudod, a Borzas llja írta (ez volt Erenburg fedőneve) — mondta diadalittas hangon. — Igazán jól sikerült.” 1909 eljén jártam Vlagyimir Iljicsnél; s nem tudtam, hogy gondolatban megint vele beszélgettem kevéssel halála előtt, 1922-
