Békés Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-26 / 48. szám

1960. február 26., péntek NÉPÚJSÁG 3 Az új paraszti életszemléletért Zj'zex esztendő nem hozott any- nyi változást a paraszti életviszonyokban és gondolkodás­ban, mint az utóbbi 15 év. De tudjuk, ez a 15 év is elrepült ah­hoz képest, melyet a parasztság a nagyüzemi úton a jövőben elér. Ezeket a komoly és megfontolt szavaikat Vésztőn halottam olyan embertől, aki élete alkonyán lé­vén. megjárta már az élet iskolá­ját, a senki fia-borja zsellérből előbb önálló 'kisbirtokos, majd ne­gyed haitárrészt birtokló nagy­üzem-tulajdonos, új életet kóstoló termelőszövetkezeti taig lett. Üt ja a három millió nincstelen útjával azonos. Azokéval, akiket a lené­zés. a nyomor földreszegezett te­kintetű, sötét életszemléletű em­berekké nevelt, s akiket a burzsoá ideológia, a vallási mítosz butító mákonyávai próbáltak akarat nélküli bábokká tenni egy évszá­zadon át. Kérlelhetetlen vastör­vénnyel vágta fültövön az úti vi­lág mindazokat, akik szemüket fel merték emelni a földről, s a jövőbe igyekezvén nézni, homá­lyos sejtéseik támadtak: nem, nem élhet így az ember, mert mindenki napfényre, boldogságra született. Kell jönni egy más vi­lágnak is, amely változást hoz a nyomorgóknak... De addig! A biblia azt tanította: ne ölj, ne csalj, ne lopj! S a kö­nyörtelen élet arra kényszerítette az elesetteket, hogy nagyobb da­rab kenyérért, ha lehet, becsap­ják áz intézőt, hogy lopjanak ro­zsét az uraság erdejéből, s hogy öljenek is, ha a nagyúri érdek így kívánttá. Az élet, a legmegbíz­hatóbb tanítómester, száz hérosz erejével görbítette meg a zsellé­rek derekát a földiesurak ütődött kölykei előtt. Erről beszélt nekem Fehér bá­csi, s nem fogyott volna ki más­napig sem a múlt keserveiből. Ez az ember már nyugdíjas tagja a termelőszövetkezetnek, ma újsá­got olvas, s a Népszabadság egyik cikkét elém tárva, így folytatta: Nagyon igaz, amit ez a Rózsa László írt. A földtől loptuk el az istállótrágyát, s ez népszokássá vált egész Tiszán innen. Azzal tü­zeltünk. Hogy kimerül a talajerő? Mi gondunk volt az uraság föld­jével! Úgysem nekünk termett. De eszünkbe sem jutott ilyen szó: talajerő. Ezt is csak áz urak ér­tették akkor. A magunkfajtának csak annyit illett tudni, hogy ha esik az eső, eresz alá álljon. A többi az urak dolga volt... Ez a közöny sokáig kísértett még 1945 után is. Emlékszem, mi­kor 1949-ben s 1950-ben megala­kultak az első termelőszövetkeze­tek megyénkben, mennyire nem aüartak tudni semmiféle újrólvaz alapító tagok. Pedig az egész sors­döntő lépésük is merőben új volt már, hiszen taposatlan úton kezd­tek járni. De műtrágyát alkal­mazni, vagy igénybe venni az ak­kor még gyerekcipőben járó gép­állomások gépeit? Nem, erről szó sem lehetett eleinte. „A gépek, a műtrágya stb. csak elviszi a pénzt az osztalékból” — ez volt a felfo­gás. És ma? Követelik a minél több műtrágyát, a gépeket, a szakembereket. Fehér bácsi sem eresztette, hanem küldte a fiát az agráregyetemre: eridj fiam, s tanulj. Ne olyan légy, mint az apád. hisz neked már megada­tott... Az öntudatosodó paraszti osztály, a tsz-tagok serege nem sajnálja a befektetést gépekre, növényvédő szerekre, talajjaví­tásra. Tavaly már 836 mezőgaz­dasági szakember dolgozott a me­gye nagyüzemeiben s a műtrágya- felhasználás elérte a holdankénti 43 kilót. Sok ezer hold szikes ta- tejji javítotok meg az elmúlt években, s az idén újabb tízezer hold sziktalaj-javítást terveznek. Ibi egváltoztak az életkörülmé­nyek, megváltozott a köztu­dat. A „szegény” faluszéle, ahon­nan először léptek termelőszövet­kezetbe az emberek, felzárkózott a falu régi módosabb központjai­hoz, s a tanyasi fiatalság is vá­rosiasán öltözködik. A lányok ép­pen olyan új frizurát, csau-cipőt viselnek, mint