Békés Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-15 / 63. szám
1980. március 15., kedd fi ÉP ÚJ SÄ G 3 Tudják, miért teszik /?hcU tegykelüttk TJgy igaz, hogy az embert nemcsak a társadalom írott és íratlan, szabályai kötik, hanem szavuk is. „Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó” — tartja a közmondás, és ez különösen akkor jelentős, ha nem magánügyről van szó. Mert mit is érnek az olyan szavak, melyek elpuffogta- tása közben kavart por elütése után ott marad csupaszon, tett nélkül az ígéret. Igaz, ma már egyre kevesebb az ilyen példa Inkább találkozunk olyan létesítményekkel, eredményekkel, melyekben megtalálhatjuk a szó és a tett egységét. Ilyen eredményeket láthattunk a minap a Békéscsabai Pamutszövőben is. A gyár előtti kis „korzón” körben táblák, s azokon nevek, számok, emberek munkája. Az „élenjárók” felírás alatt tíz-tizenöt név. Korcsok Jánosné februári tervteljesítése 111,6 százalék, munkájának minősége 100 százalék, Jelenka Jánosné 109,4, Mikulad Emilia 108,7, Viczián Dóra 105,1 százalékra teljesítette tervét. A minőség természetesen száz százalék. Tartják szavukat. Amit vállaltak, eddig teljesítették. Ez nem új dolog a gyár életében, hiszen... A mikor csaknem egy évvel ezelőtt megjelent a párt márciusi határozata és abban a nagyobb célok elérését ajánlotta, a Pamutszövőben dolgozó munkásokban is megmozdult valami. Valami, ami lendítője, sarkallója lett a munkának. „Keresetünk egyre több. Nyereségrészesedést kaptunk. Jobban élünk. Amit a párt tett, az nekünk volt jó. Most sem akart mást, csak jót” — mondták és követték a párt szó és tett egységét minden ténykedésében bebizonyító politikáját. Vállalták a cél megvalósítását jelentő nagyobb feladatok teljesítését. Amikor pedig a párt kongresszusának tiszteletére szinte gombamódra terjedt el a szocialista munkaverseny, a gyár asz- szonyai, lányai sem maradtak el. Alig fejezték be a versenyt, máris újat kezdeményeztek. Még a múlt év decemberében, amikor az éves terv teljesítéséért is tenni kellett egyet s mást, arról beszélgettek, hogy mindazt, amit élvezhetnek, ami jó, az életet, a munkakörülményt és sok mást egy történelmi napnak, s az akkor történt fordulatnak köszönhetik. — Folytassuk tovább a versenyt — mondták és a megkezdett lendületet folytatva léptek át az új esztendőbe. Versenyeztek tovább. Többet, jobbat akartak adni, többet, jobbat akartak kapni! Olyan eredményeket értek el, amire a gyár történetében nem volt példa. A januári tervet öt tized százalékkal, a minőséget 1 százalékkal, feb- rurábain pedig a tervet már 9, a minőséget 3,3 százalékkal teljesítették túl. Ua úgy tájékozatlanul jár köz. tűk az idegen, szinte el sem tudja képzelni, hogy a ködszerűen párás levegőben, a csattogó gépek között szorgoskodó, törékeny asz- szonyok és lányok keze munkája nyomán 100 százalékos eredmények születhetnek. Persze nem volt ez így mindig. — Hogy miért vagyok versenyben?... Nem, nem azért, mert mások is. Tudja, olyan jó érzés, amikor leírjuk azt, hogy Viczián Dóra 100 százalékos munkás. Olyan más most minden. Már tíz éve dolgozom itt, de ilyen kedvvel soha... Hogy mi az oka? Talán az is, hogy többet kapok, de emellett valami belülről, valami olyan érzés, ami... Nem, nem tudom megmagyarázni. És Viczián Dóra csak egy a 600 közül, akik valamennyien, általuk szinte megmagyarázhatatlan okok miatt nap mint nap újabb siker alkotói. Tudják, érzik, de néha szavakba nem tudják önteni azt, hogy az a „belülről”, az az ..érzés” a jelen és a még jobb jövőbe vetett bizalom szülötte. Felszabadulásunk 15. évfordulójának tiszteletére nem „csak azért” versenyeznek, hanem tudják, hogy az, amit elérnek az anyagi többleten kívül, közvetve mind- annyiuk hasznára válik. A becsvágy, amely az eredmények eléréséért bennük él, a rugója, mozgatója mindennapi ténykedésüknek. Egy új társadalom új emberei ők, akik, ha kell, olyan eredmények produkálására is képesek, amit elképzelhetetlennek tartottak. Száz százalékos minőséggel dolgozó munkás alig-alig akadt volna, s ma már 10—15 név olvasható a táblán, akik a terv teljesítése mellett minőségben is teljeset, a legjobbat adják. S mindezt nem a havonként vagy a negyedévenként kapott 100—200 forintért. Nem csak azért. — A sok jót, amit kaptunk eddig, most megköszönjük. Adott szavunk fogadalom, s ezt álljuk is — mondták. A kongresszusi verseny után tő. rétién lendülettel dolgoztak, s egy újabb versenyszakasz, a felszabadulás tiszteletére kezdeményezett szakasz vége felé közelednek. Eredményeik méltóak a történelmi nap emlékéhez. Sikert sikerre halmoznak, de nincs megállás. Április 4-e után újabb szakaszt kezdenek alkotmányunk ünnepére, majd november 7. tiszteletére. J^assan-lassan elül a zaj, a gépek ijesztő csattogása. Viczián Dóra, Jelenka Jánosné és a többiek azonban dolgoznak tovább. Az utcáról visszanézve, ott áll a versenytábla, s rajta nagy betűkkel: március 9-én a Guska- parti tervét 103,1, a minőséget 97,8 százalékra teljesítette. Igen, ezeket az embereket köti az adott szó, s a fekete táblára rásütő napfénytől vakítóan fehérlenek a nevek és a számok. Majnár József Bízzunk Egy évvel ezelőtt a kishitűek még azt mondták: ha a kis- és középparasztok a régi termelőszövetkezeti tagok kézé lépnek, baj lesz. Mert ezek az emberek — mondták — nem törődnek majd a több év alatt gyarapítóit közös vagyonnal, a jószágállománnyal és a különböző sokat érő felszerelésekkel. Akik ezt mondogatták — ma már az élet bizonyítja — item volt igazuk. De azt is nyugodtan mondhatjuk, hogy ezek az emberek nem ismerték a parasztembereket. Az utóbbi napokban több községben jártunk. Jó volt hallani a termelőszövetkezetek és a községek vezetőitől — és ez rácáfol a kishitűekre —, hogy a decemberben és ez év januárjában termelőszövetkezeti tagokká lett kis- és középparasztok legtöbbje már február közepén az elnökök, a brigádvezetők elé álltak: feladatot, munkát kértek. De ami minden szónál jobban bizonyítja ezeknek a parasztembereknek tettre készségét, akaraterejét: az első lehetőségeket megragadva munkához is láttak a nagy családban. Méghozzá nem is akárhogyan. Három■ nappal ezelőtt Pataki István elvtárs, a párt békési községi bizottságának titkára az egyik termelőszövetkezetbe belépett kis- és középparasztok példáját említette. Az általa elmondott rövid, de annál inkább sokatmondó példa egy esős február végi napon történt. A termelőszövetkezetnek a vasútállomásra műtrágya érkezett. Ezt megtudták a szövetkezet tagjai. Az eső szaporán permetezte a fölbennük det. Éppen a központban tartózkodott több új tsz-tag, a legtöbben középparasztok, akik a múlt év decemberében még egyéni gazdaságukban szorgoskodtak. A műtrágya megérkezésének hallatára valamennyien máris indultak az istállóba a lovakért. Az elnök hiába mondta, hogy ráérnek holnap is kiszállítani a műtrágyát az állomásról, annál is inkább, mert esik az eső. ök azonban nem tágítottak, hanem útnak indultak. Amikor a műtrágyával a szekereket megrakták az eső még nem áll el. S ezek az új tsz-tagok, a nemrég még egyénileg gazdálkodó paraszt- emberek, anélkül, hogy valaki is mondta volna nekik, pokrócokkal, de némelyik saját kabátjával takarta le a műtrágyát. Ügy mint annak idején az egyéni tulajdonukat képező értéket. Csak egy példa ez a megyéből, a