Békés Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-26 / 73. szám
2 NÉPÚJSÁG I960, március 26., szombat Ki barátságot és együttműködést kívánunk Franciaországgal — Hruscsov beszéde a párizsi városbizán — Hruscsov, a Szovjet Minisztertanács elnöke csütörtökön a párizsi városházáin beszédet mondott. — Párizsi törvényhatósági tanács igen tisztelt elnöke! Kedves párizsiak! — kezdte beszédét a szovjet kormányfő. — Csak második napja tartózkodunk Franciaországban, de már eddig is éreztük a francia nép vendégszeretetét és barátságát. Most először vagyok Párizsban. De van-e a világon valaki, aki e várost nem ismeri? Én is sokat olvastam és hallottam Párizsról és most úgy érzem, mintha régi jó ismerősei találkoznék. — Párizs Franciaország szíve. Mint a szivhez illik, ő adja meg az élet lüktető ritmusát az Önök j országa többi városának és falvai- i nak. A merész vállalkozások városa ez, amely nagy gondolkodó- : kát, kiváló tudósokat, tehetséges írókat, dolgukat igen jól értő munkásokat adott a világnak. Franciaország népe hozta létre Párizst, a világ egyik legnagyszerűbb városát, és örök dicsőséget szerzett e városnak munkájával és forradalmi hőstetteivel. — Nekünk, szovjet embereknek Párizs azért is kedves, mert éveken át itt élt és dolgozott V. I. Lenin, államunk nagy alapítója. Barátaim! Ismert költőnk, Vlagyimir Majakovszkij egy alkalommal a következőket mondta: „Párizsban szeretnék élni és meghalni, hogyha nem ismerném Moszkvát.” A költő ezekben a tömör szavakban fejezte ki Franciaország fővárosa iránti lelkesedését. A hazaszeretet azonban nagy emberi érzés. A franciák szeretik hazájukat, mi is szeretjük a mien két. A szovjet nép 1917-ben diadalra vitte a szocialista forradalmat és történelmileg rövid idő alatt hatalmas problémát oldott, meg: létrehozta a szocialista társadalmat és magabiztosan építi a kommunizmust. Ez az az út, amelyet népünk választott. Ezt az utat senkire nem erőltetjük. Mi azonban rajta | haladunk és szüntelenül ezen az úton fogunk járni. Több mint 40 éve határoztuk ezt el. Engedjék meg, hogy elmondjam önöknek, miként mennek a dolgok a mi hazánkban. Valószínűleg, ahogy á szputnyik és a lunyik szavakat ismerik, ismerik a „sze-1 miletka” orosz szót is. A Szov-j jetunió hétéves népgazdaságfejlesztési tervének fő feladata: a kommunizmus anyagi és műszaki alapjának megteremtése. A hétéves terv végére megkétszereződik az ipari termékek mennyisége. Meg kell jegyeznem, hogy 1959-ben csupán a terven felül gyártott ipari termékek mennyisége meghaladta a forradalom előtti Oroszország egész évi ipari termelését. 1959-ben a Szovjetunióban 60 millió tonna acélt termeltek, ami megközelítőleg azonos Anglia, Franciaország és Nyu. gat-Német ország együttes acéltermelésével. Nem kevésbé sikeresen fejlődik mezőgazdaságunk is. A hétéves terv a szovjet ember jólétének jelenténkeny emelését irányoza elő. Kormányunk nemrég elhatározta, hogy .10—12 év alatt jó lakást biztosít a Szovjetunió minden állampolgárának. — A szovjet állam rendkívül nagy figyelmet fordít a tudományok és a művészetek fejlesztésére. Egyedül Moszkvában 77 főiskola működik és a diákok száma majdnem 200 000. — Lehet-e kételkedni benne, hogy az az állam, az a kormány és az a nép. amely ilyen valóban példátlanul álló gazdasági építési terveket valósít meg. döntő érdekének tartja a háború megakadá- 1 lyozását? Én csak egyet kívánok hangsúlyozni: bolygónkon két társadalmi rendszer van, a kapitalista és a szoclalitea. Ezeknek egymás mellett kell élniük. Harmadik lehetőség nincs. A háború senkinek sem ígér semmi jót, különösen az atom-, a hidrogén- és a rakétafegyverek korszakában. E fegyverek alkalmazásénak következményei mögött eltörpülne mindaz, amit az emberiségnek a múlt világháborúi