városi társnőik. A rozzant kunyhók helyén új, taka­ros házaik nőttek, cserepesek. A zsúp már a múlt időket idézi. Nem őriz libát már a kis legény iskolába-menés helyett, s a tsz- ben nagyüzemi lett a baromfi- tenyésztés is, melyet a könnyebb miunkára beosztott asszonyok lát­nak el. S ha a tsz-paraszt bemegy az fmsz-boltba, eszébe se jut, hogy egy darab Hunniát vagy Le­ventéit vásároljon, mint régen, de úgy jön ki onnan, hogy két kezé­ben alig fér él az a sok ipari ké­szítmény, melyet a munkásosz­tály küld falura a növekvő élet­igények kielégítésére. J/ isszatérve a múltra, az azért nemcsak a zsúp-tetőkben konzerválódik ma sem a faliun. Az új csapat, a termelőszövetke­zeteket nemrég alakító, s a régi isz-ekbe tömegesein belépő teg­napi egyéni parasztok sok-sok múltbéli szellemi örökséget hoz­tak magukkal, noha volt még bő­ven tennivaló a régebbi tsz-tagok között is a maradi gondolkodás leküzdésében. Végeredményben termelőszövetkezeteink ugrássze­rű növekedésével a múlt maradi gazdálkodási formájából eredő gondolatvilág került összeütközés­be a már kialakuló új paraszti osztály életszemléletével. A fel­adat az, hogy az új kerüljön ki győztesen az ütközetből, s ebben az ideológiai harcban egységesül­jön majd a parasztság. A régi egyéni, individualista felfogástól azonban az egyszerre szabadulni nem tudó „új belépő” még így sorolja kasztokba munkatársait: ez zsellér volt, annak csak három holdja volt, a másik meg, amed­dig be nem lépett, világéletében csak kubikolt... A tegnap még egyéni paraszt életszemléletét még sok szál köti a tegnaphoz és ezért sikerül ellenséges hangok­nak is bizonytalanságot szítam közöttük, elhitetni velük képte­lenségeket, ostobaságokat, me­lyeknek csak egy a célja: akadá­lyozni a kialakuló új életformát, a tavaszi munkák indulását, a kö­zös tulajdon összevonását. p ehér bácsi mondotta: 1950- ben mindössze néhány ló­val kezdték a közös gazdálkodást. Gép csak igen ritkán fordult meg földjeiken. Ma már náluk is csak­nem teljes a gépesítés. Tíz év alatt hatalmasat fejlődtek a ter­melőerők a mezőgazdaságban. Az ő viszonylag gyenge földjeik is ennek eredményeként 3—4 mázsa gabonával teremnek többet hol­danként. De ez nemcsak azért van, mert több gép, műtrágya, növényvédőszer került a vésztői földekre. Hanem elsősorban azért, mert fejlődött a legfőbb termelő­erő is: az ember. Fehér bácsi s a többiek szakavatottabb keze- mumkája, a libapásztorból lett traktoristák, a vezetőkké nőtt teg­napi Névtelenek szíve, agya, Ön­tudata, az ő fiaikból lett agronő- musok szakértése, s az egész tag­ságban kifejlődött közösség iránti szeretet, a „mienk” fogalmának győzelme, mindezek alapján pe­dig az összeforrott emberek fel­szabadult ereje és szorgalma hoz­ta meg az eddigi eredményeket. S most nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a további sike­rekért — melyek célját a párt­kongresszus a tavalyi termésered­mények túlszárnyalásában jelölte meg — tovább fejlesszük a len- főbb termelőerőt: legalább a régi termelőszövetkezeti tagok életfel­fogásának szintjére segítsük a kö. /elmúltban belépett parasztokat. Ez az ideológiai munika azon­ban nem szűkülhet le egyes bi­zottságok tevékenységére. Siker­re csak úgy vezethet, ha mint a tsz-szervezéskor, ezúttal is maguk a régi tagok lesznek elsősorban a zászlóvivői. Életük, útjuk példa lehet új társaik előtt, de erről napról napra beszélniük szüksé­ges. Beszélni pedig csak akkor tudnak új munkatársaikkal, ha azok éppen úgy részt vesznek a közös munkákban, mint ők, ha ki­kérik véleményeiket a közös dön­tések előtt, s ha magatartásukkal is azt példázzák: előttük nincs „új” belépő, csak egyszerűen tsz- tag van; a parasztok összefogása a föld termelékenységének foko­zására. JEJa ez mindazok tudatába vé­sődik, akik