Békés Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-07 / 32. szám

6

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG

1960. február 7., vasárnap

E. KOVÁCS KÄLMÄN: »

A távoli kedveshez 1943 karácsonyán

Egy hete épp, hogy elutaztál És mily eleven még az emlék:

Szájoncsókoltái búcsúzóul,

Akkor ijedtem rá, hogy elmégy.

Hogy kisiklasz a kezeimből,

Miképp a hal a háló résén,

Mikor jössz vissza, nem tudhattad,

Magamra hagytál édes és én

Nélküled oly anyátlan vagyok:

Nem veted meg este az ágyam.

Nem rakod el a könyveimet,

Nem csacsogsz aztán hozzám lágyan,

Hogy a vajjal már megint baj van S hogy a kávémba csak egy kockát Tehetsz maholnap. Mit nem élünk?

Hová juthat az ember és ország?

Mért nem hagyják a háborút már?

Mindjárt olcsóbb lenne a borsó.

Fát is jobban lehetne kapni,

Ha nem kéne annyi koporsó.

Egyedül vagyok, verset mondok:

— Széttört hangvilla árva ága —

Téged kereslek enmagamban,

Bús panaszaid rezonálva.

GERENDÁI FERENC:

Téli hajnalon

Szurkos szárnyával az éj Lomhán lebegett az út felett.

Odább a város széleinél,

Mintha láncon csüngene,

Lámpa reszketett...

Csönd! Iszonyú fekete üresség.

Koppom szétpattant,

Nagyokat rikkantott az út.

Az éji mélyből felmerült fákra.

Fehér kristályokban harmat hullt.

Az árva lámpa buggyantott Fényes sárga tócsa:

Fagyott rögöket úsztatott.

Bambán bukkantak rám a házak.

Vaksi szemükön hályog feszült.

Az éj falának szegte dudáját egy gyár,

S hangja a csillagokra ült.

Láttam a gyári lámpák százait,

Fagyszítta ajkamon mosoly virága nyílt És nézem, hogy ég a fény, a munka fénye. Perzseli az éj omló fekete szárnyait.

„Irodalmi hétfők“ és „ismeretterjesztő csütörtökök“ Békéscsabán

A Békés megyei Könyvtárban sok tanuló fiatal középiskolást vonz az ú. n. „irodalmi hétfő”, amelyet minden hónap első hetében rendeznek meg néhány éve. A rendszeres irodalmi esteken neves írók, irodalomtörténeti kutatók, kritikusok és esztéták tartanaik előadást Békéscsabán a magyar és a világirodalom nagyjairól, irodalmi kérdésekről a Békés megyei Jókai Színház tagjainak köremű- ködésével.

Az irodalmi hétfők sikerétől ösztönözve a megyei könyvtár dolgozói ebben az évben újabb kezdeményezéssel állottak elő: minden héten „ismeretszer:» csütörtököt” rendeznek kötetlen beszélgetés formájában a barátságos békéscsabai olvasóterem egyik sarkában. Előadás helyett egy-egy témakör jeles ismerője — rendszerint pedagógus, vagy szakember — válaszol a hozzá intézett kérdésekre, összeállítotok az ismeretterjesztő csütörtök félévi

tervét is, amelynek megvalósításával azt szeretnék, hogy az időszerű tudományos és más kérdések magyarázatát az élettel, a napi eseményekkel összekötve növeljék a könyvtár látogatóinak műveltségét. A műsortervben szerepel: — Békéscsaba holnapja. — Jobban tanul-e az olvasó diák? — Magyar május elsejék. — Afrika, a most ébredő óriás. — A tudományos kutatás eredményei az An. tarktiszon. A volapüktől az eszperantóig — ezekről és hasonló témákról beszélgetnek minden egyes alkalommal. Külön tárgyalják az ifjúságot élénken foglalkoztató problémákat, így például a pályaválasztás gondjairól tanácskoznak, és megrendezik a bélyeg- és egyéb gyűjtők estjét is. Az ismeretszerző csütörtök estjén legutóbb Vasvári László gimnáziumi tanár irányításával Hány lóerősek vagyunk? — címmel fizikai kérdésekről társalogtak a részvevők.