megannyi közül, amivel a közöshöz, a nagycsaládhoz, az újhoz való ragaszkodásukat bizonyították, úgy, hogy e cselekedetükből egynémelyig régi termelőszövetkezeti tag is példát vehet. De valami mást is jelez ez a békési példa, s az, hogy a két hónappal ezelőtt a nagyüzemi gazdálkodás útját választott parasztemberek már hetek óta a szövetkezetben szorgoskodnak. Azt jelenti ez, hogy jobban kell bízni ezekben a gazdálkodni tudó és gazdag élettapasztalatokkal rendelkező emberekben. Hiszen a legtöbben olyanok ők, akiknek a szíve nem engedné, s a kezük pedig nem tudná azt tenni, ami rossz. Balkus Imre Több mint egymillió forint nyereséggel zárta az 1959-es évet az endrődi fmsz 24 millió forintos beruházással épül a békésszentandrási vízgazdálkodási társulat öntözőrendszere Békésszentandrás 13 ezer holdas j A legutóbbi közgyűlésen a tárhatárát csaknem teljesen körül- ^ suiat elhatározta, hogy három év öleli a bővizű Kőrös. Szomszédságukban, a Holt-Körös, partján gazdálkodó Szarvasi öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet kísérleti gazdaságában évek óta csaknem 100 százalékkal magasabb termésátlagot érnek el cualatt 24 millió forintos beruházással 3500 holdat kapcsolnak be az öntözéses gazdálkodásba s az elkövetkező években a határ más részeire is kiterjesztik a.csatorna- hálózatot. Nem kis dolog egyenletes lépést tartani a fejlődéssel, pláne úgy nem, ha a fejlődéssel egy időben a termelést is növelni kell. Éppen ezért örvendetes: az endrődi fmsz munkáját vizsgálva, azt állapíthatjuk meg: itt ez a két fontos tényező párosult. Az utóbbi éveket figyelembe véve, még olyan szép eredménnyel nem zárt a szövetkezet, mint 1959-ben. A betervezett 676 700 forint nyereség helyett több mint egymillió-százezer forintot ért el. így az fmsz eredménytervét 102,5 százalékra teljesítette, ami igen jelentős, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a múlt év elején a termelői árak és a haszonkulcsok rendezése so- rán a kereskedelmi árrések csökkentek. Az újabb rendelkezések szerint magasabb értékcsökkentést kellett az állóeszközök után is elszámolni. Sőt ezt követően a saját kezelésbe vett és állami tulajdonban lévő épületek után is értékcsökkentést számolt el a szövetkezet. És még több hasonló tényező befolyásolta a szövetkezet jövedelmezőségét. Mindezektől eltekintve, a múlt évi felosztható nyereség 723 278 forintot tesz ki. Ebből az összegből a szövetkezet több mint 100 ezer forintot fizet ki tagjainak a részjegyek után, illetve ad vásárlási és értékesítési visszatérítés címén. Ha a falu ellátottságát szemügyre vesszük, megállapíthatjuk, korrépából, szálas- és abraktakar- ................................................................hogy egyes, az országosan is hlm ányból öntözéses módszerrel. A{' ......................................... j ó eredmények láttán tavaly nyá- J mint a gyermek az el- ron 415 gazda vízgazdálkodási ? »a társulatot alakított Békésszent- andráson azzal a céllal, hogy idejében gondoskodnak a kártékony belvíz levezetéséről és pár év a- latt 3500 holdon öntözéses gazdálkodásra rendezkednek be. A Horga és Gödénylaposi dűlőben augusztusban meg is kezdték a gátépítést. Békésszentandrás azóta termelőszövetkezeti községgé fejlődött. A vízgazdálkodási társulat tagjai most már mint a nagyüzemi gazdálkodás hívei még nagyobb lelkesedéssel dolgoznak a terv megvalósításáért. Jelenleg 54 kubikos építi a gátakat. Eddig elkészült így kilométernyi főcsatorna és 1,2 kilométernyi keskenyebb szelvényű öntözőcsatorna. A nagy áblák kialakítása tervmódosításokat igényel, de a November 7 [’ermelőszövetkezet már ez évsen