most kezdik el a közös munkát községeinkben, igaza lesz Fehér bácsinak, hogy az elmúlt 15 óv is eltörpül majd ahhoz képest, melyet a parasztság a nagyüzemi úton a jövőben elér. Varga Dezső Csütörtök estig mintegy 950 ezer cserepet gyártottak A Békéscsabai Téglagyárban a múlt héten pénteken és szom­baton került sor a cserép próbagyártására. Hétfőn reggel pedig megkezdődött a rendes gyártási idény. A gyár tervosztályától ka­pott értesülés szerint az első napok tapasztalatai kedvezőek. Csü­törtök estig mintegy 950 ezer cserepet gyártottak. így előrelátha­tóan ma jóval az egymillió felett lesznek. Ha az időjárás kedvez, akkor a terv szerint március 15-e he­lyett a téglagyártást is korábban megkezdik. Eredményes volt a múlt évi halászat Megyénk természetes és állóvi­zeiről — amelyek a gyomai Vi­harsarok Halászati Termelőszö­vetkezet kezelésében vannak — a múlt évben 2313 mázsa halat ha­lásztak le a htsz tagjai. A 41 ha­lász szinte naponta bejárta az öt­ezer hold kiterjedésű vízterületet és varsákkal, hálókkal, különböző halászati felszerelésekkel dolgoz­taik, s járultak hozzá ehhez az igen szép halfogási eredményhez. Ha a kifogott halaikról a szövet­kezet statisztikáját nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy a nemes halak aránya az 1958. évihez vi­szonyítva, 60 százalékkal nőtt. Ezt nagyban növelte az 1958-ban kitelepített ivadékok lehalászása. 1959-ben például az 1960-as ha­lászati évet 189 mázsa ponty-iva­dék kihelyezésével alapozták meg. Ugyancsak kihelyeztek a Halte­nyésztő Kutató Intézet segítségé­vel (Szarvas) 10 ezer darab ne­mesharcsát. A szövetkezet tagjai­nak keresete a múlt évben 3760 forinttal lett magasabb, mint az 1958. évi volt Az idén és jövőre tovább szeretnék növelni az egy tagra jutó részesedés értékét, a- melyet több mint 200 mázsa ne­mes és 10 mázsa harcsa-ivadék kihelyezésével oldanak meg. Áprilisban 5000 rántani való csirkét szállít a kondorosi Dolgozók Tsz DAGASZTOTTUK a vendég­marasztaló sarat a kondorosi ha­tárban, amikor a Dolgozók Tsz csibenevelő telepére igyekeztünk, ahol közel 5000 csibét nevelnek, i Amit aztán ott láttunk, elfelej­tette velünk a sártengert. Ahogy benyitottunk az egyik jó meleg helyiségbe, vagy háromezer kis csibe rohant felénk. Apró. feke­te bors-szemükkel úgy figyeltek, mintha csak azt kérdeznék: mit hoztatok nekünk? Elevenek, vi­dámak, s a 40—50 centi válasz­falat könnyedén repülték át. A négyhetes kiscsirkék szépen fej­lettek, szárnyuk tolla már kinőtt. Kövérek, mint kis potykák. Gondozójuk, Tusjak Anna ked­ves, hízelkedő hangjára egymást taposva bújtak lábaihoz. A GONDOZÓNŐ felemelt egy kis sárgatollas csirkét és nyújtot­ta felénk. — Tessék megnézni, milyen ne­héz. Talán az is a bajuk, hogy ilyen kövérek. Ezek — mutatott egy elkerített részben levő csibék­re — már menni sem bírnak, a nehéz testüket a kis lábuk nem de még nem éreztem ilyen jól magam egyetlen munkában sem, mint itt. Januárban, a legna­gyobb hidegben kaptuk őket, most már a négy hetet betöltik. Március utóján adjuk le őket, ak­korra elérik a megfelelő súlyt. Áprilisban már sok-sok család asztalán lesz finom rántotthús. belőlük. Míg beszél, közben vizet önt a kis- itatókba. — Sosem hittem volna, hogy ezek a kiscsibék ennyit isznak. Nem győzök vizet önteni nekik. Igaz, kapnak ezek mindent, amit él lehet képzelni. Többféle ételt esznek, mint én, amikor kicsi voltam. Még csukamájolajat is, ezenkívül sárgarépát, csontlisztet, kavicsot. Fő eledelük a kukorica­kása. Kotlós nélkül is jól megta­nultak enni és szépen fel is neve­lődnek. Nem is hiányzik a ma­májuk, a hosszú kemence pótol­ja a mamát. — AZ EGYIK ÉJJEL elég hi­deg volt, nem vette észre az éjje­liőr, hogy a csibék fámák, ezek olyanok, mint a kisbirkák. Ha fáznak, összehúzódnak, a gyen­gébbek