Bemutatkozó kiállítás

A Szarvasi József Attila Mű velődási Ház szervezésében a Hazafias Népfront védnöksége alatt az ősszel Szarvasra költözött Bessenyei Antal festőművész, a Szarv asi Felsőfokú óvónőképző Intézet tanára bemutatkozó kiállítást reu dez a művelődési ház kiállító termében. A.kiállt isi i960 'ebruár 14-én délelőtt 11 órakor Hódsági Ernő, a Hazafias Népfront járási bizottságának elnöke nylja meg.

j

___K

erekes Györg y: ALOM

DÉLKELET-MAGYARORSZÁG

iiéfii tieLköitmthujMÜi

Szegedről indult el útjára 1807- ben a könyv. Címlapján ez a szöveg olvasható: ,,A’ bajnokok. Vég Gyula várában irattatott a’ Hód vize’ partyán nemes Vörös Mihály által.” Hatvannégy oldal terjedelmű a hősi ének, Délkelet-Magyar- ország hőskölteménye.

A szerzőről nem sokat tudunk. Egyszer a címlapon találkozunk vele az egykori Hód-tó mentén. Aztán a záró sorokból tudjuk meg róla:

Szerzett verseimbe ne nézd a

[hibákat,

Vizsgáld inkább benne a költött [munkákat,

Mert csak tíz holnapig jártam

[oskolákat,

Kevéssé esmérem a szelíd

[Múzsákat.

A balladastílusban született mű tárgya a kisnemesi rangú Zaránd megyei Toronyi-család sarjának, Tamásnak megdicsőülése 1560 tájékán. A törökkori Tisza—Maros —Körös köze történelmi levegőjében úgy él Toronyi Tamás, mint a sebezhetetlen magyar Achilles, akinek nevét Nándorfehérvár, Szeged és Nagyvárad közt mindenki ismeri, s a gyulai vár bástyájának kellett összeomolnia, hogy életét kioltsa.

Az 1560-as évek elején igazi végvárrá izmosodott Gyula falainak környékét naponta verték fel a véres, de tisztességgel végződött összecsapások magyarok és törökök között. 1561 május elsején jelentette a gyulai kapitány a királynak, hogy Szeged felé por- tyázó vitézei a szegedi bég lovasait megfutamították, és 37 foglyot hoztak magukkal. Máskor Tömörkénynél keltek át a Tiszán, és Bugáénál meglepték a belgrád- budai úton haladó török kereskedő karavánt. A csoportos verekedés mellett egyéni hőstetteket is feljegyez a történelem. Már 1559- ben felsorakozott a váradi és a gyulai őrség a pankotai mezőn, hogy szemtanúi legyenek Székely Balázs győzelmének a hetvenkedő temesvári bég felett. Márki Sándor monográfiája a gyulai várban szolgált Arad megyei Pongrácz Kristófról amlékezik meg. aki a törökkel vívott párbajban halálos sebet kapott.

Toronyi Tamás, aki Vörös Mihály hősköüeménye szerint többek között az aradi Eligánnal vívott győztes párbajt, hiteles történeti személy. Nevével kétszer is találkozunk a gyulai várkatonák zsold jegyzékében. Bánffy György hadnagy kardja alatt teljesített szolgálatot, mint főlegény.