okoztak. A továbbikban N. Sz. Hruscsov a Szovjetunió általános és teljes leszerelési javaslatáról beszélt, majd így folytatta: — A halaszthatatlan nemzetközi problémák egyike, amelynek megoldása egyaránt fontos Franciaország és a Szovjetunió számára, a német kérdés. A Szovjetuniónak érdeke az európai béke fenntartása és ezért töbször Is rámutatott, hogy a német kérdés rendezésének útján fontos lépés lenne a békeszerződés megkötése j a két német állammal. Itt az Ide- ! je, hogy véget vessünk Európában a rendellenes helyzetnek, a Németországgal fenálló hadiállapotnak. A szovjet kormány nem azért tulajdonít nagy jelentőséget a né- í met kérdésnek, mert félünk a né- : met militarizmustól. Nincs szán- | dákomban bárkit is megfélemlítő- J ni, ámde az egész világ tudja, hogy szükség esetén mi a magunk erejéből is vissza tudunk rettenteni bármilyen agresszort. Ha mégis leleplezzük a német mili- tarizmust, ezt azért tesszük, mert az bizonyos körülmények között kalandokba bocsátkozhatok, és ehhez — egyáltalán nem kell nagy erővel rendelkeznie. A német mi- litarizmus a nemzetközi helyzet kiélezésére, a vitás és rendezetlen kérdések megoldásának elgán- csolására törekszik. Nem titkolom, nyugtalanságot kelt bennünk a fejét emelgető német militariz- mus iránt tanúsított törelmesség és — kivóltkép — annak támogatása. Nem lehet komolyain venni az olyasfajta bizonygatást, hogy ez más, mint a korábbi militari zmus és hogy ettől — nem kell tartanunk. A mostani körülmények között veszélyes álláspont a nyugatné-: met militarizmus támogatása. Az I 1870—71. évi háború, az első és a j második világháború óriási pusztítást hozott Franciaországnak. A j józan észjárásukról közismert franciák kétségtelenül jól tudják, honnan fenyegeti őket az igazi veszély. — Ha a múltban a köztársasági Franciaország szövetségre léphetett a cári Oroszországgal — folytatta N. Sz. Hruscsov —, akkor méginkább megvan az alap a baráti kapcsolatokra Franciaország és a Szovjetunió között, hiszen első napjától kezdve ez áll a szovjet hatalom zászlaján: békét és barátságot a népek között. Országaink szövetségét szükségessé teszik a közös érdekek, országaink földrajzi helyzete és az európai béke megvédése. A francia—orosz szövetség mindig elősegííette mindkét ország biztonságának e- rősödését. amikor viszont nem volt ilyen szövetség, ez a körülmény többször is károkat okozott mind a Szovjetunió, mind Franciaország nemzeti érdekeinek. Mi barátságot és együttműködést kívánunk Franciaországgal, de nem kívánunk éket verni az Önök országa és szövetségesei közé. Megértjük azokat a kapcsolatokat, amelyek Franciaországot az Egyesült Államokhoz és Angliához fűzik. Azt akarjuk, hogy a I Föld minden népe békében és barátságban éljen, mert nem lehet biztosítani a tartós békét az országok és elsősorban az összes nagyhatalmak baráti kapcsolatai nélkül. Szilárdan hisszük, hogy ez lehetséges, ha a népek tevékenyen fellépnek a béke biztosításáért. A francia és a szovjet népnek megvan minden lehetősége, hogy vállvetve együttesen építse a béke szép épületét. Engedjék meg kedves barátaim, hogy köszönetét mondjak önöknek franciaországi látogatásom alkalmával megmutatkozó kedvességükért és figyelmességükért, köszönetét mondjak azért a figyelmességért, amelyet itt a párizsi városháza falai között tanúsítottak irántam. Köszönetét szeretnék mondani Debré miniszterelnök úrnak és Cevraigne úrnak, a törvényhatósági tanács elnökének. Majdnem azt mondtam — a városi szovjet elnökének. Hazámban megszoktuk, hogy moszkvai szovjetet, leningrádi szovjetet mondunk. Nekem különösen tetszett, milyen melegséggel beszélt Cevraigne úr a gyönyörűszép Párizs városáról. Lehet, hogy egyes újságírók, amikor erről írnak, azt állítják majd hogy Hruscsov a párizsi