hasznosítja 170 holdon a Köös vizét. Legnagyobb területen a| dolgozni... és így ávos csörgedeztető öntöző mód-f vább. zert alkalmazzák, amihez komoly egítséget nyújtanak a szarvasi :utatók. ső tanítási napon, olyan tájékozatlanul, félénken topognak az eperjes- pusztaiak a közösben. Üj tag mindenki, január derekán léptek be és csatlakoztak az Aranykalász Tsz-hez. Azóta nem sok történt. Két gyűlés a faluban, favágás, és várokozás. S a tétlenségben néha gonosz dolgok születnek. Működésbe léptek a „helyi rádióadók”. Ezek mondják be, hogy lebélyegzik a pénzt, hogy a takarékbetéteket lefoglalják a tsz fejlesztésére. Hogy senki sem dolgozhat a tanyája körül, elzavarják a népet a legmesz- szebbre eső földekre toÉppen a legjobbkor jött a hír, hogy gyűlés lesz megint, most csak Az első lépések olyan figyelmesen az eperjesi üzemegység részére. — No most legalább megtudjuk az igazat — mondogatták az emberek, míg a tetthelyre ballagtak. Igaz, hogy kissé soká tartott az út, három, de hat kilométert is le kellett egynek- egynek gyalogolni, míg beértek az újkígyóst iskolába, Holott van Eperjesen is iskola jó nagy tanteremmel. így hát csaik a fele jött el a meghívottaknak, akik nagy érdeklődéssel hallgatták Pallér István agronómus ismertetését a rendkívül előnyös állathízlalási akcióról. — Hát ez nagyon jó lenne, ha igaz lenne .. . így elmélkedik hangosan egy nagyon ifjú tag. — Mert hát az emberek azt mondj ák._ — Tőlem kérdezzenek meg mindent, ami a munkára, fizetésre vonatkozik — vágja el a szavát Pallér agronómus. És mindig a valóságot és mindig ugyanazt mondom, akárki és akárhányszor kérdi. Az okvetetlenkedők elhallgatnak. Komoly kérdések merülnek fel, megvitatják az egyes munkákért járó munkaegységet, lassan eggyé forraszt mindenkit a közös érdek. A két „dömping” növény, a földimogyoró és a dohány termesztésének fontosságáról beszél tovább az agronómus. Sok pénz kell az új háztartáshoz, úgy kell most gazdálkodni, hogy be is tudjanak rendezkedni az „új párok”. A 80 éves Kati néni Jánycikkek kivételével a kereske- hall-*delmi hálózat Endrődön ki tudta gatja, mintha részt akar-1 elégíteni az igényeket. A burgonya na venni a munkában őjés az alma beszerzése okozott na- is_ tgyobb gondot, mert bár diszpoziszó kerül *c'° formájában próbált a szövetkezet hozzájutni, de sajnos a ke-I Rövidesen róla is és a többi öreg ről. Nyugdíj, háztáji, £ fejadag, betegség esetén kezelés, gyógyszer, no lám! A magára maradt öregnek nem kell már tanyáért-f óidért istápolót keresni... Nincs olyan hosszú, hogy vége ne volna — mondja a mondás, de reslethez viszonyítva, nagyon elenyésző mennyiséget szállítottak az illetékes szervek. Ezenkívül a cipőboltban a választékosságban is vannak még tennivalók, amit a szövetkezet vezetősége fokozatosan igyekszik megváltoztatni. Jelentős eredményt hozott az az intézkedés, melyet a szövetkezet igazgatósága a falu húsellátásáért tett a múlt évben. A hizlalda felügy látszik, itt reggelig?állításával, ha nem is teljesen, de se fogynának ki a kérdezni valóból. Az út is hosszú hazáig, van idó elmélkedni a kon. J megközelítőlen a vállalati kerettel [ együtt elegendőnek mondható. A szövetkezet hizlaldájából 265 serhallotta. ftést, mintegy 320 mázsa súlyban ♦ adtak el 1959-ben. A rémhír kétfejű sár- J jja a szövetkezet szervezeti fejkányának néhány fejétfiődését figyelemmel kísérjük, gyűlés. í megállapíthatjuk azt is, hogy ta- tavaszi ívaly 327 fővel növekedett a tagok munkák és az első zár-*sz£ma £s 24 660 forint részjegy kemár levágta a Reméljük. a számadás vele. örökre végez H. I.i f rült befizetésre {pénztárába. a szövetkezet Sztanyik Károly