alulra szorulnak, s meg­fulladnak. Az első eset óta éjjeli ügyeletet tartunk, s ha azt látjuk, hogy egyre összébb húzódnak, ak­kor gyorsan begyújtunk a kemen­cébe és fűtünk nekik. Itt 20 fok felett van a meleg általában. — A kiscsirkéken kívül van még 500 tyúkunk is, azt is mi gondozzuk. Most nagyon jól toj­nak. Naponta 250 tojást is össze­szedünk. Törzskönyvezettek. A tojásokat a keltetőállomásra küldjük, mert azt mondják, jól bevált és többet is kapunk érte. A TYÜKHAZBAN találkoztunk még özv. Garaly Mihálynéval és özv. Spisjak Jánosnéval. Ök is nagyon megszerették a baromfi- telepet, nem is kívánkoznak más munkakörbe. Igaz, sokat kell dolgozni, nagyon kötött munka, mert ha esik, ha fúj, s akármi­lyen nagy a sár, a baromfitele­pig, reggel 6 órakor már ott kell lenni és enni adni a sok éhes szájnak. De örömmel dolgoznak, mert szeretik ezt a munkát. Csepkó Eta bírja. Egy kicsit későn kaptak csontlisztet és van egy pár, ame- lyik csontelgyengülésben szenved. De azért ezek is olyan elevenek, úgy esznek, isznak, mint a töb­biek, csak futkosni nem tudnak, azért raktuk külön, hogy le ne tapossák őket. — Szereti a kis állatokat, An­nuska? — NAGYON SZERETEM O­KET. Nem is vállaltam volna ezt a munkakört, ha nem szeretném. Egy éve vagyok a csirkéknél, de már szebb munkát nem is tudnék elképzelni. Parasztlány voltam mindig. Tanyán nőttem fel. Ta­nyán nem mindig van aprójó­szág. 1954 óta vagyunk tsz-tagok, Pedagógus-értekezlet Sarkadkereszturon A pedagógusok szakszerveretének községi alapszervezete taggyűlést tar­tott a hét elején. A gyűlésen részt vettek a párt és tanács vezetői és a termelőszövetkezetek elnökei. Többek között a pedagógus szakszer­vezet megerősítéséről, a termelőszö­vetkezetek megszilárdításáról tanács- \ koztak. A patronáló munka megszer- vezése mellett szó volt a nevelő mun- £ ka sokoldalú feladatairól és a sző- $ lökkel való kapcsolat megerősítésé- t röU i Gondolatok egy szonáta-estről Ebben az időben plakátoktól „hangos“ a ZeneaJcadémia elő­csarnoka, s ez nem, is szokatlan, ha meggondoljuk, hogy a hang­versenyélet sűrűjében vagyunk. A plaikáterdő láttán önkéntelenül is ilyen kérdés merül fel az emberben: jut-e ebből a fővároson kí­vül is, mit ad a főidény itt hely ben, Békéscsabán? A megnyugvás, a feletet itt van a kevés számú és szerény külsejű plakáton: Szonáta-est. Közreműködik Kovács Dénes hege­dűn és Bacher Mihály zongorán. Műsorukon Mozart, Beethoven és Brahms opusai. Vajon hogyan fo gadja a közönség? — merül fel ben­nem a második kérdés. Hallottam már közönségünket mérsékel­ten reagálni egy kevésbé átütő hangzású, magával ragadni nem tudó szimfonikus zenekari mű ha Hatón, s így kétszeres örömet je­lentett számomra a csaknem apparátus nélküli szonáta-muzsika lelkes fogadtatása. A művészek rangos volta ele ve biztosíték az est szépségeinek maradéktalan megszerzéséhez. N em is csalódtunk! Két művész beszélgetett vála sztékos nyelven egymással, ma­gasrendű eszmeiségben és mély é rzésekkel hol az egyik, hol a másik vette a gondolatot, a szót, s adta tovább a másiknak, ki azt tovább fejtegette, kiegészítette, h ogy a teljes egyetértésben minden kétséged kizáróan bebizonyítsák azonos nézeteiket. A gondolko­dók — Mozart, Beethoven és Bra hms — mondanivalóját teljes szépségében, a klasszikusoknál mindenkor megcsodált formai tö­kéletességgel és költői tartalom mélységével bontották ki előttünk a két hangszer adta plasztikus szín ekben gazdagon árnyalt nyelven. Várakozásunkat és változatos sógra való törekvésünket egyaránt kielégítette a szonáta-est. Közön ségünk mindvégig lelkesen fogad­ta a műsor egyes számait, melyet a figyelmes művészek ráadással köszöntek meg. SARHELYI JENŐ zeneisit. igazgató

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents