Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-22 / 94. szám

Testvéri üdvözlet a szabadságukért és függetleaségükért harcoló gyarmati népeknek! Lemondott a dél-koreai kormány Legújabb jelentések Szöulból Szöul (MTI) Nyugati hírügynökségek egybe­hangzó jelentése szerint a dél­koreai kormány csütörtökön dél­előtt benyújtotta lemondását Li Szín Man elnöknek. Két és fél órával a kormány le­mondása után hivatalos közle­ményben bejelentették, hogy Li Szín Man a lemondást elfogadta. Közölték továbbá, -hogy három más magasrangú kormánytisztvi­selő — köztük a tájékoztatási hi­vatal igazgatója és a kormány hi­vatalos szóvivője — is lemondott. Mint az AP szöuli tudósítója rá­mutat, a kormány lemondása nem keltett meglepetést és a csütörtök reggeli szöuli lapok — bár akkor még a hivatalos közlemény nem volt ismeretes — befejezett tény­ként adtak hírt a kabinet lemon­dásáról. Az amerikai hírügynök­ség hírmagyarázata úgy véli, hogy a kormány lemondása nem lesz elegendő és meg kellene kísérelni, hogy refornj-ígére- tekkel csillapítsák le a kedé­lyeket Dél-Koreában. Egy másik AP-tudósítás szerint Li Szín Man állítólag „nagyobb koncepciójú” politikusokat keres az új kormányba. Az AP úgy ál­lítja be a dolgot, hogy a lemon­dott kormány tagjainak többsége a gyűlölt és a március 15-i válasz­tásokon csalással megválasztott, de még hivatalba nem lépett Li Ki Pong alelnök hívének számít. A kormány — nyilván azzal a szándékkal, hogy a tömegek jo­gos haragját Li Szin Manról el­terelje — lemondását bejelentő közleményében „sajnálkozását fe­jezi ki” az elmúlt napok vérontá­sáért és hangoztatja, „elmulasztot­tuk támogatni a végrehajtó hata­lom fejét (értsd Li Szin Mant) és megfelelően szolgálni a népet.” Az UPI jelentette, hogy Jón Csang alelnök — akit ugyan a március 15-i választásokon nem választottak újra, de akinek man­dátuma csak augusztusban jár le — sajtóértekezleten hangsúlyozta, a kormány lemondása nem elég a közvélemény felháborodásának le­csillapítására. Az alelnök ismét követelte, hogy tartsanak új választáso­kat. Szerinte ez megoldhatná a válságot. .Nyugati hírügynökségek jelen­tései szerint csütörtökön délelőtt továbbra is igen erős rendőri és katonai járőrök cirkáltak Szöul utcáin. A közbiztonsági csapatok további letartóztatásokat hajtot­tak végre. A Reuter szerint hivatalos köz­lemény jelentette be, hogy a már­cius 15-i elnökválasztások ellen lezajlott tüntetés nyomán kelet­kezett összetűzésekben 115-en éle­tüket veszítették és 777-en meg­sebesültek. Nyugati hírügynöksé­gek a halottak számát jóval több­re becsülik. Az ADN rámutat tudósításában, hogy a liszinmanista hatóságok vadállati terrorja egyáltalán nem törte meg a dél-koreai főváros la­kosságának harci elszántságát. Mint az AFP jelenti, a főváros­tól északra húzódó dombokon tün­tetők fegyveres csoportjai tovább­ra is kitartanak a barrikádok mö­gött. Időnként puskalövések hall­hatók. MOSZKVA A Komszomolszkaja Pravda ír­ja: A dél-koreai népfelháborodás ítéletet mond a megbukott ame­rikai politika fölött nemcsak Dél- Koreában, hanem Tajvanon, Dél- Vietnamban és több niás olyan országban is, amelynek kormánya j mostani dél-koreai eseményekhez az amerikai „tanácsadók” utasí­tásait követi. Sok nyugati politikai szemleíró — mutat rá ezután a lap — azok­nak az antidemokratikus módsze­reknek