városházán a maga rendszerét propagálta, önök természetesen megértik, hogy erről szó sincs. Tisztelt barátaim! önök szeretik Párizsukat, hazájukat — Franciaországot. Erről alkalmam volt meggyőződni rövid itt tartózkodásom alatt. De jöjjenek csak el hozzánk a Szovjetunióba, időzzenek egv keveset Moszkvában, Leningrédban, Kijevben. Bakuban és más szovjet városokban és meglátják, mennyire szeretik a mi embereink hazájukat, városaikat, gyönyörű fővárosukat — Moszkvát, s a saját államrendjü- ket. Én megértem az Önök érzelmeit, értsék meg önök is a mi érzelmeinket. El kell érnünk, hogy a saját városaink, a saját országunk iránt érzett szeretet ne o- kozza a népek ellenségeskedését, hanem ellenkezőleg, segítse elő a béke és barátság megszilárdulását a néoek között. Egyesítsük hát erőfeszítéseinket a béke mewőrzé- sére és megszilárdítására. Ha a Szovjetunió. Franciaország és más békeszerető államok összefognak a békéért vívott harcban, akkor gátat vetünk a háborúnak és semmilyen agresszor nem követhet el merényletet a népek békés élete ellen. Erőfeszítéseinket ne valamely nép, vagy ország, hanem az agresszió, a militarizmus és a re- eansizmus ellen egyesítsük. Ha valaki azt állítja, hogy én harcra buzdítok a németek ellen, akkor az nem igaz. Mi barátságban akarunk élni minden néppel — a németekkel is. Mégis vannak olyan emberek, akik ostobán azt állítják, hogy én ellenséges érzelmeket akarok u- szítani a franciákban a németek iránt. Én a militarizmus és a re- vansizmus veszélye ellen lépek fel. Ha pedig ezt valaki magára veszi, el lehet mondani: az kiabál, akinek a háza ég. Még egyszer hangsúlyozni kívánom: ha országaink a béke védelmében egyesítik erőfeszítéseiket, semmiféle őrült — legyen még oly eszeveszett is, mint Hitler — nem merészel új háborút kirob- j bántani, mivel az nem ígérne re- | ményt az agresszoroknak. Úgy látom, Önök megértik az érzéseimet. én jól megértem az Önökét. Éljen a Szovjetunió és a francia riéo barátsága és együttműködése! Éljen a világbéke] Hruscsov beszéde a francia üzleti körök képviselőivel történt találkozón A párizsi városházán helyi idő szerint csütörtökön 17 óra 15 perckor ért véget a fogadás. Utána Hruscsov és kísérete a párizsi Kereskedelmi Kamarába hajtatott. A szovjet vendégek itt a francia üzleti körök képviselőivel találkoztak. Desbrleres, a Párizsi Kereskedelmi Kamara elnöke üdvözölte a magasrangú szovjet vendégeket. Hangsúlyozta, hogy a francia üzleti körök nagy érdeklődéssel vettek tudomást Hruscsov franciaországi látogatásáról. Kijelentette, hogy tovább kell bővíteni a két ország gazdasági kapcsolatait. „Szeretném, ha találkozásunk elősegítené ezt” — mondotta. Az üdvözlésre válaszolva Hruscsov beszédet mondott. A Szovjetunió és Franciaországi kapcsolatairól szólva Hruscsov emlékeztetett rá, hogy a szovjet külpolitika a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttműködésének elvén nyugszik. A Szovjetunió fejleszteni kívánja minden országgal a békés és baráti kapcsolatokat, a béke javára való együttműködést a kölcsönös előnyök alapján. Napjainkban a békés együttélés — mondotta Hruscsov — nemcsak politikai doktrína és nem csupán ! egyetlen állam, vagy az államok j egy csoportjának külpolitikai ■ programja. A békés együttélés immár reális tény, és egyszersmind — minden állam számára parancsoló szükségszerűség. Hruscsov a továbbiakban az 1959/65. évi népgazdasági terv teljesítéséért dolgozó szovjet emberek lelkesedéséről beszélt. A hétéves terv teljesítésének e- redményeként a Szovjetunió az egy főre jutó ipari termékek előállításában első helyre kerül Európában és szorosan felzárkózik az Egyesült Államok termelési szintjéhez. A hétéves terv teljesítése után a Szovjetuniónak már hozzávetőlegesen csupán öt évre, vagy