Ha szemügyre vesszük a népi énekes művének helyneveit, kibontakozik előttünk a párosrímű népies tizenkettesekbe szedett cselekménysor vázlata:

A dombegyházi pusztán fogta el Toronyi és „izmos szolgája”, Vastag Balázs, a borosjenői török parancsnok fiát, akiért százezer tallér váltságdíjat kért. Más alkalommal meghallotta Toronyi, hogy a törökök Szalontán át Nagyváradra tartanak. Maga mellé vette társait, Gyapjú faluban éjjeli szálláson meglepték Ilián katonáit. Közülük sokat levágtak, és sok foglyot hoztak magukkal. Ezután az aradi bég hívta bajvívásra a nagyhírű Toronyit a kétegyházi mezőre, ahol az aradi bég elesett.

Eligán, aradi bég halálának híre hamar elfutott Temesváron át Nándorfehérvárig (Belgrad), ahol Szulimán éppen mulatozott. A szultán rettenetes dühében parancsot adott Gyula várának elfoglalására, hogy Toronyi sasfészkét felszámolják. Az egyesített nagy török sereg Csanád városán és Csomorkány, illetve Vásárhelykutas falvakon áthaladva Szöllős- nél (Orosházától délre) pihenőtábort ütött. Innen előbb feldúlták a Tiszáig Öcsödöt, Derekegyházát, Szentest, majd vissza Szentetor- nyát, Bánhegyest és Gerendást, ezután Kígyós falun át Gyula alá, a Körös vizéhez érkeztek.

Közben a gyulai várban tanácsot tartottak a vitézek. Dóczy Gergely Csongrád megyei, Jász Lukács aradi, Serjényi Miklós Csanádi, Bánrévy Péter Külső- Szolnok megyei, Bethlen Farkas, Toronyi Tamás zarándi, Gyulai Gaál András és Balázsdeák Márton Békés megyei nemesek katonáskodtak az 1560-as években Gyulán, Tisza—Maros—Körös vidékéről. Közülük éppen itt találunk többet a tanácsban:

Vég Gyula várában gyűlést hirde[tének.

* az erős vitézek mind (>•’'

» [nek:

Kerecsényi László a vár kapitá[nya,

Magyar Hektorokat magához kí[vánja.

Kik között az első a vitéz Toronyi, Utána a borzas bajúszú Morónyi. Morónyit követte Toronyi inasa Balázs, öve mellett van bét fon- [tos vasa,

Hempei Miklós is Marintsi Fe- [renczéel.

Okrevits Demeter, vitéz Szétsé- [nyivel.

A vastag termetű Fekete Demeter, (Ennek illik ápa még kezibe a [fegyver)

Balázsdi Mártony is vitéz Jász [Lukáccsal,

(Szembe mernek szállni három- [száz jancsárral) Itt van Zitsi György is és Föld- [vári István, Kinek éles kardjok most török [vért kíván. Serény Miklós erős iszmos, vásít ag magyar Még sebet nem vágott rajta tö- [rök agyar. Legegyénibben akkor beszél Vörös Mihály, amikor Géczi István szájába adja a szavakat, aki egy butella tokajit öntött lova torkába, hogy ettől megtüzesedve vágtasson vele át a török sere- 'gen. A XIX. század első évtizedében úgy szól Vörös Mihály, mint egy régi énekköltő a XVI. században:

Mondván: igyuk meg most Gyula [áldomását,

Mert már a török vészi benne a [lakását.

Kedves jó paripám! Szóla jó lo- [vának,

Mondjunk jóéjszakát vég Gyula [várának.

Vajon honnan merítette Vörös Mihály hódmezővásárhelyi népköltő tárgyát? Noha Gyula vára ostromának eseményeit egészükben naív népiességgel adja elő, néhány személy azonossága a hiteles adatokkal feltűnik. A kutatás még adósa ennek a kérdésnek, de alapos okunk van elvetni azt a feltevést, hogy Vörös Mihály 1807-ben kizárólag népi szájhagyomány után rekonstruálta volna az 1560 körül történteket. Szájhagyomány ennyi nevet nem menthet át több évszázadon, különösen nem olyan zivataros ko- okban.

Virágú Ferenc