következményeként igyek­szik feltüntetni a liszinmanista- ellenes megmozdulásokat, amelye­ket a hatóságok a március 15-i választásokon alkalmaztak. Ezek a módszerek azonban csak a lö­kést adták a népfelháborodás ki­robbantásához. Munkanélküliség, gazdasági hanyatlás, a kormá­nyon lévő liberális párt militaris­ta politikája, szembeszegülés a ko­reai kérdés békés rendezését és az amerikai csapatok kivonását kö­vetelő néptömegekkel — ezek azok a tényleges okok, amelyek a vezettek. WASHINGTON a CTK tudósítója jelenti, Mint a dél-koreai fejlemények miatt Washingtonban érzett bűntudatos „aggodalom és harag” abban a követelésben jut kifejezésre, hogy Eisenhower elnök mondja le jú­nius 22-ére tervezett dél-koreai látogatását. AUGUSTA Az AP jelentette, hogy az Au- gustában szabadságát töltő Eisen­hower elnök állandó érintkezés­ben áll Her tér külügyminiszter­rel és a külügyminisztériummal. Az elnököt a dél-koreai fejlemé­nyek minden újjabb mozzanatáról tájékoztatják. (MTI) A kínai—indiai tárgyai ásókról Rangun. (Üj-Kína.) A New Ti­mes című burmai lap szerdai szá­mában örömmel üdvözölte a kí­nai—indiai tárgyalásokat és azt a reményét fejezte ki, hogy a két ország határvitája mielőbb ren­deződik. Rámutatott, hogy Ázsia minden békeszerető népének elis­meréssel kell adóznia Kínának, a- miért hajlandó józanul megtár­gyalni a határvitát. Szovjet jegyzék Nagy-BritanniáEioz a laoszi választásokkal kapcsolatban Moszkva (TASZSZ) újabb megsértését és az indo-ki­A szovjet külügyminisztérium jegyzéket juttatott el Nagy-Bri- tannia moszkvai nagykövetségé­hez. A szovjet kormány kifejezi azt a reményét, hogy Nagy-Bri- tannia kormánya módosítja ko­rábbi álláspontját és beleegyezik, hogy Nagy-Britannia és a Szov­jetunió — az indo-kínai helyzettel foglalkozó genfi tanácskozás két elnöke — együttesen szólítsa fel a laoszi kormányt: tartsa be a Laoszról szóló genfi egyezménye­ket és működjék együtt a laoszi nemzetközi ellenőrző bizottság­gal. A jegyzék megállapítja, hogy azok a megokolások, amelyekkel Nagy-Britannia kormánya állás­pontját igazolja, nem állnak össz­hangban a tanácskozás elnökeinek ama kötelezettségével, hogy elő­segítik a laoszi biztonság és béke alapjául szolgáló genfi egyezmé­nyek megvalósítását. A laoszi ba­rmi feszültség fokozását jelenti. Ilyen körülmények között Nagy- Britannia kormányának döntése egy értelmű azok támogatásával, akik a Patet Lao-mozgalom volt részvevőivel szemben fellépve a mostani választási hadjárat ide­jén tovább fokozzák a Laosz és lndo-Kina nemzeti egységét és békéjét fenyegető veszélyt. (MTI) Világszerte megiinneplik a gyarmati ifjúság napját Christian Echard, a DÍVSZ főtitkára a gyarmati ifjúság nap­járól, valamint a szövetség további terveiről nyilatkozott az MTI munkatársának. — A fiatalok 1956 óta világszerte minden évben megünnep- lik április 24-én, a gyarmati ifjúság napját — mondotta. — A közelmúltban Conakry ban, Guinea fővárosában megtartott végre­hajtó bizottsági ülésen megállapították, hogy az afrikai országok­nak mintegy kétharmada már felszabadult az imperialista elnyo­más alól. A még gyarmati sorban sínylődő államok többségében az ifjúság az idősebb nemzedékkel együtt kemény harcokat vív a szabadságért. Ezek a megváltozott nemzetközi viszonyok tükröződ­nek a DÍVSZ munkájában is. A felszabadult országok ifjúságának legfontosabb feladata, hogy megszervezze a gazdasági építőmunkát és olyan hazát teremtsen, ahol nyugodtan, békében a többi népek­kel barátságban, boldogan élhet. A még gyarmati sorban élő fiata­lok folytatják az imperialisták ellen megkezdett harcukat, mind­addig, amíg ki nem vívták függetl enségüket. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség, amely fennállása óta szakadatlanul küzd az imperialista elnyomás ellen, a Conakryban megtartott végrehajtó bizottsági ülésen határozatot fogadott el és felhívással fordult minden ország kormányához: fogadják el a szovjet kormány javaslatát és tegyenek hathatós intézkedéseket a leszerelésért, a béke megteremtéséért. A fiatalok pedig tekintsék április 24-ét a csúcstalálkozó előestéjének. Gyűléseken, tüntetése­ken juttassák kifejezésre az ifjúság békevágyát, követeljék, hogy a nagyhatalmak egyezzenek meg, s teremtsék meg az alkotó békét. A DÍVSZ felhívásának megfelelően a fiatalok világszerte ké­szülnek a gyarmati ifjúság napjára. Christian Echard a továbbiakban elmondotta, hogy a DÍVSZ segíti az egyes gyarmati vagy félgyarmati országok fiataljait. A legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésen például elhatározták, hogy Agadirban, a földrengés áldozatává lett városban önkéntes nem­zetközi munkatábort alakítanak és felépítik az ifjúság városát. A szocialista országokban — köztük Magyarországon is — számos gyarmati ország fia tanul ösztön díjjal. A DÍVSZ további terveiről szólva Christian Echard elmondot­ta, hogy 1961-ben Moszkvában megrendezik a világifjúság fóru­mát, ahol az egyes országok ifjúsági vezetői találkoznak majd. U- gyancsak 1961-ben megrendezik a második afrikai világifjúsági találkozót. (MTI) Szovjet tengerészek megmentettek egy görög utasszállító hajót Odessza (TASZSZ) Április 17-én Odessza közelé­ben 250 svéd turistával zátonyra futott a Kriti görög utasszállító hajó. Szovjet tengerészek rendkí­vontatták el a zátonyról a görög hajót, amelynek utasait a Ko- tovszkij szovjet Diesel-motoros hajó vette fel. A görög hajó szer­dán megérkezett az odesszai klkö­vüí nehéz körülmények között i rőbe (MTI) Leninnel 1909 januárjában írta: llja Erenburg Ezek a sorok V. I. Leninnel való találkozásomról szólnak. A részlet „Évek, emberek, élet” című könyvemből való, amelyen most dolgozom. A bolsevik csoport az Avenue d’Orleans kávéházában gyüleke­tóságok azzal a céllal, hogy szá- , zett. A kávéház első emeletén egy mukra kedvező eredményeket ér­jenek el a nemzetgyűlési válasz­tásokon, börtönben tartják a lao­szi hazafias mozgalom vezetőit, féktelen terrort alkalmaznak a mozgalommal szemben. Ez a genfi és a vietianei egyezménynek Francia—nyugatnémet katonai megállapodást kötnek Párizs (MTI) A francia polgári sajtóban szer­dán este jelentek meg az első beis­merések azokról a tárgyalásokról, amelyek rövid időn belül fran­cia—nyugatnémet katonai megál­lapodás megkötésére vezetnek. A megállapodás szerint—a Le Monde ös a France Soir siet leszögezni — „a nyugatnémet légihaderő csupán használhatja” Cognac és Istres légitámaszpontjait, azok azonban „francia parancsnokság alatt maradnak”. kis terem volt, amit párizsi szo­kás szerint díjtalanul bocsátottak a vendégek rendelkezésére — csak a kávé vagy a sör árát kel­lett megfizetni. Mi az elsők kö­zött érkeztünk. Megkérdeztem