még kevesebb időre lesz szüksége, hogy utolérje és megelőzze az Egyesült Államokat nemcsak a termelés teljes mennyisége, hanem az egy főre jutó termékek tekintetében is. A Szovjetunió hétéves terve: a békés építés terve — mondotta Hruscsov. A tartós béke biztosítása — a Szovjetunió és a többi szocialista állam külpolitikájának legfőbb célja. Ám lehet-e szilárd és biztos a béke, ha folytatódik és egyre fokozódik a szédületes fegyverkezési verseny, ha Európa és a többi kontinens földjét katonai támaszpontok lepik el? Ha a levegőben atom- és hidrogénbombákkal megrakott repülőgépek, zúgnak, és fel van húzva az atomtöltetű rakéták ravasza? — kérdezi Hruscsov. Világos, hogy ilyen körülmények közepette aligha tekinthető biztosnak a béke. Inkább hasonlatos kényes porcelán vázához, a- mely a legkisebb mozdulatra is eltörhet. N. Sz. Hruscsov ezután a Szovjetunió általános és teljes leszerelési javaslatával foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy e javaslatok megvalósítása a legbiztosabb u- tat kövezné ki a tartós béke felé. Úgy véljük, hogy egy ilyen nemzetközi leszerelési egyezmény megkötése és az egyezmény gyakorlati megimlósitása teljesen reális, megoldható feladat, és hisszük, hogy minden állam kormánya és a földkerekség minden békeszerető embere igyekszik majd előmozdítani e cél elérését. A szovjet—francia kapcsolatokról szólva Hruscsov megjegyezte: a szovjet kormány a Szovjetunió és Franciaország szoros barátságának és együttműködésének meggyőződéses híve. — Az a véleményünk — mondotta —, hogy a jó szovjet—francia kapcsolatok megfelelnek a két ország történelmi hagyományainak és népeik óhajának, összhangban vannak országaink nemzeti érdiekéivel, sőt az európai és « világbéke megszilárdításának e- gyetemes ügyével is. — Franciaország és a Szovjetunió az európai szárazföld két nagyhatalma — folytatta Hruscsov. — Sem Franciaországnak, sem a Szovjetuniónak nincs oka ellenségeskedésre és konfliktusokra. Hruscsov ezután rátért a nemzetközi kereskedelem kérdéseire. Arra kell törekedni — mondotta —, hogy a békés együttélés ne csupán annyi legyen, hogy nincs háború, hanem váljék az államok aktív gazdasági, kulturális és tudományos együttműködésévé. Természetesen — fűzte hozzá a szovjet kormányfő — különösen nagyjelen töségűek az államok sokoldalú gazdasági kapcsolatai. A Szovjetuniónak az a szándéka, hogy bővítse kereskedelmi kapcsolatait minden országgal. Eltökélt hívei vagyunk annak, hogy lényegesen fejlesszük kereskedelmi kapcsolatainkat Francia- országgal — mondotta Hruscsov. — Az utóbbi hat évben Franciaország és a Szovjetunió áruforgalma több mint ötszörösére növekedett. Természetesen vannak még igen nagy kihasználatlan tartalékok a kereskedelem fejlesztésében. Remélem — mondotta az egybegyűltekhez fordulva Hruscsov —, nem veszik rossz néven, ha azt mondom: önök még alig tanulmányozták a szovjet piacot, a különböző árucikkek elhelyezésében mutatkozó lehetőségeit. Országunk ipari termelésének 'szintjét tekintve elmondhatjuk, hogy a Szovjetunió ma — e- gyenlő 40 forradalom előtti Oroszországgal. Hruscsov megjegyezte, hogy sikeresen teljesítették a szovjet— francia kereskedelmi egyezményt, majd ezt mondta: most egy újabb három évre szóló kereskedelmi megállapodásunk van Franciaországgal. Minden lehetőségünk megvan azonban ahhoz — és ezt nyíltan mondhatjuk önöknek —, hogy akár ennél is hosszabb időre szóló és még átfogóbb egyezményt kössünk, az árucsere-forgalmat pedig kétszeresére is emelhetnénk. Végül Hruscsov kifejezte azt a reményét, hogy Franciaország üzleti körei megfelelően érdeklődnek majd az érintett kérdések iránt, és ez közvetlen gazdasági előnyökkel jár, javára válik a két állam legfőbb nemzeti érdekének — az egyetemes békének. (MTI)