Szavcsenkótol, mit, rendeljek, s ő így válaszolt: „Gránátalmabort. Itt mindenki azt iszik”... Csak­ugyan, mindnyájunknak émelyí­tően édes, világos vörös színű szirupot szolgáltak fel, s hozzá szódát adtak. Csak Lenin rendelt egy korsó sört. Harmincán gyűltünk össte, de én csak Lenint néztem. Keményí­tett állógalléros sötét öltöny volt rajta; nagyon korrekt benyomást keltett. Nem emlékszem, miről be­szélt, de — meglehetősen merész fickó lévén — szót kértem és va­lamivel kapcsolatban szembeszáll­tam vele. Nagyon szelíden vála­szolt, nem szidott, csak magyará­zott — ezí nem is értettem... Ljudmilla rögtön megjegyezte, hogy ostobán cselekedtem. Ami­kor a gyűlés véget ért, Vlagyi- imirr Iljics odajött hozzám: 1 „Moszkvából való?,-” Elmagya­ráztam neki, hogy a múlt év ja­nuárjáig dolgoztam a moszkvai szervezetben, azután letartóztat­tak. Poltavában próbáltam elhe- lyezkedni, ott kutattam fel az elvtársakat. Lenin kérte, hogy ke­ressem fel őt. Sikerült megtalálnom a Mon- ceau-park melletti utcácskában álló házat (most utánajártam — ez volt a Bonnier utca). Sokáig álltam az ajtóban, haboztam, hogy csengessek-e; korábbi bá­torságomnak már nyoma sem volt. Nagyezsda Konsztanyinovna nyitott ajtót. Lenin éppen dolgo­zott; hosszú papírlap fölé hajolva írt az asztalnál; néha picit hu­nyorgott. Beszámoltam neki a diákszerve­zet ■ feloszlatásáról, „Az egységes párt két éve” című cikkről (ezt a cikket én írtam és letartóztatá­somkor a rendőrség elkobozta), a poltavai helyzetről. Figyelmesen végighallgatott, olykor alig észre­vehetően elmosolyodott; úgy é- reztem, kitalálja, hogy még tejfe­lesszájú vagyok és ez nagyon •megzavarta gondolataimat. El­mondtam, hogy emlékezetből tu­dom a címeket, ahová lapokat kell küldeni. Nagyezsda Konsztantyi- nova azután feljegyezte a címe­ket. Már távozni akartam, de Vlagyimir Iljics még tartóztatott; Hkérdezett, milyen hangulat ural­kodik az ifjúság körében, melyik iró műveit olvassák legtöbben, népszerűek-e a „Znanyija” című kiadványok, milyen színdarabo­kat láttam Moszkvában — Kors- nál, a Művészet Színházban. Föl- alá járkál a szobában, én pedig egy széken üldögéltem. Nagyezs­da Konsztantyinovna megjegyez­te, hogy illene már ebédelni; rá­jöttem, hogy kissé sokáig marad­tam, de nem engedtek el, meg­vendégeltek. Valósággal bámulat­ba ejtett a rend — a könyvek szép sorjában álltak a polcon, Vlagyi­mir Iljics íróasztalán nem volt semmi szétdobálva, semmi sem hasonlított itt moszkvai elvtársa­im szobáihoz, sem ahhoz a lakás­hoz, ahol Szavcsenko és Ljudmil­la lakott. Vlagyimir Iljics többször elismételte Nagyezsda Konsztantyinovnának: „Lám csak, egyenesen onnan jött... Ismeri, hogyan él az ifjúság’’.., Lenin feje valósággal lenyűgö­zött. Még 15 évvel később is em­lékeztem rá, amikor Lenin már a ravatalon feküdt. Sokáig néztem ezt a nem mindennapi koponyát: nem anatómiai, hanem architek- turális gondolatokat ébresztett bennem. (Evekkel Lenin halála után ke­zembe kerültek N. K. Krupszkaja emlékezései. Nagyezsda Konsz­tantyinovna leírta, hogy Lenin el­olvasta első regényemet. „Tudod, a Borzas llja írta (ez volt Eren­burg fedőneve) — mondta diadal­ittas hangon. — Igazán jól sike­rült.” 1909 eljén jártam Vlagyi­mir Iljicsnél; s nem tudtam, hogy gondolatban megint vele beszél­gettem kevéssel halála előtt, 1922-

Next

/
Thumbnails
Contents